Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-09-12 / 555. szám
555- szám 1847-Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 6 írt; postán hetenkint kétszer küldve 6 írt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 írt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb- sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenkettedik ev. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye-Vasárnap sept. 17. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Névváltoztatás. Nézetek Pestmegye országgyűlési utasításai fölött. — Erdélyi országgyűlés. (LXXXIII. országos ülés). — Az életbiztosító intézetekről átalánosan. — Vidéki hírek. (Tatából.) — Vegyes újdonságok. Külföld. Spanyol-, Franczia-, Olaszország. Éjszakamerikai egyesült státusok. Hirdetések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. kir. ap. felsége Player Antal gyógyszerésznek vezetéknevét „Ormosy“-ra változtathatni kegyelmesen megengedni méltoztatott. Pest, September 11. Előttünk fekszik Pestmegye országgyűlési követutasításának 36 pontja, s bennük véghetetlen hacsa az alkotmányos rendszerek természete iránti fogalmaknak, s a törvényhozási ügy fölötti járatlanságnak.... Ez utasítás szelleme: magas röptű abstract phrasisok; egymást megsemmisítő javaslatok, összeférhetlen természetű indítványok, átalános vezérelv s állandóság nélkül__ Örökös ellenmondás a tételekben, semmi biztosság az alkotni óhajtott institutiókban... Valóságos törvényhozási monstrum!... És mégis elég különös, hogy mi ezen tengerét az eszmezavarnak, a benne kimondott nézetek s elvek minden fonáksága mellett sem tarthatjuk olly súlytalannak, s nem osztályozhatjuk a politikai izgatás azon ártatlan nemeihez, mellyek minden óvószer s ellenőrködő figyelem nélkül is életnapjaik terjedésében nyerjék annál bizonyosabb halálukat. Ezt mind azért, mert alapjául olly elv van fölállítva, melly a hazafiság legédesebb csábhangján szól elméletben a polgárhoz, és a könnyű hit elcső árán mennyei dicsőülést igér a honnak; mind pedig azért, mert a parlamenti kormányrendszer — melly a szövegezésnek minden során keresztül vonul — a népizgatóknak még ma sem szűnt meg kiváltkép használható igen hatalmas eszköz lenni, a tévtanok terjesztésére , a honfiak politikai hite megrenditésére s viszonyinak jövője iránti bizodalmuk megingatására; mind végre azért, mert ezen elvnek dicséretes ajánlása olly nevezetes ügyességgel van a szerkezetben keresztül vive, hogy meggyőzni ugyan nem, de lelkesítni sőt szédítni az olvasót igenis alkalmas. Ennél fogva mi itt tartanék ugyan kiváltkép kívánatosnak gyakorlatba venni azon már más után kimondott irányelvünket, miszerint az uralkodó balfogalmaknak, téveszméknek és a népek békéje megingatásának alapul szolgáló káros tanokat egyedül csak velük szemközt álló tanok fölhozásával lehetvén levívni, elveknek elveket szükség ellenszegezni! — Ez ulal azonban részletes s kimerítőbb taglalatokba ereszkedni még sem fogunk, miután az ellenzék átalános politikája most már úgyis egészen nyíltan állván, végczélja s iránya felöl rövid időn lesz alkalmunk a hazafiakkal nézeteinket terjedelmesen megismertetni.... Jelenleg tehát a lehető legrövidebb kivonatban csak... mintegy érinteni kívánjuk azon főbb pontokat, mellyeket ilyenekül jelölt ki Pest, a magyarországi összes ellenzéknek nyíltan kitűzött, és jobb ügyre érdemes állhatatossággal terjesztett politikai hitágazataiból. Első pont: mind a kül-, mind a belügyekre nézve tökéletesen személyesített s befejezett, politikájának irányát egyenesen s kizárólag a nemzeti akarattól vevő, szóval: a parlamenti kormány elméletének legabsolutabb, sehol széles e földön nem élő s nem létező átalános képviseleti rendszerére alapított — felelős kormány. Második pont: a megyei autonomiális szerkezetnek nemcsak a jelen állapotbani megtartása, de sőt annak a magukat megváltott és meg nem váltott községek képviselői általi nevelése és terjesztése. Harmadik pont: a magukat megváltott és meg nem váltott községek rendezése, s azoknak e rendezés által közigazgatási tekintetben a földesur beavatkozása alóli fölmentése, sőt ennek s az egész nemességnek politialis tekintetben a communitások alá rendelése; egyébiránt pedig minél előbbi tökéletes municipális rendszerbe öntése. Negyedik pont: a trón egyenes befolyásának minden újon alkotandó s behozandó institutiok kezelése körébeli tökéletes kizáratása. Ezen négy pont teszi sarkalapját Pest megye egész utasításának; de ezen négy pontban fekszik s egyszersmind minden divergentia, mi a conservati- ívek és ellenzékiek politicai irányában létezik; vala■ mint hogy épen ezen négy pont az, mi már a maga egymáshozi viszonyositási tökéletesen antipolaris természeténél fogva is olly peremptorius politikai ultimatum tulajdonával bír, melly a más politikai véleményű s meggyőződésű honfiakkali egyezkedést s az azokhozi közeledést — szóval: az engesztelés és kézfogási politikának műtételét meredeken, büszkén s kihivólag visszaveti. A többi, mint: a büntető rendszer javítása, közteherviselés, ősiségi törvények revisiója, örökváltság, vámviszonyok sat. sat., melylyeket a conservatively, mint a haza anyagi és szellemi fejlesztésének előmozdító tényezőit a fönálló politikai közjog alaptörvényeire fektetve szinte óhajtnak; az ellenzék előtt mind csak olly eszközök, mellyek által csupán a fölebbi négy pont életbeléptetése ezélettalik, miután azok keresztülvitelére csak azon esetben lehet következetesen nekik szavazniok, ha azok épen ezen négy pontban kimondott elvekre lesznek kivitelükben fektetve, sőt a fölebbi négy pontnak is három utólóját az elsőnek — mint végczélnak elérhetésére, zsámolyul tekinti. Már mindjárt az első pontot mi illeti: az egy, eddig a legszédelyőbb politikai romanlisták által is csak képzelt, csak sejdített, a népek önkénytelen üdvözlésére csak sóvár imádságként óhajtott transcendentalis originalitas; méltó mintája a magyar ellenzéki politikai kalandorság magas röptének a kékbe.-------egy valóságos politika-költészeti curiosum. .. Csak egy Prometheus még, ki ezen ideálba életet fuvaljon, és nyitva állnak a magyar részére az „Eldo-rado ,“ az „Atlantis,“ az „Óceániá,“ a „Naptársulat“ kapui!.. . Szegény Voltaire, szegény Plato, szegény Campanella, szegény Harrington — váljon álmodtátok, váljon álmodhattátok-e, hogy találkozzanak valaha emberek, kik magukat a józanok sorába számítják, és meg is költött ideáljaitok megtestesítésével minden komolysággal foglalkozzanak? — E túlemberi, túlszellemi, túlelméleti kísérletet a magyar ellenzék néhány vezérei részére tartotta föl dicsőségül a világ ítélete — a história. . . Az illuminantismusnak egy új neme!... St. Simon, Laroux, Fourrier, L’ herminiere, a ti csillagotok lejárt........ Ti Cheridan, Fox, Canning, ti Foy, Constant s Perriere, ti remek mintái az emberi ész és stalusbölcseségnek s választollai a nemtitök iránti jóakarat áldásinak, a ti átalános szavazási megtagadástokkal, a ti censustokkal, de szegény alkotmányelvvel, melly az ó világ egyik kis császára Servius Tullius inventuma — háttérbe vetetek a világ ama luminaritásai elött, kik betű szerint olly kormányt akarnak, melly az összes néptől vegye irányát, nem pedig annak irányt adjon. Penn, Locke, Livingston, és ti Washingtons Franklin! a ti korlátlan praesidialis „veto“itokkal! részetökre mától zárva állanak a világtörténet kapui;... dicsőségtök egy viszonytalan nem sejditett, nem képzelt nagyság s magasztaltság fényében — a magyar ellenzék iratai s pesti utasítás néhány büszke szerzői s ajánlói halántékaira szállítatott halhatatlan osztály-részül a sors által, a magyar név, a magyar nagyság fölött őrködő sors által! ?... S tehát tökéletesen személyesített absolut parlamenti kormány, de mellette megyerendszer a földírási jognak egész az ellenállásig vitt visszaélésével ,... s a kis és nagy megyei zsarnokok imparitionalis s daczos szellemével,... még hozzá a megváltott s meg nem váltott községek szavazatával minden szám s censusi elv megemlítése nélkül........ Olly felelős kormány, melly egészen szigorúan az összes nemzettől vegye irányát, és nem ez ő tőle. A magasztostól a nevetségesig valóban csak egy lépés!... Voltak a földön mindig személyesített törpe satyrái a nagy embereknek, s vannak illyenek most is. Kábának s őrültnek hiszik ama tejtelmileg kis embert Thiers urat, a ki azt mondja: „a királyság állása, s jelesül több előjogai közt a végrehajtó hatalomnak az ő személyében öszpontositott egysége, nem a királynak nyujtatott ajándék, hanem egy mély álmélatra méltó institutio, mellyet nem statustanár, hanem a természet eszmélt ki. Ez, úgymond, nem müve e vagy ama géniusznak, hanem műve az emberiség géniuszának, az időnek, tapasztalásnak, a nagy nemzetek példájának.“Voltak s vannak olly nagy vágyakodásu kis szellemek, kiknek rendezetlen s komoly combinatiót futó agyukban — tudtukon s sejtelmükön kívül — az emberi jogok declaratiója, s a „convent“nek legroszabb értelemben vett népfölségi eszméje, vívnak az alkotmányos királyság áldásos elve ellen. — Eme mesterek tudják, de szorgalommal titkolják, hogy a népképviseletnek végmélységére állított parlamenti kormányelv a királyság nullificatiója nélkül, csak ábránd s illusio mindig. Mivel pedig a királyság, mellyet ők ostensibiliter saját rendszerüknél is alapul vettek, a róla koholt s elterjesztett abstract tanok mellett (mik azt csupa idealitássá sülyesztik) azon helyet, mellyet neki a szellemi világ s a nemzetek élete kijelölt, teljességgel be nem tölthető; azért ezen emberek (minthogy náluk az egész okos világ tudtával soha sem arról volt a kérdés: váljon a nép uralkodjék-e vagy a király, hanem tulajdonképen mindig arrról: váljon más uralkodjék-e, vagy ők?) épen olly hamar készen voltak fondor mesterségüket a királyságtól, mellyröl az visszapattant, a nép másnemű csalására átjátszani, s változott a tan rögtön, ők a népfölség eszméjében rejlő képviselet lényegén kezdettek nyirbálni, s a dolgokat valóban oda vitték, miszerint képviseleti rendszerük szerint (mind a mellett is, hogy annak ideáljául egy trónt s reá egy önakarattól megfosztott embert szerettek állítani) a népek, mint ezt már Rousseau mondá „nem kormányoztak csak egy napig,“ vagyis csak addig, amíg a chartáról való ábránd szerződés végbe menvén, a választók osztályánál álló testületi, nem is aristocratia, hanem valóságos olygarchia fölmerült, s a kormány ismét egy új nemű privilegiált osztály kezébe le nem tétetett, azon különbséggel, hogy ama koholai ezen alkotmányos épületnek, magukat sem feledték ki ezen olygarchia soraiból,... ők, akik a népnek azt mondják, hogy szabad, de vérpadra viszik ; ők, akik a népnek azt mondják, hogy kormányoz, de az olly szerencsétlen országokban, hol rájuk hallgatnak, a nép 7ó részének sem laba, sem kenyere. Mindenki látja, hogy ezen kezelés mellett csak a szerepek változtak, a dolog pedig a maga lényegében szigorúan a régi maradt, t. i. a születési s birtokaristokratia helyett a vagyon, a pénz és a politikai kalandok aristocratia emelkedett hatalomra. Megérdemlé-e ezen cserebeli nyeremény ama véres és pusztító háborúk viselését, mellyeknek a lefolyt század óta tanúi valánk, s melly a világ békéjét annyira s annyiszor megingató, azt ítélje meg a nyájas olvasó, mi a tényeknél okosabbak lenni nem akarván, elfogadjuk ezen tényeket a szerint mint a hogy azok állanak , és azt nyilvánítjuk, hogy a dolgot hazánkra alkalmazva, a pesti utasítást végezélkint átlengő, tös gyökeres, és a jelennek még csak maradványait is kiirtó reformviszketeget, sem egész