Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-01-24 / 14. szám

Volt követünk e jelenetet példája által elő ne idézte, m. alispánunk pedig mind kifejezéseit, mind hangoz­tatásukat mérsékelte volna. — Ezüst és bankpénz­­hamisitásoknál meghagyatik a rendeknek, hogy az ebbeli vizsgálatoknál vagy a királyi fiscus vagy an­nak legközelebbi egyéne azonnal tudósítassék, ne­hogy jelenléte hiányában olly hibák történjenek, miket később nehezen lehet helyre hozni. Az intézményt szinte tartós vitatkozás után tudomásul vesszük, azon ész­revétellel, hogy a bankjegy-hamisítókra a pénzhami­sítók ellen hozott törvényeket alkalmazhatóknak nem ismerjük.­­ Végre a pénteki postával megérkeztek a törvények, s az egyik rész azokat mennél előbb kihirdettetni kivánta és pedig a főispáni helyettes in­dítványára; mások későbbre halasztatni akarták; de a többség az első vélemény mellett nyilatkozott; győzött is volna, ha első alispánunk még elég korán teremünkbe nem lép, s azt nem ellenzi; de ekkor, ámbár maga sem reménylett diadalt, mert kijelenté: „tudom, hogy kisebbségben maradok, de stb.“ nem ugyan okokkal, hanem számmal győzött, mert az első vélemény mellett 10 férfiasan harczoltak, ellen­mondását csak négyeit támogatták elegendőképen meg­­c­áfolt okokkal, a többi nyolcz egyszerűen szavazott az elhalasztatásra, így törvényeink folyó hó­fokán fognak hirdettetni; évnegyedét közgyűlésünk pedig ápril 29re tűzetett ki. Más érdekes tárgy nem fordult elő, kivéve talán országgyűlési költségeinket, mellyek 10,458 ft 33/k. kr. tesznek e. p.­­Vlosonyb­ól. Magyar-Óvár, jan. 17. 1845. Ma fejeztetett be évnegyedes s egyszersmind országgyűlési követeinket számoltató közgyűlésünk, mellyet — ő excellentiájához kegyelmes főispánunk­hoz, Erdélyországbani foglalkozásai miatt — fájda­lom! — szerencsénk nem lehetvén — helyettes alis­pán ur nyitott meg e f. hó 14én rendkivülileg számo­san egybesereglett megyei KK.sRB. jelenlétében. Rö­vid és szabatos vala országgyűlési követeinknek utóló jelentése, melly mesterileg készült ábrázolatban — en miniature — tün­teté élénkbe a nagy hongyülést, melly­­hez több száz kisebb szolgáltatott anyagot, s melly­­től legalább ötven és néhány veszi utóhangjainak táp­szereit; előtü­nteté kezdetétől fogva mind végiglen a nélkül, hogy akármilly pártszín ködébe burkoltatott volna. — Szólott ezután követeink elsőbbike lelke­sen, a többek között illy módon: „Nem kétlem min­denki , még a ki ezen eredményt keveselné is, a ki­­elégitőség hi­ányait méltányos leszen nem egyébnek tulajdonitni, mint annak, hogy a jelen kornak hatal­mas szellemű géniusza még hatalmasabb karokkal öle­lé fel a haladás pályájának biztosítására szükségesek­nek vélt eszközök anyagait s mintegy tömegbe ösz­­vesítve teríté, jobban mondva, halmazra döntve dön­tő a törvényhozási szőnyegre, mellynek tömérdeksé­­gében a midőn a tárgyak érdekességénél fogva az el­sőség felett versenyezve vetélkedének, még a teendők sorozatát meghatározni is nehéz feladás volt, több e­­redményt kihozni még nehezebb, mindent törvén­nyé alkotni teljes lehessen.“ Megköszönvén ezután a BB. benne helyezett bizalmát, és követtársának buzgó szorgalmát, mellyel önterhein is könnyitni sziveske­­dék, magát a KK. további kegyeibe ajánló. Felszólam­­lott erre a második követ s lelkesülve fejtegetvén a lefolyt másfél évnek eredményeit különösen két pont­ban ébresztő fel figyelmünket; elsőben hogy bár több energiát fejtett volna ki a kormány * *); másodszor pe­dig, miszerint követtársa iránti hálás nyilatkozatában fenhangon hirdető, hogy a­mit a BR. megelégedésére végbe vihetni serencsés vola, azt csupán követtársá­nak bölcs vezérlete és tanácsadásai szerint s vele e­­gyetértőleg teljesíthető. — Kölcsönös üdvözlések mel­lett a helyettesítés megszűnt, elfoglalván az első követ az első alispánt — a második a főjegyzői széket, mi­re a Bk. részéről a követek eljárását magasztalokig kiemelő ékes szónoklatok következtek, mellyek követ­kezéséül határoztatok, hogy követ uralmak fárado­zásaikért, a Bk. halála a megyei jegyzőkönyvekben is örökítessék. Átvevőn első alispán ur a megye kormányát az­zal kezdő meg hivataloskodását, a minek a történ­tek nyomán következnie kellett, t. i. a már megérke­zett uj törvények kihirdetésével, mellyek, mint mán ismeretesek, figyelmes meghallgattatást nem nyerhe­­tenek **); azonban a t. t.czikkben megemlített koronaő­röket harsogó „éljen“nel üdvözöltük. — Mellőzvén a még ugyan e napon tárgyalt k. rendelmény feletti ta­nácskozást, ezennel a közgyűlés második napjára té­rünk át, azon meggyőződés lévén keblünkben, hogy az által­a véd és nem védegyleti tagoknak egy iránt teendünk köteles szolgálatot. Ugyanis felolvastatván az egyesületek felől tudakozódó k. rendelmény, nem elégték a védegyletiek az elnöki székből indítványozott egyszerű tudomásul vételt, hanem ama közmondást: „kinek fáj, az jajgat“ igazolólag, keserűen feljajdul­­tak s kincstartójok ékes beszéde és kellemes előadása segélyével kimondák panaszaikat. Lön figyelmeztetés Smith tértanaira, *) Franczia s Oroszország és Északamerika sat. példájára; s még egyebekre, mellyek hírlapok utján szinte már ismeretesek; de mi­dőn annak megemlítése**) történt, a mi a múlt or­szággyűlésen, egy a tengeren úszó hordóról s a raj­ta ülő s nedvet szívó matrózokról mondatott — tehát csupán mondatott — akkor nyilván kitűnt a védegy­leti tagok epés modora, melly a figurán hangos éljen­re fakadhatott. Ki fesse azonban méltán a bámulatot és zavart, midőn az jön a kérdés: valljon létezik—e me­gyénkben védegylet? To be or not be, that is now the question! Voltak kik a tegnap tartott védegyleti gyűlésnek s tisztválasztásnak (lett elnök, alelnök, kincstartó, választmányi tagok s­a­t.) nyomán magu­kat nálunk létező egyesület tagjainak nyíltan vallották, azonban ellenmondását idézék elő a többieknek, kik akármi néven nevezendő védegylet — néha iparvédegy­let — fönállását kereken tagadván a pesti egyesület tagjaiul kívánták magukat tekintetni, annyival is inkább, minthogy külön rendszabályaik nem lévén, csupán a pesti alapszabályok ***) szolgálnak nekik is zsinórmér­tékül. Már most szabad hinnünk, hogy nálunk van is nincs is védegylet; a megyei végzés azonban az utób­bi véleményre hajolván a ,nincscet legfelsőbb helyre feljelentedönek határozta azon hozzáadással, hogy van­nak e megyében kik tagjai a pesti országos — eszavat másnap diktálta a jegyzői toll alá azon tag, ki szégyelné, ha nevét aláírni nem mertem) volna a védegyletnek,melly­­­nek czélja úgy látszik,a hazai mű­ipar emelése és honi kel­mék keretének általánosítása. Mellékesen megemlítjük még,hogy egyik tagot a k.rendelmény elkeseríti,a mási­kat a kormány mystificatiója, mintha az egyletről, melly egészen ártatlan jószág, nem tudna, bosszantja, a mikre helyes tapintattal nyilvánitá elnöklő alispán úr nyomos megjegyzéseit, s oda jutánk, hogy hódoló tisztelettel hajolván fejedelmünk parancsára, mint ha magyarokhoz illik, eltemetni segítsük az idétlen szü­lés­ közben megfojtott méhmagzatot, mert egyik jeles szónokunk alapos előadása szerint, habár a védegylet megszületik is körünkben, amint elhamarkodott magán­vállalat közönségessé nem tétethetvén, megyei párt­fogás alá sem vétethetnék. Azt azonban elhatároztuk, hogy megyei szükségre is) honi gyártmányok szerez­tessenek a domesticanak terheltetése nélkül. Örömmel irtuk alá neveinket azon körülvitt ívre, melly által a netalán drágább honi gyártmányok megvételére is s a nagyobb ár fedezésének elvállalására szólittatánk fel, nyilván jeleit adván áldozatokrai készségünk­nek, csak tudnunk kell: kinek és mire? — N­osz­­szúra terjedvén tudósításunk, a közgyűlés többi tár­gyait, a mennyire a tisztelt közönség elébe vihe­tők, csak kiszemelve s mintegy ujjhegygyel illetve bár, de még is megérinteni vágyunk. Magyar-Óvár szabadalmas mezővárosa ügyében érkezett k.rendelmény most ismét megújítván S. F. első alispánunk királyi biztossá neveztetését, a nj megye mult jus. 17-i közgyűléséből felküldött kérelmétől kegyelmesen el­­mozdittatott. Tronthnak levele a Pesti Hírlap egykori szerkesztőjének tárgyában szomorún illeté meg keb­leinket, távol sem azért, mintha K. L. uron bánkód­nánk , ki előtt — hinni szeretjük — nyitvák e lapoknak hasábjai is, hanem fájdalom fogta el lelkeinket, mivel első alispán úr, kímélő modorban bár, még be nem hegedt s mindegyre sajgó sebeinket szaggató félhold, gróf Dessewffy Aurél kora elhuny­tának panaszló hangon történt megemlítésével. Szivünk mélyére hatónak c sza- #) E leki beiben­­már kimondottuk saját nézet­einket •S z e r­k. *1) Ez ne­m rom­ dicséretre méltó. 8/,crk. 54 #) Ezen tanokat nemsokára bővebben fogjuk megis­mertetni. Szer­k. Per figuram praeteribionis. Kérem, hol vannak? én al­áírtam nevemet s mind­­ekkoráig sem kaphattam meg azokat , monda egy igen t­iszteletre méltó ősz labiró. f) Ad vocem „merte“ kényszerülünk megváltani, mi­szerint sokkal nagyobb bátorság és jellemszilárd­­ság kívántatik arra, hogy valaki nevet alá ne írja mintsem hogy aláírja és húszast adjon, mind a mel­lett hogy nálunk szelíd a toborzás. ff) Megye katonáira, szolgáira sat. vak. K. L. tulajdon pártja ép úgy mint az ellenpárt, hold, emlékezetű képviselőjét gr. Dessewffy Aurélt nem feledheti s vesztesége felett annál is érzékenyebb fájdalma, mivel az elhunyt! — A levél tudomásul vétetett. A megyét illető magánügyekről hallgatunk ámbár a védvámok pártolóinak még szolgálhatnánk egy, a kiábrándulást elősegítő adaggal, de azon remény fejében, hogy amaz ügyre nézvést tett alázatos fel­írásunk siker nélkül nem maradand, a jövő közgyűlés alkalmával erről is fogunk szólhatni. Msul­atp esti újdonságok. Múlt vasárnap (f.hó 19kén) alakult egy társaság, melly feladatául tűzte ki, a távaiban búvárkodó hazánkfiját, Regulyt, útja folytathatására segítni, miután a m. t. társaságnak további segélyt nyújtani számára nincs hatalmában. Az egyesület alapszabályainak kidolgozására bizottmány neveztetett, melly egyszersmind véleményt adand, ne terjessze-e ki az egyesület más hasonczélra törekvendő utasokra is pártolását ? A szándék magában igen üdv­­g­ös,hogy síikere legyen, csak pénz kell hozzá, mellyet a pénztelen magyar embertől még a jelen levő szüksé­­gekre is olly igen bajos kicsikarni.— A tünemények és eltűnések a színpadon nemcsak előadás alkalmával szok­nak előfordulni, mert csak e napokban tűnt el min­den előleges hír nélkül egyike legtörekvőbb dalnoknő­­inknek. De Can Maria k. a. tudnillik, ki mind szép te­hetségei mind szorgalma miatt a közönségnek egyik kedvenc telen, színpadunkról eltávozott, s egy gazdag és maecenasi érdemekben bővelkedő gróf pártfogása mellett fog utazást tenni. — Az öt év óta fenálló takarékpénztár eddigi hasznos eredményei valóban meglepők, s az in­tézet a mellett, hogy alkalmat nyújtván a takarékos­ságra s gazdálkodásra, erkölcsi tekintetben is szép sü­­kerrel működött, eddigien 40,000 pfnyi alaptőkét szer­zett magának. Legközelbi gyűlésében egyébiránt lé­nyeges változáson ment az intézet keresztül, midőn az eddig uralkodott philantropi elv helyett a specu­­latív rendszert fogadta el, mire nézve az új terv kidol­gozására bizottmány küldetett ki, ez alkalommal egy­szersmind az eddigi részvény aláírás megszüntetvén. A Hír szerint a rajnai gőzösök már a folyó hónap kö­zepén megkezdők járásukat, a mieink ezt csak a jövő február hó közepe táján fogják tenni. A­mi pedig szép reményünket a Buda - Pest közötti gőzhajózásra néz­ve illeti, erre nézve csak azt láttuk, miként lett remé­nyünk gőzzé, a­nélkül hogy a haj­ókázásban részesül­tünk volna, miután f. hó 22dikén megkezdő ugyan ,Bu­­da­ gőzös járását a Dunán, de csak a megszokott úton Pest és a­ Buda közt. A révészek tehát győztek! — A várostanácsban a folyó évres költségvetés­e hó 21 kén olvastatott fel, melly alkalomra minden fővárosi nemes házbirtokos hivatalos vendég volt a nemes tanács által. Kiváncsiak vagyunk, valljon a szemmel látott élő példa könnyebben téríti bé a fővárosi nemes házbirtoko­sokat adózásra mint a vidéki földbirtokos nemeseket? —• F.h.2­6.különös érdekű álarezosbál szándékoltatik tartat­ni a városi redout termekben,melly alkalommal vége hos­sza nem lesz a minden rendű, fajú s nemű álarezosoknak. — Azon adatokhoz, mellyeket a hallottasházakra nézve nem régiben közlőnk,az ,Ungar után csatoljuk még azt is, hogy E­m­m­e­r­­­i­n­g József folyamodására még 1828. sept. 24ről 30,336. sz.alatt megadatottanm. m.k­edv. kincstártól az engedmény, illy halottasházaknak fővá­rosunk valamennyi temetőiben építésére, melly alka­lommal egyszersmind Erhard Ágoston városi mér­nök tervek és költségvetések készítésére is megbiza­­tott... Vállalkozó tehát volt, felsőbb engedelem volt — ugyan hol akadhatott meg az üdvös dolog? O­­lapszemle. llflEd­ftpesfi BBírasló. (1 1 i.sz.) Irányczik­kében gr. 1­. E. bevégzi „Még néhány szó a védegylet i­r­á­n­t r­ezu­mi jeles értekezését. A nemes gr. egyenesen kimondja azon meggyőződését, miszerint az annyiszor említett nélkülözési erénynek s önmegta­gadásnak nagyszerűségét, vagy különös említésre méltó voltát eddig még nem bírta észrevenni, és a védegylet pártolóinak, különösen T. L urnak azon ígéretére, hogy a védegylet igazgató választmánya és a gyárak alapítását ismerendi legszebb hivatásának, azt válaszolja, hogy sok embernek kellene erényessé fel­avat­tat­ni egy pengő húszasért, míg ezen húsza­sokból a vidéki osztályok kiadásinak, a középponti igazgatás költségeinek, s a tisztviselők fizetésének fe­dezése mellett, csak egy becsületes bajuszkenőcs-gyárt is lehetne megalapítani. Okát adja azután a nj gróf, hogy miért indítványozó minap a néhai szót a véd­egylet czime ebbe fü­ggesztetni, és értekezését a még hátra levő védegylet melletti okoknak megczáfolásával

Next