Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-09-27 / 77. szám

Hivatkozom minden lovas emberre, a’ két testvérhon lóte­nyésztőire, kik elfogulatlanul tudnak ’s akarnak is ítélni, ’s hi­vatkozom az egész polgárias világ izletére: van é ezen egész phrasisban csak egy szó is igaz ? ’s nem foglal é az magában hat merő igaztalanságot ? Legelőbb is idomtalannak mondja ez az angol lovat (e’ szót itt hihetően az ungeschlacht­, plump értelemben veszi). — Száraz kicsiny fő,széles homlok által elválasztott nyílt’s nem­csak tüzes, hanem mondhatni értelmes szemek, egyenes kes­keny orr, tág tuszkoló orrlyukak, finom szabású száj és ajkak, gyöngéd hajlású nyak ’s ennek keskeny élén röpködő lágy se­rény ’s a’ könnyűséggel emelkedő nyak domború szügyből és széles vállcsontokból kinőve, köpczös és rövid derék, egyenes és hoszszú kereszt ’s ebből magasan kinőtt lobogóforma fark, ruganyosságot tanúsító erős izmok ’s hatalmas csontok, duzza­­dozó érháló finom bőr’s lágy tapintatu rövid szőr alatt, a’moz­gásban pattanósság ’s hullámzó kerekség: ezek egy jó angol ló annyira ismert képének oda vetett, de bizonynyal hű voná­sai. Illy állat említésekor ugyan mikint juthat valakinek eszébe az epithetonok halmaza közül épen az ,idomtalan‘ szót vá­lasztani. — Második nóta characteristikájául teszi a’ Magyar Gazda az angol lónak, hogy hoszszas kitartást nélkülöz. A’ ki lovagolt an­gol lovakon, ki szekérben is ült angol lovak után, ki az angol ró­kavadászatokat ’s kopászatokat hacsak leírásból is ismeri; ki hallott azon csaknem hihetetlen meszsze és sebes utakról, mel­­lyeket angolok angol lovakkal nemcsak regék szerint, hanem hiteles adatokból bebizonyítva tettek ’s tesznek , mindaz nevet­ségesnek fogja a’ felidézett állítást tartani. Állítja harmadszor a’ Magyar Gazda, hogy „az angol ló melegházi tatarozást igénylő.“ Ezen melegházról a hasonlatos­sággal kényeztetést akar kifejeztetni. Lovakról eziránti kérdés és tekintet kettő körül lehet. Egyik az eledel, másik a’ tartás. A’ nem koplaltatást aligha fogja okos ember kényeztetésnek ne­vezhetni. Jól tartja az aráb lovát, mikor van mivel ezt teszi az angol is ’s minden, kinek lova ’s a’mellett esze is van. Az a­­ráb azt ad lovának, mi nála terem, és szintolly jó zabot ’s hi­hetően lóherét is adna — mint Szíriában épen Herbert bizo­­zonyitása szerint adnak is — ha nálok közönségesen teremne. Egyéb mesterkélt vagy drága eledelekkel pedig az angol ló sem él. Hogy pedig adnak neki annyi ’s olly jó természetes eledelt, mi eléggé’s erejét teljesen kifejtve táplálta, az által még szint­olly kevéssé van elkényeztetve, mint az alföldi gyermek vagy csikós, ki elegendő ’s jó kenyér mellett még jó sok szalonnát is eszik. — A’ tartást vagy istállózást illetőleg: Angolhonban a’ legnemesebb lovakat sem igen óják az idő viszontagságitól: kanczákat ’s csikókat láthatni ott elegendő étel mellett télben is künn,’s gyakran zuzmarázon; — az angol katonaság lovai pedig mindig kövön állanak, alom nélkül, takaratlan. Egyébi­ránt ezen melegházról vett már rég csépelt ’s azért nagyon is elcsépelt hasonlatosság az angol lovat illetőleg mindig is fonák volt. Melegházban nem a’hidegebb hanem a’ melegebb éghaj­lat alól hozott növényeket kell tartani; ’s ha valami lónak me­­legházilag kell tartatni ’s neveltetni, úgy bizonynyal nem a’ hide­gebb Angolhonból, hanem a’ sokkal melegebb keletről jövő lovakra nézve szükséges az. Épen azért tartják az arab lovakat olly roppant meleg takarók alatt, sőt van, hol istállójokat fűtik is, a mi csakugyan Angolhonban ’s nálunk is angol lovakkal senkinek sem jut eszébe. Ezer nyavalyának van továbbá az angol ló a’ Magyar Gaz­da állítása szerint kitéve. — Ezen igaztalan állítás vagy nagy tévedés ellenében csak kettőt említek: egyike, hogy két neve­zetes betegség, melly a’ continensen a’nem angol lovak közt lé­tezik, ’s mellyek közül az egyik főként Némethonban, a’ másik je­lesen nálunk igen gyakori, u. m. a’ Kolera (der stille und der rasende Koller) ’s a’ száraz­­ eh, Angolhonban úgyszólván nem is ismeretes; m­ olly betegség pedig, melly másutt is és szint­olly gyakran elő nem fordulna, ott sincs. Másik, mit említek, az angol lovak közti nagyon kicsiny halomás. Nézze meg bárki is az angol telivér lovakróli országos méneskönyvet (General Stud-Boock) mellyben Angolhonban a’ múlt század kezdete ó­­ta létezett ’s létező minden telivér kanczák ivadékaikkal együtt fel vannak jegyezve, ’s meglátandja, hogy e’ kanczáknak még 16 számra is menőcsikaik közül mi kevés múlt csikó-korában ki. Mi kevés legyen az angolfaju lovak közt a’ halomás, mu­tatja az is, hogy ezen faj mennyire elszaporodott mindenütt, hol annak terjesztésére csak kevés figyelem fordittatott is, mint például Erdélyben. Ezen kicsiny mortalitás bebizonyítására szol­gálhat, miszerint nekem egészen angolfaj’s 160—170 darab­ból álló ménesemben a’három utóbbi év alatt, vagyis 1843. oct.­­jétől mostanig, mind öszsze 8 darab halt el. Ha ez nem annak volna következése, hogy az angolfalu ló épen nincs sok betegségnek alávetve, úgy a’szerencsés, de folytonos orvosol­­gatásnak lenne bizonysága; igen de nálam a’ mondott idő óta alig használtatott fel egy két kentingnyi gyógyszer. Az ötödik igaztalan állítás, hogy „az angol lófaj kijő a’ divatból.“ Mi a’ divatból kimegyen, annak kelete nem nő ’s ára nem emelkedik. Már pedig Angolhonból évről évre több meg több lovat visznek ki a’ világ minden részeibe, ’s hoznak hozzánk is főként tenyésztés végett; ’s áruk nem hogy csökkenne sőt hág,holott Angolhonon kívül is nagyon szaporodván az angolfaj, azon árnak csökkenni kellene.Lehet , Európa akármelly városá­nak divathőseit ’s arszlánait egyeben, mint angol vagy angolfaj lovakon látni? ’s nem ugyanilly lovak vannak é minden vagyo­nosabbnak szekerébe fogva? Hát nálunk is a’ gazdagabb kato­natisztek nem mind angol lovakat lovagolnak é, ’s a’ szegé­nyebbek is nem illy ivadékokat igyekeznek é magok alá szerez­ni? ’s kik ezt sem tehetik, nem iparkodnak­­, hogy akármiféle lovaikat is lehető legangolabb kiadásban jelentessék meg? — A’ mindenfelé ’s honunkban is mindinkább terjedő lovak­ róka-és szarvasvadászat, kopászat ’s agarászatokon nem igen van már ember, ki más lovat lovagolna, mint angolhonit, vagy angol szár­­mazatut. Hány ménest tud a’ Magyar Gazda egész Európában mutatni, hol eddig angol lovakat tenyésztettek, ’s most ezeket arab lovakért mellőznék? Ellenben van elég, hol felhagytak az arabokkal, ’s más fajuakkal az angolért. Honunkban is ez az eset a’ gróf Hunyady, herczeg Eszterházy, herczeg Pálffy , a’ Károlyiak, Csapody, Czindery ’s még többek méneseiben. — Van néhány királyi ménes kül-és belföldön, mellyekben, hihetően az előbbi cselekvésmódhozi hű ragaszkodásból még mind nem akarnak egészen engedni az angol lovat kedvelő, mindinkább terjedő ’s valóban a’ kor szellemé’s igényeiből folyó divatnak; azonban még illy intézeteknél is, például Mezőhegyesen, vannak most angol mének, mik ezelőtt néhány évvel még nem voltak. — Ennyi köztudatom­ tény ellenében, mikint állíthatja valaki,hogy az angol ló kimegy divatból? Azt is mondja a’ Magyar Gazda, hogy ,,a’ tiszta arábvér minden tekintetben kitünőbb az angolnál.“ — Épen nem szó­lok az aráb ló ellen. Ez, egykori szenvedélyes lovastól’s most is buzgó lótenyésztőtől, hálátlanság is lenne, — miután az an­gol ’s minden más jobb lovak létét azoknak köszönhetni, a­­zonban mivel azon állítás is, hogy az arab ló az angol felett min­den tekintetben elsőséggel bír, csupa igaztalanság: szabadjon erről is szólnom egypár szót azok számára, kik a’ lovak fajai’s minőségök felől nincsenek értesülve. Számtalan próba téte­tett ’s mai napig is tétetik mind rövid mind hoszszu távolság­ra, kisebb és nagyobb teherrel, versenyzésekben úgy vadá­szatokban is, nemcsak téren, hanem hegyen völgyön, mély földben, tüskén bokron ’s árkon kerten át, nemkülönben rövid és hoszszu, lassú és sebes utak’s utazásokban, — ’s még nem volt példa, hogy bármi jó aráb ló is j£ angol lovat nem meg­győzött, de csak vele mehetett volna is. Az aráb ló kétségen­­kivül szép és jó,’s nyereg alá az angolon kívül minden más ló­nál jobb. Az aráb ló törzsöké az angolnak. I. Jakab idejében ho­zatott Angolhonba az első aráb mén. Ezt követték többen. I. Károly hozatott aráb kanczákat is. Ezektől ’s az 1760ig jött a­­ráb mének közül a’ legkijelöltebb hattól származnak legkisebb más vérreli elegyítés nélkül, minden telivér­ ’s több vagy ke­

Next