Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-12-04 / 97. szám
971. szám Pest, decemb. 4-én 1845 Méltányossás. Sokszor hallom e’ szót az emberektől: méltányosság, ’s ezt másoktól maga iránt igényli mindenki. Azt gondolom, hogy e’ szó által méltányosság, a’ jogosság és becsületesség tiszteletének viszonlagos (reciproc) gyakorlását értik az emberek. De mi ez barátim ! Okszerű ’s igazságos tetté mástól ollyasmit követelnünk, mit viszonzani soha nem szoktunk, ’s mi az életben valóban nem is egyéb mint egy elvont eszme,mit csak azért fogadott be önszeretetünk az erkölcs szótárába, hogy ez eszme névpalástja alatt jogokat könnyebben formálhasson magának az önzés (egoismus)? Az valóban esztelen é s igazságtalan kívánat. Mert az emberek erkölcsi műveltsége jobbatlan álszinűség, képmutatás és hazugságban áll, ’s nem ritkán ménnél erényesb és becsületesb szerepet tud valaki játszani, annál gyakorlottabb e’ sajátságokban, — úgy tudván elrejteni önszeretete távol czélzásit, hogy azt mások észre nem vehetik. És valóban úgy látszik, hogy nemcsak a’ polgári, de az erkölcsi törvények sem egyebek közöttünk , mint bizonyos kölcsönös egyezkedés arra, hogy az erős joguralom elnyomatásával — (depressione iuris tortioris) melly véres küzdelmekkel jár — békés utón csalhassuk ’s játszhassuk ki egymást. A’ józan ész mondja , hogy ha ezen szó méltányosság, a’ fonérintett értelmezés ellenére csakugyan léteznék, úgy annak az ember méltóság tiszteletével mindenkor a’ legtökélyebb arányban kellene állnia, azaz : akkor a’ méltányosság szerint, a’ mi igazságosnak ’s illőnek tartatik minden emberre nézve , igazságos és illőnek kellene tartatni egyes — bármilly rendű, rangú, és sorsú emberre is. De hol, és ki által gyakoroltatik igy a’ méltányosság ? Bizonyosan sehol és senki által, mert ez csak ott és az által történhetnék , hol teljes jogegyenlőség uralkodnék, ’s ki olly magas erkölcsi műveltségre tudna emelkedni, hogy csupán az erény tiszteletéből úgy tudná szeretni felebarátját, mint önmagát. Mig egyesek hatalma szab jogokat a’ sokaságnak,— ’s mig önszeretet vezérli tettre a’ embererőket, — általányos jogegyenlőség ’s tökélyes felebaráti szeretet, — mik egyedüli föltételezöje az igaz méltányosságnak — nem létezhetik. Balsors és nyomorúság az , mi az egyenlőségre nézve eddigelé legjobb biztosítéknak mutatkozott, — de mit oszthat jogából az, kinek nyomora terhei ’s könnyeinél egyebe alig van,’s reménytetnié, hogy a’ hatalmasok, kik jogokat osztogatnak, az egyenlőség és a’ sokaság boldogságának kedvéért — fékezendik vagy száműzendik magukat? Ha az embervélemény nem volna mérlege az igazságnak, úgy tán elhihetnők, hogy van méltányosság és elhihetnők, hogy az gyakoroltatik is. De jog, erkölcs , szépség , boldogság, és mint mondom, az igazság is véleményünk által becsültetnek meg. És milly gyarló, milly különböző az embervélemény ! Majd csak semmi sincs olly igazságos, vagy igazságtalan, mi a’ maga sajátságaiban, az éghajlat, szokások és belátás minősége szerint, elváltozva ne mutatkoznék előttünk. A föld sarkafelemelkedésének három lépcsője— mond Pascal, — az egész jog, — és erkölcstant felforgatják. Az igazságról egy déli vonal, a’ jog, és birtok határiról az idők és körülmények szoknak fogalmakat alkotni. És mind ez tán javunkra is történik ; mert hogy mi különben sem szeretjük az igazságot kitetszik abból, hogy még azt is gyűlöljük , mi az emberi tettben igazság, és méltányosság színében mutatkozik előttünk. Meglehet tán azért, mivel nem tudjuk , hogy valóban igazság — és méltányosságé az, vagy nem? Elég az hozzá , hogy mivel az ember általában rosznak és kellemetlennek találja mindazon kötelességeket, mellyeket ő másoktól, megtartatni kiván maga iránt, — de maga megtartani nem szeret, nem akar, hacsak közvetlen haszon nem háramlik belőle , — világos, hogy az ember nem szereti az igazságot, és még kevésbbé a’méltányosságot. Innét történik aztán, hogy az ember társasága , az ember egész életmódja álszinűség leplébe van burkolva; — innét van , hogy őszinték nyílt szivüek sem mi nem vagyunk mások iránt,sem mások irántunk , — ’s végre innét van , hogy mások mind azt elkerülik, mi által nekünk igazságot mondván, kellemetlenséget okoznak. Az embernek ugyanis, nincs fájdalmasb , mint öngyöngeségének , hogy ne mondjam, semmiségének tudata , azért sóvárog ő az élet soha nem szűnő zaja után , ezért keres untalan foglalkozást, hogy tudniillik ön semmiségére ne gondolhasson, — és ha valaki olly bátor, vagy olly őszinte , hogy gyöngéjét érinti, ’s igaz mondása által, semmiségére figyelmezteti , kész lenne annak fejét betörni. Miért is igen jól mondja a’magyar : ne szólj nyelvem, nem fáj fejem. Úgy bánnak tehát velünk a’ mint akarjuk, hogy bánjanak. Mi inkább örvendünk a’ hízelgő álszinűség hazug mosolyinak , mint az igazság szavának; és az emberek, kik körültünk forognak , ismervén gyöngeséginket, ’s tudván azt, hogy mi hajlóbbak vagyunk megcsalatni inkább, mint igazságot hallani, — örömest megcsalnak bennünket , annál is inkább , mert ez mindig haszonnal jár , midőn ellenben az igaz mondás jutalma többnyire kellemetlenség. — Milly különös, milly csudálatos dolog, hogy az emberek kik a’ jog, igazság és erkölcs ügyében olly buzgón intézkednek, vért és életet pazarolnak, — igy lépnek egymás közt egy kölcsönös csalási, és csalatási szerződésre! Mindez gondolom azért van , mert minden törvény , minden igazságos jog az önérdek szeretetének méhében foganszik, de az emberek szégyenlenék magukat azokért , ha reájok az embererény bélyegét nem sütnék, és az önszeretetnek azokban rejtező gyarlóságát az embererény színével nem fátyoloznák el ’s ez eszélyesen is van téve; mert a’ béke- alku, sokkal kedvezőbb , kivánatos nekünk, mint az , minek feltételeit baj és veszély születti. Szóval, mindez azért van, mert mi valóban gyűlöljük az igazságot; és mivel önszeretetünk követelései, még az igazság ellenében sem szűnnek meg, mikre rendezőleg már sem a’ nagyobb emberi dolgokat ’s hatályos tettekben mutatkozó érzelmeket intéző jog és erkölcs parancsa nem hathat, sem a’ polgári törvény nem kormnyozhat, — felállítok eszmében a’ méltányosságot,hogy ennek örve alatt önszeretetünk olly igényeket is formálhasson , millyeneket az igazság, vagy törvény nem parancsolhat , — de emberi szabadságunknál fogva nem is tilalmazhat. Mészáros Károly: Több különféle dohányfaj és orosz tbea termesztésről. A’ történeti iratok után indulván el, a’ dohánynak Európába lett behozataláról, csak annyit tudhatunk, hogy némellyek szerint 1496dik mások szerint pedig 1559 ik évben hozatott be ’s azóta, mint tudjuk, ezek a’ különböző fajok öszszekeverten termesztése által egészen elvesztették külső alakjokat, ízöket természeti tulajdonságaikat; némelly fajdohánynál ugyan parányi részben láttatnak némi hasonlatosságok az eredeti amerikai dohányokkal, miből nyilván kiviláglik hogy azok bizonyosan Amerikából kerültek hozzánk!__ Folyó év, böjtmás hava elein volt szerencsém nyerni a’ M. Gazdasági Egyesülettől, több különféle honi és amerikai dohányfaj magvát, a mit is legközelebb múlt nyáron szép és hathatós sikerrel termesztettem , különösen hat különfaj amerikai dohányt, honiak közül tizenhárom nevezetes fajt — melly dohánytermesztés körül, legfőbb igyekezetem az volt.