Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-06-07 / 294. szám
ra kelljen bocsátni a fenforgó tárgyat. Furcsa kis tactia valóban arra, hogy a küzdelem kétes sikerű körülményei közt hogyan kelljen erőszakosan diadalhoz jutni. Ámde sokszor ha engedékenyebb a hajlékony jóravaló hajlam és a békeszerető rendszeretet az ész komoly és szigorú követelésénél; a jó ügynek legtöbb esetben bukni kell; s jelen esetre vonatkozólag, ha a mérsékelt pártiak eszélyessége nem győz az igen drágán vásárolhatandott közegyetértés előszeretetén, a törvényes és országszerte uralkodó közszokást, amelly egyik érdekére nem kevésbbé szolgálhat pártatlan szigorral, mint másikának, — az önkény bitor szeszélye bizonyosan megdönti. S ez annál hihetőbb volt, mivel az ellenzéknél szinte akkor hevenyészett azon másik indítványa, hogy t. i. ezután a köztanácskozás tárgyai felett hozandó határozatok titkos szavazat által hozassanak-e ? A hasonlag oda vala számítva, miszerint a világos többségnek ellenére , a túlsúlyt maguk számára erőszakolják. A mérsékelt pártiak erélyes ellenszegülések azonban, s a rendületlen eltökélet, hogy az eddig közösen uralgó törvényes szokástól legkevesbbé sem távoznak el, — mind a két indítványt meghiusitá. Ennek következménye jön, hogy a délutáni 4 óráig terjedő hosszú tanácskozás után a szavazók többsége a levelek félrevettetését kívánta, — vagyis az abban foglaltakat nem pártolta. Ez történt a Zala és Pest megye körleveleikben megpendített azon indítvánnyal is, hogy a pozsonyi és pesti küldöttség el nem fogadása, a jövő országgyűlésen a sérelmek közé soroztassanak. A részek visszakapcsoltatását illetőleg a rendek jónak láták abban állapodni, s Zala megyét ez iránt avval nyugtatni meg, hogy múlt évi augustus 11-kén tartott közgyűlésből a fenforgó ügy érdekében már írtak fensőbb helyre, s e cs. kir. ap. felségét teljes bizodalommal kérék fel, hogy az 1832/I. 21. t. czikk értelmében , az innen keletkezett panaszokat jövő országgyűlésünkig orvosolja, s a törvények világos rendeletét végrehajtassa. Ezek után a nagyméltóságu helytartótanácsnak olvastatott fel ismét hozzánk intézett 4545dik számú azon érdekes levele, mellyben a vasárnapi tanodák rendszeresítése, vagyis inkább foganatosítására figyelmeztet bennünket. Megyénk e tárgyra nézve azt határozd, hogy bárha minden olly lépéseket, mellyek a nemzet akár anyagi, akár szellemi jólétének gyarapodására, s biztosítására irányozzák, — örömmel üdvözöl; még is ezen intézményt, mint melly országgyülési rendelkezésekhez tartozik , — elvileg el nem fogadják; életbeléptetését azonban nem gátolandják a kk.és rt.,s addig is, míg az sikerülhető, a rendszer alkalmazhatási módjának kidolgozásával t. ez. Gyertyánffy János másod alispánunk elnöklete alatt ugyanazon választmány bízatott meg, melly már az elemi iskolák ügyében jött intézmény megvizsgálatára kirendeltetett,— azon meghagyással,hogy jövő közgyűlésünkig arról a jelentését velünk közölje. Felíratott egyszersmind, hogy a megye rendei meg vagynak győződve , miszerint ő cs.ap,felsége a hasonló s törvényhozáson kívüli intézkedéseket, mik iránt már a januári közgyűlésből is írtak fel a megye rendei, — a jövő országgyűlésen, egy különösen erre rendelendő előleges tárgyalás s kizárólagos rendelkezés által tisztába’ hozandja, s a súlyos aggodalmat eloszlatja. — Szabolcsnak körlevele, melly szerint meggyűlt bajaink, s a múlt országgyűlésen tárgyalás alá vett, de be nemvégzett közreható átalakulási kérdések mielőbbi lisztábahozatala végett, ő felsége még a törvényes három év lefolyása előtt országgyűlést tartatni kegyeskednék, s ismét felolvasztott ugyan, de mivel az érdeklett javaslat szellemében az 1845diki január 19diki közgyűlésből már mi is felirtunk ő felségéhez, e tárgybani óhajtásunkat újabb felírással ismételni szükségtelennek tartottuk. A görög nem egyesült egyháznak 12,955-dik számú azon kérelmére intézett helytartó tanácsi rendelet, hogy az 1844diki III. t. czikk az 5dikától bezárólag alig, a görög nem egyesült vallásuak hitére is alkalmaztassák, ismét felolvastatok, és határoztatok hogy ezen rendeletnek a jövő országgyűlésem törvénybe iktatása, ne hogy a g. n. e. egyház állása bizonytalanná váljék, f okvetlenül szorgalmaztad fog. Nem hagyhatom szó nélkül még gyűlésünk előestéjén tartott vidályos tánczvigalmat, mellynek diszkoszoruját, köztiszteletü főispáni helyettesünk fényes családköré képezé. A fesztelen hangulat, melly két termeinkből minden politikai pártmérközések hiedelmét tova üzé , s a közlelkesedés , melly a nemzeti jólét felvirágzásának egyetemes óhajtásában tükrözzék minden arczokon , a polgárkötelesség és jóakarat testvéri kötelékével fűzött össze bennünket, mi azonban, mint látok is, csak addig tartóit, míg a pártvélemények bősz démonai, a drága szellemkapcsot széttépék közöttünk. Ne gondolja mindazáltal a nyájas olvasó, mintha napjaink egymás után csupán pártviszályok fergetegében folynának; nem, ezt nem mondhatjuk. Mert ha bár igaz is az, mikép a teljesen megbukott ellenzéknek sérült önérzete még fentartja közöttünk a bizodalmatlanság ellenséges választófalát, és bár igaz is, hogy a közügyek kaleidoscopján sokban a részakarat dúló rémképeit látják ellenségeink polgárhitünk nyilatkozásiban, s alkotmányunk szellemében követett eljárásainkban; s annyi mégis bizonyos, hogy a kölcsönös kibékülés, s egymás iránti viszonlagos elvtiszteletnek, sokban örvendetes jeleit tapasztaljuk már mind magánéletünk csendes partjai, mind közélet s nyilvános gyűléseink békés folyami közt. S hogy a kiengesztelődés boldog ünnepének nemsokára meg kell jönnie, azt nemcsak e dicső előjelenség jóslatai, hanem mélyen tisztelt főispáni helyettesünk nemes jelleme, ügyes tapintata, bölcs belátása, s rendes alispánunk nemes buzgalma erélyességétöl bizton reményijüik. (Nem rendes levelező.) Budapesti újdonságok. (Hugo Károly) „Egy magyar király“ czímű drámája nagy számú közönség előtt még nagyobb figyelem kíséretében adatott a múlt kedden kedvelt Egresy Gáborunk javára színházunkban. Tárgya Mátyás király életbeli történeti esemény. — Lehet e szebb tárgya valamelly magyar drámaírónak, mint Mátyás, s tettei? nem. A lélek, midőn a megemlékezés édesen-csőperczeiben visszaandalog a múltak eseményvilágába, s abban Hunyadi Mátyás kormányzatára vet futó pillanatot, lehetlen hogy a visszatekintés elődink fénykorára benyomást ne szüljön a kebelben, s ez által ne hasson arra , hogy e hazának nagy férfiait, kik hosszú évsoron át sajgó sebeiből gyógyisák ki e vész-zilálla nemzetet, a méltányos magyar jelen sarjadók teljes erős közremunkálással ügyekrend halhatatlanizni; annyival is inkább , mennyivel bizonyos az, hogy — fájdalom — sok helyen, leginkább pedig az alsóbb néposztályi körben tapasztalnunk kell, miszerint nagy királyainknak honboldogító hősi tetteik úgyszólván csak enyésző szóhagyományokban tengnek a magyar föld népe között, felélesztve ollykor egy egy történeti valószínűségű monda által,melly a múlt idők szent ereklyéjeként szállongott apáink szájáról az utódajkára. Hugó Károly urnak már magában dicséretére válik, hogy ezen elvből indulva ki, költőisége ihlett pillanatiban,Mátyás érdemeinek e dráma szövegében tehetsége szerinti kiemelésén munkálkodott. Mindazáltal, hogy előkészületű mű egyformán nagyszámú közönséget idézzen a színházba, tetemes rövidítésre van szüksége, mert hiába, három vagy negyedfél óráig folyvást a színházban izzadni, nem a színésznek, de a közönség nagyobb részének unalmas ! (Folyó évi június 4-én tartott lóversenyünk) nem csak sok lábat hozott ismét mozgásba Budapest fümeddő homoksivatagán, hanem sokak akarat-ösztönét is a példának buzgó követésére tüzelő. És a pályanyertesek szép számában, a nemzetnek is jut a dijkoszorú. Vala pedig ez, a mezőgazdaság mezején szemlátomást növekedő azon szép siker, melly a lovak nemesítése s tenyésztésében évről évre tapasztalhatóbb. S az elvitázhatlan siker ezen tudata minden esetre a legmagasb nyeremény. Mert ha lehet, és leszen az időnek nehéz járása, mellyben a magyarnak nem csak szűk láthatáru magány élete, hanem a véremésztő harczok mezején is síkra kell szállnia , — nem lélekemelő öntudat-e az , ha a nemzetnek, melly természeténél fogva különben is mint lovas katona legkitűnőbb, épen ezen hadi kellék tekintetében nem kell idegenre szorulnia ! „Szállj versenyre magyar, s fog kelni közüled az élet!“ A nap diadalma illy nyereményekben mutatkozott. Az első 100 arany értékű kargyertyatartóból álló Széchenyi-díjat Batthyányi István „Confederat“ nevű kanczája nyerte el. A második 1240 darab aranyból álló Nemzeti-díjat, miért csak belföldi lovak versenyezhettek, ifj. Eszterházy Pál herczeg villámgyorsaságú paripája, s az ehez legközelebb járó Lichtenstein Alajos hű lova, a betett összegnek egy 200 darab aranyból álló részmennyiségét nyerte meg. A harmadik Festetics-Nákódijat, hasonlag Lichtenstein Alajos halova nyerte el. A negyedik pályadijt, melly 40 darab aranynyi összetett díjból állott, Sándor gróf nyerte meg. Igen érdekes volt az erre következett parasztok próbaversenye. A hét pályafutók közöl, egy 12 éves somogymegyei fiúcska jön pályagyőztes. A diadalmas ficzkó gyermekes és rendetlen ülése a legmelegebb részvétet s fellelkesült kandiságot ébresztő a nézőtömegben , a ki, midőn futását bevégzé, számosan tolakodtak őt gazdagon megajándékozni, s Sándor gróf által azonnal szolgálatba fogadtatott. (Példátlan kislelküség). A napokban egy tözsér tárczáját elvesztő 12.000 p.frt részint kötelezvényekben biztosított, részint készpénzi értékkel; mit Weiland asszonyszabó szerencsésen megtalált; minek következtében becsületes lelke tanúbizonyságául visszavitte a tárczát beírt nevéről kitudott tulajdonosának, s képzeljék uraim! mit adott a fukar tőzsér elvesztett tárczája e jólelkű megtalálójának? Csak öt pengő forintot. — Nem szégyenlette magát?! (A német színház) egy hegedűse megunván az élet örömeit, lakásalsó emeletéről leugrott — az utczára, de többé fel nem ment, mivel azonnal ott adá ki kétségbeeséssel küzdő lelkét. Hegedűjének hangjai többé senkit sem fognak elbájolni!.. (úgy látszik) hogy amott a másik félen az a „pálinkás jó reggel“ reszelőnek hitt szesze még most sem akar kifogyni bizonyos ujdonság-gyámok szájából — akarok mondani tollából. Igen helyes azon esetre, ha a tisztelt hirkovács ama boldog hiedelmet táplálja keblében , hogy újdonságainak zsinórzott packjaiba sohasem pakolt el ollyasmit, minek egész lényegében mindössze is legalább annyi igaz ne lett volna, mennyi „Báró de Manx,“ vagy „Stilfrid“ s többféle érdekes regénydarabok szövevénydús kalandjai közt. Azonban minthogy újdondász barátunk is expediálta néha a bakot hirpackjai közé, tanácsosa lenne tán neki is szelidebb replicával demonstrálni, hogy a reggelre megkínált danziger csakugyan „honi.“ Egyébiránt, hogy a mélyen tisztelt közönség meggyőződjék, miszerint való azon előbbi állításunk: t. i. hogy a „Pesti Hírlap“ hasábjaiban is — hol a múltkor a pálinkás jó reggel nyomai látszottak — a hírek országából ollykor hatalmas bakok találtatnak fel; utasítjuk azt a „Pesti Hírlap“ azon számára, mellyben nagy örömmel hirdették, hogy Batthyányi Kázmér gr. ő msga Vörösmarty Mihály kedves költőnknek Bicskén két telket ajándékozott;“ melly hírből annyi való, hogy a ns gróf a szeretett koszorús költőnek két lelket csakugyan ajándékozhatott volna. — S ez — mint emlékszünk—ott merész bizonysággal volt kikurjantva, mig mi a Kirchlehnerféle dráma fordításáról szólánk, kötjel közé tevők e conditionatumot: „mint mondják.“ Ezeket előre bocsátván — jó éjszakát kívánunk! (Curiosum.) Az „Ungar“ folyó hónkán megjelent számában azt állítja, hogy a középponti vasút pest-váczi vonala folyó hó 15én „unaraenderlich“, — a „Pester Zeitung“ pedig folyó hó ödikán megjelent számában azt hirdeti, hogy a vasút folyó évi július 1 jén „sicher“ fog megnyittatni. (A Fiuméba) utazott tengerészetet tanulandó három magyar ifjak közöl egy már kitanultan (?!!) visszaérkezett; a másik kettő is — mint e sorok írója hallá — csalatott reményükben ha még meg nem érkeztek , de bizonyára rövid idő múlva visszaérkezendnek. Sic fata tulere. (Budán) a nyári színházban folyó hó 3kán a hires birkózó Dupuis Jánossal egy izmos mészáros legény szerencsésen megbirkózott; azonban csak annyiban szerencsésen, mennyiben a győzelem kevés ideig kétséges vola, s mennyiben földhöz-sujtása alkalmával minden csontjait töretlenül felszedhető. (Irodalmi újdonságokul) következő munkákat említhetünk: Szem erénye az égi testek körül, sat. Nép-értelmi, s erkölcsi nevelőül népszerűen előadva. Szerkeszti Csugai II. Ferencz prédikátor. Ára 12 p.kr Miskolczon nyomtatta csöglei Tót Lajos. 1845. A 46 madrótnyi lapra terjedő munkácska igen jó szándékból s illő tárgyismerettel van írva. S ezért ajánlatos. Megjelent továbbá: „A hóhér kötele“ Petőfi Sándortól. — Végre az annyira érdekes, igen korszerű, s különös ajánlatra méltó Statusférfiak és szónokok könyvének 4-dik füzete. Szerkesztő Szalay László. Tartalma: Chalam , és Guizot. Vegyesnjlonságok. (A legközelebbi húzás alkalmával) a nagy lotteriában az 59-7dik szám jön a fényertes, tulajdonosa pedig Szentmihályi József komárommegyei birtokos, ki a sorsot Sterzingernél velte, s nyereménye felvételére már Bécsbe el is utazott. 354