Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-09-18 / 353. szám
egyeztethetvén, mind azokat, kik Szabolcs mellett küzdenek, különösen pedig gr. P.J. őszintén fölhívta, hogy miután ők a kormány ellen még a legavultabb , homályos törvényeket is fölhasználni szokták, most az egyszer a nem annyira belső meggyőződésből, mint óhajtásokból eredeti nézeteiknek engedve, a megyei gyakorlatot, és az e kérdést eldöntő világos törvényeket pártolják; mi a gyakorlatot illeti: mellőzvén a többi megyéket, csak egyedül Pozsonyra szorítkozik szóló, s mint egyik e megyének volt legrégibb tisztviselője, hivatkozik elnöke melt, édes atyja gr. Pálffy Lipót főispán idejére , s önnön tapasztalásából hitelesen állt rá , miszerint az a törvényszékeken többször elnökösködött, miért is a törvényszék teremében a főispáni karszék mindig üresen hagyatott; mi pedig a törvényeket illeti: az előtte szóló J. S. tb. fölidézte számos törvényeken, s jelesül az 1723: 56. t.cz. kívül hivatkozott a főispánok által lelétetni szokott bírói esküre, melly az 1846: 73. t.cz. foglaltatik, de főleg arra is, melly a főispánoknak egyenesen kötelességül teszi, hogy a törvényszékeken résztvéve, az igazságot kiszolgáltassák, és az Utász. II. Decr. 53. 1. 2. §, melly igy hangzik : „Comes (vagyis supremus Comes) aut vere Vice-Comites et Judices Nobilium Comitatuum regni in ipsis sedibus judiciariis judicia adrainistrare -------debeant et teneantur, mellyre midőn gr. P. J. közbenszólva azt jegyzené meg „de az usus ellenkező“ szóló azt válaszold: ha a tisztelt gróf a maga ínye, kedve szerint a magyar közmondást követve „ha akarom vemhes“ sat. a positiv törvények ellenében az usust, pedig ezt is csak ideiglenest; máskor pedig a százados gyakorlat ellenében szinte a legrégiebb divatban sem levő törvényt fölhívja, — megszűnik minden capacitatio; és igy miután a rendek nem régiben a százados szokás ellenére, szinte egy régi u. m. 1613. 24. tcz. a törvényszéki táblabirák választása által életbe léptették, azt tartja, hogy jelenleg is a gyakorlattal erősített világos törvények ellenében a szabolcsi levelet nem pártolandják; azonban többen azt állítván, hogy a szóló által idézett törvények más törvényekkel összetartva megváltoztattak, s illetőleg megszüntettek, s noha ezen állításukat törvény által nem támogathaták, még is ez úgy, mint sérelem, az or.gyülésrelhalasztatott. — Örömmel értették a kk. és rr. hogy ő felsége a pozsonyi tanulmányi kerület főigazgatójává Cherrier Miklós pozsonyi kanonokot, kinek neve a nevelési és irói pályán illő fényben ragyog, nevezte ki. Szívből kívánjuk, óhajtott süker koszorúzza a hon fölvirulására intézendő lépteit. — Gr. P. J. indítványára föl fognak Pozsony által hivatni Erdély megyéi az „Unió“ eszközlésére, s ez a magyarhoni megyéknek is megiatik. — Nádor ő fensége tiszteletére , főispáni helyettes elnöklete alatt fényes küldöttség neveztetett. — Gr. Zichy Fer, a vizek szabályozására ügyelő választmány elnökségéről leköszönvén, a czím Pozsonymegye vizeit illetőleg ő felsége által helyettes főispánunkra ruháztatott. — P. V. tb. fölhozá, hogy az izraeliták több helyen felsőbb rendeletek ellenére, de nem várván a 48 órát, halottjaikat azonnal eltakarítják; rendes jegyzőkönyvet a születtek, összekeltek, és meghaltakról nem vezetnek; ezután tisztviselő urakat önálló üdvös szabályokra jobban ügyelni, s az illetőket azok pontos megtartására utasítni fogják. A pozsonyi mészárosok, miután a megye a húsár fölemelésében méltatlan követelésüknek azonnal eleget nem tett, a nm. helytartótanácshoz folyamodtak a végre, hogy míg a megye által kirendelt választmány véleményét a hús árának állandó szabályozására nézve beadná, a mostani ár, melly 16 kr. két krral emeltessék föl; e folyamodást a főhely véleményes jelentés elvárása mellett közölvén, csodálkozásukat jelenték ki a rendek, hogy az alkalmatlankodók egyszerűen el nem utasítottak; különben a hussimilatióba ereszkedvén , annak eddigi árát meghagyták, s ezen határozatukat csak jegyzőkönyvileg terjesztik föl. — Gr. Pálffy Pál tiszteletbeli jegyzővé lön kinevezve, ellenben P. T. bölcsészeti tudor , tiszt, aljegyző, édes atyja által a nm. hlótanács utján tékozlónak lévén nyilatkoztatva , nehogy a jegyzők által kezelt gyakran nagy mennyiségű pénz valahogy veszélyeztessék, a rendek kérelmére főispáni helyettes ö mllgaáltal a tisztviselők koszorújából kitörültetett. Felix, quem faciunt aliena pericula causum. Jövő törvényszék nov. 23-án, évnegyedes közgyűlés pedig dec. 9ben vendik kezdelükot. F. J. Vegyes VildOuftBKOk. (Boniczky ur, tisztelt hazánkfia, s ki 590 fős festő) s több év óta kormányzója s föntartója a velenczei képcsarnok és szépművészetek academiájának, jelenleg városunkban tartózkodik. A napokban meglátogatta Maraston urnak most fölállított festészi académiáját, s igen meg vala lepetve az intézetnek mind czélszerű belrendezete, mind pedig a jeles példánydarabok minden művészi igényt kielégítő választakosságán. A korszerű zsenge intézetet mi is ajánljuk mindenki figyelmébe. (A budai kórházban épen a napokban halt meg egy híres tolvaj, ki egyetlen egy kulcsal minden zárakat föl tudott nyitni. Valóban szép, de váljon elmondhatjuk-e már itt, mit Menzel ajánl mindenkinek: „Igyekezzék minden ember saját körében a lehető legnagyobb tökélyre. A jelesség és tökély a legalantabb osztálynak s legközönségesebb foglalkozásnak is becsülést szerez. Ezen ponton az emberek mind egyenlő születésűek s egy vonalban állanak.“ — ? (Zágrá bban G al Lajos) „Ilyr könyvtár“ czim alatt szándékozik az eddig élő nyomtatásban megjelent jelentékenyebb művek s tartalmasabb kéziratok általa nagy választékossággal s ügybuzgalommal összegyűjtött csomagot a világ elébe bocsátani. (Bolognában Rossini, a nagy hangművész), a múlt hó 18an Pelissier Olympia asszonysággal, kivel már 16 év óta szerelmi viszonyban állott — csakugyan egybekelt. (Konstantinápolyban a helybeli német idegenek) földjeik s nyelvrokonaik kölcsönös ápolása végett egy társulatot alakítottak, a párisi németek szerint. Ezen egylet az ottani kórházzal azonnal összekapcsoltatott. Ha jól emlékezünk, magyar atyánkfiái is tettek illyesmit Párisban, de hogy létezik-e még, vagy nem? bizony már nem tudjuk. (Schleswig-Holstein és a Dánia - Németország) között jelenleg fönforgó fontos stílusviszonyi kérdés fölvilágosítása végett legközelebb egy érdekes röpirat jelent meg „Schleswig-Holstein, Daenemark und Deutschland“ czím alatt. Ajánljuk ezt is a status-tudományok és politics minden barátinak. (Hogy milly lábon áll Francziaországban) az időszaki sajtó, kitetszik csak a következőkből is. A „Courrier Frangais“ hírlapnak 2000. A „Reformó“-nak hasonlag; a „Droit“-nak 2308, — a „Palme“-nak 2581 , — a „Gazette de France“nak 2903, — „Charivari“nak 2903, — az „Echo Francais“nak 2581 , — a „Quotidienne“nak 3129, — az „Esprit public“nek 3558, — a „Commerce“nek 3774, — az „Estafetto“nek 3806, — a „National“nak 4516 , — az „Unives“nek 4750; — az „Epoch“nak 11,129 ; — a „Debats“nak 14,967; — a „Presse“nek 23,968; — a „Constitutionnel“nek 29,581; és a „Siecle“nek 32,516 előfizetője van. (A „Revue independante“ tudósítása szerint) ismetet új közérdekű regény jelenendik meg a legjelesebb franczia íróktól. „Memoir d’ un medicin“ ugyanis Dumas Sándortól; „Martin, ou l’enfant trouvé“ Sue Jenőtől; „Instruction criminel“Balzactól,a„Mare ou Diablo“ és „Lucrezia Fioriani“ Sand Györgytől. Az elsőben Dumas szép Fülöptől kezdve korunkig Francziaország egész históriáját ki akarja meriteni, s a regény ez óriási vállalathoz csak köpeny lesz. H C L F O Ii D. Spanyolország A spanyol kettős-házasság ma ismét egyetlen tárgya lön a párisi, london s madridi hírlap-polémiának s egy ideig aligha fen nem tartja magát. Az ellenzék organjai Francziaországban mindenkép iparkodnak Montpensier herczegnek Luisa infánsnő véli összeketése politikai fontosságát elvitázni, sőt azt is állítják, hogy mi sem leend belőle, mint a közvélemény Spanyolországban hangosan ellene nyilatkozik, s hogy Londonból óvás fog ellene létetni. A progressistáknak az aug. 30ról kelt madridi „Clamor Publico“ban foglalt nyilatkozata , azon óhajtást fejezi ki, miszerint VII-dik Ferdinand két leánya Don Francisco de Paula infans két fiához menjen férjhez, s biztosan állítja, hogy a párt jogszerű eszközök által mindent elkövetend, miszerint Montpensier-nek Francziaország kormányára erőszakolt jelöltségét visszautasítsa. A „National“ a nyilatkozatot ürügyül használja, Guizot politikáját, mellynek Madridban csak látszólagos eredménye volt, szokott keserültséggel káromlani. Mondván : Ha a spanyol udvarnak britt befolyás fölött valójában valami előny vivatott volna ki, mi azon őszintén örvendenénk. Mi az ország mellett, hatalmáért s erejéért vívunk, és soha sem késedelmeztünk a kormánnyal tartani, sőt az ellenzék ellen föllépni, ha valamelly ministernél a nemzeti érzelemnek csak szikráját is észrevevők. Annálfogva egy erélyes tiltakozást a kiállhatlan britt önhittség ellen mi ma is örömmel szemlélnénk. Igen, de azt akarják velünk elhitetni, miszerint ama nyomoru ármányok kimenete, mellyek Madridban Krisztina királyné körül szövődtek, győzelemmé jön Francziaországra nézve ? Spanyolország királynője nem megy férjhez Trapani grófhoz, Francziaország első s egyetlen jelöltjéhez; a perlekedéseket megunva, unokatestvérének karjai közé veti magát, kit Francziaország nem szívesen pártol. Milly váratlan eredmény! Harsogtassuk a trombitákat! Igen, de azt ígérik, hogy a királynő nővére Montpensier herczeghez menend férjhez. Már ebben aztán megnyugszunk ! Most az egyszer Palmerston lord mégis szépen vízre vitetett. Mi Francziaországot, e dicső hazát s Guizot prófétáját magasztaljuk! Mi egy infánsnőt kapunk a tuilleriákba : milly dicsőség ! Hogyan ne epekedjen Anglia! De váljon eszélyes-e illy jókor s olly hangosan előre diadalmaskodni? A „Debats“ Montpensier herczeg házasságát mint bizonyost adja élőnkbe; sőt az időt is meghatározza — October végére — midőn az Isabella királynő férj—hezmenetelével egyszerre végbe menend. De lássuk, mi történik Madridban. Az első hír keltekor, melly egy franczia herczegnek az infánsnevek elhatárzott összekeléséről hangzott, a mérsékelt moderadok érzelmeit képviselő két hírlap tisztán rászólását nyilvánító, e hir elüttök hamisnak s hihetlennek látszik. Más három lap, a progressista párt organjai, azonnal egy erőteljes óvást hirdetnek, így tehát bizton föltehetni, miszerint a közvélemény Spanyolországban a csomó bekövetkezett megoldására nézve legkevesebbé sem kedvező. A „Heraldo“ lapon kívül, melly Krisztina szavára hallgat, Madridban egy hírlap sem találkozott, melly Montpensier herczegnek Luisa infánsnovek összeketése fölött tetszését nyilvánította volna. Abban mindnyájan egy Francziaország által szabott föltételt látnak — azon distt.i,mellyel a királynőnek Francisco d’ Assis infanshozi férjhezmenetelébeni megjegyzéséért szabott. Igen, de az elhatározott házasság, mint föltétel, minden pártot sért. A moderadok abban veszélyt látnak jövendőre nézve; a castiliai büszkeség az orleansi befolyás lehető túlsúlya ellen fölemelkedik; (az „Espaniol“ ban) az 1713-i utrechti béke határzatairól létezik említés, s olly képet ölt magára, mintha egy új örökösödési háborútól tartana; a carlisták minden reményüket elenyészni látják; polgárháború kitöréséről álmodoznak; a progressisták fenyegetőzőig lépnek föl: ezek Anglia segélyére számolnak. Láthatni tehát , hogy Montpensier herczegnek egy infánsnövek összeketése élénk ellenzékre talál a spanyol népnél; s mihelyest csak kimondatott, azonnal megkísértve érzék magukat a pártok fegyverhez nyúlni. Valóban e színjáték nem úgy van alkotva, hogy hozzája szerencsét lehetne kívánni. S Anglia — mit legyőzöttnek állítanak — tán utósó szavát már kimondó? mi nem hisszük. Ha jól vagyunk értesülve, tehát Bulwor, miután a „Gaccha“ban megjelent rendeletét megpillantó,Isturiz ministernek, Montpensier herczegnek Luisa infánsnövek összeketési terve ellen egy tiltakozó jegyzéket nyújtott be. Mit teend a whig cabinet? Mi fölötte óhajtjuk, hogy ellentálljon, mert a jelen kormánynál, mellynek jelenleg Francziaországban örvendünk, mit sem nyerünk, ha Palmerston Spanyolországban megverelik. Egyszer már tapasztald, miként vonakodók Francziaországot a négyes szövetségi szerződés kivitelében követni, akkor engednie kellett, s hozzá még hallgatni; igen, de a franczia kormányt egy óra eredményéért erősen meglakoltatá; 1836ban elámítva, 1840ben kegyetlenül megboszula magát. Francziaország nem akart vele Spanyolországba menni, azért Francziaország nélkül, sőt Francziaország ellen a syriai partokra vonult; a szövetség meggyengittetett, e elszakasztá azt, s elszigetelő bennünket. Igen, ha kevély s szilárd kormányunk volna, melly eltökélt lenne a végsőig ellenszegülni, — mi egy Angliávali uj meghasonlásral kinevezésnek örvendenünk. De ki feledhatná az 1841ki hányavoltságokat, mellyekre olly gyáva engedményezések következtek? Nélkülözhetni-van-