Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-06-25 / 304. szám

Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy iv-Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Így egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. OSIRI Negyvenedik év 304. szám, 1846. Csütörtök jun. 25. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 8 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint e. pénzben. Előfizethetni minden cm. kir. postahivatalnál helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendók. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendünk. TARTALOM. afafízsatoraaág la Erdély« Politikai programm. (Folyt.) — Tudomány és irodalom. (Jegyzéke azon francziaországi városoknak, mellyekben nyilvános könyvtárak vannak).— Törvényhatósági tudósítások. Sopronyiyól (közgyül. gróf Apponyi kineveztetése, nádori levél, kancelláriai parancsok). — Vidéki hírek.(Verőczéről.) — Vegyes újdonságok. Rulffeld. Portugália. Francziaország-N.Britannia. Északamerikai egyesült státusok. Értekező. (Szerény nyilatkozat. Vége.) Társulatok és Intézetek (_Kisdedovó—intézeteket terjesztő egyesület. Vége.) MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Pest junius 24-én. Politikai programul. (Folyt.) Egy nagy gyakorlati stalusférfiu, kit mi politikai ideálunknak ismerünk, a képviseleti rendszer jelességéröl a franczia szószéken ezeket mondá: „E rendszer, formái s instituliói által mindegyre kutatja a társaságot, miszerint mindennemű felsőbbségei felmerüljenek s napvilágra jöjenek, hogy igy a hatalom ezek kezébe adatván, kényszeritessenek azt nem egyedül nyilvánossággal kezelni, hanem ezentúl még vagy megérdemleni, vagy tőle megválni. Ezen rendszer szerint, a hatalom tény is, jog is egyszersmind, melly nem önmagáért, hanem önmaga által létezik. Önnön ereje által teremti az magát s parancsol még akkor is, midőn jól felfogott s megértett rendeltetésénél fogva azon van, hogy a polgárok hozzájárulását kivívja___ Bámulatos egy rendszer, melly megfejti a hatalom s szabadság szövetkezésének problémáját, mert egy részről csak a valóságos felsőbbségnek tulajdonítja a hatalmat, más részről pedig kiköti, hogy a felsőbbség magát folyton valóságos felsőbbségnek bizonyítván, ezáltal hatóságát újra meg újra elfogadtassa.“ És ki ne találná a képviselet ezen apotheosisát szabályosnak s természetszerűnek egy haza irányában, mellynek földjén a forradalom ekéje mély barázdákat vont, s azokat vérrel áztalá; melly egymásutáni kilencz állodalmi rendszernél nyugalmat, békét, bátorságot s szabadságot nem talált, mellynek ellenben mind e javakat egy nem sejtett, nem álmodott prosperitással együtt a képviseleti rendszer adá meg. Ki ne találná helyén ezen apotheosisát eme rendszernek egy statusférfiutól, ki genialitásának erejénél fogva ép e rendszer szülötte, e rendszer által él s működik__E férfiú vala az, ki nem rég állitá, hogy az eszmék hatalma annak szolgál s engedelmeskedik, ki azt szereti s ápolja. Ő ápolja s szereti a képviselet eszméjét; annak hatalma ellenben neki valóban szolgái s engedelmeskedik. Az ő forró vonzalma s hó lelkesedése e rendszerért egyszerű s természetes. Igen, de viszonyaikra vonatkozólag, a képviseleti rendszernek nem abstract átalános jelességéről van a kérdés. Nem az itt a kérdés: jó s jeles e a képviseleti rendszer, hol az már behozatott, szabályoztatok életet teremtett, s ez által viszont elfogadtatott ? Nem itt ezen kérdést egészen henye dolog felvetni. Erre a felelet nyíltan fekszik. Igenis, a képviseleti rendszer, mellybe a nemzeti kormány magukat már beleélni tanulták, jó, jeles; olly jó, olly jeles, mint Antonin, Traján, Sik Henrik s Corvin absolutismusa. Világos , hogy az illy módon intézett kérdés által az eszmélettől okos szabályos abstractiót nyerni nem lehet. Ez csak annyi, mint az eszmék symetriáját megzavarni. Ezen utakon legfeljebb is ama politikai kontárok egyoldalúságaihoz érünk el, kik egy útnál, egy rendszernél többet nem ismernek a népek boldogítására. Ezek pedig csak szűnjenek meg politikával foglalkozni; tegyék le bitorlóit befolyásukat ügyes, értelmes kezekbe , mert rendszerük nincs öszhangban az élet gyakorlati phasisaival; törekvéseik örökös harczban állanak a polgármozgalom tényezőivel; jutalmuk legjobb legboldogabb conjuncturák között is vagy sorsjáték vagy elmerülés; kormányuk a társulat erőművét nem vezetendi, hanem ez által fog vezettetni. Az illy konokul andalgók s bösztillen emberszeretők, hatalomrai vágyódásuk közepette vajmi sokszor nem látják az életet a logikai szigorúságok sima vonaláról eltérni, az anomalus és abnormis irányú vélemények s meggyőződéseken alapult gyakorlatnak göröngyös és tüskés utaira. Nem látják , mi igen vesztett erős idő az mindig, midőn a státusember a társulat kormányzását ideális tökély vonalára kívánja vezetni. Nem látják, hogy a stílusférfiak feladata sok esetben egyedül a roszak közti legkevesebbé rosznak ölelésében áll. Nem látják, hogy a politika nem volt s nem lesz soha más, a comparativus javak s roszak tanjánál. Nem látják, hogy a nemzetek vagy soha sem éltek rendszeresen , vagy imma már tökéletesen megszűntek systhematice élni. Ők nem akarják Istenre bízni a határtalan tökéletesedést. Istenre, kinek mindenhatósága — mint Burke mondá — karjával kilöki a bolygó csillagot köréből, s képessé teszi, hogy kiállja a nap hevét és a hideg éjszakának iszonyú sötétét. — E politikusokkal semmi dolgunk. Mi minket illet, őszintén megvalljuk, hogy józanul számolva, a képviseleti eszmének s elvnek feltétlen megtámadását vagy decreditatióját részünkről sem sorozhatnék feladataink közé. Mi egyenes lélekkel oda mutatunk a lényre, miszerint a népek, mellyek az alkotmányos lét bensőjét ismerik; a népek, mellyek annak kincsértékét polgári szivükhöz szorítják; a népek, mellyek az alkotmányos állást minden egyéb állományi rendszernek elébe helyezik; a népek, mellyek honuk s hazafiságuk büszkélkedését constitutionalis viszonyaikba helyezik; a népek — mondjuk — azon csaknem legyőzhetlen irányt karolták fel, hogy a mondott rendszer az alkotmányoknak már első születése perezén magában rejti kifejlődésének tényezőit, és hogy diadalának elvégre is olly okvetlen kell elkövetkeznie, mint elkövetkezik a hajnalokra a napkelet. Mi egyenes lélekkel oda mutatunk a tényre, hogy a politikai véleményeknek s meggyőződéseknek ezen igen nagy részről elfogadva levő irányzata, már csaknem a kor szükségévé vált. Mi egyenes lélekkel megvalljuk, hogy ha bármi ferdének s üresnek tartjuk is az ollyant, melly a birtokot s a szerzett jogokat megtámadván, e végett az élettel szövetségbe nem léphet; a képviseleti rendszert azonban elvileg s a maga átalánosságában nem ezek közé sorozandónak ítéljük. Mi egyenes lélekkel oda mutatunk a tényre , hogy a képviseleti rendszer elvileg s a maga átalánosságában inkább tartozik azon tanok közé, mikért a népek ösztöne eseng, mint azon ferde s fonák tanok közé , mellyeket a népek ezen ösztöne meghazudtol. .. . De habár mi igaz is, hogy a tényeknél okosabbak lenni sem nem tudunk, sem nem akarunk, és a kornak ezen irányát megtagadni nem kívánhatjuk , mégis nem titkolhatjuk magunk előtt más részről azon meggyőződésünket is, hogy miután nálunk a fenálló társas súlyok nem enyésztek el úgy, mint elenyészik a növény ama földről, melly felszántatott; s nem forog fen az eset, hogy a társulatnak természetfolyam s élelalkotta birtok s jogsúlyait egy éjen át viszont teremteni kellene ; ennélfogva mi nem tarthatjuk szükségesnek olly elvhez s rendszerhez folyamodni, melly a históriai jog fejleményeit s emlékeit egészben kiirtaná , vagy legalább nagy részben eltörlené. — De ezenkívül még mi úgy vagyunk meggyőződve , hogy ha nálunk a képviseleti rendszer behozatnék, akkor az — alkotmányunkat, dynastialis kapcsolatokat s társországi viszonyainkat tekintve, vagy nem tűrné meg qua- sificatiojának azon fokát, melly nélkül már nem lehetne valóságos képviseleti rendszernek neveztetnie, azaz : vagy nem emelkedhetnék fel a való parlamentáris kormány és a materiális és repressiv sanctioval ellátott felelős ministerség fokáig; vagy ha odáig felemelkednék, akkor először is már megyei életünket törlené el — a megyék pedig magukat sem önmaguk absorbeálni nem fogják, sem absorbeáltatni nem engedendik — azután pedig ezen felül még egyenesen a nagy monarchia egységét támadná meg... Feljebbi disjunctivánkat mi már múlt évi 49dik számunkban K. E. J. elleni polémiánkban marquirozánk; de mindeddig lapjainkban meg nem vitattathatván, felvilágosítására s tüzetes megvitatására visszatérendünk akkor, midőn jelen programmunk egyes pontjai commentátiojába bebocsátkozandunk. Azonban felfogván ismét ügyeinknek az ausztriai örökös tartományok irányábani viszonyait, — aki azt állítja, hogy van felekezet az országban, melly egyenesen az Ausztriátóli elszakadást óhajtaná, az hazug, fondor, alávaló, rágalmazó. Igen, de a két felekezet közt, melly most olly határozottan s merően áll egymással szemközt, az egyik vigyázóbb s kimélőbb azon kényes és gyöngéd politikai viszonyok iránt, mellyek ausztriávali összeházasulásunkból eredők, és mellyek iránt a fönehézség mindig csak ott fekszik, hogy egy korona által, és annak — az együttélhetést és az egésznek összetartóságát megőrizni hivatott— öszszes kormánya utján kell kormányoztatniok a magyar alkotmányos nemzettel együtt az absolut forma alatt élő tartományoknak is. Az egyik felekezet tehát azon nehézségeket, mellyek az érdekegyesilés kényes munkája feletti alkudozásoknál fenforognak, jobban méltatja; mig a másik oda mutatván a lefolyt terhes időkre, hol a magyar érdekek az ausztriai öszszes kormány által az örökös tartományok érdekének feláldoztattak, nem idegenkedik most épen Magyarország részéről ugyanezen hibába esni, és nem tartja igazságtalannak s méltánytalannak olly intézkedéseket követelni, mellyek által az örökös tartományoknak Magyarország irányában kétségkül rövidséget kellene szenvedniük. • Ezen felekezet okoskodása minden tréfán kívül azon forbátoló visszafizetési logikáig terjed, melly körülbelől igy hangozhatik : 310 éven át Magyarország anyagi érdekei rövidséget szenvedtek Ausztriától (mi még bebizonyítandó volna); szenvedjenek ezentúl az ausztriai érdekek illyrövidséget Magyarországtól... Ez azonban önkény felé szító nyers hajlam, egy megboszulási miveletlen hajlam, mellyet a 19i. század magától visszalök. Ezen számítás politikában idegen szomszéd nemzeteknél sem megyen. Nem megyen annyival inkább az előttünk fekvő állapotokra nézve, merthogy Magyarország — érdekeinek 300 éves melleztét eltűrte s kiállotta, az tény; de kérdés: váljon az ausztriai tartományok élete s állapota olly szilárd, olly kitartó e, hogy ezen visszatolást kiállhatná ? Az ő viszonyai topographiai, gazdaságos, ipari, s népesülési helyzeteinél fogva sokkal kényesebbek. Az örökös tartományokat a föld önmagából minden industria nélkül élelemmel ellátni nem képes. Elég az, hogy ezen politika nem megyen. Itt az egyetlen possibilitás csak ott fekszik: nyerjen Magyarország, egyenes alkudozás útján, eddigi állapotához képest az örökös tartományok részéről kedvezményeket, és engedjen viszont olly kedvezményeket, mellyek életébe nem kerülnek. Itt az egyetlen practikabilis rendszer : „az okos, mérsékleti, alkudozásra fektetett viszonyagosság.“ És ez, okos értelemben s alkalmazásban nem egyedül az anyagi, hanem az alkotmányos reformnál előkerülő elvkérdéseknél is, szilárdul s mozdulatlanul áll. E két párt közöl az egyik elhanyagolt állapotainkra nézve semmit sem akar elfogadni atyáink s minmagunk rovására, hanem, mint mondánk, minden üdvöt a centralisatiánál, a massák felvilágosításánál s az alkotmányba befogadásánál, a kormány iránt kifejezett bizodalmatlansági szavazat alkalmakor kimondott ministeriális felelőség követelésénél lát; vagyis: mindent ezen előszámított alak s ürügy alatt egyiránt lappangó, vele ugyan azonos képviseleti rendszertől Vígr Ne titkoljuk magunk elött, de a hazában létező két párt közt fenálló divergenciák végdifferentiális mineműsége, sejtve vagy nem sejtve, egyenesen az uj divatu képviseleti rendszernek be-vagy be nem