Nemzeti Társalkodó, 1836. január-június (1-26. szám)
1836-01-05 / 1. szám
filosofiának is ama’ szavait: az elmúlt idő terekbe ejtette a jelen valót; a jelenvaló tehát terhes a jövendővel, ’s ki tudhatja mit fog szülni reánk nézve.• Annyit még is szóllók még ezen tárgyról, hogy az aj esztendő születését megelőző Silvester-estve nem egyéb , hanem egy szomorogva örvendező örökös: — szomorúságot mutatni kellett ábrázattal áll ő az ó esztendő koporsójánál, és örvendve kiváncsiskodó pillantással néz az új esztendő bezárt ládájára, mely neki az eltelt esztendőtől hagyatott hátra. —Egyik kezével minden ember az ó esztendő szemeit bézárja, és a’ másikkal szeretné mindgyárt az újnak a’ ládáját felnyittani , hogy meglássa, mi van benne. — Az esztendőnek négy testvivői: a’ tavasz, nyár, ősz, és tél, az ó esztendő koporsóját a’ sirhoz viszik, ’s nyomban mindgyárt mennek, mint kereszt apák, az újnak eleibe. •— Semmi idő pont nem oly alkalmatos és termékeny a’ komoly, hasznos, és egyszersmind vidám gondolatokra, mint az ó esztendő vége, ’s az újnak kezdete. — Erre nézve az újszülött esztendőnek keresztelésire egy Pástétomot küldök , melyre az alkalmat abból vettem , hogy egy N.Ni hírlapban olvasom: Hogy sok időtől fogva szokásban van Angliában egy bizonyos néposztálynál , az új esztendő napján náluk sereggel megjelenő matróczoknak (tengeri hajós legényeknek) egy óriási nagy pástétomot elejekbe tenni, mely rend szerént 12 — 15 láb magasságu , és ezen arányossághoz képest, al kerülete 25 lábnyi, némelykor még nagyobbak is. — Egy ilyen óriási pástétom valamely gyűjtemény pénznek resultatuma — egy köznépi innepnek tárgya, és a’ megszelésnek órája innepélyes módon menyen véghez. •— Gyakran