Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-10-14 / 162. szám
Ivókkal kapcsolatos vállalat, s ha jelen ajánlata!, helyesnek találja, egyszersmind, látandja, meleges is. Először tehát a változtatandó beiűk hangejtését illetőleg, azok ennélfogva három osztályra elkülöníthetők: lágyító (emolliens) gyengédsziszegő (sibillans) és élessziszegő hangsatokra Az első osztálybeli avagy lágyító hangejtés képviselője eddigi írásmodor szerint az y - eredetileg i betűnek pótjegye, ide tartoznak tehát „va y „y és ty összetett Létük. A gyengédsziszegő hangzat képviselője nyelvünkben z, az élessziszegó sbetü, úgy hogy e kettős hangnem természetét reáruházzák e betűk azon összetett hangjelekre is, mellyeknél pótbetük gyanánt használtatnak , azért sorolandók ez és sz hangjelek, mellyeknél z a másodbetü, a gyengédsziszegő — cs és zs pedig, mint s pótbetüvel bírók, az élessziszegő hangzatu betűk osztályába. Ezt megalapítva, hátra van még a három másodbetű (y, z,s) helyébe alkalmas jegyeket ajánlani, mellyek a fentebb elsorolt hét eredeti hangjelek felébe vagy alája tétetve, azoknak megfelelő hangzataik szerinti kiejtését egyszerűbben s következetesben jelentsék, mint az eddig divatozó írásmodorban jelentetett. E jegyek választásában indítványozót főleg két szempont vezérlő. Első, hogy a jegyek, mennyire lehetett, a pótlandó másodbelük külalakját felmutassák, ezáltal az újítás visszataszító idegenségét némileg kisimítandók, s véle a nem teljesen ismeretlen mezőre állított olvasót hamarább megbarátkoztatandók ; második, hogy némelly ismeretes, miveit nyelvek írásmódja kellő figyelembe vétetvén, nyelvünk az európai irodalom hasonyán (analogia) egészen kívül ne essék. Előbbi tekintetet a nyelvreform sikeres behozása s terjesztése , utóbbit, annak ismeretes gyakorlati mezőre állíthatása s eképi alaposbá tétele javasoló. Ezeknélfogva először is lágyító hangjelül, azaz y betű pótjegyéül leginkább ajánlkozik ezen, a franczia accent circonflexe-hez hasonló hangjel a, úgymint, melly egyszersmindy betű leghívebb utánzása, vagy sajátlag annak, a betűsoron alább nyúló vonalától megfosztott felrésze ; e jegy részint a franczia helyesírás modorában az illető eredeti betűk felébe volna teendő, azok felébe t. i. mellyek a betűsoron feljebb nem érnek : g és n ; részint a franczia cédille nevű hangjel vagy a görög aláirtota szerint azon betűk alá írandó, mellyek a betűsoron feljebb érnek s azért azt magok felett nem viselhetik, t. i. 1 és t; igy tehát az y nyelvünkben csupán eredeti használatában kerülne ezután elő, azaz némelly sajét nevekben pótlékául; a mondottak szerint írandó volna: jerfa, angal, téréi, luk, fiár, arab, hárfa sat. Továbbá mindkét nemű sziszegő hangzatok jegyeiül, pusztán a közelebb kitűzött szempontok másodikéból kiindulva, használhatnák a görög ismeretes leheletjegyeket, t. i. a megfordított c alakú halk leheletjegyet (c spiritus lenis) gyengédsziszegő,— a c alakú éles leheletjegyet (c spiritus asper) élessziszegő hangjelül; ám azonkívül, hogy ez esetben a bebiutánzás szempontja teljesen szem elöl ne tévesztetnék, a hason alakú jegyek, mint egymással könnyen felcserélhetők, számos zavarokra szolgáltatnának okot, azért indítványozó véleménye csak az előbbi (halk) leheletjegyet tartani meg, melly a betünket (mellyhez, ha a betű legalsóbb vízszintes — horizontalis vonalától megfosztatik, némileg hasonlít), pótolván, a c és s felébe tétetnék s igy a gyengédsziszegő hangzót jegyéül szolgálna ; az élessziszegő hangzót jeléül a görög középhangjegy ( č* ) vétethetnék, úgymint vízszintesen fektetett s-hez, mellyet pótolnia kellene, hasonló; ezek szerint írnunk kellene: cáfolt, gógásat, cufság, korbác, zarnok, zámol sat. S ezzel a sorok írója megoldó senkitűzött feladata első részét, t. i. kijelölő egy sok tekintetben ajánlkozó nyelvreform útját; hátra van még a feladat másod része — a kijelölt út követése is ! — indítványzó azt fentebb igéré, s mennyiben a jó akarat a körülmények zsarnokságával egyeztethető, teljesítendi is. Ugyanis abból, mi egy igénytelen honpolgár magáncselekvőségéből a nagy olvasó közönség elébe tartozhat itt, egyelőre csak ennyit: indítványozó azon terjedelmes, tudományos dolgozatát,mellynek írásával jelenleg foglalatoskodik, a közelebb részletezett modor szerint írja, s ha a munka első füzetét — mint óhajtja— már a jövő évben megindíthatja, azt ugyanazon írásmodorral szándékozik közrebocsátani. Addig is pedig bizodalmasan felhívja mind hírlapjaink t. cz. szerkesztőit, szíveskednének jelen czikket becses lapjaikba felvenni, s igy a nagy fontosságú tárgy minél terjedtebb tudomásra juttatását s meghányatását eszközölni, s mind nyelvünk nagy ügyét szivükön hordó minden honfiakat, méltassák figyelmükre e szerény felszólalást, a tárgyát képező tervet pedig hason nyilvánossági után megvitatásra — minél szigorúbb megrostálásra, ha az egészen átesnék is a kérlelhetlen bírálatrostán , csak alaposabb, csak czélszerűbb legyen, mi helyébe lép! — Indítványozó eredetiségre — zászlóvivői elődiszelgésre nem vágyakodik, hisz illy igénynek hamarább teendet eleget, ha minden előleges felszólamlás nélkül egy uj modorban irt munkával lép vala fel; egyedül ajánlatának részvétlen mellőztelése az, mi relteglelheti, mi megszomoritandná; czélszerűbbnek hitt uj utáni elindulhatás forró óhajtása, ha más jobbat nem lelendőnválasztotton — különben örömest bárki más által kijelölten!!!— V TItEVJLIVVNATÓSÁCtI TUDÓSÍTÁSOK. Fejérből. Székesfejérvár October 10-én. Fejérvár nemes karaiban és rendéiben folyó hó hatodikén , mellyen méltóságos gróf Zichy Ödön urnak főispáni helyettesi székébei iktatását fényes ünnepéllyel ünnepeltük, hogy szeretőjét s irántai vonzalmát nemes megyénk illően kijelenthesse, nem a pazar fény, nem a külső lényeskedés, hanem az egyszerű legbensőbb érzetek kifejezéseinek határai közt történt tiszteletünk, diadalma; ugyanis székébei iktatását megelőző nap, mind a megye, mind a város részéről küldöttség neveztetett ki, melly küldöttséget több öt tisztelő kisére, kiktől Fejérvár határán ütött mezei sátor alatt fötisztelendő prépostunk vitézi s hazafiusággal teli beszédének üdvözlése mellett fogadtatott, mellyre röviden de velősen felelés méltósága, hogy nagy örömmel fogadja ezen irántai megkülönböztetést, és egyszersmind köré a rendeket, hogy ha politikai egér felhők borítanák, azt elűzni neki segédkezet nyújtani szíveskedjenek, s igy szép lelkületre mutató szavaira szívből fakadó éljenzések közt kocsijába szólt, kit a fényes küldöttség a megye házáig a néző nép nagy tömege örömei közt kisért, hol legelőször is Veszprém megye jeles főispánja vezérlete alatt jelen levő kitűnőleg fényes küldöttségének, és városunk minden hatóságának tisztelkedését nyájas szeretettel s baráti leereszkedéssel fogadá, a tisztelkedésekhez járult ezután a polgári katonaságnak fáklyák világítása mellett mutatott örvendetes esti zenéje, melly ünnepélyes örömtiszteletet a megyei terem egyik ablakáról hálaköszönettel fogadó helyettes főispán e méltósága; örömben volt egész városunk, ébren tölté — ugyszólva — az egész éjét, mellynek álmait a szüntelen hangzó zene tize szét, mellynek is örömharsogásai közt virradónk az iktatás ünnepélyes napjára, melylyen legelőször mise tartatott, s ezután a nagy tömeg a megye teremébe tódult, hol első alispán ur, mint kinevezett kir. táblai ülnök, üdvözölve Fejérmegye tagjait, legelőször is azt mondá, hogy első, mit a helyszinén rendesnek lát, az, hogy a kegyelmes királyi leirat, melly a föispáni helyettes kinevezését tárgyazza , olvastassák fel , mi is megtörténvén, azon remény, hogy mindjárt történendik föispáni helyettesünk beiktatása, az opposilio részéről meghiusitalokt, mellynek is egyik tagja, Sárközy Kázmér, alispán urat hosszas szóharczával támadá meg, hogy mint kineveztetett táblai ülnök méltatlanul foglalja el az alispáni széket, az alispán urat, ki megyéje iránti szeretetétől inditatva, hive, hogy őt, mint búcsúzni készülő utósó megjelenésén a legkedvesebben fogadandják, megkeserilek az oppositio sértő hangjai; s ámbár a nagyobb rész megismerő, hogy még nem gyakorolva új hivatalának jogait, jogszerűleg foglaló el székét, hogy mégis az oppositio vitatkozási dühét s kedélyeket zavaró személyeskedési gunnyilait lesújthassa, tulszerénységből engedő, s legérzékenyebb beszédével megköszönve a megyének kegyeit, mellyekben öt részesitó, lemonda hivataláról, nevét mind hivatalának pontos eljárásával, mind megyéje iránt valamint mindenkor, úgy ez utósó alkalommal is kimutatott szeretőjével örökítve, emlékének magvát úgy elhintette a megye kebelében, hogy benne örök időkre gyümölcsözendik, s ez jegyzőkönyvbe is határozatilag bejegyeztetett. Ezután felolvastatott az esküforma, mellyre ismét vitatkozás támada, hogy ezen uj esküforma különbözik a régi deák formulától; de a vita a nagyobb rész azon okoskodásával, hogy lényegére mind a ketlő egy, s hogy esküvel megerősített fogadása a törvények szigorú megtartásának, biztosítja a megyét, hogy semmit el nem követhet, mi annak jogait némiileg megsérthetné , — eldöntetett, mire a legyőzött opposilió megnyugodni kénytelen ittelvén, tandem nem háborgató helyettes alispánunknak azon szándékát, miszerint küldöttséget akar kinevezni, melly a megye kívánatéra e méltóságát, helyettesi székét elfoglalandót, meghívná; a küldöttség szónoka főtiszt. Bezerédy Miklós királyi táblai pradalus volt, kinek ékes beszédére s méltósága a többi küldöttek kíséretében megjelenvén, szives éljenzések közt foglalá el székét, mellyből letett esküje után jeles beszédet tartott a karokhoz és rendekhez, egész lelkesedéssel igéré, hogy megyéjének felvirágzása, és igy hazájának boldogitása leendnek azon tárgyak, mellyek különösen hivatalos működését teendik; reménylük is teljesen, hogy milly lelkesedéssel igéré, olly lélekkel fogja eszközölni, miszerint bizodalmas igéji testté váljanak; az ünnepély után ö méltósága több táblabirákat kinevezni kegyeskedett, s miután a jövendő tisztaújítás napja 28 óra a folyó hónak kimondatott volna , a karok és rendek a megye tereméből ö mlgának itteni lakába mentek, hol fényes koszorút képezve, örvendeztetek ö mlgának az ünnepély örömére nyitott vendégasztalát, hol tiszteletére a tanoda nevében készült verseket oszlatott ki, mellynek gyönyörű tartalmához, és az idvezlést számtalan szives kívánságokhoz adjuk mi is e csekélyt: légy oszlopa megyédnek, s boldogítsd azt, kinek bizodalmát kivívni szerencsés lehettél, hogy igy bölcs kormányod alatt dús gyümölcsöket teremhessen a honnak, melly csak illy férfiak után számolhat győztes diadalra. M. Antéból. Liptó Sz.-Miklós. Sept. 25. Liptómegye rendei e hónapban két soronkivüli közgyűlést tartottak, és mindkettőnek nem egyéb volttá tárgya, mint a julius 19-iki vizáradás megszakasztotta és megrongálta szárazon és vizeni közlekedésnek helyrehozása. Az augustus 4 iki közgyűlés határozatánál fogva t. i. az elsodrott közhidak visszaállítására segedelemérti folyamodásukat szeretett első alispánunk személyesen bemutatandó, és folyó hó 15én eljárása eredményét bejelentendő vala. Tisztelt kiküldöttünk azonban eddig vissza nem térvén, az e napi közgyűlésen az adózó nép javáért egy iránt buzgólkodó másod alispánunk elnökölt, aki is a fent érintett körülményre nézve fájdalmát kijelentvén, felvetette az ön elnöklete alatt— a részint elragadott, részint megrongált utak újraépítését és kijavítását illető tervezetek kidolgozásával foglalkozó választmánynak jelentéseit, mellyek legczélszerűebbnek elismertetvén, minden ellenzés nélkül elfogadtattak; — egyébiránt a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesitése végett, és azon reményben, hogy az alatt folyamodások sikeréről hirt kapunk, ismét soronkivüli közgyűlés e hó 22kére tűzetett ki.—E napon ő cs. kir. föherczegsége, országunk mélyen tisztelt nádora, a n.méltóságu m. kir. helytartó tanácsnál ötven éves kormányzói ünnepélyét ülé, s ha azért a nap az egész magyar haza örömnapja vala, leginkább volt az Liptómegyére nézve , melly ugyanazon napi közgyűlésén szerencsés visszatérte után már elnöklő első alispánunk jelentése szerint ö fensége magas pártfogásának az elsodrott közhidak visszaállítására a só felemelt árából nyert 3000forintnyi segedelmet köszöni, mivel ö fensége a megyét különös irat állal azon kegyelmes nyilatkozattal értesíti, hogy méltányolva a többi felterjesztett kérését is, gondja l rend arra, miszerint a megkívántató adatok pólolólagos felküldése után, ezt is hasonló siker kövesse.—Amogyo rendes ő fenségének a leghálásb érzelmeiket tolmácsolandók, köszönő felírást a legnagyobb lelkesedéssel határozzanak; olly kedvező sikerrel eljárt első alispánuknak pedig, fáradozásinak kellő elismerése mellett, az úti költségek pótlása fejében 1000 forintot a nemesi pénztárból megajánlottak, amit ez azonban csak úgy fogadott el, ha ezen sommát, a megye rendeinek legforróbb óhajtásait megelőzendő , az elérhetlen érdemekkel koszorúzott fenséges nádor képének életnagyságban leendő megszerzésére a tanácskozási terem diszesitéséül fordíthatja; a megyei rendek első alispánjuk ebéli ajánlatát elfogadva, a megye közjava előmozdításában tett fényes érdemeit méltányolva, nekik közköszönetet szavaztak.— Most még a vizeni közlekedésről. E közgyűlés elébe panasz terjesztetett a fakereskedők és sószállitók részéről, hogy P. M. ur a tutajozást akadályozza. A Vág folyam t. i. a szomorú emlékezetű vizáradáskor Pollurnya helységen felől is medrét változtatta, — a légin a szállítás nehéz, az úton P. M. azt engedni nem akarja. Mi mindazonáltal mind a két félnek megelégedésére elintéztülvén, I. A. tiszti alügyész indítványba hozta, hogy addig is, mig a Vágszabó- 650