Nemzeti Társalkodó, 1839. július-december (1-26. szám)
1839-08-08 / 6. szám
eleki, országos kereskedési közlekedés szárazon vizen általa meg vagjon nyitva, ’s a’hajó vontatás is könnyítve, segítve. Megbecsülhetetlen tehát a kazáni út’ terve, ’s létesítése. ’S mekkora honi dísz, mi pompás látvány: vad szirtek oldalain felszámíthatatlan hasznot hajtó, akármelly mulató házhoz, kerthez illő gyönyörű folyósokat szemlélhetni! És nékünk be szép, feledhetetlen esténk vaja ott! Szekereinket előre bocsátván, gyalog mendegelénk hűs szürkületben a’ dicső sétaúton. Mély és kedves andalgásainkból pillanatonként számtalan fény bogarak’ repkedései ébreszgetének sok Ritka eset, e’ gyönyörűen csillámló állatocskáknak ennyi ezreit egy helyen látni. Illy meglepő tüneményt csak az képzelhet magának, a’ ki látta! Azonban egy más tünemény is lepe meg minket. Túl parton az álelleni szirtek’ aljaiban üregekben, hosszú sorban, éji tüzek pislogának. Szerb- török halászok’ rejtekhelyei azon zordon kőlyukak, kik a’ napot halászattal töltvén, hálni e’ durva tanyájikba térnek vissza , ’s őrökként vonulnak el a’ partokon. Regényes szemjáték vala: a’ széles meder’ tükrén áttekintve látni őket barlangjaikban, mint mozognak, forgolódnak lobogó tüzeik körűl ’s készítik egyszerű vacsorajókat. Mig ezen, egész lényünket foglalatoskodtató tarka jelenetek között a’ szorosból kiérénk, késő est jön, ’s éjszakára megszállánk Ogradinában. Itteni hálásunk’ alkalmával elég időm vala elmélkedésre; gondolatim utazásomat illetők lévén, jegyzésbe tevém őket, ’s jegyzetim röviden im e’ következők: 1. Ezen egész utamban, melly inkább a’ temesi Bánság’ szélein, a’ gyalog határőrség’ vidékein történt, azt jegyzettük meg, hogy a’városok és faluk szabályzanak ; az épületek töbnyire kőfaluak, kivűl csinosak, ’s nagyobb részint zsindelylyel fedvék, ritkán cseréppel és szalmával; de a' közlakok’ belsői átalánoson véve nincsenek öszvehangzásban a’ külső csinnal. Például ogradinai szállásunkat hozom föl. A’ különben nagyocska helységben vendégfogadó nem lévén, néhány házat megnézegeténk, ’s végre egy kivűl csinos, zsindelyes, többinél többet mutatóban megszállánk. Házi bútorok itt valának : egy asztal, egy pad ágy helyett két hosszú faszékre rendetlenül oda hányt vetett néhány deszkadarabok; rajtok sem széna sem szalma, hanem csupán egy pokrócz, mellyből állott a’ háznál minden ágynemű; egy kerek sütő kemencze alakú kandalló, mellynek tűzhelyét a’ házfőld tévé, ’s millyet ez újabban több helyen láték; néhány rossz fazék; ruhadarabokkal bédugott ablakok, ’s a’ ház’ főidén vízzel tele lyukacskák, mert a’ház egyszersmind majorságrekesz; a’ köznép, lengyel köznépi szokásként, itt is szintén marhájival együtt lakván. Gazdánk — oláh határőrkatona — háza’ belsőjéhez hasonló csinossága ’s miveltségü vala, ’s többnyire maga a’ laknép is hasonlít lakjaihoz, katona öltözeteiben kivűl mútat valamit, de otthonos öltözete ronda. Itten tehát a’ kényelemnek semmi nemét föl nem találhatván , deszkaormokon saját úti ágyneműmre fekve is ébren kinzám át a’szerencsére rövid éjét, ’s így mint fölőbb is említem, elég alkalmam vala elmélkedésre. Gabonahatárt nem birván — mi kevés kivétellel egész bánsági utamra illeszthető — egy átelleni idegen földi szigetben haszonbérleti földeket művelnek, és, ami viszont műveltségi hiányra mutat, átszállitó hajójik még O Orsovánál sincsenek; azért mindenüket veszélyesen költöztetik át a’ szigetbe: önmagok például ekéjikkel kis csolnakba ülnek; marhájik’ szarvaira hosszú köteleket kötnek, ’s azoknál fogva egyenként korholják által a’ széles, sebes Dunán, ’s a’ rángatás miatt csolnakjok néha felfordulván, önmagok és gyengébb marhájik is életökkel adóznak. Azonban a’ fönnebb írtakat kivételesen és megkülönböztetve kell ér