Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-05-28 / 17. szám
viselő eszköz, a valóságos forgó pénz t. i. csak annyi marad mint az előtt, mi — könnyen átláthatóig — a földmivelő, iparűzős kereskedő rovására, egyedül a börzenyerészkedőknek hajthat hasznot. Mert hogy a hitlevél valóságos forgó pénzzé váljék, vagy hogy az bármi sűrűn s szükségképen eladassék is, mégis alpárin felül vagy csak alpárin fog elkelni, azon okból, mert biztos ingatlan javakon alapul, mig a bankjegyek csak V3 résznyiben biztositvák, csak az hiheti, ki a financz tudomány, mint egyike az emberi ész legjelesebb s leghasznosabb találmányainak, alpháját sem tudja, s annak történetével, mint a világ története legfontosabb részeinek egyikével, soha sem bajlódott. Pedig a pénzügy rész elrendezése mindenkor főleg volt az, mi az állodalmat zavarba ejte, sőt végszétbomlásra is vezető. A N. U. 687 számában terjedelmesen megfejtéüi, hogy valóságos pénzzé, vagyis biztos, forgó, soha árcsökkenést vulgo cursust nem szenvedő csereeszközzé, a papíros csak olly operatio által lehet, minélfogva az intézet a beváltásra mindenkor képes. Ilyen pedig egyedül a jól elrendezett nemzeti jegybank lehet, melly minden pénzügyi czéloknak megfelelhet, s a miilyent a N. U. 687-dik s az e lapok 8-dik számában javaslom. Mi egészen máskint állana a szerint az egész ügy. A nagyszerű jegybank létre jővén, nem egy, sem belértékkel, sem képviselő tehetséggel nem biró haszontalan sőt káros papiros szaporitatnék , hanem a bankbeváltási képességénél fogva valóságos teljes értékű forgó pénz jönne létre, melly minden ingatlan valamint ingó, de nem forgó savat forgóvá tehet. Mellette az urbért vesztett földbirtokosok azonnal kielégitelnének, részint valóságos pénzben , azaz bankjegyekben, részint" statuskötelezvényekkel, mellyektöl nem hogy a tulajdonos, mint a hitlevelektől kamatozna, hanem inkább hozna évenkinti kamatot; minélfogva azokat eladni a nagy többség nem kényszerülene, s az állodalmi javakra inhypothecálva lévén, s évente törlesztetvén, árcsökkenést soha sem szenvednének, s a börzejáték soha föl nem kaphatna. Ezzel nem mint a hiteltárral csak néhány választottakon , hanem a földbirtokosok többségén segítve volna a nélkül, hogy ama kellemetlen s költséges összeirási, fölmérési, megbecsülési, telekkönyvbe iktatási s betábláztatási operatióknak magokat alávetnék, s fölmaradna még számukra takarék, alapítványi s magánypénztárak, honnét elegendő biztosság mellett vagy a státuskötelezvények bezálogosítására kölcsönt kaphatnak ; holott az idézett hivatalos jelentésben kifejezett vérmes remény, miszerint a hiteltárnak lekötelezettek is, azonkívül még efféle pénztárakból 60/ére kölcsönt fognak kapni, csak mosolygást érdemel. Sőt valamennyi félbirtokosokon volna így segítve, tetemesen leszólván az által a kamatláb. A kormány érdekelvén magát mint a részvényes a bankban, s ezek rendes ülésbe lépvén, évi jövedelmeit előre ingyen mobilizálhatja s nem szorul az illy criticus időben fölötte veszélyes, hitelt igénylő különféle működésekre, nem sért semmi érdeket, megváltja a nemzet becsületszavát , nem hagy rést megtámadtatására, s a nemzet fölszabadul a bécsi bank alól, s nem jó azon szomorú alternatívába, vagy az állodalmi javakat eladni, vagy idegenektől kölcsön venni; holott mind a kettő jelenleg képtelenség; mig a mostani crisisben csak olly dús pénzforrás mentheti meg a kormányt s a nemzetet, mellyet egyedül egy jól elrendezett jegybank képezhet. Csak hogy ehez nem csak belátás, hanem még erős akarat s erélyes eljárás is szükséges. — Cassandra szerepe szomorú egy szerep, s annál szomorúbb, ha jóslata beteljesedik. Szomorú sejtelemmel kérem tehát azokat, kiket ezen ügy érdekel: méltóztassanak a N. U. 677, 687 s e lapok 8. s jelen számait eltenni; s a hiteltár, a kincstári utalványok, az állodalmi jószágok eladási szándék s mit én tudom még miféle táblabirói financzoperatiók létrejövése után kis idővel szíveskedjenek azokat elővenni, s akkor fájdalmasan meg vagyok róla győződve, hogy jóslataim beteljesedve lesznek. Dixi et salvavi animam. Erdei Fülöp. Átvétel a „Pesti Hirlapból.“ Hivatalos rovat. Polgártásak! Midőn forrón szeretett hazámba megérkeztem, ezennel mindenekelött ajánlom magamat azon nagy nemzetnek, mellynek királya által szentesített közbirodalma emelt fényes hadügyministeri polczára. Átlátom állásom és teendőimnek e haza jövendőjére fontosságát, s bár igénytelen személyem mélyen érzi, hogy e nagy várakozásnak talán nem fog tudni minden tekintetben megfelelni, de legyenek meggyőződve a felől, hogy én minden tehetségeimet és perczeimet szeretett hazám boldogságára fogom szentelni, fölhívom egyszersmind e hazának minden polgárait, hogy engem nehéz föladatomban bölcs belátásaikkal elősegíteni tartózkodás nélkül szíveskedjenek. Pest, május 24-én 1848. Mészáros Lázár, hadügyminister. Az igazságügyi minister a királyi curiána k. I. Az igazság gyorsabb kiszolgáltatása tekintetéből, a kir. curiánál következőket láttam szükségesnek. A hétszemélyes tábla váltó-osztálya ezentúl naponkint tartson üléseket. A váltó-osztályon kívül, amennyire csak lehet, még két tanácsban üljön össze a hétszemélyes tábla, polgári s büntető ügyek fölött ítélendő, és pedig mindaddig, míg szükséges leend, különösen a büntető perekben törvényszünetek alatt is. A királyi tábla ezentúl az úrbéri perekben is felebbviteli bíróság leendvén, ott egy állandó s rendes úrbéri osztály alakíttassák, mellynek külön állandó előadói lesznek, s ezen előadókhoz, mind a számvevői hivatalból, mind pedig a volt helytartó-tanácsnak eddig úrbéri dolgokkal foglalkozott némelly egyéneiből, ha szükséges leend, újakból is, segélyszemélyzet fog adatni. Ezen úrbéri osztályon kívül a kir. tábla mindenesetre még két, sőt — ha a szükség úgy hozza magával — három tanácsban üljön össze, s foglalkozását különösen a bűnvádi perekben, valamint szintén az úrbéri osztály is az úrbériekben törvényszünetek alatt is folytassa. A váltófeltörvényszék hasonlóul két tanácsban fog ezentúl folyvást összeülni. — Magától a törvényszéktől véleményt kívánok az iránt: nem volna-e czélszerűe két tanácsra nézve, hogy az egyik folyvást s kizárólag váltói — a másik pedig csak csődperekkel foglalkozzék. Hogy pedig a k. cura ekképen több tanácsokra oszolhassák, szükséges, hogy annak állandó rendes tagjai megszaporitassanak. Ugyanazért: A hétszemélyes táblának, — mellynél a főherczeg nádor, mint ő fölségének az országbéli távollétében teljhatalmú királyi helytartója, semmi esetben nem elnökölhet, — rendes elnöke az országbirája leend. — ezen elnökön kívül, az ország prímásával együtt, kit, ha a most üres primási szék betöltetik is, egyéb foglalatoskodásai ritkán engednek a bíráskodásban résztvenni, — harminczhárom egyházi s világi tagokból álland, kik között öt váltói előadó leend. A kir. tábla fog állani, elnökén a kir. személynökön kívül, szintén harminczhárom egyházi s világi tagból; ezek között négy tag állandóul és rendesen az úrbéri pereket fogja előadni. Az úrbéri osztályhoz kir. személynök úr nevezzen ki a tábla tagjai közül egy állandó elnököt, és az általam alább kijelölendő előadókon felül még két közbírót. A váltójeltörvényszék állani fog az elnökön felül még egy rendes alelnökből és tizenegy tagból. A hétszemélyes táblához, kir. táblához és váltójeltörvényszékhez f. hó 21-én történt kinevezéseket azon megjegyzéssel küldöm át a kir. curiának, hogy e hétszemélyes táblánál eddig volt számfeletti három közbíró: Vági Ferencz, Széll Imre és Bai György urak — valamint szintén a most kinevezettek és a közelebb kinevezendők is — egyiránt rendes tagoknak tekintendők. A hétszemélyes táblához még hiányzó egy ország zászlósa, az egyházi rendből hiányzó egy tag és a világiakból hiányzó négy tag s ezek között különösen két váltói előadó, — valamint szintén a kir. táblánál hiányzó egy papi s három világi tagok, közelebb fognak előterjesztésemre ö fönséges nádor s kir. helytartó által kineveztetni; — ugyanakkor a most ürességben levő itélőmesteri hivatal is betöltetik. — Az úrbéri osztályban előadók leendenek; Olgyai Titus, Balla Endre, Toperczer Ödön urak, a negyedik még kinevezendő. Az 1807: 10-ik czikkelynek rendelete, melly szerint a kir. curiánál minden oda felebbvitt s ott folyamatban levő perek szigorán megtartandó sorozat szerint volnának elítélendők, már hosszabb idő óta meg nem tartatott. Legegyszerűbb volna ugyan a pereket mostantól kezdve az említett törvényben kijelölt sor szerint venni vizsgálat alá , de mivel a vizsgálandó perek száma fölötte nagy, s azok között számos olly per van, mellynek fölvételét a felek csak azért nem sürgetik, mert már magok közt rég megegyeztek, és igy az illy pereket is sorszerint vizsgálat alá venni nemcsak szükségtelen idővesztés volna, hanem az egyesség által már megnyugtatott felek között könnyen újabb zavart s egyenetlenséget is támaszthatna : fölszólítom ezennel a kir. curat, terjesszen elömbe javaslatot az iránt, mikép lehetne, a most említett bajt is elkerülve, a sorozatra nézve úgy intézkedni, hogy minden kedvezés vagy megkülönböztetés nélkül a perlekedők a felhivat 1807: 10-ik t. ez. értelmében sor szerint nyernék el az igazságkiszolgáltatást. Addig is pedig szükségesnek tartom azt, hogy azon sorozat, melly minden törvényfolyam idejére megállapíttatik, nyilván kifüggesztessék és szigorúan megtartassák. Ezen felül pedig naponként kifüggesztessék azon perek sora is, mellyek következő napon a királyi vagy hétszemélyes táblánál megvizsgáltatnak. Azon szokást sem tartom czélszerűnek, hogy a kir. táblánál minden előadónak külön pertára van, s azt mindeniket az előadó által megbízott egyének kezelik, kik minduntalan változnak, s minden illyen pertárban külön folyó száma van a pereknek, s midőn magok az előadók is változnak, s egyik vagy másik per az előbbi pertárból elvéve, más előadónak adatik át, a zavart elkerülni gyakran alig lehet. Szükségesnek tartom tehát, hogy egy öszszes nagy pertár alakittassék, mellyben minden, akár felebbvitt, akár a kir. tábla előtt folyamatba lett polgári s bűnvádi perek egyesiltessenek. Úgy mindazáltal, hogy külön helye, osztálya és folyószáma legyen a táblai pereknek, külön a felebbvitteknek s ezek közt ismét külön a polgáriaknak, külön a bűnvádiaknak. Az egész pertárra egy állandó, rendes fizetéssel ellátott, hites főpertárnok, s a 64 szükséghez képest több , szintén állandó s fizetéses pertárnokok viselnének gondot; ezek volnának felelősök az egész kezelésről, ők adnák ki az illető feleknek vagy ügyvédeiknek térirvény mellett a pereket, mindenről rendes jegyzőkönyvet vezetnének ; az ítélet alá bocsátott pereket is ők adnák az elnök rendeletére az előadókhoz. — Intézkedjék a királyi curia e szabálynak czélszerű végrehajtása módjáról, s nekem az iránt tegyen tudósítást, Pesten, május 25-én 1848. Deák Ferencz, igazságügyi minister.H. A helybeli fötörvényszékekhez, az igazságügyi minister előterjesztésére, következő egyének neveztettek ki a nádor kir. helytartó ő fönsége által: A hétszemélyes táblához közbirákká: Noszo p i Ignácz , eddig sopronyi váltótörvényszéki elnök s Császár Sándor; váltói előadóvá: Laczkovics János, váltófeltörv, ülnök. A királyi táblához: Olgyai Titus, Toperczer Ödön, Tolnai Károly, Balla Endre, Kendelényi Károly, Nagy Lajos (Kecskemét város főbírája), kik közül Olgyai Titus, Toperczer Ödön s Balla Endre úrbéri perekben lesznek előadók. A váltófeltörvényszékhez előadó közbírákká: Stettner György, Katinek Károly, Zlinszki János és Joannovics Döme. III. Az eperjesi kerülő táblához, az igazságügyi minister előterjesztésére, Bükk Zsigmond elnökké, Turánszki Péter pedig ülnökké neveztetett. Ministerelnöki hivatalos közlés. Kinevezések a ministerelnöki hivatalhoz. Ministerelnöki titoknokká, a főherczeg nádor királyi helytartó által a ministerelnök előterjesztésére kineveztetett Jászai Pál. Iroda-igazgatóvá: Kuthi Lajos, fogalmazóvá: Térei Ignácz. A kereskedés-, ipar-és földmívelés ministerétől. illető helyekről érkezett hivatalos közlemények szerint az oláh fejedelemségben, jelesül Braila és Galaczban, legújabban járványos cholera ütött ki, és noha ez az 1831- ks évben uralkodott járványnyal egybehasonlitva, eddig jellemére nézve állítólag szelidebbnek találtatik — mi abból kitetszik, hogy Galaczban 40,000 lakosból nyolcz nap alatt csak 30 egyén esett áldozatul, — mindazáltal, hogy e betegség, ha honunkban is megjelennek, az országot készületlenül ne érje: olly orvosi egyének, kik már az 1831 —ik évben uralkodott cholera alkalmával is tapasztalatokat szereztek, jelesül Eckstein Frigyes, Tormai Károly egészségügyi tanácsnokok és Plósz Lajos budapesti gyakorló orvos, a helyszínére kiküldettek olly utasítással, hogy a mostani járvány tüneményeit az 1831-ik évben uralkodott járvány jelenségeivel egybehasonlitva, e részben ismereteket gyűjtsenek, egyszersmind a használt gyógymódok sikeréről tudomást szerezzenek s a tapasztaltakról folytonosan jelentést tegyenek. A törvényhatóságok pedig, a kellő orvosi és ápolási segély iránti gondoskodásra eleve figyelmeztettek. Egyébiránt kijelentetik, hogy ha a cholera hazánk határain belül mutatkoznék, minden olly sikernélküli intézkedések, mellyek a betegségnek múlt izbeni megjelentekor csak rémülést okoztak, a kedélyeket fölingerlették, és az országban a közlekedést gátolták, kerültetni fognak. Budapesten, 1848-ik évi május 24-én, Kik a honvédi nemzetörseregben leendő alkalmazás végett l. Baldacci ezredeshez imák, leveleiket bérmentesíteni szíveskedjenek."” •" Igazítás. A „kamatos kincstár-utalványok ügyében“ közrebocsátott pénzügyminiszeri rendelet azon szakaszában, hol a készpénz és bankjegyek átvételére kijelölt sóhivatalok foglaltatnak, a debreczeni sóhivatal tévedésből kimaradván — azt a készpénz és bankjegyek átvételére kijelöltek közé kérjük soroztatni. — Május 25-én. Petőfi Sándor ismert költőnk, könyvtárának fölöslegét a „Radical körben“ árverés utján eladata. A bejött pénzösszeget Petőfi a haza szükségeire ajánlotta. Szép tőle! Némelly könyvek megvásárlásán vetélkedett a közönség, így például Thiers „Histoire du Consulat“ja 13 pengő fton kelt el, melly munkát könyvárusi utón 6 pengő ftért lehet megszerezni. Én is vettem egy kis könyvet 10 kongó garasért. Czime: „A nemességről.“ a Xh* Nyilatkozat. Aljasságok ellen azon fegyverrel, mellyre különben a lovagiasság az embert jogosítja, önmeggyalázás nélkül élni nem lehetvén. — Miután Töltényi Miklós, Bécsben Jasper Hügel és Manznál legújabban e czim alatt — „Hű tükre a megbukott kancellária, helytartótanács és kamara hivatalnokainak —“ megjelent gunyiratában személyeink ellen méltatlan rágalmakat szórt, mi becsületességünk érzetében s azon biztos reményben, hogy a törvény előtt mindenki bármelly oldalról jöhető megtámadások ellen kellő orvoslatot talál, a tárgyat az illető eskütszéki bíróság elibe vendjük. Pest, május 26-án 1848. Kendelényi Ferencz, igazságügyi osztálytitoknok. Jászai Pál, ministerelnöki titoknok.