Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-12-04 / 97. szám

97­1. szám Pest, decemb. 4-én 1845 Méltányossás. Sokszor hallom e’ szót az emberektől: méltányos­ság, ’s ezt másoktól maga iránt igényli mindenki. Azt gon­dolom, hogy e’ szó által méltányosság, a’ jogosság és becsületesség tiszteletének viszonlagos (reciproc) gyakor­lását értik az emberek. De mi ez barátim ! Okszerű ’s igaz­ságos tett­é mástól ollyasmit követelnünk, mit viszonzani so­ha nem szoktunk, ’s mi az életben valóban nem is egyéb mint egy elvont eszme,mit csak azért fogadott be önszeretetünk az erkölcs szótárába, hogy ez eszme névpalástja alatt jogokat könnyebben formálhasson magának az önzés (egoismus)? Az valóban esztelen é s igazságtalan kívánat. Mert az emberek erkölcsi műveltsége jobbatlan álszinűség, képmutatás és ha­zugságban áll, ’s nem ritkán ménnél erényesb és becsületesb szerepet tud valaki játszani, annál gyakorlottabb e’ sajátsá­gokban, — úgy tudván elrejteni önszeretete távol czélzásit, hogy azt mások észre nem vehetik. És valóban úgy látszik, hogy nemcsak a’ polgári, de az erkölcsi törvények sem egye­bek közöttünk , mint bizonyos kölcsönös egyezkedés arra, hogy az erős­ joguralom elnyomatásával — (depressione iu­ris tortioris) melly véres küzdelmekkel jár — békés utón csalhassuk ’s játszhassuk ki egymást. A’ józan ész mondja , hogy ha ezen szó méltányos­­s­ág, a’ fonérintett értelmezés ellenére csakugyan léteznék, úgy annak az ember méltóság tiszteletével mindenkor a’ leg­­tökélyebb arányban kellene állnia, azaz : akkor a’ méltá­nyosság szerint, a’ mi igazságosnak ’s illőnek tartatik minden emberre nézve , igazságos és illőnek kellene tartatni egyes — bármilly rendű, rangú, és sorsú emberre is. De hol, és ki által gyakoroltatik igy a’ méltányosság ? Bizonyosan se­hol és senki által, mert ez csak ott és az által történhetnék , hol teljes jogegyenlőség uralkodnék, ’s ki olly magas erköl­csi műveltségre tudna emelkedni, hogy csupán az erény tisz­teletéből úgy tudná szeretni felebarátját, mint önmagát. Mig egyesek hatalma szab jogokat a’ sokaságnak,— ’s mig önsze­retet vezérli tettre a’ embererőket, — általányos jogegyenlő­ség ’s tökélyes felebaráti szeretet, — mik egyedüli föltétele­­zöje az igaz méltányosságnak — nem létezhetik. Balsors és nyomorúság az , mi az egyenlőségre nézve eddigelé legjobb biztosítéknak mutatkozott, — de mit oszthat jogából az, kinek nyomora terhei ’s könnyeinél egyebe alig van,’s reményt­et­­ni­é, hogy a’ hatalmasok, kik jogokat osztogatnak, az egyen­lőség és a’ sokaság boldogságának kedvéért — fékezendik vagy száműzendik magukat? Ha az embervélemény nem volna mérlege az igazság­nak, úgy tán elhihetnők, hogy van méltányosság és elhihetnők, hogy az gyakoroltatik is. De jog, erkölcs , szépség , boldog­ság, és mint mondom, az igazság is véleményünk által becsül­tetnek meg. És milly gyarló, milly különböző az embervéle­mény ! Majd csak semmi sincs olly igazságos, vagy igazság­talan, mi a’ maga sajátságaiban, az éghajlat, szokások és be­látás minősége szerint, elváltozva ne mutatkoznék előttünk. A­ föld sarka­­felemelkedésének három lépcsője— mond Pas­cal, — az egész jog, — és erkölcstant felforgatják. Az igaz­ságról egy déli vonal, a’ jog, és birtok határiról az idők és kö­rülmények szoknak fogalmakat alkotni. És mind ez tán ja­vunkra is történik ; mert hogy mi különben sem szeretjük az igazságot kitetszik abból, hogy még azt is gyűlöljük , mi az emberi tettben igazság, és méltányosság színében mutatkozik előttünk. Meglehet tán azért, mivel nem tudjuk , hogy való­ban igazság — és méltányosság­é az, vagy nem? Elég az hoz­zá , hogy mivel az ember által­ában rosznak és kellemetlennek találja mind­azon kötelességeket, mellyeket ő másoktól, meg­tartatni kiván maga iránt, — de maga megtartani nem szeret, nem akar, hacsak közvetlen haszon nem háramlik belőle , — világos, hogy az ember nem szereti az igazságot, és még kevésbbé a’méltányosságot. Innét történik aztán, hogy az em­ber társasága , az ember egész életmódja álszinűség leplébe van burkolva; — innét van , hogy őszinték nyílt szivüek sem mi nem vagyunk mások iránt,sem mások irántunk , — ’s végre innét van , hogy mások mind azt elkerülik, mi által nekünk i­­gazságot mondván, kellemetlenséget okoznak. Az embernek ugyanis, nincs fájdalmasb , mint öngyöngeségének , hogy ne mondjam, semmiségének tudata , azért sóvárog ő az élet so­ha nem szűnő zaja után , ezért keres untalan foglalkozást, hogy tudniillik ön semmiségére ne gondolhasson, — és ha va­laki olly bátor, vagy olly őszinte , hogy gyöngéjét érinti, ’s igaz mondása által, semmiségére figyelmezteti , kész lenne annak fejét betörni. Miért is igen jól mondja a’magyar : ne szólj nyelvem, nem fáj fejem. Úgy bánnak tehát velünk a’ mint akarjuk, hogy bánjanak. Mi inkább örvendünk a’ hízelgő álszinűség hazug mosolyinak , mint az igazság szavának; és az emberek, kik körültünk forognak , ismervén gyöngeségin­­ket, ’s tudván azt, hogy mi hajlóbbak vagyunk megcsalatni inkább, mint igazságot hallani, — örömest megcsalnak ben­nünket , annál is inkább , mert ez mindig haszonnal jár , mi­dőn ellenben az igaz mondás jutalma többnyire kellemet­lenség. — Milly különös, milly csudálatos dolog, hogy az emberek kik a’ jog, igazság és erkölcs ügyében olly buzgón intézked­nek, vért és életet pazarolnak, — igy lépnek egymás közt egy kölcsönös csalási, és csalatási szerződésre! Mindez gondo­lom azért van , mert minden törvény , minden igazságos jog az önérdek szeretetének méhében foganszik, de az emberek szégyenlenék magukat azokért , ha reájok az embererény bé­lyegét nem sütnék, és az önszeretetnek azokban rejtező gyar­lóságát az embererény színével nem fátyoloznák el ’s ez e­­szélyesen is van téve; mert a’ béke- alku, sokkal kedvezőbb , kivánatos­ nekünk, mint az , minek feltételeit baj és veszély születti. Szóval, mind­ez azért van, mert mi valóban gyű­löljük az igazságot; és mivel önszeretetünk követelései, még az igazság ellenében sem szűnnek meg, mikre rende­­zőleg már sem a’ nagyobb emberi dolgokat ’s hatályos­ tet­tekben mutatkozó érzelmeket intéző jog és erkölcs parancsa nem hathat, sem a’ polgári törvény nem k­orm­nyozhat, — fel­állítok eszmében a’ méltányosságot,hogy ennek örve alatt ön­szeretetünk olly igényeket is formálhasson , millyeneket az i­­gazság, vagy törvény nem parancsolhat , — de emberi sza­badságunknál fogva nem is tilalmazhat. Mészáros Károly: Több különféle doh­ányfaj­ és orosz tbea termesztésről. A’ történeti iratok után indulván el, a’ dohánynak Eu­rópába lett behozataláról, csak annyit tudhatunk, hogy né­­mellyek szerint 1496dik mások szerint pedig 1559 ik évben hozatott be ’s azóta, mint tudjuk, ezek a’ különböző fajok ösz­­szekeverten termesztése által egészen elvesztették külső a­­lakjokat, ízöket természeti tulajdonságaikat; némelly fajdo­hánynál ugyan parányi részben láttatnak némi hasonlatossá­gok az eredeti amerikai dohányokkal, miből nyilván kivilág­lik hogy azok bizonyosan Amerikából kerültek hozzánk!__ Folyó év, böjtmás hava elein volt szerencsém nyerni a’ M. Gazdasági Egyesülettől, több különféle honi és amerikai dohányfaj magvát, a mit is legközelebb múlt nyáron szép és hathatós sikerrel termesztettem , különösen hat különfaj a­­merikai dohányt, honiak közül tizenhárom nevezetes fajt — melly dohánytermesztés körül, legfőbb igyekezetem az volt.

Next