Nemzeti Társalkodó, 1841. július-december (1-27. szám)

1841-10-22 / 17. szám

ISS­ N­­n­i iu]­a­m Hungariae nocuisse v­i­d­­et :«111 L' oppressione colonorum, quo­rum clamor ascendit jugiter ante conspectum Dei ad avertendam in­dignationem Summi omnium rerum Opificis et clementiam aliquando laudem reconciliandam, praesertim (­­u­­­d S­u­a Majestas coram, ejus rei benigne admoniterat fideles suos, ricet, statuerunt unanimiter, ut li­bertas subditorum colonorum su­perioribus annis quacumque ratio­ne illis ademta, restituatur, ciret. “ Es ime a’ nemzet már három század előtt kimondja, hogy semmi sem árthata jobban az ország virágzásának , mint a’ jobbágyság elnyo­mása. Ez időtől kezdve, noha belbaborus ’s a’ pogányság rohanásai dúlták az országot, meg sem feledé a’ józan kormány sarkalni a’ nem­zetet a jobbágyság iránti engedékenységre. Már az 1­550. 55. gondoskodik, hogy colonorum servitus et vini educi­llatio onerosa­lem iteretur; a’ 59-dik egy kegyellen vissza­élést torol el, a’ 56-dik, a’ bormérést meg­engedi, az úri zsarolásokat fékezi, innen a r­­­dik század kezdetéig csoportosan keletkeznek törvények, mellekben a’ szabad költözés fel­­­tételei mindinkább könnyítetnek, az adózás r­endeztelik , a nemzet vetélkedik kormányával az adózó nép sorsán segíteni, 52 napi­ szolgá­lata 40-re szállítalik, dézma megvétele elhatá­­roztalik, az úri és jobbágyi viszonyok mindin­kább szabályoztatnak , mint mutatják az 1552. 1, 1­555. 5." 10. 11. 12. 15. 14., 1554. 2. 5. 8. 12., 1555. 7. 10. 1556. 27. 28. 29. 50. 51. 52. 55., 1565. 52. 68. I. Ferdinánd üdvös j po­­litikáját követték módi is, mutatjáki: 1566. 26. 27., 1569. 28. 29. 50., 1574. 21. 1578. 55., 1596. 56., 1608. 15. k. u., 1609. 5., 1625. 58. mell­ a jobbágy tulajdonáról új bizonyságot tesz, és szántalan törvények a mai napig. És míg a’ magyar törvényhozásban illy sze­rencsés fordulat mutatkozik, s a jobbágyság sorsa szelídül , Erdélyben az elválás után az el­nyomás rendszere mindinkább uralkodóvá lesz az oligarchia növekedő befolyásával; a’ job­bágy minden gyermekeivel, miként a’nyáj sza­porodás, ura tulajdonává lesz, az özvegynek ’s gyermekeinek a telekről elköltözni tilos , leá­nyának köntösön kívül semmit sem adhat úri engedelem nélkül a’ jobbágy atya, hogy a’ sza­bad házasulás ne gátoltassék, ’s a’ jobbágy lo­vakat tarthasson, védő törvényre van szükség, míg végre oda jut a’jobbágyság, hogy az Лрг. V. rész 47. edictumban kéményén ekih­alik, hogy posztó ruhát, nadrágot, csizmát forintos süveget, gyolcs inget viselni ne merészeljen. Csak­nem három századnak kelle­letelni, mig sza­bad költözési joga vissza adatik ’s az Örökös jobbágyság eltöröltetik. És midőn e’ jogot az 1791:26. megadá, olly feltételekhez köté, mik mellett úri önkény ellen nem nagy biztosságot lehet találni. (Folytatása közelebbről.) K­ovács Lajos, néhány szó mést az unióról ( Végzet. ) Lássunk már röviden egy néhányat a leg­gyakoribb ellenvetések közül.­­ Kétséget nem szenvedhetőleg a’ vallások egy formán biztosí­tott jogai, kivált ha azon idők ti­zedelmetlen szellemét veszszük, mellyben kéltek, teszik az erdélyi törvényhozás fényoldalát. Ezen tény szo­kott többek által felhasználtatni az Erdélyben számosabb nem catholicus rész magyar bontól való vissza­ijesztésére. Én azonban ebben leg­­kevésbbé sem ütközöm meg,mert midőn egye­sülni akarnánk magunkra nézve legalább vallá­­sos törvényeink sérthetetlen megtartását bizto­síthatnék; minek nem a miénkeknek csonkítása, hanem azoknak magyarhoni hitsorsosainkra va­ló kiterjedése lenne rövid idő alatti következé­se. A’ szabad elvű eszmék olly termékeny ko­rában mint a­ mostani, képzelni sem lehet, hogy

Next