Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-03-23 / 24. szám
94 Szerkeszti: Helmeczt Mihály. — Nyomtatja: Trattner Károlyi, mi utcza 453 eundum ipsas“ Prol. Tit. VI. §. 13.— 2dik köv. jeligével: „Si quis judicum distulerit litigia ultra triginta dies, vapuletur“ S. Lad. Dec. Hid. art. 24 — 3dik köv. jeligével: „Gyakorlati életből merítve.“ — A’ két első az illető bíráló uraknak kiadatván, a’ szerzőik nevét rejtő jeligés levelek sértetlenül a’ választmány elnökénél letétettek. A’ 32. szám alatti, mint szerzőtől sajátkezűleg irt, ’s neve aláírásával ellátott, nem pályázhatván, alulirtnál (Szervitatér Teleki gróf ház 655 szám alatt lsó emelet, viszszavehető. A’ díj ki vagy nem adatása legközelebb közhírül fog adatni. Kelt Pesten, 1845. mart. 20-án. Bodnár Imre s. k. a’ kir. vft.szék gyakornoka mint a’ bíráló választmány tollvivője. Az elátkozott haj. Elbeszélés. (Folyt.) Haytiban a’ gazdag gyarmatosak rabszolgáji közt lázadás ütött ki. A’ szegény, fekete teremtvények egy perczig azon eszelős gondolatra jöttek, hogy ők is emberi, érző lények hasonlók fejér kínzóikhoz, hogy lehetetlen többé eltűrniük a’ baromi, sőt roszszabb bánásmódot. Valamellyikök eszelős mámorában szózatot vélt hallani, melly ezt kiáltá füleibe : ti nem vagytok csupán rabszolgák, hanem emberek is ; ti nem vagytok arra teremtve , hogy halálig kinoztassatok , hanem hogy éljetek’s boldogak legyetek “— Az eszelős álmodozó elbeszélő álmát társainak, ’s nemsokára emberérzetük eszméjétől mindnyájan megrészegülének , ezért akarták lerázni rablánczaikat, ezért az öszsze■esküvés a’ gazdag gyarmatos és szép leánya Cordelia élete ellen. A’ leánynak mindenek előtt meg kellett halnia. Mert ő kinzá vérig a’ szegény rabszolgákat, ki már gyermekségében addig korbácsoló a’ karóhoz köttetett szegény néger gyermekeket, mig a’ szegény sikoltozó gyermekek vére folyamként patakzott alájok’s milly kegyetlen volt gyermekéveiben , olly , sőt tán kegyetlenebben fölserdült korában. Senki sem figyelhete nagyobb örömmel a’ szegény áldozatok jajveszéklésire; senki sem lehetett halálosb ellensége a’ nyomorult rabszolgáknak , mint épen a’ szép Cordelia, örök , engesztelhetlen gyülölséget esküdött ó ellenök, mert anyja fekete volt, ’s Cordelia bőre barna színében viselő szégyenitö eredetének elátkozott ’s megsiratott tanujelét. A meztiz (színes) volt ’s ezért nem reméllhető valamelly gazdag gyarmatos nejévé válhatni, mert e’ népfaj meg volt vetve; ezért gyűlölte Cordelia a’feketéket, ezért esküvők kiirthatlan boszut ellenök. Ámde a’ rabszolgák öszszeesküvése csakhamar elárultatok , a’ főczinkosak elfogattak ’s kinpadra huzattak, hogy a’ többi részvevő neveit is kicsikarják ajkaikról. Cordelia ezen vallatáson jelen volt, utasítást adott a’ bakóknak, újabb kínokat gondolt ki ’s ha a’ szegény rabszolgák kegyeimért esengtek , pokoli tűzben ragyogtak szemei, faárványarczát egy pillanatra gyönge pir futá keresztül, ’s mosolygva intett a’ hóhéroknak, hogy folytassák munkájokat. A’ kispadra kiszemeltek közt vala anya is alig 12 éves lyányával.A’gyermek ártatlan volt, mit sem tudott az öszszeesküvésről, de az anya tudott róla, az anya, ki önként nyújtotta tagjait a’ kinszerek alá, ’s kegyeimért esedezék lyánya számára; az anya, ki öszszemarczonglott véres tagokkal csúszott Cordelia lábaihoz , ’s irgalomért könyörgött egyetlen, ártatlan gyermeke számára. Ekkor Cordelia szemei ama borzalmas tűzben világoltak föl, mellyet a’ rabszolgák jól ismertek ’s mellytöl annyira féltek, minthogy mindig uj kínok előjele volt az. Intett a’ hóhéroknak, ’s néhány szót súgott nekik , azután kegyetlen nyugalommal szólt a’ szegény anyához : „megfogsz büntettetni gyermekedben!“ ’S a’ gyermek megragadtaték, ’s elhurczoltaték reszketve; fölbomlott hajjal követé siránkozó anyja; hoszszu hajtekercsei lefüggtek hátán vér-vörösre festődve annak sebeiben, így értek a’ kertbe. Cordelia a’ gyermeket korbácsoltatni parancsoló, ’s mivel a’ szíjak nem hozattak ki, kegyetlen kaczajjal vágta le a’ néger anyának hajfonadékit, ’s a’gyermeket azokkal parancsolta korbácsoltatni. És igy történt , ’s az anyának jelen kelle lennie, midőn egyetlen gyermeke saját hajával korbácsoltaték , mig a’ vér patakokban hullámzott alá , mig a’ gyermek áléivá rogyott öszsze.—Ekkor Cordelia maga emelte föl a’gyermeket, saját kezeivel fonta öszsze a’gyermek hajait , fölköté e’ fonadékot egy pinta ágához, ’s fölhúza a’ gyermeket, mig lábai nem érték a’ földet, mig, fölakasztva tulajdon hajánál fölébredt a’ gyermek ájulásából uj kegyetlen fájdalmakra , hogy újra korbácsoltassék anyjának hajtekercsével. ’S az anya” ott állott zavaros tekintettel, majd eszmélet nélkül keserve miatt, de még nem eléggé elbódulva , hogy gyermeke kínait meg ne foghassa. Három napig függött a’ gyermek igy fölakasztva tulajdon hajánál,’s minden órában korbácsoltatva anyja hajával , három napig halták az iszony miatt reszkető négerek a’ szerencsétlen áldozat sivalkodásit, három napig térdelt az anya némán, reszketve ’s érezve minden csapást, mit a’ gyermek anyjának hajtekerésével kapott, három napig élvezé Cordelia e’ kínok látását. Ezután meghalt a’gyermek. Leányának véghörgésével az anya föl látszott ébredni tompa kábultságából, hirtelen fölegyenesült,meredeztek szemei,fölvillant bennük a’ harag az őrültség tüze , a’ szenvedély erejével ragadta meg Cordelia karját ’s őrültség hangjával kiáltott fel : „Átok reád, ki gyermekemet saját hajánál fogva fölakasztottad ! átok reád, ki gyermekemet saját anyja hajával halálig korbácsoltatád ! Elkárhozva ’s elátkozva legyen életed, elátkozva egész fajod ; valamint most egy hajtekercscsel anyát és gyermeket öltél, úgy legyen fejeden elátkozva minden hajszál gyermekeid ’s unokáid fején ! úgy okozza tulajdon hajatok boldogtalanságtokat!“ — Miután igy beszélt, földre omlott, vérpatak hullámzott szájából ’s kevés perez múlva halva volt. — Cordelia mosolyogva vevő a' négernő hajtekercsét ’s nyugodtan mondó : én nem félek ez átoktól, ’s ennek jeléül parancsolom , hogy a’ megholt gyermek haja is vágassék le. Sürögve teljesítő egyik rabszolgája e* parancsot, ’s Cordelia , kezében az anya és leánya hajtekercsével szóla : „meg fogom azokat tartani emlékül !“ Ekkor mosolygva tekeré azokat nyaka körül ’s elszökdelt. Azonban ez esemény csak nagyobbitá a’ feketék bőszültségét, elkeseredésük nem lön csilapitva e’ borzasztó büntetés által, ’s ha Cordelia köztük megjelent, ha az övéről lefüggő két hajtekercset észrevették , akkor vad harag tüzével teltek el szemeik, ’s boszugondolatok éledtek lelkűkben. Cordeliának atyja életéért rettegett , eladta ültetvényeit, ’s viszszatért szülőföldére Angliába. A’ két hajtekercset azonban magával vivé Cordelia , mint határtalan uralkodása ’s hatalmának emlékét. (Folyt.k.) T á r e z a. # # Egy hamburgi hajómester nem rég meghívást tön közre egy föld körül teendő sétahajózásra, melly czélra saját gyárában egy hajót készített. Romanczof gr. vállalatán kívül ez volna első hajózás , melly a’ földteke körül magán költségen történt. Ha 20—30 év előtt egy illy merényt vakmerőnek, sőt veszélyesnek is lehetett mondani, most a’ hajózástanban szerzett bő ismeretek ’s korszerű javítások ezt nemcsak könnyűvé , sőt mulatságossá is tevék. Az említett vállalkozó legalább 30—40 személyt remélt úti társakul, az utazási költség egyegy személytől 1800 porosz tallér. # # A’ müncheni legutolsó álarczosbálban egy fiatal szép leánykákból álló katona- ezred jelent meg dobpörgés közt illy feliratú zászlókkal:,Harisnya- ezred.‘Mint a’csapat végig húzódott a’ teremen , mindig jobban szaporodott , mivel a’ férfisereg egészen zászlója alá esküdött.