Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-02-06 / 11. szám
tozást hajtson be évenkint. Ez ám a’ nagy munka , ez veleje vállalatunknak, ’s az a’ legjobb rendszer ránk nézve, melly ezt leginkább elősegíti. A’ lakosok ház taksát , szőlő- és szántóföldi dézmát váltván meg, a’ kik illyen javakat bírnak, azok kevés kivétellel mind adósak, ’s rájok a’ váltság évenkint kivettetik. Ilyenek a’ tisztviselők, választott községi tagok, illyenek a’ lakosok is. Már most mikép teszen a’ választott közönség változhatlan szigorú rendelést sajátmaga ellen?miképp igyekszik az illyen rendelés eszközlésében az adósak által kijelölt, és adósak által választott, és pedig évenkint választott tisztviselő ? Ez a’ kérdések kérdése. Hazafiéi lelkesedés, a’ közjó szerelme , önmegtagadás ezen akadályokon túl emelkedhetnék,de bezzeg hol találni ezekre ? vagy mondhatná valaki : hisz ott a’ felelősség és kártérítés mind a’ választottságra , mind a’ tisztviselőkre ? az igaz, hogy ott van , ámde a’ nép maga ellenében soha sem fogja ezen felelősséget sürgetni , mert az más szókkal executio kérés saját maga ellen. Szóval mondjunk igazat, és ha kell valakinek , adjunk jó tanácsot. A’ leírtam szerkezet, adósságnélküli körben igen szép, igen megnyugtató; de ott, hol a’ kormányzatnak egyedüli és főfeladata az adósság- behajtás , ott független — azaz a’ néptől független—kormányra dictatorra van szükség, mert akadhatnának az igaz erős kormányférfiak, kik szigorúságukkal ilyen szép szabad szerkezet mellett is sokat tehetnének, de valljuk meg, még eddig nem akadván kötelességünk gondoskodni a rendszermegváltoztatásról. Mit gondolandunk majd , szinte közlendem, de szerfölött szívesen venném, ha ilyen felszabadítási vállalatban fáradozó közönségek igazgatása módjáról mások is gondolkozván , javaslataikat közlenék. Végre leírtam szabad választásunknak 1. évi eredményeken , hogy választott közönségi elnökül Balogh József táblabíró úr választatott, miután volt elnök Zsiday Dániel úr határzottan lelépett. Jegyzőségben Szakácsy Dániel , ügyviselőségben Tóth Pápay Zsigmond és Balogh Lipót, pénztárnokságban Szombathy János , határügyelőségben Elek János megerősittettek, gazdatisztségre választatott Plánicz Károly. II. pataki adózó közönség bírája lett második évre Pandák Gábor h. u. kis-pataki: Keresztély Ján.Rendőrségi kapit. zalkodi Bajusz Mihály t. b.; árvák gyámatyja Boros László ; adószedő Sebeczky András; jegyző Nagy Patakon , Kardos József, k. Patakon m. Szabó Bernát; tanácsbeliek : Pénzes Lajos , Czira Péter, Baksay József, Both Mihály , Elek János, Serfőző Ferencz , Szabó József, Szombathy Gábor, Ardey Sámuel, Keresztényi István, Sebeczky András, Géczi János, Sebő Mihály, Dobozi László, Galgóczy Imre , Fridrik János, Nyíri Mihály, Balogh Márton, Tatár Mihály, Kis Tóth András (egyszersmind adózó községi gazda). Szombathy Imre , Sehmiedt Ferencz, Fickel Mihály, és Nagy András. — Város hadnagya: Bodnár Imre ; szállásmester : Butkai Imre. Múlt évi utolsó közlésem nyomtatási hibáji közt egy megyei határozatra hivatkozásban 1837dik év helyett 1827- dik évi különösen szembetűnő lévén, az ezennel megigazittatik. Sz. D. Nemzeti színházunk ügye. (Beküldetett) A’ nemzeti színház ügye , mellyről már azt hitték sokan , hogy kerékvágásba van téve és ezentúl önként fog mozogni, ismét bizonytalan helyzetbe jött. Az igazgató, vagy haszonbérlő , vagy minek nevezhessük, megbukott, ’s nemcsak egy sereg hitelezőt károsita,hanem tán magát az intézetet is, és e’ nemzetileg pártolt színházat rész akaratunk rágalmának és gúnyainak tette ki. ’S ime itt van gyümölcse ismét ama jogtudósi kezelésnek , miszerint az országyülés többnyire alispánok, szolgabirák és megyei főjegyzőkből álló országos választmányra bízta a’ művészet kormányzását , kik magok körében és hivatalaikban capitalis férfiak lehetnek ugyan s miattam nagyobb terv,tudók és publicisták mint maga Verbőczy, vagy Deák Ferencz, de még azért szükségkép nem következik, hogy a művészethez értsenek. És ez így fog menni mindörökké, míg az emberekre erőnek erejével rá fogjuk, hogy valamihez értenek, ámbár soha még csak nem is gondolkodtak róla. Egy jogtudósokból álló választmány adta ki a’ színházat az eddig volt igazgatónak, ámbár ahoz, ha t. i. ez igény lehet, mást nem gondolhatunk, mint azt , hogy a’ ki egy tudós, de senki által sem élvezhető operát, és egy más szerencsésen megbukottat ir , az mindjárt ért az igazgatáshoz is , az tiszta lelkű ember és takarékos gazda. Ezen országos választmánynak kell tudni, minő kezességek és biztosítékok mellett adta ki a’ színházat,’s most feleljen érte , ha t. i. kára történt az intézetnek ,’s reményiem , (és erkölcsi kötelesség is), hogy a’ t.hatóságok belé fognak szólni ’s orsz.gyülésen majd kérdőre vonatnak azok , kik e’ honi intézetet ölly könnyednűleg oda bocsátották. A’ magyar színészetet Budán és Pesten mindig jogtudósok igazgatták, mert ha közvetlen igazgatók hozzá értő emberek voltak is néha (mint Fáy, Döbrentei, Bajza) ezek mindnyájan a’ jogtudósok befolyása alatt állottak; illy körülmények közt pedig a’világ legnagyobb bölcse sem fog életbe ható dolgot tehetni. A’ megszűnt igazgató volt egyetlenegy teljes hatalmú igazgató , és mind a’ mellett, hogy nem tartozik a’ valódi értők közé, általa mégis bebizonyodott, hogy a’ teljes hatalmúság mit szül, mert B. a színház iránti részvétet (ezt az igazság rovására nem tagadhatni) még eddig nem tapasztalt fokra emelte. Most képzelhetni, mit csinálhatott volna ő , ha teljes hatalma mellett igazán dologhoz értő , pénzzel bánni tudó és takarékos lett volna ! De ezen fölül sem rend-sem fenyíték-tartó nem volt szer. Bármi érdemeket tulajdonítsanak is tehát neki , valódi érdem volt e az , vagy csak képzelt ügyesség, azt minden elfogulatlan ügyértő átlátja.Az ő egész ereje a’ teljes hatalmúságban állott , mivel még eddig egy igazgató sem birt , és, mi ebből következett, abban, hogy szabad kezei voltak saját érdekébe a’ színészeket is bevonhatni, ’s nem tekintette őket , a miáknak , mint a’ jogtudósok. Hogyan és mikor fog végre ezen színház- igazgatás gordiusi csomója feloldatni ? Én azt hiszem, addig nem, mig ember nem választatik a’ gátra. De miilyen legyen ezen ember? Művészethez értő , szigorú becsületességü , szilárd , önállólag gondolkodó, nevelt ember , jó gazda, nem pazarló , nem fényűző és lakomázó, magyar lelkű , jó hazafi , kinek az ügy mint hazafinak is szivén feküdjék, igazságszerető , ki ne pártodon és üldözzön kormánya alatt levő személyt, hanem mindenkinek adja meg a’ magáét ; illyen embernek adassék aztán az igazgatásban teljes hatalom,, pénzügyekben pedig tegyétek magatokat ellenében okos ellenőrködés által kellő állásba ; igen, de hol van illyen ember? Kérditek. Mire az válaszom, hogy Fáy, Bajza illyen emberek voltak, de a’ bölcs jogtudósok nem tudták őket megbecsülni, sőt még csak úgy igazán megérteni sem voltak képesek vagy hajlók, ’s azért azok csak megmutatták magokat kis időre, ’s megmutatták azt hogy mégis van igazggatónak való ember, és igy lehet. Illyen csakt sok tekintetben Döbrentei is. Ha ezen férfiak valamellyike, kivált a’ két első, csak 10 évig folyvást igazgathatott volna , az egész színművészet más lábon állana. De ezektől megfoszta bennünket a’ sors. Fáy korosabb , hogy többé illyn terhes dolgot elvállalna , Döbrenteit hivatalbeli ügyek foglalják el, Bajzát pedig, ki még teljes erejében van, és még most is annyit bírna tenni már csak bámulandó szorgalma és szigorú becsületessége által is, mennyit kevés. 43