Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-02-23 / 16. szám
16. szám. Pest, február 23-án 1845. A’ nemzeti színház ügyében. (Vége) (Egy szó BARTAY mellett.) Non quis? séd quid? Kérdem : vájjon Bartay azért, hogy néhány ezer forint adósság terhe alatt van, nem lehet ő színházigazgató ? Hát arra, hogy valaki egy hivatalt viselhessen vagy egy intézetet kormányozzon, mulhatlan kellék az, hogy semmi adóssága ne legyen ? kivált nálunk , Magyar honban ? Nézzünk széllyel uraim! magunk körül, ’s nem lesz szükség feleletre. Ha Bartay meg tud felelni az igazgatói kötelességnek , úgy mint kell : kétségkívül lehet igazgató ; ’s hogy annak megfelelni tud , bebizonyította két év ; — ha pedig az igazgatásra nem képes , azzá nem lehet, ha százezer ft. activ adóssága van is.Vagy tán azért nem lehet igazgató,mert igy a’ színház adósság-törlesztő intézetté válnék? Erre a’ hitelezők már megfeleltek , midőn írott egyezségben kötelezték magukat, hogy azon 14—15 ezer pee forintra menő öszves adósságot, mellyel nekiek Bartay jelenleg tartozik, azon esetben, ha igazgató marad, három egymásután következő éven át rajta bírói után nem keresendik. De különben is , ha ezen adósságokat B. a’ színházigazgatás viszonyaiban ’s azok miatt tette: nem látom által, miért ne lehetne’s ne kellene a’ színház tiszta jövedelmeinek azon summa lerovásához járulni, melly a’színház szellemi ’s anyagi tőkéjébe ruháztatott be. — ’S ha Bartaynak , mint színházigazgatónak , a’ színház szükséges kellő födözésén felül, tiszta jövedelme marad fen: kinek van abba szólója, hogy ő azon öszveget ez vagy amaz czélra fordítsa ? és ha ő azt hitelezéji kielégítésére szánja, nem azt teszi é, mit becsületbeli és törvényes kötelessége parancsol ? A’ nélkül tehát, hogy a’nemzeti színház adósságlerovó intézetté aljasuljon, bátran igazgató lehet B.; arra pedig, hogy a’színházi jövedelmek jól kezeltessenek, világosságban tartassanak, ’s folytonos ellenőrség alatt legyenek, hogy a’ színház illő elláttatására szükséges költségek ne tösvénykedve,ne szűk marokkal szolgáltassanak ki, ezer mód és eszköz van az országos felügyelő kezében. — Gyanúsítás lelke tőlem távol van , ’s azokban , kik most Bartayra kígyót békát kiáltoznak, isten látja lelkemet, nem kutatok sem kenyéririgységet sem konozon kapási vágyat ,de nem titkolhatom el, mikép igen különösnek tetszik előttem , hogy B. hitelezőinek mintegy kiszámított terv szerinti egyszerre feluszittatása,becsületének a’legtulzottabb nagyítások által kikürtölt vádakkal közpelengérre vitele,—érdemeinek , miket töle az irigység sem tagadhat meg, róla erőnek erejéveli levonása vagy legalább tisztátlan kútfőkre viszszafezetése épen most történt, midőn a’színház ügye — istennek hála—egy kis virágzásnak ’s részvétnek örvend, midőn az országos évi segélypénz fölemeltetik, midőn a’ fővárosba állandó lakásra vonult nagyaink ’s a’számos magyar ifjúság némi jövedelem reményével biztatnak...................... Az előadottak után tehát úgy vélem, hogy a’fen idézett czikkek irónt nemcsak nagyított alakban állították közönség elé a’ szinházigazgatás körül közbejött balviszonyokat; nemcsak elhamarkodás hibájába estek, midőn még a ki nem fejtett ’s világosságra nem derített tényeket, bebizonyítva nem levő vádakat emeltek az igazgató ellen, de tévesztett szempontból fogták fel a’ dolgokat ’s öszszezavarták a’ helyzeteket, midőn azt állították, „hogy Bartayt színház viszonyai adósság- ést nála sra azért nem kény,,szerithették, mert abban isibbe egy dologhoz értő sem késlelkedik, hogy a’ színház költségei pótlására 16,000 pgö .,forintnyi évi segélypénz nem volna elegendő.“ — Ezen állítás állhat jelenben , midőn a’ színház meglehetősen jövedelmez , ’s midőn 16,000 p.nt évi segélypénz, van rendelkezés alatt, de Bartay igazgatósága kezdeténoránsem jövedelmezett úgy a’ színház , mint mostan, és az ó évi segélypénz, melly neki két éven átadatott, nem 16,— hanem 12,000 pengő volt. Továbbá Bartayt, a’ mennyire a’ közvélemény bírálata alatt van , mint igazgatót kell és lehet csak megítélni, ’s ha kötelességét, mint igazgató, teljesítette, igaztalanság nélkül nem vonhatni meg tőle az elismerés jutalmát. Hogy benne , mint emberben gyarlóságok, hibák, gyengeségek lehetnek, azt megengedem ’s ezeket menteni , szépíteni épen nem akarom , de kérdem : ki van, ezek nélkül? Kérdem : illő-e , méltányos-e, törvényes-e, hogy őt, ki a’ színházat két év alatt a’ haladásnak remény feletti fokára emelte , kinek az igazgatóságban szerzett érdemeit az ország elismerte , netalán súlyosabb gyarlóságaiért is , közbecstelenséggel ’s koldusbotra jutással büntessük ? Nem az szolgálna-é inkább gyalázatjára a’ nemzetnek, nem az lenne-é inkább szégyenfolt a’ színház történetén , ha becsületéből kivetköztetve ’s alamizsnára szóruhát utasittatnék el az intézet kormányától az, ki azon intézetet parlagi állásából virágzásra, a’ sárból a’ fény első kezdeti fokára emelte? — Ám hiszen urak! ha úgy tetszik, buktassátok meg őt! ám legeltessétek szemeiteket a’megbukott színigazgató nevének a’ hírlapok hivatalos tudósításai között olvasásán ; hadd osztozzanak a’ hitelezők még ágya párnáin is: mind ez megtörténhetik ; de ne felejtsetek* el majd könyörületből kész pénzzel fizetni be azon színi előadásra, mellynek tiszta jövedelme egy szegény bukottnak ’s hat neveletlen gyermekeinek számára lesz ajánlva , kinek nevével kezdődik a’ magyar nemzeti színház boldogabb epochája. És most ön uram ! lelépett színigazgató úr ! lépjen elő és adjon számot a’ sáfárságról. Ön a’ közönség bírálata , a’ közvélemény ítélete alatt áll. Ha vannak önnek ellenei, kik bukását kívánják, tudja meg ön , hogy vannak jó akaróji is, kiknek résziről e’ pár védelmi szó emeltetett.— Meg vagyok szivem és lelkem szerint győződve , miképen önnek sorsát jó csillagzata gróf Rádaynál olly férfiúnak kezei közé adta, kinek bírói mérlegében az igazság és méltányosság kellő nyomatékkal bir. Többek nevében czapfalvi Bernjén István. Válasz Miskolczy ur czáfolatára Magyarország egykori pénzviszonyairól az Életképek 3dik számában irt értekezésemre felhivatva érzé magát Miskolczy ur engem a’ f. é. Társalkodó , febr. 2kai számában hoszszu czáfolattal megtámadni. M. ur nem numismaticus ; mindazáltal hivatalánál fogva, a’ vert és veretlen érczi értékben jártas , valamint ez minden váltónál találtató pénzjegyzékből kiderül. Mielőtt elősorolnám okaimat, miért számítottam az ezüst girát Ildik Ulászló alatt 16 p.ntra, a’ dénárokat (kispénzeket) I. Béla alatt pedig 7/2 -ra, figyelmeztetem czáfolómat, hogy a’ valódi, azaz belső, régibb pénznek a’ mostani pénzláb szerint, ’s az akkori pénznek relativ értéke közt nagy a’ különbség. Eleinte majd minden évben súlyra és vegyíiletre nézve különböző uj pénz veretett, és az annak előttei pénz elolvasztatott ’s majd minden vidéken más számítás létezett. — Zsigmond király a’ Quarting nevű pénzeket hozta be, mellyekből négy tett egy dénárt, későbben pedig 10. illyen pénzt volt kénytelen egy dénár értékére szorítani. Posthumus László és T. Mátyás alatt 200 és 300 kispénz tett egy aranyforintot, mellyek értékre nézve leginkább különböztek. II. Ulászló az ezüst girát (marca gravis ponderis) négy arany stra,1 400 dénárra rendelte , még