Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-07-10 / 6. szám

annyi azonban bizonyos — mond ő mlga — miszerint mi diplomatice tudjuk, hogy a mlgos gróf e nmlga táblá­nak sok — iránta tiszteletet mutató tagjait — gyanúsítani szokta. —­Egy szónok szavakat nem hord föl, mert az ellenvéleményeket szül, s a tanácskozást kellemetlen tér­­re viszik, csak röviden azon meggyőződését nyilvánitja, melly szerint óhajtja, hogy minden rendszeres munkájat választmányra bízassék és ezen meggyőződésénél fogva pártolja a gróf A—i indítványát. Egy — az indítványt pártoló gróf nem arra figyel, mint az inditvány ellenzői mondák, hogy a tárgy siettes­sék, hanem hogy üdvös eredményt biztositólag tárgyal­­tassék, s ez okból a választmányt pártolja. Az mon­datik — folytató ő mlga — hogy e választmányból ki kell zárni a főispánokat, mert azok is korteskednek — igaz mond ő mlga — miszerint vannak főispánok, kik azzal bánni tudnak, de ha az i­lyenek mind kizá­ratnak nem tudom hogy keletkezhetett volna a KK. és l­inés törvényjavaslat. Nekem — úgymond egy főispán — mindegy akár bizatik e tárgy választmányra, akár nem; mert meg­vagyok győződve, hogy mind a kettőn czért kell érni, s azt nem látja bebizonyítva, hogy a választmány ál­tal késedelmeztetni fog. Egyébiránt azt jegyzi meg né­­melly méltóságos uraknak, hogy itt nem a főispánról, hanem a hon boldogságáról van szó. — Azon méltó­ságos uraknak pedig, kik a főispánságot olly kelle­mes színekkel festegetik azt feleli, miszerint annak is megvannak saját kellemetlenségei, s ő méltósága a mondott méltóságos uraknak — mind a mellett is, hogy megyéjével megvan elégedve, és semmi kellemetlen je­lenetek benne nem történtek — főispánságának kelle­metlenségeit örömest általadja—kellemeinek toldásával is. Egy­­ e tárgyban többször fölszólamlott gróf mintegy el akará tériteni a tanácskozás szokott csendes folyamát, mit azonban nádor ő fenségének ismételt fel­szólalása a lehetőségig gátolt, ugyan ezen szándék ki­fejtése szülte azt, hogy az inditványtól teljesen eltérő­­leg történtek többször nyilatkozatok, s a szónokok nem annyira az indítvány fejtegetésére , vagy támogatására nyilatkoztak , mint inkább előadásaikat egyszerű sza­vazatra szorítván: észrevételekre tettek észrevétele­ket. E végre — miután szólani senki sem kívánt — nádor ő fensége ismét fölszólitást tén figyelmeztetve a m. FeReket, miszerint jövőre illy eredmény nélküli vi­tatkozásoktól — a hon javát s boldogságát tartván szem előtt — tartózkodni szíveskedjenek — ezután a többséget az inditvány mellett kimondó, mielőtt azonban a választmányt kinevezné ő cs. kir. fönsége azon magas hiedelmet nyilvánitja, miszerint a m. FőRR. egyetértését véli kifejezni, ha e tárgynak siettetésére a kinevezendő választmányt fölszólitja — valamint hiszi ő fönsége, mi­ként a m. FőRR. egy értelemben vannak vele abban is, hogy e választmány arra is figyelmeztessék, hogy a fő­­ispáni jogok korlátozásában annyira óvatos legyen , mennyire azt azon az ős alkotmánnyal egykorú intéz­mény igényli, nehogy e jogok csorbulván, a megyék autonómiája , vagy épen maga az alkotmány gyökere rázattassék meg. — Nádor ő fönségének e nyilatkozatát kitörő helyeslés kiséré, és nádor ő fönsége a választ­mány tagjait kinevezvén, a gyűlés eloszlott. CLXXII. orsz. ülés a FőRRnél jul. 5én d. u. fél­­kor melly alkalommal szerkezeti vitatás alá vétetett 3dik izenete a m. FőRRnek a sz. kir. városok rendezése tárgyában a t. KK. és RRhez, ez némelly módosítások után általvétetvén, olvastatott: izenete a KK. és RRnek a m. FőRRhez a részek visszakapcsolása tárgyában kelt k. kir. leirat tárgyában egy fölirási javaslattal — továb­bá izenete, fölirása, és törvényjavaslata a KK. és RRnek az Erdélyország, és a részek visszakapcsolása tárgyá­ban , — ezután az ülés eloszlott. CCXXVIII. ker. ülés jul. 5kén. Elnökök: kik előbb. Jegyzők: Ghiczy, Szemere, Palóczy. Tárgy: egynéhány izenetek hitelesítése és a turmezei panasz. Ghiczy fölolvassa az Erdélynek magyarországhoz szorosabb kapcsolása iránti izenetet, fölirás és törvény­­javaslatot , melly e tárgyban országos választmány, ki­küldetni kíván, az Erdély részéről szinte kiküldendő vá­lasztmánnyal az ügyben működendőt. — Olvassa tovább a kapcsolt részek iránt !febr. 29 től költ k. k. leiratra készült izenetet, s felirási javaslatot. Szemere olvassa a bányatörvényt illető kik izene­­tett,s mind ezek meghitelesittetnek. Ezután Palóczy olvassa a főrendek 2ik válaszize­­netét a túrmezei panasz tárgyában, és 160. zágrábi azt pártoló nemesnek folyamodását, valamint bemutat egy­más folyamodást is, mellyet: „a józan horvátok nevében“ egy ügyész irt alá. A­­....................i gróf kéri a Kirat, hogy e tárgy­ra nézve előbbi nézeteikhez ragaszkodjanak. Erre he­lyes helyes hangzott. — De V..............megye kö­vete­ihez nem járul, mivel az 1791: 68ik­­. czikk sze­rint Horvátország közügyei kizárólag a tartományi gyű­lésen intézendők, melly csak ő fölsége engedelmével hi­­vathatik öszve, nem járulhat a föliráshoz azért is, mert azon tartom, gyűlésen megjelenni kellett hatóságok nem panaszkodnak. Megyéje kivonná, hogy az egész tarto­mányi gyűlés képviseleti lábra állíttatnék, hol a hatósá­gok követei és egyéb illetők jelennének meg, kéri tehát a panaszt elmellőztetni. Erre a­­...................i gróf azt feleli, hogy midőn Miksics horvátországi itélőmesterré választatott, épen az előtte szóló V..............megyei követ is nála volt con­ferentián és a turopolyaiakkal tartott azon czélból, mi­vel azok is személyesen befolytak a választásokba. Mire az előbb is szólott azt válaszolja, hogy igen is a turopolyai grófnál volt mint illyennél, s azon vá­lasztás, valamint a bánnak ország kapitányává lett meg­választása nem szavazattal, hanem fölkiáltással történt, hol a turopolyaiak csak úgy kiabálhattak , mint a hall­gatóság kiabálni szokott. Egy megyei követ fájlalja , hogy a KK. csak szép szavakkal szerkezeti üzenetek által akarnak az ügyön segíteni, de tettekben nem tanúsítják a horvátok iránti sympathiájukat, s csak öneszméik körül forognak szün­telenül, a­nélkül hogy a fenöket mint egyik factorát a törvényhozásnak, figyelembe vennék, így ezért érni nem lehet. Hányszor jelenték ki a KK, hogy a követ­választási municipális önállóságot csonkítani nem akar­ják , holott ő felségét a tartományi gyűlés tartására kérvén már kimondják hallgatólag az ítéletet a jelen horvát követek választása fölött. De a körülmények is változtak azóta, s nem lehet mondani , hogy a kormány nem tett semmit, miután a zágrábi főispán hivatalától el­­mozdittatott és más kir. biztos küldetett ki. Sokkal czél­­szerübb volna tehát olly fölirás, mellyben ő fölsége a panasznak megvizsgáltatása és orvoslása végett meg­kéretnek a nélkül, hogy tartományi gyűlés sürgettetnék, így a fölirás fölmehetne , holott mostani alakjában czél nem fog érezni, mivel a főtáblát mint factort elfe­ledni nem lehet. Elfogadná a következett szóló a fe­vek ebbeli ja­vaslatát ha egy alkotmányt vésszel fenyegető mételyt ebben nem látna, azt t. i. hogy ha őfelsége a követvá­lasztás megvizsgálására kéretnék föl a­nélkül, hogy a tartom, gyűlés tartása szorgalmaztatnék, ez annyit tenne, mint a választások fölötti bíráskodást egyenesen a kor­mány kezébe játszani; mit eddig tenni nem lehet, nem szabad. Midőn szónok a követválasztási kihágások fölött a képviselői táblát akaró birónak, akkor Sz.. .. követe ezt egész tűzzel ellenzé,mert ez a municipiumok joga, most pe­dig ezen jogot nem a tart. gyűlésre , de egyenesen a kor­mányra kívánná ruháztatni. Szóló szinte az előbbi alakban­ fölirásra szavaz , mellyben t. i. alkalom nyut­­tatik a horvát municipiumoknak nyilatkozni a panasz s követválasztási anomalia fölött. Folytatása következő ülésben. CLXVI. orsz. ülés a KKnál. A kér. ülés után orsz. ülés tartalék , mellyben Szél nádori itélőmester fölolvassa a verif. választmány jelentését, hogy Poson városa főjegyzője s eddigi követe helyett Nesztor Jóse­­fet választó követének. Olvassa ezután az Erdély és Magyarország szorosabb egybekapcsolása iránti üzene­tet, l­ölk­ést s törvényjavaslatot. S miután ezek hitelesít­tettek. Egy követ fölkéri elnök ő­nmagát a fölötti nyi­latkozásra , ha váljon a követ nem küldés miatt elma­rasztalt kapcsolt részekre nézve az Ítélet s bíróság vég­rehajtására nézve megtétettek e már a lépések , vala­mint az ismétt perbeidézésre nézve is? Erre elnök ő úgy válaszolja, hogy Zala megyének a végrehajtást bejelentő levél már el is küldetett, Gö­­mörnek el fog küldetni, és hogy a kapcsolt részekre nézve is meg fognak tettetni a végrehajtási intézkedések, de itt 4. tizenöt nap kívántatik. Addig pedig, míg az első ítélet nem sikeresíttetett, utánt megidézni nem lehet. Ebben azonban a KK. és RRdek meg nem nyu­godtak, hanem újólag sürgeték az elnököt, hogy jelen­tené ki nyíltan, ha és micsoda lépések történtek már a kapcsolt részeket elmarasztaló ítélet végrehajtására? mert épen azért akarják a végrehajtást siettetni, hogy az alanti idézés megtörténhessék; s egyébként úgy is tudják, hogy tettleges gátak vettetnek e részben a tör­vény teljesítésének. Az eddigi kir. ügyigazgató az udvari köz­­kamarához áttétetett, s lehet hogy az fog mondatni, hogy nincs kir. fiscus most, s nem lehet az ítéletet végrehajtani. Mire az elnök, a fiscusi hivatalt F. A. úr viszi az új kinevezésig: meggyőződése egyébiránt az, hogy ezen ítéletnek siker nélkül maradni nem lehet, nem szabad. Végre a Kir. ebben sem találván megnyugvást vég­zésül az mondatott ki, hogy a kir. ügynök a kapcsolt részeket elmarasztaló ítélet végrehajtására azonnal lé­péseket tegyen és ezekről a táblának tudósítást adjon be. Ezután Ilubay itélőmester olvassa a sérelmek egy osztálya iránt készült kerületi határozatokat, mellyeket illetőleg Horvátország követe a szokott óvást megtevő az iránt, hogy Posega, Verőcze és Szerém megyék sérelmei nem a horvátországi, hanem magyar megyék sérelmei között jönnek elő. Azon határozatra nézve, hogy mivel az 1840 ask t. czikkben b. Mednyánszky Alajos czim­ei között a kö­zépponti könyvvizsgáló és tudományos biztossági elnök­ség is megemlittetik, ez törvény által megsemmisíttetik, elnök a­nmga kijelenté véleményét, hogy czélszerűbb volna ő felségét ezen aggodalom megszüntetésére egy­­szerűleg megkérni. Azonban ez viszhangra nem talált. Minden sérelmek iránti határozatok változatlanul keresztül mentek. Az XXIX. ker. ülés, jul. Gán. Elnökök: kik előbb. Jegyző: Palóczy. Tárgy: folytatólagosan a turmezei panasz , és az illyrimus, panslavismus. A *................­ STMI szerint a horvátországi követek nem csinálnak az országgyűlésen egyebet, mint a diur­­numot húzzák a nélkül, hogy a kerületi ülésekben va­laha megjelennének , Pécsbe járnak és ott a turopo­­lyaiakat s velük tartókat elárulják. Egy követ azon tegnapi ülésben mondott vádjára Sz----- követének, hogy a Kb. csak szép szavakkal mutatják sympathiájukat a magyar — horvátok iránt, de tenni semmit sem akarnak, mert nem akarják azt el­hárítani, mi a tettet gátolja, azt feleli, hogy ne mondja ezt Sz. követe, mert ez a kormányra illik, és ha Roma deliberante Saguntum perit, ennek csak ő lesz oka. Ha van módja a kormánynak a törvényeknél fogva e bajon segíteni, ki az oka hogy nem teszi azt? ha nincs, miért nem jelenti ki azt? Hogy Zd. lemondott, ez az ő tette volt, nem a kormány kárhoztató ítéletének következése. Tia egyes ember előadja panaszát a kormánynak, áll az, hogy ne jelölje ki az utat, mellyen a kormány menjen, de a törvényhozásnak van joga kijelenteni a m­ódott is, mellyen a panaszt orvosoltatni kívánja. Maguk a FO­RR. elismerik, hogy baj van, és még­is azt sürgetik, hogy annak véleményünk szerint legczélszerűbb orvos­lási módjának kivonatától a KK. áljanak el, és azt csak egyszerűen orvosoltatni kérjék. Erre az érdeklett követ válaszol:­t................i gró­fot elmészkedéseiben követni nem akarja, mellyekben sem mélységet , sem választékosságot nem talál. — Mind Cs. mind E. követe azt kívánja hiedelme szerint, hogy a magyar élet Horvátországban is tenyésszen, és ez nem helytelen kívánat; úgy de ezen czél váljon szép szavú izenetek által éretik-e el, mellyek ő fölsége elé­be semmit sem képesek juttatni, mivel a KK. a főren­deket a számitásból rendesen ki szokták felejteni? csa­táznak indulatokkal, szívvel, de nem tiszta számítással s hideg észszel; olly athinosphaerában élnek, hogy föl­vesznek bizonyos eszméket, s attól elállani nem akarnak. Ha azt hiszik, hogy igy lehet a bajon és a hon bajain segíteni, ám lássák. Azt mondja, szólt egy követ, Sz... követe, hogy mi nem akarunk a practicabilis térre átmenni; igen is azon térre, melly a FORR. irányában practicális volna, áttérni nem akarunk, nem is fogunk; el akarják némellyek al­tatni a nemzetet , hogy a Kb. csak száraz eszmék mel­lett harczolnak, holott ennek ellenkezőjét mindenki lát­hatja. Nem akarjuk nem is fogjuk a követválasztás fö­lötti ítéletet a kormány kezébe adni, mert ezt tenni nem szabad. Lesznek vagy nem lesznek jelen országgyűlés­nek eredményei, azt az idő fogja megmutatni, csak ollyan ne legyen, melly az alkotmányt veszélybe hozná ; fogunk tűrni rágalmat, gúnyt, de azt, hogy eszközül szolgáljunk az alkotmány megdöntésére, tenni nem fogom soha. A következő szónok nem tagadja, hogy ő ha kell, inkább meleg szív embere mint a hideg eszé. Ő a FORR. viszhangja után, ha bár balatoni legyen is, indulni nem fog, majd eljön az idő, midőn a nemzet át fogja látni, kit terhel a felelőség azért, hogy ezen országgyűlésről törvényt hazavinni vagy egyet sem lehetene, vagy csak egy párt. Küzd az alsótábla véleménye szerint, és nem képes eredményre vergődni, mert resolutió még csak az első fölirásra sem jött; jött a vallás tárgyában ollyan kettő, melly nyugalmat adni nem képes; jött a részek iránt egy, melly ollyan, mint az ,,ibis redibis non morieris in hello.“Ha a kormány vagy főtábla nem akar az alsó tábla kivonataira hajolni, miért hagy minket hiában fá­radni, s dolgozni, miért nem ereszt haza. Inkább semmi törvény, mint rész törvény. Kinek van igaza? szólt Sz. ... követe, azt a jövő képes megítélni. Egyébként B. . . . követe az első tör­vényhozó, ki azt mondja, hogy jobb a szív andalgásai mint a hideg ész számításai között törvényt hozni. Hogy nem jönnek leiratok, annak ő nem oka, de hiszen hogy is jöhetnének, mikor nem mehetnek föl a felírások ,­­­art tőle, hogy ha a KK. ezen nem tevési téren maradnak, a közvélemény ezen papiroson maradt haladási systhe­­mától el fog fordulni. Nem czifra szavakkal kell a haza iránti szeretetet bebizonyítani, hanem tettek által, s ha a KK. ezt nem teszik, rajtuk lesz a felelet terhe. Kíván­nám, hogy B— ben, de még inkább, hogy a KK­­M követ­nék az én tanácsomat. Erre az előbbi követ sajnálja, hogy B—ben Sz. kö­vetének tanácsát nem követik, mert így csak 17 vokssal kell Sz—nek megelégedni, holott m­áskort talán fölmenne a 26ra. A végzés tehát az, hogy a KK. előbbi néze­teikhez ragaszkodnak azon módosítással, hogy az illy­­rismus kérdését elválasztva a túrmezei panaszos ügytől, külön tárgyalni kívánják. 22

Next