Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-07-24 / 115. szám
115. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és helyijén borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Negyvenedik év. Csütörtök Julius 24. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488 szám alatt földszint, a hivatalban. Megjelenik minden kedden, csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapítá IJULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. tartalom. Tilagyarorszlás és Erdély. Kinevezések. Halálozás. Tudomány és irodalom. (Politikai regény Angliában). — Törvényhatósági tudósítások. Győrből (közgy. főispáni székfoglalás ünnepélye). Zalából (közgy. főispáni helyettes székfoglalása). — Budapesti újdonságok. — Vidéki hírek. (Miskolczról). Lapazmise. Jelenkor. Külföld. A pártok s a belga nép (vége). Spanyol-, Francziaország. N.Britannia. Sveicz. Társulatok és Intézetek.(Magyar gazdasági egyesület munkálkodása). Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lotteriahozások- Dunavizállás. * • MAfiJABORSZÍO és ERDELA. A nmgu m. kir. udv. kincstár Pongrácz Ernesztet a •selmeczi k. kerületi bányász-törvényszéki írnokot a gölniczi k. • bányász-törvényszéknél helyettesi tollnokká nevezte ki. A nagy m. kir. udv. kincstár Beivinker Károly bánáti bányakerületi k. erdész-gyarnokot stegersdorfi; Lereh János a selmeczi k. erdő-tisztség erdészeti gyakornokát dognácskai; ésKüchler János bánáti bányakerületi erdőgyakornokot ferenczfalvi erdősszékké nevezte. A poroszlói sómázsáló mester Wagner Ferencz folyó évi júniusban meghalálozott. TEDOMÁIVÍS IRODAION. Politikai regény Angliában. . „Tudva van, hogy Angliában egy férfi létezik, ki korra még fiatal, eredetére izraelita, neve Israeli, fekete szemű, több mint keleti arczvonásokkal, magas termetű, feltűnő külsejű, költő, parliamenti tag, regényíró , státusookonom s úgy tovább, mind az irodalmi, mind a politikai körökben sok beszéd tárgya, jólelleg egyátalában minden felekezet nélkül áll és semmi bizonyos érdekeket nem képvisel. Állása különös s egyetlen a maga nemében. Minden képtelenséget szívesen elkövet s kedvét leli benne, mint Shakespeare ama hőse „szabadságlevelének“ korlátlan használásában. Jobbra s balra csínyt ejteni, itt a szenvedélyeket kihívni, ott azokat kigúnyolni, majd a komolyságot kikaczagni, s dicsőségre méltó tetteket torzképpé lealacsonyítani, majd parliamentáris regényeket írni, a politikát az álmok országába átvinni, s mégis annak kísérőül a satyrat adni — ez élete, boldogsága s küldetése. Mindenki szabadon hagyja őt, a nevetnek felette; ő útját akadály nélkül folytatja, s a kardok hüvelyükben maradnak. Azok, kik általa a legérzékenyebben megsértetnek, jónak tartják hallgatni , mintha a sebet nem is éreznék, s az uj nemzedéknek, melly e hírnök által fényes fegyverzetben csatára kiválik, eszébe sem jut, az ő intézeteket s nemzedékeket békés hatáskörükben s folyamukban zavarni.“ Ez Philarete Chales ítélete, melly az ismeretes shrewsburgi parliamenti tag, d’ Israeli felett a „Revue des deux Mondes“ utósó füzetében kimondatott; d’Israeli két politikai regényt irt, mellyek e czimmel: „Con ingsby vagy az új nemzedék“ és „Sybil vagy a két nemzet“ egy év alatt Londonban megjelentek. A kritikusnak a franczia folyóirat i iáni álláspontja nekünk annyira válogatottnak látszik, hogy d’Israeli utósó munkája felett nyilvánított nézetei néhányait, mi is észrevételeink alapjául használandjuk. Israeli, mint sómár ,,Vivian Grey“s „Cantarini Fleming“ ábrándos regényei által ismeretes, kitűnő előadási tehetséggel bír, mindenek felett pedig találmánydús satyrával, de nem képes valami tárgyat valódi benső természetében az olvasó elébe állítani; ö a külszínt tekinti s felette egy kizárólagos irányban lelkesül; ö nem hat mélyen, hanem a felszínen marad. S habár két utósó politikai regénye nagy figyelmet gerjesztett Angliában, mégis ezen eredmény inkább azon csípős gúnynak, mellyet majd szenvedélyes hévvel ? de divatos finomsággal szól a fenálló viszonyok s élő személyek ellen, tehát inkább ama botrányos jelenetek rajzának tulajdonítható, mint a kimondott elvek mélyebb tartalmának s igazságának. Israeli első politikai regénye „Coningsby“ a múlt évszakban Londonban nagy figyelmet vont magára; kiki olvasni akaró e könyvet s tanulságot vonni belőle; s midőn benne útbaigazítást lelt, s a benyomás megszűnt, mit az előadás nyújtott, a könyv is feledékenységbe ment, s csak a második regény „Sybill“ megjelenése által, melly az első folytatásául tekintethetik, rövid időre némiileg ismét életbe léptetett. A szerző „Coningsby“ regényében az angol oligarchiát romlottnak s tehetetlennek tartja az ország ügyeinek további vezetésére. Ő reformot kíván, s míg az öregeknek azt tanácsolja, hogy magányba vonuljanak, a fiatal nemzedékhez fordul, mint az aristokratia azon részéhez, melly, még romlatlan s nem hiínnelrakott, idős, származása által, s ifjú, lelkének nemessége s élénksége által, egyedül képes az ingadozó Angliát megmenteni. Föellennek s nyilvános ellenségnek Sir R. Peel-t, ezen — mint mondja — parancsoló s hálátlan ministert nevezi, ki saját pártjához hűtlen leve, megsemmisítve azokat, kik őt hordják, a párt ellen táplált ellenséges elveket védi,s egy barbár s nyomom iparági érdeknek szolgál; ezen minden iránt érzéketlen vezérét egy megvesztegetett lázadásnak, kiket uraktól semmi, sem árulás, sem büntetés el nem választhat! Az uj nemzedékhez bocsátott ezen felszólításával d’Israeli átalános átkot mond Anglia történetének „óriási hazugsága“ ellen, melly a despolismusnak törvényességi nevet kölcsönöz, néhány nagyot mindenki helyébe helyez, átalános képmutatást, alkotmányos álalakbani gyalázatos szolgaságot, egy költött nemzeti egyházra alapított koholt szabadságot, szóval, egy iszonyú agyrémet szült; mindezeket Israeli irta, és Sir R. Peel — átalában senki — felelte még egy haragos szót sem ejtett, mi biztos tanujele annak, miként fogadtatnak az ,ifju Anglia eszméi , mellynek egyedüli képviselője Israeli. Azonban az egész ügyet nem tartják olly komolynak , mint a szerző elhitetni akará, s gyönyörködnek felette, mint egy gyermekies rész kedvnek kitörésén. Israeli „Sybil“ második regényében, a politikai organisatióról a társasra tért át, s ezt jelen állásában, úgy, mint az elsőt, élénk megtámadás tárgyává tette. Egy épen olly sajnálatra méltó történet, mint Angliáé , s egy épen olly nagy hazugság — mondó — következő eredményt idéztek elő: az egyik nagyon gazdag s nagy tiszteletben áll, teli bűnnel s elpulmítsággal, elnyomásra mindig hajlandó és számos bűnes elkövetése által elgyengült; a másik rongyos s hatalmas, szinte bűnös , de inkább bosszúra hajlandó, minthogy csak kedvező alkalom után várakozik, az elsőt effészén kiirtani; ehez az előjáték már a chartistái mozgalmakban s a dolgozó osztály felkelési merényeiben mutatkozott, s ellenével előbb vagy utóbb véres harczban fog találkozni. Akkor majd az angol aristokratia bűnhődni fog, hogy az életkönyvéből két dolgot kitörte, t.i. a királyt s a népet, s e kettő majd e harczban ama oligarchia kebléből fogja látni sarjadzani saját támaszait, t. i. a hős ifjúságot, az egészséges nedvek sörök meg óvóját, ama ifjúságot, melly Israeli által vezéreltetve , Anglia társas újjá születésére jelt adand. Bizonyára, példa nélküli, hogy egy politikus, s egy ország törvényhozó testületének tagja, valaha illy ábrándos s hamis eszméket nyilvánított volna, mint ezek itt, mellyekre Israeli rendszerét alapítja. Egyébként ezen eszmék a következő remek regénynek szolgálnak alapul. A fiatal Sybille, kitől a munka nevét kölcsönzi, egy régi kath. család sarjadéka, jelképül szolgál e vallásos községnek, melly két század óta Angliában elnyomva van, de a legújabb időkben a népmozgalom következésében többé nem üldöztetik. Az öt évedző többi személyek, nevezetesen : atyja Walter Gerard, és szerelmese Morley István arra szánták, hogy az angol aristokratia esküdt ellenségeit ábrázolják ; s igy egyoldalról láthatni a szenvedélyeket s gyülölséget, mellyek régi jogtalanságok évszázadai ellen emelkednek , más oldalról a zúgolódó társadalmi képzettséget, melly a régi visszaélésekből hasznot húzó osztályokat megrontani kívánja. A fiatal katholikusnő, ki egy kolostor csendes falai közt nevekedve, atyjával együtt sanyarú életet él, és a fiatal Egremont között, ártatlan szerelem szövődik, egy mindkét részről ismeretlen s homályos érzelem, mi azonban az egész költeményben,mint indító elv jelenik meg. Egremont a daliás ifjúságot képviseli, mellyet israeli viadalra hív fel. Ez esztelenül élt fiatalság után lélekszilárdságát megtartotta, bátyja bűntetteit megvetni, ki fösvény, önző, ármányos, gonosz, de e mellett dúsgazdag, s őt pénzbeli házasságra akarja kényszeríteni , mivel öccse parliamentbeni megválasztásának költségétől irtózik. Ama kath. családnak hajdani birtokai, mellyekhez az igényeit elvesztő (hogyan? az nagyon valószintelenül van előadva) Marney lord birtokává váltak. E közben a chartisták tervei kifejlődnek; a kath. és socialis tömeg , melly Sybille-t körülveszi, tényleges részt vesz benne; s ő minden könyörület nélkül tönkre tétetik. Egremont egyedül emel szót mellette az alsóházban és Sybille szive ez által meglágyul. Gerard elfogatása s birtokigényeinek felfedezése , melly neki előbbi javait ismét visszaadja , végre egy néplázadás , hol a socialista Morley s az önző Marney lord életüket vesztik, az egész regényt véres katastroppal bezárják. Sybille családja javainak birtokába helyezve, azt jegyajándékul Egremont-nak ajánlja, ki őt nőül veszi, s a katholicismust, népet s polgárságot, kiket Sybille képvisel, az újjá született protestáns aristokratiával kibékíti. Eszerint az egész, dicsőítése az uj nemzedéknek, s keserű rágalom a régi ellen. Ha regényünk politikai irányát mélyebben vizsgáljuk, úgy itt a természet s történet igazságát inkább nélkülözzük, mint akárhol. A politikának tényekkel s elemekkel kell foglalatoskodnia, mellyek valóban jelen vannak, nem pedig egy visszaidézhetlen múltat siratnia s a drága időt átkozódásokkal vesztegetni; a politikának ügyesnek kell lenni, legyen az nemes, gyáva vagy terméketlen, legyenek a körülmények kedvezők vagy nem; s regényességet, ábrándokat s bizonytalan reményeket megszenvednie nem szabad. Mint a jövendő előkészítője, a jelenkorban a múlt idő elemeivel foglalkozik. Mit tesz tehát Israeli? Ő vetkezik a természet első törvényei ellen, midőn a jelenkor képzelt állapotából, átalában hamis s természet elleni következtetéseket tesz; mert mihelyest ő — mint állítja — a régi aristokratiának gyógyithatlan elfajultsága s az alsó néposztály ínsége által veszélyeztetett státus ujjászületéséhez ama aristokratia „daliás ifjúságát“ maga felhívja, az ó nemzedéket az újtól elválasztja, s ezen elválást azon képtelen állítással támogatja, miszerint „a forradalom egy nagy családjának ifjabb fija ,aki Eon-ban neveltetett, bátyja ellenében új eszméket állít fel. Feledve azt, hogy, ha illyes valami egyes esetekben meg is történik, de átalában ugyan egy föld különféle nemű gyümölcsöt soha sem terem, s mióta a világ áll, a holnapi napot mindig a mai szülte. Mint politikai ármány, arra hogy egy osztály fiatalságot pillanatnyira fellelkesítsen s megnyerjen, siker nélkül nem marad, de mint politikai szer egészen hatástalan , mivel a viszonyok természetén nem alapszik. Innen magyarázhatni, hogy Israelis könyvei a valódi politikusokat Angliában olly kevéssé nyugtalanítják, s miért egy egyes nő — kétségkül lady Bulwer — mulatságot szerze magának Írónk Írásmódját egy torzkép-regényben (Anti-Coningsby 3 köt. 1844.) kigúnyolni; innen láthatni, miért sem a nagy Review férfiai, mint: Croker, Lockhart és Macaulay,sem Brougham lord Israeli megtámadásait komolyan nem fogadták. Israeli erős csapásokat oszt, csakhogy azok igazi helyen soha sem sújtanak; ő azokat bátran folytathatja, mert senki sem fog felettük boszankodni. A társaság csak elvének szélsőségbe szorított mértéke s hatalma, alapelemének túlzása által van veszélyezve, s azért az Anglia társadalmi rendét fenyegető veszély kizárólagosan nem fekszik — mint Israeli véli—az aristokratia fényűzésében s bűneiben, a római katholikusok igazságtalan elnye