Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-02-02 / 10. szám
10. szám. Pest, február 2-án 1845. A’ pisztoly időelőtti elsütéséről. Noha igen megfoghatnak látom gróf Széchenyi István ur abbeli mentegetőzését, hogy az önkénti adó- elvállalást, mint az most némellyek által életbe léptetett, d ő soha sem tanitotta , még is meglepő volt kárhoztatva hallani tőle olly elv életbe léptetését, mellynek törvény általi ki nem mondatása miatt többször sajnálkozott. Sajátságos állásunkban azon publicistái kötelesség, melly szerint mindenki vagyonához aránylag tartozik járulni a’ közös teherviseléshez , törvény által kimondva nem lévén—vagy legalább elég elhatározottan nem—csak etnikai parancs lehet ennélfogva, ha valaki nem önhasznára tekintve kész áldozattal járulni kíván a’haza oltárához, vagy segitni kevésb vagyonú embertársain , az tiszteletet érdemel ’s igy az elvet e’ szempontból gáncsolni nem lehet. Igaz ugyan , hogy a’ tisztelt gróf úr , mint tett embere, azt nem etnikai hanem politikai tekintetből roszalja , ’s eljárását előbocsátott általános elvekből véli helyeselhetni; azonban megvallom , hogy a’ gáncsolt tény ’s a’ felvett elv között öszszefüggést nem látok. Azt állítja t. i. tisztelt gróf úr , hogy nem jók az olly cselekvények , mellyek viszszahatást szülhetnek; de várjon hesmét várja a’ tisztelt gróf ur a’ viszszahatást’s ellenkezést ? felőliül ? én nem hiszem, sőt teljes meggyőződésem , hogy felőlrül szívesen látnák, ha a’ haza egész nemessége hasonlón cselekedvén a’jobbágy gyarapodása mellett ez képessé tétetnék adója rendes lerovására. Az alsóház leendhető tagjaitól sem félek e’ tekintetben , mert rendem becsületére támaszkodva merem állítani , hogy ollyanok, kik eddig az adó elvét pártolgatván ezen példák után véleményeiket megváltoztatnák, vagy épen nem , vagy olly kevesen lesznek , kik többséget bizonyosan nem képezendnek. A’ felsőház tagjaira illyest fogni szinte nem merek, ’s ha tisztelt gróf úr ezt teszi, ám lássa’s vegye a’ felelősséget magára. Attól tart a’tisztelt gróf úr, hogy újhuzás , nemzeti elágazás, meghasonlás, végre bellum nihil habentium contra habentes fog következni. Ezen utóbbi állítás jelen esetben a’ szavak helyes értelmével ellenkezik , mert csak az adózván, kinek van és birtokol, a’ legroszabb esetben bellum plus habentium contra minus habentes származhatnék. Ha az elv kárhoztatása maga már kellemetlenül hatott, ezt még nagyobb mértékben eszközlötte azon modor , melly szerint hazánk egyik l égjélesb ’s legemberszeretőbb tagja torz formában nevetségessé tétetett. Nem mondja ugyan saját véleményének az előadottakat , hanem mástól hallottaknak; de kérdem a’ tisztelt gróf urat: helyes e elvvitatás alkalmakor ollyakat közönségnek átadni, mellyek valakiről barátságos vagy gúnyoló társaságban mintegy ,subrosan mondattak? ha ez elv gyanánt elfogadtatik , akkor a’ politikai journalismustól a’ jobb ember balra síllyedve fordul el. Illy modort illy egyed ellen franczia Charivariféle lapban sem helyeslenék, politikai lapban pedig egyáltallán roszszabk. Tetézi még ezt azon szerencsétlenség említése , melly mélyen tisztelte. I. barátomat egyetlen szeretett magzatjától megfosztotta, ’s igy midőn ő politikai lapot vesz kezébe, felszaggattatnak szivének azon mély sebei, mellyek a’ csapás idejének rövidsége miatt is legkisebb részben sem voltak képesek behegedni. Helyeselje ezt, a’ ki tudja, én részemről benne gyöngédtelenségen kívül egyebet látni nem tudok. Öszszehasonlittatik t. e. I. barátom Murat-val, kit Napoleon ész hiánya miatt nevetségessé tett. Nem is említve, hogy Murat-val valakit öszszehasonlitni az öszszehasonlitottra lealacsonyitás, mert ez egyszerű cahorsi korcsmáros és mészáros fia volt, kit egykor mint fölserdülő ficzkót Cambacéres szakácsa rósz hús miatt fel is pofozott ’s ki Napóleont a’ sógorát, őtet koronára méltatót ’s igy jótevőjét elárulni ’s ellene fegyvert fogni alacsonyságnak nem tartotta. A’ hasonlatosság, deákosan szólva, sántikál, mert tisztelt barátom dicsőséget sem nem veszélyeztet, sem nem keres, hanem megelégszik azon megnyugtató öntudattal, hogy, nézete szerint, mint honpolgár kötelességét teljesítette , melly érzet olly édes és maradós , hogy attól őt gúnyos czikk megfosztani nem képes. Martialis rósz kórjelnek monda, ha az erény dicsértetik, de didereg, — dum virtus laudatur et alget, — mit mondjunk , ha az nevetségessé tétetik—mégpedig a’jobbak által? Igen helyesen hasonlította a’ tisztelt gróf úr a’magyar nemesi fizetés tárgyában a’ napolitán néphez, mellyről szemtanuktól hallottam , hogy a’ Carbonari időkben közötte igen sok szónok támadt, kik improvisálva és írásban honfitársaikat őseik és önmagokhoz illő lelkes tettekre buzdították; midőn pedig cselekvésre került a’ dolog, elfutottak ’s nem sokára satyrákat improvisáltak 's írtak azokra, kik a’ lelkesedést utolsó pontig tettel bizonyaik ! A’ Budapesti Híradóban az adóelvállalási elv életbe léptetését kigunyoltatni kitűzött czélja elleninek nem tartom, mert igen sok példa után az nem más, mint majd minden újnak, kor- és népszerűnek—csak azért, mert illyen —ostromlása , ’s annak a’ tiszt. Szerkesztő úr csípős elménczkedéseivel csicsomázott előadása; de gróf Széchenyi István úrtól ez meglepő volt, ’s oka után kutatkozva csak akkor jöttem ebben világoságra, midőn czikkét másodszor olvasván azon vallomására akadtam, hogy vágásából kisodortatván most nincs magával tisztában; ennélfogva megvagyok győződve, hogyha vágásába ismét bejutván magával tisztában leend , a' kérdéses czikknek közrebocsátását töredelmesen megbánandja. Rosty Zsigmond: Magyar’gazdasági Egyesületet érdeklő figyelmeztetés« A’ magyar Gazdasági Egyesületnek egyik főszabálya lévén, hogy nagygyűlését évenként kétszer, t. i. az elsőt Júniusban medárdusi, a’ másodikat pedig Novemberben leopoldi vásárkor tartsa, miszerint a’ meszszebb lakó egyesületi tagok is —kik amuiy is a’ vásár kedviért Besten számosabban szoktak öszszegyülni—a’ tanácskozásokban részesülhessenek. Ez okból nem lehete sajnosan nem venni, hogy a’ tisztelt Egyesület a’legközelebb múlt novemberben tartatni kellett nagygyűlését, hihetőleg az akkor épen végére hanyatlott országgyűlés miatt, elmulasztván, azt szinte legközelebb múlt Január 2-án és 3kán épen olly időben tartotta , melly a’ várostol távul lakó mezei gazdákra, különben egyesületi tagokra nézve nemcsak a’ rész útak és sanyarú téli utazás, hanem az új esztendő miatt is, legalkalmatlanabb ; és Most ismét a’ 8dik szám alatti Magyar Gazdában ’s egyéb lapokban február handikán délelőtti órákban tartandó rendkívüli közgyűlést hirdettet, mire kényelmesen csupán csak a’ Pesten lakó hivatalnélküli tagok jelenhetnek meg; ellenben mind azon érdemes budapesti egyesületi tagok, kik részint a’ n. m. k. H. Tanácsnál, és m. kir. udv. Kincstárnál, részint a’ n. m. hétszemélyes, és kir. ítélő-táblánál, váltótörvényszéknél, vagy a’ fek. vármegyénél és testvér két fővárosnál hivataloskodnak , és mint tisztviselők délelőtti órákban el lévén foglalva sem az érintett rendkívüli, sem az utána következő délelőtti órákban tartandó gyűlési tanácskozásokban egy általában nem részesülhetnek, pedig némellyek legalább azért is adakoznak, hogy a gazdasági tanácskozásokban részt vehessenek , minélfogva