Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-08-08 / 124. szám
szántóföldeket jövőre is haználhatlanokká tevék, s így iszonyú kárt okozónak, hanem a város némelly részeibe is bejutván, a házakat legnagyobb veszedelemmel fenyegették, és a lakosokat, kik az ablakokon betóduló viz látására már menekülni is alig bírtak, legnagyobb rémülésbe hozták; illy veszedelem közepette majd 24 óra hosszáig remegtünk, s örültünk, hogy a fel nem számítható kár mellett, emberélet nem veszett. Más helyeken azonban több házak is elsodortattak, s néhány, nevezetesen két ember elmerültéről értesültünk; az áradás nemcsak városunkat s szomszéd falvainkat éré, hanem Szepesnek legnagyobb részét is, különösen Leibitzot, Podolint, Gnezdát, Lublót sat. A Szepes és Galiczia közötti ut ut, melly csak most nagy költséggel és fáradsággal készíttetik, egészen elvontatott, a hidak részint összedőltek, részint olly állapotba tétettek, hogy míg helyre nem hozatnak, addig nem használhatók. Mit az említett napon megkímélt a víz, azt a következő napon több helyen történt felhőszakadás rontott meg; sokan földrengést is vettek észre, s valóban nem is magyarázható másképen a kimondhatlan sok viz, melly egy pillanatban a földből kiözönlött. Általában a viz majd azon magasságot éré el, mellyet 1813 évben, s habár nem olly nagy, még is sokkal rohanóbb vala s nagyobb kárt okozott, mint akkor. Szomszéd Galicziából tudósittatunk, hogy ott a mostani viz nagyobb volt, mint az 1813dik évi, és számtalan embert s marhát ragada magával. Az esőzések még most is folyvást tartanak, s ha még néhány napig tartandnak, akkor ez idei szép termésünkből mi sem leend, mi kivált az úgyis elszegényült Szepesre nagycsapás volna,valamint a szomszéd Galicziára is, mellynek lakosai már most is száz meg száz szekerekkel járnak s mennek magyar gabonát venni, mellyet hónukban nem kaphatnak. Mi lesz mind ezekből, a jó Isten tudja! annak idejében azonban el nem mulasztandom e lapokban tudósításomat e tárgyban megtenni. Egy más szomorú esetről is kell tudósítanom az.cz. olvasó közönséget, melly épen a vizáradás előtti napon történt Leibiczon. Egy polgár — mint aztán megvallá — pénzzavarodásban lévén, csűrét, mellyet előbb tűz ellen jól magasan biztosított, felgyújtó, minek következtében több mint húsz csűr tömérdek szénával elégett; s hogy a város nem leve a tűz martalékává, csak azon körülménynek köszönhetni, mivel a csűrök kissé távolabb esnek a várostól. A bűnös börtönben várja tette jutalmát. *) Veszprémből. Aratásunkat jobbadán elvégeztük már megyeszerte — még a Bakony között is. Sem a gabona , sem a széna nem felel meg azon reménynek , mellyel olly édesen biztatónk magunkat a tavaszi napokban elég kora megnyílásuk és folyton folyó kedvezésükhez képest. Ugyanis mi a szénát illeti, lapályosabb réteink vízben úsznak sok helyütt jelenleg is; a dombosabb helyekről vagy még renden, vagy boglyákba takarítva sok széna prédájává lett a vízrohamnak; sokat pedig a reátartott iszap temetett el, vagy haszonvehetlenné tett; és átalán el lehet mondani, hogy igen kevés széna takaritathatott össze, mellyet a huzamos esőzés meg nem feketített, és tápláló erejétől nagy részben meg nem fosztott volna, kivált ott, hol terjedelmesebbek a kaszálók. Mezeinket hasonlókép sok helyütt az eső, másutt a dühöngő szél, a talán pedig megyeszerte a hőség rongálta meg. Ugyanis a most múlt nyárhó derekán körülbelül két hétig tartó rendkívüli hőség hirtelen elszorította veteményeinket, és mielőtt a kalászszemek kellő tömöttségre és teljesedésre jutottak volna, időelőtti érettségre kényszerítette, minek következtében a búza és rozsszem többnyire apró, töppedt, és — mint nálunk szokás mondani — ollyan mint a madárnyelv, melly sok korpát és kevés lisztet adand. A hőséget hirtelen hideg esős szél váljá fel, és az aratás majd egy egész hétig elakadt. Ezidő alatt itt ott esőszakadások is voltak , és a learatott gabonát kevestül elsodrolta a rohanó vizár ; másutt pedig a lábán álló eleséget annyira kirázta az éjjel nappal folyvást dühöngő szél,hogy vetésre untig elég lenne a kihullott szem. Fel is szökkent a veszprémi piaczon minden szemes eleség ára egy pár hét óta legalább egy tallérral, sőt két forinttal is. — Ami a szegény földmivelőt még reménnyel táplálja, az, a kukoricza és burgonya, és a hol szőlők vannak, s bennök sem jég, sem vizrohamok kárt nem tettek, azoknak mind mennyiségre, mind minőségre — ha az időjárás tovább is olly kedvező leend, a mint egy hét óta neki derült —jó szürettel biztató termése; — de ha a reményt itt is valamelly rész meghiúsítja — ah ! misera contribuens plebs! — Váljon első-e hozzánk is ? és mikor ? az annyira szükségesnek ismert takarékmagtárok eszméje, mellyekbnek felállítását több új megyék szolgálják néhány év óta. — Ha közénk szól ez áldás és üdvhozó mennyei ihletés, ós ne állapodjunk meg az éhséggel küzdő nép nyomom sorsának, és az azont segíteni tartozó kötelességnek szivrázó puszta szóbeli előadásánál — mint sok helyütt történt, — hanem cselekvő kezekkel mutassuk meg, hogy szeretjük, becsüljük, és segíteni kívánjuk magukkal jótehetlen embertársainkat! — C) LAPSZEMLE. Budapesti Híradó, (210—211. szám.) Főczikkében „A Pesti Hírlap legújabb vallomásai“ czim alatt lapvezető és gróf úr rendkívüli bakvadászatot tart az uj irányú P. H. politikájának erdejében, és kiszemelvén a legkövérebbeket, Ígéri , hogy azokat közelebbi czikkeiben czélba veendi és el is ejtendi. — (213. sz.) Az előbb említett két számban megkezdett czikknek folytatása közöltelik a lapvezető új gróftól, „A központosítok tévedései“ czim alatt, mellyben értekező gr. uf azok ellenében, kik a magyar megyei szerkezetet után útfélen minden módon depopularisálni akarták, ugyan ezen megyei szerkezetnek fontosságát s különösen helyzetünkben kipótolhatlan szükségességét,ugyszólván az evidentiaig kifejti, és alaposan bebizonyítja, hogy a megyeszerkezet nélkülözhettél! kiegészítője, complementuma, éltető elve, életfeltétele a magyar alkotványnak, és pedig épen politikai összeköttetéseink, épen nemzetiségünk gyenge lábon állása miatt, melly alkotványunkat és nemzetiségünket egyaránt biztosítja. Bebizonyítja továbbá, hogy ha a P. H. kívánsága szerint az úgynevezett verificatio a követi táblára ruháztatnék, s a megyék utasítás-adási joga eltöröltetnék , akkor a megyei szerkezetet — alkotmányunk s nemzetiségünk ezen biztosítékát — egyenesen sarkából engednék kiemelni; akkor a politikai vélemények törvényes küzdhelye megváltoznék, s a pártok küzdelme, melly eddig megyei téren forgott, áttétetnék az országgyűlési mezőre; s akkor a megyék alkotmányok lehetőségének minden jelentősége elenyésznék ; mert — úgymond a ns gr. — ki fog országos dolgok felett a megyei teremben tanácskozni akarni, ha tudja, hogy ezen tanácskozás eredményét a küldőinek felelettel nem tartozó utasítás nélküli országgyűlési követ tetszése szerint mellőzheti ? ki fog egy olly szerkezet iránt érdekkel viseltetni, melly legfontosabb kellékétől megfosztatott? ki fog illusorius és semmi következéseket maga után nem vonó jogot gyakorolni akarni? ki fogja végre hinni, hogy bármelly szerkezet fenállhat, ha a belé foglaltak, a benne élők eleven és meg nem szűnő részvétellal nem ápoltatik és nem dajkáltatok? Végre, miután a P. H. meg nem foghatja, hogy mikint pártolhat a B. P. H. mint conservativ lap, egy olly szerkezetet,melly a törvénytelen rendeletek elleni felihatást és a végrehajtás felfüggeszthetését foglalja magában, s mellyben egy részről annyi ellenállási erő , más részről pedig annyi visszaélési könnyűség fekszik, ezen látszólagos labyrinthból való kimenekülhetésre ans gróf egy kisariadnei fonalat nyújt — mint mondja — a szegényeknek. — (214. sz.) Irányczikkében az előbbi értekezés folytattatik „Eszme töredékek azon kérdés felett: váljon lehető-e nálunk az uj P. Hírlap szerinti parlamentaris kormány?“ czim alatt, mellyben a nj gróf megmutatja , hogy egy magyar parlamentaris kormány, vagy más szavakkal, olly felelős magyar ministerium, mellynek mindannyiszor le kellene lépni, valahányszor a követek táblája többségének tetszenék — mellyért az uj P. H. az országszerte mutatkozó ellenszenv daczára is olly hőn buzgólkodik — merőben kormányozhatlanná tenné a közbirodalmat, és az alkotó részek közötti cohaesiót csakhamar megsemmisítené. Igen örvendünk, hogy a ns gróf e kérdés taglalásába bocsátkozott, s a mit mi is elég érthetőleg ugyan, de körünkhöz képest röviden adhatánk elő, ő szives volt bővebben s még érthetőbben felvilágosítani. Mi már az egész haza szine előtt ünnepélyesen felszólitók a P. N. kezelőit, hogy ezen eddig gondosan mellőzött kérdést, mellytöl mégis a P. H. egész politikájának helyessége vagy helytelensége függ, valahára ex professo tárgyalják. A ns gr. azt hasonlókép élére állilá. Már most meglássuk: mikint fogják ezen poetikus politikusok az olly igen közel fekvő és mégis nem sejdített problémát megoldani ; s ha meg nem oldhatják, készek lesznek-e soha nem valósítható ábrándjaikról férfiasan lemondani, és e kedves honnak szentelendő ereiket kivihető és valósítható üdvös tárgyak létesitésére forditani. Egyébiránt eleve tisztelettel figyelmeztetjük ans grófot, hogy a reges de— generalt P. H. kezelői azokat, kik a német közmondás szerint a szögnek mindig fejére szoktak ütni, vagyis azokat, kik logikai szoros következetességgel őket olly kérdések megfejtésére kényszerítik, mellyekre felelni nem képesek, millyen például a jelen szőnyegen forgó, hogy — mondom — azokat saját igazolásukra könnyű szerrel rendesen tudatlanoknak szokták czimezni; ha pedig megmutattatik, hogy e czim dicsősége őket illeti, akkor ahelyett, hogy a csatatérre kilépnének, néma hadseregként hallgatnak , és quasi re oprime gesta, egymást dicsérve és buzdítva a régi centralisaliói schlendrian melletti apostolkodást folytatják. — (216. sz.) „Mikép lehet magunkon igazítanunk?“ és (217. sz.) „Lehet-e rajtunk igazítani?“ czim alatt, az előbbi czikket folytatólag és berekesztőleg maga a lapvezető t. gróf értekezik. Elsőre nézve azt kívánja , hogy az alkotványosság formáiban panaceát ne keressünk, mint ezt a külföldi institutiókat minden kritika és reflexió nélkül majmoló pseudo-magyar ifjoncz politikusok teszik, hanem a létező , és nem esetileg, de egyenesen a nemzet véréből, lelkületéből, sajátságaiból kifejlődött alkotványos formánkat úgy igyekezzünk tökéletesíteni, hogy nemzetiségünk fentartása mellett, hazánk sem felülről sem alulról jövő despotismus útján, hanem alkotványos uton viruljon fel minél tartósb szellemi és anyagi jólétre; s hogy ezen eredmény, az ausztriai birodalommali összeköttetésünk fentartása, és ezen kapocs állandóságának nem gyengítése vagy csökkentése, hanem szilárdítása mellett jöjjön létre. Másodikra nézve pedig a ns gr. úgy vélekedik, hogy miután bajaink eredetileg szellemiek, csak úgy lehet rajtunk segíteni , ha a kormányzás könnyítésének érdekében, a vélemények mindenekelőtt s minél előbb megfordulnak, mi ismét a kormánynak önmagából kiinduló rehabilitátiója, s a létező elemek élénkebb élénkebb működése és működtetése által történhetik. KÜLFÖLD, Anglia és Brazilia. A britt kormány philantrópiai buzgalma a rabszolgakereskedés elnyomására választott rendszabályoknál nem ritkán politikai következményekkel, sőt háborúkitöréssel is fenyeget. Három éven át Francziaország Angliával nem a legbarátságosabb lábon állott, mivel a sz. jamesi cabinet az (1831 és 1833ban szerződésileg alapított) kutatási joggal felhagyni nem akart. E két ország közti meghasonlás , melly a világbékét veszélyezteté, a máj. 29-i egyezkedés következtében már megszűnt. Hasonló meghasonlás támadt Anglia és Brazília közt, s mivel itt egy hatalmas státus egy kisebb hatalmasság ellenében áll, azért itt kevesebb czerimonia fog történni s havezrai ok azonnal jelen van; vagy más szavakkal: az angol kormány, melly meg nem elégszik, tulajdon alattvalóinak megtiltani a rabszolgakereskedést, sőt folytonosan azon igyekszik, hogy a tengeri rendőrséget minden tengereken szabadon űzhesse , határtottan nyilatkozik, Brazília ellenében az erősebb jogát használandani. E tárgy a felsőházban jul. 7 én, az alsóházban pedig 23an került Szőnyegre, Aberdeen és Peel kimerítő beszédeket tartottak egy olly bili megalapítására—neve: Sla v e tra de(Brazil) bili—mellynek fogalma szerint a kormány felhatalmaztatik, azon rabszolgakereskedőkkel, kik mesterségüket brazíliai lobogó alatt űzik , mint tengeri rablókkal bánni , mihez a népjogi szabadalom a Brazíliával 1826- ban kötött szerződésből kölcsönöztetik. A minister javaslat mind a két parliamenti házban keresztül ment. E nevezetes körülmény magyarázatára szolgál egy épen most (a jul. 25ki .,Standard-ban) megjelent hivatalos irat, mellyel Aberdeen lord Londonból 1845 ik évijel. gróf Hamilton Károly ro-janeiroi angol követhez intézett, mi ekkép hangzik: „Ő fels. kormánya sajnálattal kényszerítve érzi magát azon jogokra s kötelezettségekre hivatkozni, mellyek ő felségét az 1826ki szerződés első czikkénél fogva — II. Britannia és Brazília közt a rabszolgakereskedést illetőleg köttetett — illetik. Miután azonban ennek Ferreira Franca (külügyi minister) mártius 12dikén a brazíliai kormány nevében kinyilatkoztatta, hogy az 1817dik év jul. 28dikai (angol-portugal) szerződés, mint az Brazília által elfogadtatott, 1845ik év márt. 13án megszűnt légyen; és miután nyilván kitűnik, hogy a brazíliai kormány egy *) T. levelezőnknek magánlevelében hozzánk intézett kérdésére ezennel kinyilatkoztatjuk, miszerint érdeklett vádiratát, amennyire lehet, közlendjük. Szerk. 496