Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-11-26 / 392. szám
392. szám- 1846-Előfizetési díj félévre postán és helyén borítékkal 0 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel ös ezüst ki- számittatik. Negyvenegyedik év. Alapitó KULTSÁH ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. Csütörtök nov. 26. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán Írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyaronság és Erdély. Kinevezés. Névváltoztatás. Jótékony adakozások jegyzéke az Ínséggel küzdő kárpátvidékiek fölsegélésére. — Ábránduljunk ki honfiak I. (Vége). — Törvényhatósági Tudósítások. Pestből (közgyűlés folytatása). — Vidéki hírek. (Balassa- Gyarmatról. Esztergomból).—Vegyes újdonságok. — Ausztria. A Milföld. Portugália. Spanyol-Francziaország. Britannia. Törökország Mexico. La plata státusok. Társulatok és Intézetek. (József-nádor nemzeti képcsarnoka. Kisfaludy- társaság). Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lettera huzások. Dunavázárlás. HAfifA HORSZÁJI ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. felsége Krasznyánszky András zsebfalusi plébánost sárosi főesperessé kinevezni legkegyelmesebben méltoztatott () cs. kir. ap. felsége Thober Antal munkácsi kir. sóhivatalt mázsáló, és Lajos kassai főposta-igazgatósági gyakornok testvérek vezetéknevének „Thoberffyl”ra változtatását kegyelmesen megengedni méltoztatott. Jótékony adakozások jegyzéke az ínséggel küzdő kárpátvidékiek fölsegélésére. Neszl Mátyás soborsini plébános hívei adakozásából 10 ftot pengő pénzben küldött be szerkesztőségünkhöz. Ábránduljunik ki honfiak. I. (Vége): Továbbá , megfontolták-e önök : váljon a nép hajlandó-e az örökváltságot elfogadni, és magát a pénzbe nem kerülő robot és dézma helyett pénzbeli fizetésre kötelezni? s hogyha a néptömeg erre nem hajlandó, erkölcsileg lehetséges-e azt erőtetve lekötelezni ? legalább a bánsági és szomszédmegyékben, noha tehetős községek nem hiányzanak, kiváltási hajlam még eddig nem mutatkozott, és midőn mi egynéhány német ajkú jobbágyokat ez iránt fölszólítottunk, azt felelték nekünk: uram! ha annyi pénzem lenne, mennyi a kiváltásra szükséges, azt nem kiváltásra, hanem uj lelkek szerzésére fordítanám; — de mint fölebb érinténk, saját jobbágyaink sem kívánták a dézmát, — noha azt igen olcsó áron hagytuk,— pénzben elvállalni; sőt megkináltatván általunk, hogy a robotot 10 krral egészen váltsák ki, nem csak ezt el nem fogadták, hanem megkértek: mikép gazdaságunkat úgy intézzük, hogy azon robotokat is ledolgozhassák, mellyeket nekik pénzbe megváltani joguk van; — s illyen helységek számtalanok találtatnak a honban; — lehetend e ezeket a megváltásra, vagy pénzbeli fizetés elvállalására kényszeríteni ? tanácsos-e olly módokhoz nyúlni, mellyek a népet átalános ellenzésre bírhatják ? — bizony bizon nem hiába mondják önökről, hogy a csillagok között repkednek, s nem tudják, mi történik a földön! — Különben, ami igaz, magunk is megismerjük: a robotozás a mostani rendszer mellett kiszámíthatatlan kárnak és rosznak forrása! — de nincs-e a kényszerített egyszerres örökváltságnál könnyebb természetesebb gyógyszer? Van, igenis, s ez az átalános munka rendszere (a pauschalis munka), ha minden foglalkozásnál , ahol csak lehetséges, bizonyos a körülményekhez alkalmazott robotmennyiség szabatik ki bizonyos mennyiségű munkára, így vidékünkön sok helyt a német ajkú szorgalmas jobbágyok önként szántanak két robotért egy holdat, s délután három óra tájban elkészülvén, a napnak többi részét öngazdaságukra fordítják; igy némelly helyt elvállalják a búza letakaritását, ha sovány a termés: négy, ha pedig dúsabb , hat robotért, s ekkor a házi gazda egész házi népével neki megyen a kiszabott úri munkának, azt sietősen ledolgozza, s azután nyugalmasan lát egész népével önmunkája után; — az átalános munkát pedig a mezei gazdaság majd minden részeinél jó sikerrel lehet alkalmazni; — ezen rendszernél a maximumot és minimumot a törvényhozás, a közép fokozatokat pedig, ha a földesúr jobbágyával meg nem egyezhetnék, az illető törvényhatóság határozná meg; — nyerne pedig ezen rendszernél először a jobbágy, mert egész házi népével bevégezvén egyszerre az úri munkát, nyugodalmasan láthatna a maga munkája után; e mellett érdeke azt kívánván , hogy minél előbb elkészüljön az úri munkával, hozzá szoknék a gyorsabb munkához, és a maga gazdasága körül is gyorsabban működnék; továbbá megtévén a körülmények szerint minden héten vagy minden két hétben egyszerre az úri munkát, többi idejével biztosan rendelkezhetnék , nem érne el akkor gabonája, s nem hullana ki annak egy része; a termés tehát mind minőségére nézve értékesebb, mind mennyiségére nézve szaporább lévén, a jobbágy jóléte évről évre növekednék; kikerülné a jobbágy a robotrendelők olly gyakori zaklatását, nem jönne földesurával azért, hogy robotra meg nem jelent , s restül dolgozik, olly gyakran összeütközésbe; de nyerne másodszor a földes ur is, mert el levén véve az alkalom,hogy a jobbágyok a drága munkaidőt haszontalanul emésszék, robotjainak illő hasznát venné, mezei gazdasága biztosabb alapokra épitelvén, terjedtebbé, virágzóbbá válnék s ekép jóléte hasonlóig évenkint növekednék ; s nyerne a közállomány is, mert a nép szorgalmatosabbá válván, azon drága idő, melly a mostani rendszer mellett minden haszon nélkül füstbe megyén , gyümölcsözőig a mezei gazdaság emelésére fordittatnék, s a mostani rendszerből eredő fölebb kiszámított károk elmaradnának, minek bőség, álalános jólét lenne következése. — Nem álalános örökváltság tehát, — mi lehetetlen, — hanem állános munkarendszer az, mi lehetséges, s a mostani rendszerből származott bajainkon legkönnyebben segithet! — De kérdjük: van e erre reményünk , ha csak az ellenzék nagy kisebbségre le nem szállíttatik? hiszen az ellenzéknek bevallott elve az: az áfa!;plasz úgy vinni keresztül, hogy abból a földesurakra semmi haszon ne siáramolhassék, és hihetőleg ezen körülménynek lehet tulajdonítani, hogy az átalános munka úrbéri törvényeinkben egyenesen elliltalott! — De ha már önök az ellenoldalon a dezma- és robotrendszerre kimondották a ,,perent“ szót, nem tanultak e önök más örökváltási módot mint készpénzzel? mellyel sem népünk, sem hazánk nem bír, — s a mellyel való egyszerres megváltása pénzöszveg roppantsága, s ennek, ha egyszerre kiadatnék, vészes következései miatt teljesen lehetetlen! — Nem okszerűbb lett volna a földdeli megváltás mellett izgatni, melly legalább lehetséges? ha t. i. kiszámíttatnék, mennyit hoz be óvánkint a földes urnak egy telek közép számítással ? s neki annyi föld adatnék vissza, mennyi, ha haszonbérbe adatik, a telek jövedelmét behozná?—például: ha vidékünkön behoz egy telek közép számítással 40 pengő ftot, a föld holdjának árát 4 pengő forintra vevón, a 34 holdat tevő egész telekből vissza kellene adni a földes urnak 10 holdat, s maradna a jobbágynak ingyen 24 hold szabad föld ;— hallják-e önök az ellenoldalon: szabad föld! melly mellett annyira izgattak! — S valóban, ha hazánkban a megváltásnak nagyban kellene megtörténni, valamint az Poroszország egy részében illy módon történt, úgy nálunk is ez lenne a legkönnyebb mód, mert a jobbágy azzal váltaná ki magát, a mivel bír; de egyszersmind ez volna a legigazságosabb mód is, mert a pénznek becse nem ugyanazonos a munka és termékek becsével; ellenben a föld becse a dezmatermékek becsével azonos szokott lenni! úgy de ezen reformból a földesuraknak is lehetne hasznuk, az ellenzék tehát annyiszor bevallott elve szerint ezen kiváltási mód mellett, mellyel, többségben lévén, úrbéri törvényeinkben egyenesen eltiltott, annál kevesebbé izgathat, mivel az így visszanyerendő földbirtok által az aristocratia — a birtokos osztály — új erőre kaphatna , pedig az ellenzék kitűzött elve: azt minden erejéből kivetkeztetni! — Ha tehát az örökváltságot elősegíteni, s megengedni akarjuk, hogy a jobbágy szabad alku mellett földje egy részének visszaengedésével is kiválthassa magát, ezen eszme mellett nekünk kell izgatni úrbéri viszonyaink irányában tehát,nem egyszerre seretetett megváltás,hanem az átalános munka (pauschalis) rendszerének behozatala, s a földbeli megváltás lehetővé tétele vétethetnének föl jelszavaink közé ! s hogy ezeket kivihessük , az ellenzéknek átalános leszavazása! — Cs. E. TÖRVÉNYHÍTÓSÁG! TUDÓSÍTÁSOK. Pestből. (Közgyűlés folytatása). Most. Ny. P. másodalispán jutott szóhoz, s legelőbb is gr. D. E. fölállított elveit igyekezett megczáfolni, mennyiben a jurisdictio behozatalát és erőszakos foglalást ugyanazonosítá ; mondá, hogy az ausztriai császár s magyar király hatalma lényegesen különbözik egymástól (ezzel , úgy hiszem, semmi újat sem mondott); hogy a fölhozott törvények egészen mást tartalmaznak, mint milly értelemben itt előállittattak (E. S.nak volt oka nem mosolyogni), hogy az ország határainak megőrzéséért királyi eskü kezeskedik sat. Szóló tehát a mosonyi vámügyben valóságos foglalást s igy határsértést lát, miért is csupán a fölirást keltő biztosítóknak nem elégelhetvén , pártolja első alispán ur indítványát. S itt helyén látta eltérőleg kinyilatkoztatni, részint hogy a kedélyeket még inkább fölzaklassa s a kormány iránti gyűlöletre éleszthesse ; részint pedig talán azon okból is, hogy az ellenvéleményüeket hallgatásra győzhesse, miként a kormány eljárása, Magyarországra vonatkozólag, nem tiszta, nem becsületes, s ennek következtében mind azok, kik a kormányt eljárásaiban pártolják, nem becsületes emberek; de szavai nyomtalanul hangzottak el, mint a pusztában kiáltozódó, s a gyűlésteremben mély csend jön, s kiki egymásra kérdezőleg tekintett, mintegy elismerve a vád alaptalanságát. A pillanatra számított hatás most az egyszer méltányosan bosszulta meg magát. — Egészen ellenkező véleményben szónokolt ezután főt. K. i. kanonok, kit az újságokban enyhet keresni szerető akarat legkevésbbé sem bírt alkotmányos nézeteiben megrendíteni. Szóló a tárgyra nézve kijelenti, miszerint menynyiben ezen kérdéssel az ország önállása és függetlensége szoros viszonyban áll, igen fontosnak találja; más részről, szinte nagyon szükségesnek véli, hogy a megye fölirásának erős s bizonyos alapja legyen, hogy igy azon tekintélyt s eredményt nyerhesse meg, minővel egy alkotmányos nemzetnél a fölirásnak bírnia kell; az indítványt illetőleg nem találhat sérelmet azok után, mik az 1729. II. t.czikk folytában történtek; mert mig a közélet történetéből ki nem lehet törölni azon majd 100 éves joggyakorlatot, melynek birtokában a kormány volt a nemzet ellenmondása nélkül a határvidékeken vámhelyek kölcsönös elhelyeztetésében, addig állítni nem lehet, hogy a kormány törvénytelenségeket követett el; a fenebbi 1.czikk értelmében úgy kell tekintenie a vám szabályait, mint kölcsönös tractatus eredményét Ausztria s Magyarország között; és épen ezen tractatus magában foglalja Magyarország függetlenségét; hivatkozott továbbá szóló más nemzetek között fönforgó vámviszonyokra is ; amennyiben azonban a magyar jurisdictio sértetett volna meg, az a részbeni aggodalomnak kijelentését nem ellenzi, ha Mosony és Pozsony megyéknek előbb megérkezett feleletéből aggodalomra ok leend; de a tiltakozásnak helyét a kormány irányában nem helyeselheti; a tiltakozásnak az ausztriai vámtisztek irányában lehet ugyan helye, de repraesentativus jogunknál fogva kormány ellenében jogszerüleg ezt nem tehetni. — P. M. Tolna megye volt követe, ismét, mint tegnap, inkább csak gróf Sz. I. önmaga ellen látszott küzdeni. Szólő, önmaga politikai nézeteiben nem osztozik. A mit a nemzet jogszerűig követel, ujhuzásnak nem nevezheti, s a történetírást hiva bizonyságul, fölidézett adatokat, mellyekből megmutatni iparkodók, hogy a magyar nemzet valahányszor bizalmatlanságát nyilvánitá a kormány ellenében, mindenkor jogszerű oka volt azt tehetni. Szóló, önmaga magasabb politikai nézeteit igen komolyaknak s nagyon is figyelmet érdemlőknek találja. Azon anyagi javításokat, mellyek hazánk jobblétének eszközlésére eddig elé tétettek, nem csak czélszerűtleneknek, sőt a haza önállóságára nézve ve-