Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-10-25 / 374. szám
Előfizetési díj félévre postán és helyben borítókkal 6 forint, borítók nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Negyvenegyedik év. 374. szám. 1846-Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy ív-Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst ki- számittatik. NEMZETI ÚJSÁG. Alapitó KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Vasárnap oct. 25. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán Írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. T 1 BT L O M. M«sz*romá rom Erdély. Kinevezések. Névváltoztatás. Nádor ő fensége egészségi állapotáróli hivatalos jelentések.— Tudomány és irodalom (Homér Odysseája. Hellénből forditá Szabó István.)— Törvényhatósági tudósítások. Szabolcsból (rendk. közgy. nádori ünnepély, részek visszacsatolása , valami). — Az ártatlanság védelme a czámblat ellen. — Vidéki hírek. (Pécsről. Pozsonyból.) — Vegyes újdonságok.—Figyelmeztetés a kir. József— ipartanoda megnyitása iránt. Külföld* Spanyol- Francziaország. Britannia. Olaszország. Északamerikai egyesült statusok. Társulatok és Intézetek.Természettudományi társulat. Magyar gazdasági egyesület, Váczi süketnéma nevelőé. Josephinum árvaház. Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lotteria huzások. Dunavizállás. HAfifABORHÁG ÉS ERDÉLY. (3 cs. kir. ap.felsége magyarszögyéni Szögyény László, cs. kir. aranykulcsos, valóságos belső titkos egyszersmind magyar királyi helytartósági tanácsos s a tanulmányi biztossággal egyesitett központi könyvvizsgáló főhivatal elnökét a nmlgy magyar királyi udvari kancelláriához alkancellárrá kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Ő cs. kir. ap. felsége Schweiczer Márton veszprém-székesegyházi hangásznak, ugyszinte Antal, Adolph, Zsigmond és Károly fiainak vezetéknevüket ,Helvegyre változtathatni legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Tizenhetedik orvosi jelentés nádor , cs. kir. föherczegsége egészségi állapotáról. Ö császári királyi föherczegsége egészségi állapotának tegnap tapasztalt bár lassankénti javulása, az egész napon át háboritatlanul folyvást tartott. Az éj kevésbé nyugalmas volt mint a tegnapi. Ma folyó hó 2okán reggel ö cs. kir. fensége úgy érté magát, mint tegnap. Budán mindszenthó 23kán 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly m. k. Dr. Würtler m. k. Tizennyolczadik orvosi jelentés nádori cs. k. föherczegsége egészségi állapotáról. Ő császári királyi föherczegsége egészségi állapota minden tekintetben folyvást javulván, tökéletes fölgyógyuláshoz közelít. Budán mindszenthó 24-kén 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly m. k. Dr. Würtler m. k. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Homér Odysseaja. Hellénből Szabo István rozsnyómegyei áldoz. pilisi plebanus, m. acad. s kisfal, társ. tag. Festen ifj. Kilián György kiadó-könyvárusnál. 1846. Nyomatott Kecskeméten Szilády Károlynál. 336 l. Midőn a fönebb czimzett remek művet, édes nemzeti nyelvünkön van szerencsénk bemutatni legitten, lehetlen annak érdekében részint a classicus szerzőről, részint pedig a magyar fordítóról egy pár szót előlegesen is nem mondanunk. Az ősidők remekírói egyik legnevezetesbikének műve az, melly előttünk fekszik; s egy jeles forditmány tisztelt olvasó, minél jobbat hellénből hazai irodalmunk , még egyet sem mutathat. S mennél nagyobb és súlyosabb vala a hiány, mit e nemben Guzmics és Kölcseynek elhunyta óta olly mélyen érezünk, annál örvendetesebb s kedvesebb tünemény ez most literaturánk kopár mezején, most épen, midőn részint a politikai elvharcz küzdelme minden más törekvéseknek ellene áll, — részint a hon ifjabb nemzedéke olly kevés kedvet mutat minden komolyabb tudományokhoz, részint pedig, a midőn Szabó Istvánon kívül más pályatársakat alig ismerünk. Magyar nyelven szólal tehát hozzánk Homérnak dicső szelleme uraim! igen, magyar nyelven azon szellem, kiről Herder olly méltán nyilatkozók e kép, hogy: „azon igazság és bölcseség, mellyel (Homár) világa minden tárgyait egy eleven egészszó alkotja, azon meghatározott vonás, mellyel isteni festéseinek minden egyes személyét jelöli, azon erőtetés nélküli szelidség, mellyben szabadon, mint Isten tünteti föl a legmagasztosabb jellemeket, — s az erények, vétkek, jó és balszerencse azon lélekragadó elbeszélése, melly Homér művein kívül, senkiében elő nem fordul , olly egyénné tevék őt az emberiség históriájában , kihez hasonlítható, s a dicsőség és halhatatlanság örök koszorújára méltóbb nem igen találkozik.“ Így szól Herder dicső szellemrokonáról, a halhatatlan emlékű Homérról, s remekműveiről. És méltán. Mert nincs eddig író és költő, ki nem annyira szép kifejezés, mint az eszmék és óriási gondolatok nagyságában vele mérkőzhetnék. S nem kevesebbet lehet mondani előadásáról is. Egyszerű az, mint maga a természet, de egyszersmind a legérzékiebb különbféleséggel bíró. Minden tárgynak saját hangja és színe vagyon. S milly változók a jelenetek, milly sokféle a jellem, milly gazdagok a festések!! Valóban sokat érdemel az, ki e classicus iró remekeit nemzetével megismerteti. Nem kevesebbel gyarapítja az a nemzet értelmi kincstárát, mint sok eredeti jelesb iró is, kinek elmeműve alig képes túlélni csak egy századot is. Ezredeken túl vinni az örök szépnek határát, és a jóban, igazban és dicsőben kimerilhellen bányakint szolgálni az utóvilágnak, ez igazi érdeme a valódi írónak , mellyet minden kor fia, és minden nemzet, vagy népnél köztisztelet tárgyává szenteli. Homérnek remekei közöl „Ilias“ után az első „Odyssea“ — az általunk bemutatott fordításnak eredeke az, melly az olvasó világ ügyeimet leginkább igénylé. „Ilias“ egy nagy és közös merénynek kivitele, erős meghasonlás tolongása, a legvitéziebbeknek megdicsőitése. — „Odyssea“ a honosiaknak foglalatja, melly mind azzal kapcsolatban áll, mit a külföld vonzalmast s csodálatost mutathat; képe a legügyesebb okosságnak, melly végre a honbajutást ezer akadályok ellenére eszközli. Külföldön e remekművek áttételében tömegestől vetélkedtek az írók már korábbi időkben is. A németek főkép különös figyelemre méltatták ezeket. Bodmer, Damm, Bürger, Kültner s Stolberg, már igen jeles fordításban ismertelek meg ezeket a tudós világgal; — de kivált a jeles készültségü Vosz (Stuttgart, 1821 4 köt.) minden tekintetben olly remek fordításban nyujtá azokat át a német publicumnak , minél tökéletesebbet kívánni sem lehet. Nálunk e tekintetben Kölcsey Ferencz ébresztő bennünk igen szép reményeket , s ha öt férfikorának munkabíró delében nem ragadja el közölünk a halál, azon fordítási kísérlet után ítélve,mellyet „Iliásból“ közlött a „Felsőmagyarországi Minervában“ — bizton várhatók, hogy Homér munkáinak magyarra fordításában Vosz méltó vetélytársát lesz szerencsénk üdvözölni. Azonban a szép remények vele együt sírba szállanak. S mi a régi ős műveltség áthonosítását hiába vártuk, hiába epedtük, mivel erre való készültséget ifjabb literaturánkban szintelly kevéssé tapasztalánk, mint hajlamot. Egyedül Szabó István, rozsnyómegyei áldoz az, ki senkitől nem buzdítva, senkitől nem gyámolitva a többi müveit népek jobbjai példája szerint azon eléggé nem méltányolható nemes tettre vállalkozott, hogy Homér egyik legjelesb művének Odysseanak átfordításában, a szépnek, jónak, s igaznak elidősülhessen világit irodalmunk parlag kertébe átültesse. És neki e vállalat valóban olly fényesen is sikerült, hogy jelen fordítását a tudós társaság financiális állapota nem legkedvezőbb viszonyai közt is 210 darab arannyal jutalmazná. Valóban szép elismerés, s szép dij egy puszta fordításért; — de mindez méltán is ám, mert Szabó Istvánnak fordítása nem vásári, s nem is mindennapi munka. Az ő nyelve az eredetinek könnyűségét és természetességét olly híven tükrözi vissza, hogy fordítását, még a hellén nyelvben mélyebben járatos olvasó sem olvassa kevesebb gyönyörrel, mint az eredetit. Ám csak halljuk e pár sor versezet magyarját: Tt]lEU7txog c' oxii ot vala^iog mqixakXeog avkijg Y^ijlog ceSpijvo , TtEQiOxenui) évi /wpw le'vd' eptj el j'úlu), nollci (pgzví pegpijaguiv az az: Telemakhos, hol az ékes magas ágypalotája Nékie épült, a nagy látkörü váremeletben Ment lefeküdni, sokat tűnődvén sajnos ügyéről, sat. (lásd első ének 425—28 vers 12 lapon). Milly könnyű, milly hű, gördülékeny és szabatos nyelvű fordítás! Pedig illyen az egész mű, úgy hogy bizton büszke lehetne reá még más műveltebb nemzet is. Különös dicséretére válik fordítónak az is, hogy álalában nem ragaszkodott gyermekiesen az eredeti szavainak mindenütti puszta áttételében, hanem hol a vers szép hangzása, vagy mértéke némileg korlátozó, ott az eredeti kép és módra különösen ügyelt. Bizonyságul szolgál erre csak e két alábbi szép vers is, hol a halhatlan istenek helyébe égi karokat használt a fordító, ekép: Aiohlw ceg viiovv ú (pixópz3 tv&a dévaiul Aivkog rnnuTaSiig, (filog ú&avaxoiöi deoroi, Stb. vagy is: Aeolia szigetére jutunk; hol az égi karoknak kedvese, Aeolos Hippotactes, tartotta lakását. (Tizedik ének 1 —2 vers 127 lap.) Némelly helyen azonban az eredeti értelmének áttételével kisé merészen is élt, a mennyiben a ki-sebb jelentőségű mondatokra nem igen ügyelt, mint például itt: S2'g (pa v A'd'kuiaini. a S snijdero , ev/un, fordítónál: „így szóltára hajolt amaz, és örvende szivében,“ — e helyett: „így szólt Athen, ő pedig engedelmeskedett, s örvendett lelkében,“ — 24dikének 544 verse. — Ezek azonban olly csekélységek, hogy az egésznek becséből majdcsak mitsem vonnak le, úgy hogy mi a jelen fordítást, mint irodalmunk egyik legszebb gyöngyét, a t. cz. olvasó közönség figyelmébe és pártfogolásába bizton ajánlhatjuk. A munkának kiállítása , melly Kecskeméten Szilády Károly ur nyomdájából került ki, olly csinos és hibátlan, hogy mi arról is csak jót és ajánlatost mondhatunk. Mészáros Károly: TÖRVÉNYIATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK Szabolcsból. N.Stálló, oct. 16. Rendkívüli — s hogy úgy írjam — csak futólagos közgyűlésre gyűltek ma egybe Szabolcs rendei, a félszázados nádori ünnepély iránt tanácskozandók. Elnök m, főispáni helyettes előterjesztvén a közgyűlés czélját, fölszólító a megyét, miszerint a bokros érdemekben megőszült ország első hivatalnoka ötven éves hivatalkodása emlékünnepének méltó megülését e megye is küldöttei által diszesítené. Fölolvastatván az ez érdembeni s az ünnepély határnapját tudató httótanácsi intézvény, határoztatott: a megye rendei ezen ünnepélynek a cs. kir. felség által f. évi nov. 5- dikére történt kitüzetése idejének tudtul adását tudomásul annyival is inkáb örömmel veszik, mennyivel inkább igyekeztek volna önkeblök sugalmából is leróni a hála és tisztelet azon őszinte adóját, mellyeket a nádor ö cs. kir. fenségének személye és ötven éves országos érdemei az egész haza irányában kivíttanak; — jólesvén tehát e téren ö cs. kir. felsége kegyes rendeletével találkozhatni, fényes küldöttséget neveztek ki nádor ő fenségénél a megye érzelmeit tolmácsolandó, mellynek vezéréül elnök magos föispáni helyettes kéretett föl.— Minthogy pedig a hírlapokból, de tárnok önmagának föispáni helyettes úrhoz intézett leveléből is értett e cs. kir. fenségének beteg állapota az ünnepély elhalasztását kívánná , — a küldöttek, az ünnepély megtartása napjáról, mihelyt csak tudva leend, legottan hivatalosan alispáni uton rendeltettek értesittetni. — Olvastatott Pestmegye levele is, mellyet szinte a nádori ünnepélyre vezetendő emlékpénzek — s még tudva van ez ügyben mi iránt, bocsátott szét. Az emlékpénzek közöl egy példány a levéltár számára rendeltetvén — a magánosokra nézve pedig aláírási előfizetés rendeltetett el. — Ezek után még egy két közigazgatási ügy tárgyaltatván, a jegyzőkönyv hitelesítetett, s a másfél óráig tartott közgyűlés eloszlott. — Megemlítem még a múlt évnegyedes közgyűlés végnapjaiban tárgyaltak egy két pontját. Vette a megye Kraszna két rendbeli levelét, az egyiket köszönettel a megyének megküldött térképével.