Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-06-25 / 510. szám
Negyvenegyedik év. 510. szám, 1847. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy iv. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizethetni minden cs.kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. Alapitó KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye-Péntek jun. 25.Előfizetem fölszólitás. E hó végével a „Venisei Újság“ 1847diki első félévi folyama lejárván, negyvenegyedik évi pályafutását bevégzi, miért is a negyvenkettedik évi,vagyis a folyó év második félévi (Julius-decemberi) új folyamára ezennel új előfizetésre kéretnek föl mindazok, kik lapunkat ezután is járatni kivánják. Minthogy pedig legfelsőbb rendelet folytán a nmligu budai kv. udv. kincstár által (1. Nemzeti Újság 488-dik számát) olly hírlapokért, mellyek hetenkint kétezer küldetnek el, a postadij félévre 48 pengő krról t fit 19 krra, ollyanokért pedig, mellyek kétszernél gyakrabbait küldetnek szét, 9ringó ftra emeltetett: ennélfogva kénytelenek vagyunk az eddigi szokott félévi postai előfizetési dijt, a legfensőbb rendelet következtében hetenkint kétszeri szétküldésnél 1 41 kreál, négyszeri küldésnél pedig 1 frt 19 krral pengőben fölebb emelni. — Szabad akaratuktól függ egyébiránt az. előfizetőknek lapunkat olly helyekre is, hova eddig négyszer küldettek, csak kétszer járatni. Előfizethetni e szerint a közelgődik félévre Budapesten házhozhordással boríték nélkül 5 párttal, borítékban pedig 6 párttal, postán, hetenkint borítékban kétszer küldetve 6 frt 24 krral pengő pénzben, postán hetenkint borítékban négyszer küldetve 7 frt 19 kr pengőben. — Jelentjük egyszersmind, hogy azon esetre, ha alázatos folyamodásunk, mellyet legfelsőbb helyre terjeszteni, lapunk s előfizetőink érdekében, szükségesnek ítélünk, kegyes meghallgattatást nyer, később azt, mennyivel a 4szeri küldetésért most több fizettetnék, visszatéritendjük. — Elfogadtatik az előfizetés Pesten zöldkert-utczai 488dik számú Kultsár-házban a kiadóhivatalban, és minden magyar- s erdélyországi kir. postahivataloknál. Külföldre járatandó példányok iránt egyedül a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál rendelkezhetni. A Wemneni Vijság szerteesztesége- TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. — Ismét népnevelés. II. — Nyílt levél. — Törvényhatóságira(16 silások. Mosonyból (közgyűlés). — Vegye ujdonságok. Kolloid. Spanyol-, Görög-, Törökország. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. felsége Haas Mihály pécsvárosi plébániai sz. Benedek sümegi prépostja czimével diszesiteni kegyelmesen méltoztatott. Ő cs. kir. ap. felsége buzini gróf Keglevich János, cs. kir kamarás, titkos tanácsos és kir. főpohárnoknak a franczia geológiai társulattól nyert tagsági oklevél elfogadhatását kegyelmesen megengedni méltoztatott. Czillich Sándor, m. kir. udv. kincstári tisztbeli fogalmazó a zombori k. kincstári igazgatóság ülnökévé. — Weiss Ferencz budai kir. kincstári számvevő tanácsos alszámvevővé, és Trettina János ugyanottani számvevőtiszt számvevőtanácsossá lőnek kinevezve. Ismét népnevelés. I Engedjenek meg önök. olvasóim, ha jelenleg száraz elemezésébe bocsátkozandom azon kérdésnek: miben áll sajátlag a népnevelés. E kérdésnek tiszta fölfejlésében fogjuk találni a sarkot, melly körül a népoktatás egész rendszerének forognia kell; csak igy jelölhetjük ki a szellemet, melly az áldást hozó népnevelést átlengi; csak igy mutathatjuk ki a föelvet, mellynek a kiindulási pontot képeznie kell. Ha téveszti a status a szellemet s főelvet népoktatásának rendezésében, sysiphusi kővé változik az által, mellyet fölgörgetni bármint igyekezzék is a státushatalom, mindannyiszor lábaihoz hengerül alá. Francziáhon, miután Cousin nézetei s a német példák után rendezte iskoláit, a felmerült zavarok új terv benyújtására kényszerítők cabinetét mind az elemi, mind a másodoktatás érdekében.Angolhon, hol társadalmi tevékenység ápolta eddig ez ügyet, meg nem elégülve a nyert eredményekkel, bilit nyithat be iránta a parliamentnek. Poroszhon népnevelésével megelégedve nincs, mert az eddigi iskolajavulás nem termt meg, mit tőle vártak: az erkölcsiség emelkedését, s most úgyavatott szakférfiakat szólít föl hiányai iránt, újabb rendelményeknek látva szükségét. S honnan ez ingadozás, ez elégületlenség? Onnan, mivel Francziahon épen úgy téveszté a kiindulási pontot népnevelésének érdekében, mint Anglia, s „a népnevelés dicsőségének lánglenítelében úszó Poroszhon.“ '"' gyengeségteljesen lép e világba a csecsemő, s benne az erkölcsi élet legelőször is hit által kezdődik. A gyermek még nem ismervén semmit, nem is ítél semmi fölött; lelke tisztán átfogadja az igazságokat, mint szája az anyai tejet. Ő még most csak úgy észlel, ha hisz, úgy élhet, ha engedelmeskedik. S e viszony az értelem felfedezésével sem szakad meg. A gyermek hinni fog a szerint, a mint közöltétnek vele a társas igazságok, mellyek épen úgy nem bocsáttatnak még ítélete alá, mint nem a szabályok, mellyeknek engedelmeskednie kell. A gyermeknek azt mondják ,ez így van, higgyed, s a gyermek a nélkül, hogy az indokok után kutatna, változhatlan szabályul fogja tekinteni a kifejezett igazságot, gondolkodásában, vágyaiban, alapul véve azt értelmi s erkölcsi életének. S íme ezen elvitázhatlan tétel egy nagyszerű következményre vezet bennünket, melly abban áll, hogy a társadalmi nevelés sem fölösleges tudománynak, hanem azon igazságoknak átplántálásában rejlik, mellyek szükségesek, hogy mint értelmes lények haladjunk a törvénynek s igazságnak megismert utain. Midőn tehát a népnevelést értelmezni akarjuk, alatta egyebet nem érthetünk, mint hogy a népben a testi s szellemi tehetségek úgy fejtessenek ki, miszerint az saját hivatali kötelességeinek teljesítésére képesüljön___ Nevelni kell, ez átalánosan elfogadottan, de már alkalmazásban módosul e tétel a nyújtott nevelés természete, az abban követett rendszer s nyert következmények szerint, s e tekintetben minden csak azon kérdés megfejtésétől függ: úgy fejtetik-e ki a nép testi s lelki tehetsége, hogy általa kötelességeinek teljesítésére képesüljön? Ha a nevelés e czél felé tör; ha az a hazának derék polgárokat képez, kik kötelességeik gyakorlatába avatvák, vallásos alattvalók, s erényes szülők, úgy kell nevelés; ha a nevelésnek eredménye nem ez, s ezt nem teheti az elfogadott rendszer szerint, akkor nem kell nevelés, vagy a rendszert kell megváltoztatni, hacsak azt nem mondjuk, hogy hamis tanok s rész erkölcsök hasznosak a statusra, üdvhozók az egyénekre. Kétségkívül kevés érdekkel bir az a közhatára, ha kisebb vagy nagyobb terjedelemben taníttatik-e iskoláiban valamelly holt nyelv; milly könnyűséggel tudnak írni, olvasni vagy számolni a gyermekek; de érdekében van tudni, ha ismerik-e kötelességeiket, s azok indító okait, ha szigorú fegyelem által begyakorolván e kötelességeik rendszeres teljesítésébe. Ez az , mi a statusnak fő érdekét teszi a nevelési pályán. Méltán figyelmet érdemel, hogy a két hit föltűnte elött nem is álmodoztak a népneveléssül, vagy legfölebb egyik részét, a test képzését tárták szemeik elött, míg a kötelességek öntudata örökségül hagyományoztatott át az utódokra. S valóban a régiek nem voltak olly agyafúrtak, hogy féltudas, lázongásra hajló, okoskodó népet alkossanak. Iskolák csak mint pasisok Afrika síkjain, ritkán találtattak, mellyekben a szónoklat szabályai, olvasás s a pogány hit esztelenségei taníttattak; de azokra is dúsak s országnagyok gyermekei; mert hála a tanítók fösvénységének, távoltartatott azoktól a nép. Jézus volt első, ki mondotta: „bocsássátok hozzámjönni a kisdedeket.“ Ő kezdő tanítani a tudományt, mellyet a szónokok s bölcselők nem ismertek — az élet tudományát. S a szegények, a kisdedek jöttek, hallgatták őt, hittek, s áltatok a világ megújult. A kereszténység elterjedése után, természetesen a religio védő kezébe tétetett le a népnevelésnek ügye, s a kereszténység egészen más szempontból tekinti azt, mint korunk szóvivői tekinteni szeretik. Napjainkban a puszta tudomány mint átalános absolut jó hirdettetik, mellynél hamisabb tan nincs; mert ez a társadalmi jólétet nem a rendes törvénykezi szabatottságban, hanem a kevélység igényeinek betöltésében keresi. A tudomány a statusra nézve lehet jó, lehet rész, annak használata s az általa nyert eredmények szerint. A tudomány nem egyéb , mint eszköz azon czélja , hogy megismerjük s teljesítsük kötelességeinket. Kinél a tudomány czélja nem ez, ott a tudomány nem egyéb, mint veszélyes gyönyör, mivel egyébre nem szolgál, mint miinkább fölmagasztalni az önszeretetet, s meggörbedni a szenvedélyek súlya alá. A tudományosan kiképzett emberben nem is találunk egyébre garantiát, mint hogy követelendi jogait, de nem arra , hogy teljesítendi kötelességeit. A lélekben ugyan mozgalmat idéz elő a tudomány, annak azonban valódi iránya nincs, s azért a nemzetek, mellyek a religio mennyei fénysugárét nélkülözték, szenvedélyük eszközévé alacsonyiták le, mi által erkölcseik megvesztegettettek. Ez az, mit Rousseau hosszasan bebizonyítani törekszik, vélvén, hogy a tudomány az emberiség megrontója... Azt mondják: a tudomány fölvilágosít. De valódilag fölvilágosulni mi egyéb, mint megismerni a rendet irányunkban, azaz birtokában lenni azon igazságoknak, mellyek szükségesek, hogy áltatok czélunkhoz elérjünk. S e tekintetben inkább fölvilágosult egy szegény, a kérhitben kellőleg oktatott napszámos, ki ismeri kötelességeit, s azon törvényeket, mellyek rendeltetéséhez vezérlik, mint az, ki átfürkészte Plátónak S Aristotelesnek bölcseleti rendszereit. A kereszténység más nézpontból tekinté kezdettől fogva a közoktatást. Ha az a tudományok elemeit ismertette meg a néppel, az csak kezdete volt egy sokkal szükségesebb s fölségesebb oktatásnak, melly szerint átlássa ama magasztos törvényeket, mellyeknek kellett kormányozni szellemét, szivét, annak érzelmeit. Illy irányú iskolák nyíltak az egyház szárnyai alatt tovább 12 száz évnél. A pápák, zsinatok, püspökök kötelmeik első teendői közé sorozák azok alapítását, s még ma is olvashatni azon szigorú kanonokat, mellyek e pontra nézve az egyháztól eredtek. A köznevelésben nem tűzetett ki czélul legyőzni az emberi hiúságokat, hízelkedni kevélységének, hanem tökéletesíteni benne az erkölcsi lényt. E nevelés az irgalom cselekvényeinek kíséretében terjesztetett, miáltal fölkelté a népben a vallásos szellemet-a kiterjeszkedők minden rangunkra, a társadalom minden polgárára, midőn az egyház anyai kegyelettel tekintvén szegény gyermekeit, az oktatást ingyen tel- Szemere — Utazás külföldön. —