Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-08-05 / 122. szám
TARTALOM. IV Magyarorazág és Erdély. Kinevezések. Majorátusok IV. — Törvényhatósági tudósítások. Abaujból (Czáfolat). Zágrábból (előleges tisztujitási tudósítás.) — Budapesti újdonságok. Lapszemle. Pesti Hírlap. Jelenkor. Külföld. Grey Károly. Vegyes hírek. Birodalmi iparműkiállitás Bécsben (folyt.) Társultatok és Intézetei. (A nemzeti museum tárgyában.) Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lotteriahozások. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. ap. kir. felsége Csergheő Lőrincz cs. kir. státustanácsi tisztet valóságos. Jászay Pál udv. fogalmazót pedig a magy. kir. udv. kanczellária számfeletti udvari titoknokává méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. a cs. ap. kir. felsége július lakai legfensőbb határzata következtében Barra Imre erdélyi Kolozsmegye rendes orvosát és Gajzag - Lukács Szamosujvár város és vára physicusát szalagról Függő polgári kisebb aranyérdempénzzel méltóztatott legkegyelmesebben diszesiteni. Az erdélyi kir. udv. kanczellária Renner József udv. írnok nyugalmaztatása következtében Bőd udv. járulnokot udv. írnokká, Vajda Endre dirnokot pedig udv. járulnokká léptette elő; végre Janka Imre gyakornokot dijnokká nevezte ki. (B. P. H.) Pest, augustus 4-én. Majorátusok. IV. Mi a majorátus nálunk? — Erre a hajdani Pesti Hirlap terjedelmesen ugyan, de velős kivonatban szerintünk csak azt felelé, hogy az nem az, mi a római üdes commissum, s tehát hitbizománynak általunk helytelenül is neveztetik; hanem az, mi a rómaiaknál az örökösödési helyettesítés , (substitutio haeredis) sőt ezen utóbb említett római institutional is márcsak fonák kinövése. — Csodálatos combinatio! melly ép csak annyit mond, hogy a majorátus nem majorátus ; mert a rómaiaknak nem voltak majorátusaik, hanem örökösödési helyettesítéseik!... Ezen okoskodás Montesquieu, Bentham és Smith után a mondott hirlap által még tovább elemeztetik, s pedig odáig, hogy mivel a mi majorátusaink meszebb terjednek mint a rómaiak örökösödési helyettesítései, sőt, mivel emezeknek elvével s institutiojával nagy részben ellenkeznek is, annálfogva azoknak jogalapjuk teljességgel nincsen, megtüretniök tehát nem lehet, mert: 1) ha a fidei commissum eszméjét veszszük is kiindulási pontul, ennek már csak szójelentősége sem engedi, hogy ollyannak hitére lehessen valami bízva , ki életben nincsen; 2) a hitbizottság eszméjében azon fogalom is rejlik, hogy a kényszerített kötelezést kizárja, és csak a hűség s becsületesség iránti bizalmon alapszik; 3) a rendelkezőnek nem áll hatalmában, tulajdoni jogát, nem hogy örökre, de csak egy pillanatra is magával sírba vinni ; midőn tehát 4) a következő nemzedéket is egész az utósóig a tulajdontól megfosztja, akkor ő, ki már rég porrá lett, olly szerepet játszik, mellyhez élet kívántatik.--------S ím! az amott felebb idézetnél még csodálatosb combinatio, melly csak annyit mond, hogy mivel a római jog szerint a hitbizományoknak illy természete volt, és a mi „curialis jargonisunk által a majorátusok s senioratusok institulioja a hitbizományok elnevezésében generalisáltatott, azért már magának a dolognak, vagyis a majorátusoknak sem szabad önmagukkal ugyanazonoknak megmaradniok.— Ez mind, egy nyomasztó eszmezavar, egy olly szorongatóan scholasticus subtilitas és tanszéki szőrszálhasogatás, melly a szigorú jogphilosophiának casuistikájához tartozik inkább, mint az életéhez, és melly Bentham és Smith theoretikai compendiumaiban, sőt Montesquieu genialis okoskodásainak s némikép polyhistori compilatioinak tömegében is helyén van ugyan, de mellynek ellenében szerintünk csak azon egyszerű — tudtunkkal eddig még sehol és senki által fel nem hozatott — combinatiót kell védők gyanánt állítani, miszerint az illy — mint nevezni tetszik — örök időkre megalapított, és a nem élők javára instituált substitutiónál, vagy ha akarjuk üdni commissumnál — és mindig az erkölcsi személy, a status, melly a fidei commissarius mine mis Sagéda majoratusi institutiót megalapító törvény kimondása és sanctioja által magára vállalta, és annak, a rendelkező, vagy akármelly más intermedius eldöd személyében erkölcsileg s jogköltészetileg mindenkor élő eventualis örökösnek kezére bocsátásáért, a jog, hűség s becsületesség nemes hivatásánál fogva kezeskedik.-------Tekintsétek kissé az alapítványi institutiókat egyátalában, és ezen tételünk napfénynél világosabban álland szemetek előtt. Mi, ezen utóló combinatiónak bővebb felvilágosítására ott, hol a majorátusok természetét az alapítványok lényegével fogjuk viszonyba hozni, még visszatérendünk, és itt csak azt említjük, hogy a mi igen tisztelt és igen tudós barátunk t. ez. K. F. ur, az 1843. évi „Világnak 44 62ik, 63ik, s 72ik számában, a hajdani „P. Hírlapnak 44 azon mélázó abbervatióit mellyek szerint az nem vélte a majorátusok hozzánk lett átszállítását más kútfőből menthetni, mint midőn azokat a római fidei commissumok s örökösödési helyettesítések teljességgel ide nem tartozó instituliornak, eszméje s lényegéből eredményeztette— derekasan s diadalosan ullaigazitá, és átalánfogva megmutató, hogy a majorátusok eredetét a római jogban keresni anyit tesz,mint azt feltalálni nem akarni. Azokat tehát,mik a tisztelt tudós úr által azuttal olly igen alaposan felhozatlak, mi e helyen nem ismételhetvén, csak anynyit mondunk, miszerint itt nem az a kérdés, voltak-e a rómaiaknak, sem pedig az, voltak-e például a gothoknak , a longobardoknak, az allemannoknak sat. sat. majorátusaik, mert ha voltak is , az a mi állapotunkra nézve addig semmit sem világosít, amíg meg nem mutattatik, hogy a majorátusoknak lényege ezen ős időkben épen olly s ugyanazon nemű politikai tényező volt, mint amiilyen most nálunk. A goth, vandal, longobard s alleman közjogalapi viszony, égmagasságig különbözik a mai miveltebb korszakban felfedezett s elfogadott közjogalapi viszonytól; annyira, miszerint habár a most idézett s még más ős nemzeteknél fenálló 4—7 cathegoria, melylyek Hüllmann, Gaup s Grimmnél felhozatnak, a mai állodalmaknál, s alkotványos népeknél is minden törvényes vagy politikai osztályvonal-húzás nélkül is az életben s gyakorlatban majdan egy szálig megtartották ama typusokat, mellyek azon régi időkben azt okozták, hogy a természet alkotta társulati osztálykülönbség politikai institutiokét is megalapittassék, még is csak alól fogjuk majd még világosabban meglátni , hogy az illyféle néposztályzási institutiókkal együtt, nevezet szerint a majorátusok sem tartották meg minden korszakban hajdani természetüket, hanem ezek is mást jelentettek, más hatályt gyakoroltak, s máskép nyúltak be a társas élet viszonyiba a nyugati gothoknál; máskép a tisztán feudális rendszer, máskép nagy Károly, máskép a bullák időszakában; máskép a reformatio által előidéztetett népmozgalmak, s végre máskép a mai század opiniája által szentesített miveltebb s kiképzeltebb életviszonyok közt; szóval: mást jelentenek s más politikai ténysulyt képezének a majorátusok akkor, midőn — a föld népét a privát önkénytől ernyőző — királyi hatalommal szemközt csak a baronesek s a feudális nemesség állott; mást pedig most, midőn a királysággal s nemességgel szemközt a hatalomra kapott bizodalmatlan, sőt önkénytes és zsarnokságra hajló közép osztályzat s némikép a köznép áll. A hitbizományok, közvetlen eredetüket a hajdani nyugoti gothoktól vették, akik az ősallemann népek feletti uralmat, Rómától, fényes harczias tettek által szálliták magukra. Később, midőn „Alarich 44 halála után a nyugoti gothok Délgalliában és Spanyolhonban egy új, a Septimania Gothia nevezet alatt ismeretes, csakugyan nyugoti goth birodalmat alapitanak, **) a majorátusok Németországból a spanyol-frank nyugoti gothokhoz, és innen Franks Angelhonba is elterjedtek. A gothoknál csak egy fiú örökösült atyja hagyományában, a többi, kedve szerint választott főnökök alatt, hazán kívüli hadviselésekben kérése szerencséjét, és később mint férfi, kardél kereste zsákmánnyal telepedett meg majd egy, majd más udvarnál, hol vérbajnokságának dijául honosulást szerze neki a jó sors s hadak istene. — Népvélemény volt a gothoknál, hogy az utószülötteknek illy kiutasítása, a nemzeti daliás vitézséget élteti, és egyszersmind a megtelepült nemzetiségeknek a királyok önkénye és zsarnoksága fékentartására olly annyira szükséges fényét s hatalmát neveli. Ez volt akkor a majorátusok jelentősége, és ezen jelentőséget megtartották a középszázadnak sötét s kényvetemült idején keresztül, egész a bullák időszakáig, melly időszakban a születési aristokratia felkelt, csorbát ütni a keresztes hadviselések következtében erkölcsileg és pénzügyileg elgyengült királyság jogain, és önhatalmát a korlátlan monarchiák rovására iparkodott nevelni. A nemességnek trón elleni rohama akkor olly átalános volt, hogy harmadfél évtized alatt csaknem egész Európa nemzeteinek uralkodási rendszere, aristokratai monarchiákká alakult, jelesül: a magyar, a bajor és az angol magna charta vagy hulla csaknem egy s ugyanazon évtized szüleménye volt. Sem idő, sem hely itt taglalni azon eredmények mivoltát, mellyeket ezen politikai korszak, az emberiség javára vagy kárára hozott; annyi azonban elvitathatlan, hogy ezen időszak volt a határozott átmenet a középkornak csaknem minden igazságot száműző századából, és az önkény és sötétség zsarnokságaitól, egy más epochalitás felé, mellyben az ököljogi csínok s készültségek maradványainak törlesztését — feléledett jog s méltányossági érzettől magasztalva — nemes hivatásának ismeré a hatalmat nyert aristokratia. Eme csínok maradványainak törlesztését mondjuk, mellyeknek végképeni kiirtására a financziaiban s igy hatalmában s tekintélyében is elgyengült királyi hatalom, elegendő erővel s képességgel teljességgel nem birt. — A bullák korszaka tehát már e szerint, az élet s vagyonbátorság biztosítására s szilárdítására törekvő társas elemeknek természet-szükségtől sugallott visszautasíthatlan cselekvősége volt, a hatalom s uralomnak, gyenge és tehetetlen kezekből, erős és erélyes kezekbeni átszólitására. Mindenkor illyféle mozgalmakat kell szükségkép előidézni annak, ha valahol a főhatalom és a kormány gyenge, indeoidált és erélytelen. A különbség az illy speciális esetek, és a bulláris időszakra nézve csak abban állott, hogy amíg egyes viszonyok között, a hanyatló kormányok ön-reorganisatiójukra időt, mint erkölcsi és anyagi segédkezeket is, az elkövetkezhető successiók bizonytalanságai által érdekeltetek testvérnemzetek kormányaitól nyerhetnek, addig, mivel a bulláris időszakban a főhatalom és a kormány átalánosan az egész mivelt világban apathiába sehellenségbe volt merülve, ennélfogva fentartására és reorganisatiójára kölcsönösen egymásnak mentő kezet nem nyújthatott, a kormányformák átalános és epochalis változásának szükségkép s elkerülhetlenül kelle bekövetkezni. A politikai abstractio, melly ezen egyszerű s élethü combinatiónk tartalmából nemzetek s kormányok által jelen napjaink s körülményeinkre is kiváltkép elvonható, véleményünk szerint nem kis figyelemre érdemes. TÖRVÉN¥(HATÓSÁGI tudósítások: AbaujhóA. Kassa július 24dikén. A .Pest 0 Ezen birodalomnak a Provence,Languedoc és Catalonia volt a fő constituens része, fővárosa pedig Toulouse. Utósó királya Roderich 710kben esett el egy az afrikai tengerszélekről általjött arab csapatokkal megvívott csatában , és vele a spanyol-frank nyugott goth uralom meg■ szűnvén, annak romjaira az arab európai uralom épitetett. *) Gaup. Miscellen be3 ©eutfdjm ‘Jtedjta. Negyvenedik év. Előfizetési díj félévre postán és helyijén borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve a forint e. pénzben. NEMZETI ÚJSÁG. Megjelenik minden kedden, csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy év. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Kedd augustus 5. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488 szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró hetükkel öt ezüst kr. számittatik. 122. szám 1845.