Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-05-12 / 280. szám

compromittálni törekszik azért, hogy a politikai ellenvéleménynek serege egy hatalmas harczással kevesedvén, óhajtóit győzelmét könnyebben vívhassa ki. Még inkább kitűnik az ártani való szándék abban a reserválában, miszerint a súlyos vádak zalai auctoritással említetnek meg anélkül, hogy elősoroltatnának. Hiszen a névtelen panaszoskodók magok sem panaszosodnak másról, minthogy sör a múlt tiszt— építészéit egy olly nemesi összeírás mellett tartatott, mellyel ökt jónak nem tartanak. — Már hogy a főispáni helyettes testvérbátyjának neve alatt az egyik párt feje volt; 3-szor hogy az augustus 11-kére rendelt közgyűlést más napra halasztotta; 4-szer hogy katonai hatalmat használt aug. 12kén a gyűlés alatt. Ebből állanak a névtelenek által felterjesztett vádak, mellyeket súlyossá csak a zalai audoritás tehet vak követői előtt; de minden gondolkodni tudó és akarónál, — ki t. i. nemcsak a névtelen töredék leveleit, de Hontmegyének e tárgyban szétküldött törvényes körlevelét , és az abban felhíva levő adatokat is megolvassa, — tökéletes semmiségre sülyednek,mert azon adatokból megtudandja arre nézve, hogy a nemesi összeírás a föispáni helyettes távollétében rendeltetvén, annak készítésében semmi részt sem ven, és hogy az imígy elkészült összeírásnak meghitelesitésére különösen az 1845 évi ápril 14-én tartott közgyűlés volt rendelve , ahol ismét jelen nem volt a főispáni helyettes) melly napon azonban az ellenzék, kisebbségben lévén, minthogy az összeírás meghitelesitésének saját érdekébeni keresztülvitelét nem akadályoztathatta, verekedést kezdett; és ez olly botrányossá vált, hogy az akkori első alispán Baloghy Imre mint elnök a gyűlést minden eredmény nélkül eloszlatni kénytelen vala. Az ellenzék ez által azt hitte, hogy mivel a lisztepitoszék ápril 24dikére már ki volt tűzve, a nemesi lajstromok pedig még meghitelesítve nem voltak, a restaurálta szükségkép el fog halasztalni, ezt pedig azért hitte s reménytelre, mert nyilvános kisebbségben volt; — azonban a főispáni helyettes,mielőtt a restauráliót megkezdette volna, a készen levő nemesi lajstromokat hitelesítetvén, a lisztépitésnek semmi útjában nem állott; mit a kisebbségben levő ellenzék látván, seregestül elment, s történt, hogy a másik rész két óra alatt kiválasztotta tisztviselőit. Mindezek hiteles jegyzőkönyvbe foglalva szokott után, t. i. a helytartó tanács utján ő felsége tudorítására jutottak, és mint midenben törvényes eljárás, helyesellettek is; — illy körülmények között tehát mi szükség lett volna váljon a vizsgálódó királyi biztosra? Ha illy állapotokra is királyi biztosok kivántatnának, úgy minden restauratio után minden minoritás fogná azokat követelni, s a királyi biztosságoknak,— mellyektöl eddig annyira féltünk, s kiküldetésöket roppant sérelemnek tartottuk, smellyek egyébiránt még olly sok költségbe is kerülnek — soha vége hoszsza nem lenne. A másodikra, hogy a főispáni helyettes testvérbátyja neve alatt egyik párt feje lett volna, csak állitalik, de nem bizonyitalik. Már csak az , miszerint a vádosok állítása szerint is bátyja neve alatt mondatik hogy működött, világosan bizonyítja, hogy rokon- és ellenszenvének ollyan jeleit— mellyeket roszálni lehetne — nem adta. Ő minden emberi pártkülönbség nélkül candidált, és ez által pártatlan méltányosságát fényesen tanusstá. S legyünk itt őszinték s valljuk meg egymásnak, miszerint ha a főispáni helyettesnek conservativ sympathiái lehettek is, (mi, míg ember ember lesz, egy vagy más oldalt tekintve, máskint lenni soha sem fog) ha azonban azoknak folytában ellene részrehajlási adatok fel nem hozathatnak , akkor az egész feladás és fecsegés csak puszta gyanúsítássá s rágalommá sülyed. A 3dik és 4dik vádra elég ismételni, hogy úgy az augustus lldiki gyűlés elhalasztásáért, mint az augustus 12-én kiállított katonaságért Hont vármegye rendes köszönetet szavaztak, mert meggyőződtek, hogy azon előzmények után, mellyek az említett áprilisként véres jelenetek által történtek, az ugyanazon vezérek alatt egyedül az ellenzék részéről becsődített, lehatolt, s kövekkel, botokkal felfegyverkezett szegény nemesekkel azon nap, amidőn sem katonaság, sem más polgári biztosság helyben kapható nem volt a személyes bátorság veszélyeztetése s a tanácskozások méltóságának szentségtelentése nélkül, gyűlést tartani nem lehetett. Azért az egész tisztviselőség (egyet sem véve ki) a rendek nagyobb részével kérte a főispáni helyettest az ülés elhalasztására és a katonaság kirendelésére. És hogy de a megyének többsége ezt nem a kisebb szám kívánta, és így a helyettes egyenesen annak kívánságát teljesítette, világos abból, mert másnap a megye a főispáni helyettes eböli intézkedését megköszönte. Meg vagyunk győződve, ha a főispáni helyettes azon megkérésnek nem engedett vala , s az azon nap megtartandott gyűlésben botrányos vérjelenetek vagy épen öldöklések történtek volna, a zalai levélben most, s pedig méltán, azon panaszt olvasnék, hogy illy előzmények mellett a botrányra s szerencsétlenségre vétkesen alkalom nyujtatott. Megvagyunk győződve, ha a főispáni helyettes másnap katonaságot nem rendel, s a közel 400ra menő conservativ rész a 180-at alig haladó ellenzéket kegyetlenül elveri, a zalai levél indítványozója lett volna az első, ki a főispáni helyettes megbocsáthatatlan hanyagságát szokott hatalmas szavával megtámadta s abból sérelmet formált volna. Mindezekből világos tehát, hogy a felhozott 3dik és 4dik ponti vád helytelen, s annak helytelensége a kormány elölt nem egyedül a főispáni helyettes hivatalos jelentéséből, de a megye meghitelesített jegyzőkönyveiből annyira világos volt, miszerint a királyi biztos kinevezése felesleg lett, sőt a megye autonómiájának világos megsértésével történt volna , és hogy a kormány törvényesebben és szelidebben nem cselekedhetett, mint midőn a névtelen töredék törvényes külső formákkal elnem látott iratát mellőzve, sőt azt meg sem említve, a megyében (nem mint a zalai levél igen helytelenül állítja a panaszkodókat) de a gyűlésen 6 napon keresztül rakonczállankodókat, kik a gyűlés folyamatát szünteleni indítványozással és örökös beszédekkel a nagy többség ellenére tökéletesen lehetetleniték, — szigorúan megróvja s a megye önkormányzási jogát tisztelve, oda utasitá a rendeket, hogy ezen szabadosságot minden törvényes módokkal akadályozni es ne mulasszák. E szerint minden vád tökéletesen elenyésztetvén , minden arra épített beszédek, a már megemlített communis locusok, úgymint „hogy az igazságnak és rendnek érdekében áll, miszerint minden panasz megvizsgáltassák“, — „a rendnek csak igazság lehet alapja“ — „a kormány tekintélyét semmi sem csökkenti jobban, mintha a tisztviselők hibái palástoltatnak!“ — „a mesterséggel ápolt tekintély szellemi gyengeségnek jele, azért biztos és állandó nem lehet!“ mondánk, mind azon communis locusok Honira nézve egészen üres, semmit sem jelentő nagy szavak , mellyeket nem devalválni, de mint a felfogott tárgyra egy álaljában nem alkalmazhatókat, semmiknek tartani szükséges. És már most — nem ugyan a kormányra nézve, mert az sokkal magasabban áll, mint sem hogy a zalai tekintély illy izgató s égető falánkjai róla vissza ne pattanjanak— de a váddal terhelt főispáni helyettesre nézve kérdjük: van-e bár egy csep lovagiasság, de sőt már csak egy szikra méltányosság, sőt felebaráti szeretet abban , midőn egy köztisztviselő , — kinek privát élete, politikai pályája, s buzgó hivataloskodása homály nélkül áll a hazában, s a legsúlyosabb vádakkal gyanusillatik? gyanusillatik pedig bizonyos zalai auctoritás által, mellynek nincs, nem lehet más czélja , mint igénytelen egyéniségét úgy állítani ki a könnyen hivők serege elött, s hivatalos működését olly világba helyheztetni, mellynek következtében a gyanú mirigye sok, különben hozzá hajlandó embernek kebléhez jutván , az egyéni állás és becsület könyörülletlenül a pártérdekeknek hozatik áldozatul! Hova sülyedelt itt le váljon Deák Ferencznek épen ezen körlevélben osientált elve, hogy t. i. „a rendnek s politikának csak az igazság lehet biztos alapja!“ Igen, a bűnök legnagyobbika az, midőn valaki nem a megtörtént tényekkel, — de vajha nemesebb czélokra alkalmazandó — tekintélyével eszközli, hogy egy magában semmi nyomossága, s az elfogulatlan ember előtt első pillanatra csupán pártérdek szülte esemény, 52 megyénél mint súlyos előleges sérelem kiállatik ki , s több évre terjedő helyhatósági söl országgyűlési viták gerjesztetnek egy ártatlan polgár személye ellen, ki — legtöbb esetben maga jelen nem lehetvén, védelem nélküli bánhalmuknak irgalomtalanul tétetik ki! — Az illy bánásmódtól távol van az egyeneslelküség tiszta ösvénye, söt távol a béke malasztja, távol az emberi szeretet angyala !__ Ez erkölcsi gyilkosság!!!.... tAnvamkíi emígi tudósítások. Nomonyból. Kaposvár máj. 4 én. Folyó évi április 30 án kezdett, és harmadfél napig tartott tisztújításunk eredménye következő: első alispán Sárközy Albert; 2ik: Mérey József; főjegyző: Kacskovics Ignácz; lsö alj.: Kiss Lajos; 2ik: Csorba Edvard; főügyész: Tallián János; lsö alügyész: Botka Antal; kik: Hadászy Ignácz; főadószedő: Svastics Pál; központi főbíró: Svastics Lajos; esküdt Bácsmegyey János. Babócsai járásban főbíró: Csépán Antal; szbirák: Ilodossy János, Somogyi Lajos; esküdtek: Vasdényey Károly, Pataky Antal, Berzsenyi Pongrácz; aladószedő: Madarász Lajos. Igali járásban főbíró: Svaslics István; szbirák: Erőss József, Kacskovics Sándor; esküdtek: Simon Károly, Ambrus Mihály, Tevely Pongrácz; aladószedő: Fekete Lajos. Kaposi járásban főbíró: Vörös Sándor; szbirák: Bán Gáspár, Deseő Ignácz; esküdlek: Király Lajos, Bárány Gusztáv; aladószedő: Pataky Móricz. Marczali járásban főbíró : Stepaics Richárd; szbirák: Bereczky Péter, Noszlopy Gáspár;esküdtek: Király Antal, Vajda Pongrácz, Szabady József. Szigethi járásban főbíró : Kovács Pál; szbirák: Dóczy János, Hermann István; esküdtek: Kelemen Tamás, Varga Márton, Mérey István; aladószedő: Nedeczky Antal. — A tisztujitás noha két — t. i. kék és veres szalagosoknak nevezett, azonban semmi politikai elveket nem képviselt párt volt, mindkét részről hathatósan érdekelt kedélyek mellett, — minden kihágás nélkül ment véghez. Győztesek a kék szalagosak lőnek. 298 VIDÉKI HÍREK. Esztergomból, május 7-én. Ő herczegségé, magyarországi prímásunk és esztergomi érsek, nt. Lipovnicky István ur, ki komáromi plébános lett, helyébe nt. Massza Elek urat (eddigi primas, ceremoniariust és jegyzőt) prímát, könyves levéltárnoknak; továbbá nt. és Tudós Haynald Lajos urat, az esztergomi papnevelő intézetben (presbitérium) a theologiai encyclopaedia nagyérdemű oktatóját, primatialis litoknoknak kinevezni méltóztatott. Ezen jeles tehetségű s nagy tudományu ifjú férfi, ki nem csak a theologiában , hanem több más tudományokban is, valamint a magyar, német, olasz, franczia, angol, latin, görög, héber, arab, syr nyelvekben alaposan jártas, tegnap Párisba utazott, hol húga a kir. udvarnál a koburgi herczeg és Clementina herczegnő (a király leánya) gyermekének magyar nevelőnéje (bonne) *). A tudós férfiú nem csak Német- és Francziaországot, hanem Belgiumot, Angliát és Helvétiát (honnan eldödei Magyarországba költöztek) beutazni fogja, s a híresebb német és belgiumi tudományos egyetemekben hosszabb ideig mulatni fog. Haynald úr eddigi collégéi (oktatótársai) kilépését az esztergomi papnevelő intézetből felette sajnálják , hanem egyszersmind meg vannak győződve, hogy előléptetését megérdemlette, s hogy új hivatalában az egyháznak, a honnak s a tudományoknak használni fog. Isten oltalmazza a tudós férfiút utazásában ! a herczegsége a prímás és esztergomi érsek, az üres tarroskeddi plébániát (mint ennek patrónusa) az eddigi nagyérdemű esztergomi plebanusnak az érseki vizivárosban, nagyon tisztel. Bittner Károly esperes urnak, adni, ennek helyébe az eddigi szentgyörgymezei plebánust nr. Miskolczy Márton urat vízivárosi plébánusnak kinevezni, s plebánusi hivatallal az eddigi vízivárosi káplánt Schulz János urat felruházni méltóztatott. A vízivárosi uj káplán Rauch Béla (Adalbert) ur. —v. Vegyes újdonságok. (Kolozsvárit máj. 2kán) két kóborló, egy köztiszteletben álló egyházi személyt saját lakában, — hova hamis ürügy alatt csúszván be — rabló szándékkal megtámadá — s pénzcsikaró fojtogatásaiktól, csak felriadásira kívülről érkezett segély mente meg. Az egyik jó madarat elfogták, a másik kisiklott. (Ugyan csak Kolozsvárit máj. elseje) az eddigi szép napok daczára, olly tetemes hóval köszöntött be, hogy a feleki domb még másnap 10 órakor is fehérlett. (Rácz Militics) környékén májusssán viradóra a dér megperzselte derekasan a szőlőket, kukoriczát, babot, burgonyát, de a rozsnak vagy búzának nem ártott; az még szerencse, hogy csak pászmánként volt a dér, a minta hideg jég vonódott, úgy hogy némelly falunak egyik részén fekvő szőlőit egészen leforrázta, másik részén úgyszólván egy levelet sem fonnyasztott, máshol ismét egyik egyik gazdának a szőlője egészen elfagyott, tőszomszédjaénak pedig semmi hibája. Alapjában véve a szó *) Tudva való, hogy a kis herczeg magyarul tanul, mivel fenséges atyja magyarországi birtokos.