Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-08-08 / 76. szám

Kedd ALKOTMÁNY, NEMZETISÉG. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb­sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési díj félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt, postán borítékban hatszor küldve 8 frt , kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szerkesz­tőségnél Z­ö­l­d­k­e­r­t utcza 488-dik szám alatt földszint a hivatalban. 76. szám. Augustus 8.n 1848. SZABADSÁG. EGYENLŐSÉG. Nógrád, aug. 5. Megyei végrehajtás. A vármegyék ugyan a ha­zát aligha megmentendik, annyi bizonyos. Katonaság hiányában most a nemzetőrségre kellene támaszkodni, de boldog isten! — mi az a nemzetőrség még!------­Négy hónapja, hogy a törvény szentesítve, három, hogy országszerte kihirdetve van; a törvény világos, és nem lehetett volna már azóta tökéletesen összeírni, meg­alakítani s meglehetősen begyakorolni legalább is 600.000­nyi nemzeteit?! Úgy­hogy most e roppant tömeg csata­­készen állana ? —Minden bizonnyal! De mit tevének a vármegyék, vagy­is a táblabirák ? Össze-vissza zavartak mindent sőt, és megmutatták fényesen, hogy a jelenkorból kikoptak , hasznavehetet­lenek. A vízözön előtti világban, meglehet, érdemeket szerzettek zsibbasztó csökönyös befolyásuk által, de ezen érdemeikért (?) ugyancsak nem méltó náluk hagyni je­lenleg is az omnipotentiát, mert ők ugyan azzal Magyar­­országot soha de soha meg nem mentendik. Most, mikor a kormány­gépnek legsebesebben, pon­tosabban és erélyesebben kellene működni, a boldogtalan vármegyék leg és legtöbbje még csak össze sem bírta ír­ni becsületesen mind e mai napig a nemzeti őrséget! A hadügyminiszer új összeírásokat kénytelen ren­delni. Összeírásokat még most is, mikor már oda­lent öt­ven hatvan ezernyi begyakorlott embernek lehetne és kel­lene a cs­atatéren fegyver alatt állani! Ők boldogtalanok! Bizony mondom nektek, hogy e szörnyű lassúságtól, ez iszonyú ügyetlenségtől és ólommadári vánszorgástól csak úgy menekülhettek meg, ha „teljhatalmú kir. biztosok“ fognak állani a megyékben a végrehajtás élén, kik félre lökve a tehetetlen bizottmányi táblabiró gyűléseket, a me­­megyei tisztviselőket szigorú felelősség alá vetve, a ministeri rendeleteket, meg bizony a törvényt is, általuk gyorsan, erélyesen és pontosan végrehajtandják. A ministérium ezt a katonaság kiszedésére csakugyan tenni kívánja , miért ne tehetné ezt — egy ideig — sok másra, de különösen a nemzeti őrsereg felállítására nézve?! Ha ezt nem teendi, bizonyos lehet benne, hogy a vár­megyékkel ugyan a hazát meg nem mentendi. Nógr­ádm­egy­e — például — az az hires Nógrád, melly talán a teremtés napjától fogva mindig liberális volt (t. i. szavakban) martius óta akárhányszor megmutatta, hogy nem ért a mostani dolgokhoz; hogy nem bir kibon­takozni a jelen viszonyokkal teljeséggel össze nem férő, kényelmes pipás táblabíróságból; hogy nem tud, nem bir forradalmilag vagy quasi forradalmilag cselekedni, — igen cselekedni! Gyűlésre gyűlést tart, és még­is semmi eredmény, az az: van eredmény; oh van, t. i. némelly fő fő (természetesen nagyságos, mert itt, valamint haj­danában , úgy most is még minden ingyenélő nagyságos; meg minden sindelyes szoba kastély) tehát, mint mondom, némelly főfő — az előtt pecsovics, most titkos reactionair — táblabírák, a megyét átkos mozdulatlanságra és ezzel a kormány működésének paralizálására vezető tacticájok eredménye. Az egész megye egy kiáltó és bosszantó élhetetlenség. Semmi erély, semmi lelkesedés, de csak egy mákszemnyi is! A kivívott szabadság, a ministérium és haza meg­buktatására, nép elidegenítésére és felbőszítésére soha tudva és akarva sem választhatott volna a megye biztosabb politikát, mint mellyet—úgy látszik — öntudatlanul és a­­karatlanul mind e mai napig követett eljárásában. Minden rendelet végrehajtása addig halasztalik, mig proximus ardet. S ekkor úgy hajtatik végre lóhalálban, hogy csak elégedetlenséget és zúgolódást támaszt. így volt a nemzetőrség összeírásával, igy a választók bejegy­zésével, sat. Mi történik a nemzetőrség kiinditásánál legújabban? Egy gyűlés kirendelt valamennyit, 1­­,0(­0-et, a­nélkül, hogy ed­dig megalakítására begyakorlására egy legkisebb árva lépés is létetett volna. A nép nagyon meg van lepve, és keserű szemrehányásokat tesz, hogy miért nem szerzett a megye fegyvert,miért nem tanította őt? (Bizonyosan tudom, hogy a nép ezt, mielőtt a kirendelés felől valamit tudott volna, igen óhajtotta). De végre megnyugszik és menne kész­séggel. Azonban ismét gyűlés tartatik, s már csak 2.200 nemzetőr kell. Ekkor egészen elkeseredetten háborog, káromkodik és fenyegetődzik a nép; mindegyik ki­törek­szik magát vonni, de még­is végre nagy ügygyel bajjal sorsot húz. És ime alig végeztetik be a sorshúzás, — már meg azt határozza a megye, — hogy megkeressék a minister, — miszerint elégedjék meg 1,200 önkényte­­sen kiállítandó nemzetőrrel, és mellette ujabb­ és pon­tosabb összeírást rendel, mobilis és nemmobilis őrseregre. És ezt határozza aug. 4ként és az összeírás beadására 2 — 3 hetet tűz ki, hogy az akkor, még csak majd a mi­­nisternek fölküldessék!!! És kik h­ondják össze? Ismét a­­zok, kik már egyszer megmutatták, hogy ahoz nem érte­nek ! — No hiszen leend ebben köszönet! Várhattok r­­ánk szegény bácskai testvéreink, várhat­tok, mig egy palóczot Nógrádból köztetek látni fogtok! Mikorra mi, hozzátok, rukkolhatnánk, becsületesen fölkészül­ve, a ti koponyáitok már akkor alkalmasint a fekete ten­geren lesznek ! Isten áldja meg érette a mi nagyságos fő fő táblabi­­ráinkat, különösen azt az egy két alattomos és ármányos reactionariust, — és azt a k rés liberális tömeget, melly magát általok olly birkatürelemmel és megnyugvással engedi orránál fogva vezettetni! S ez igy van, fájdalom, majd nem az egész ország­ban! — Azért ismét mondom , hogy „a ministérium nem fog­ja megmenteni a hazát a vármegyékkel!“ a ministerium csak akkor fog boldogulni rendeleteivel, ha azok gyors, pontos és erélyes végrehajtása végett „minden megyébe egy teljes hatalmú kir. biztost“ küld, alájuk rendeli szigorú­an a tisztviselőket, és fölfüggeszti — legalább a béke visszaálltáig és legalább a közügyekre nézve — a bizott­­mányi táblabiró gyűléseket, mellyeken isten áldása nincs! Tegye meg ezt, a­mig megteheti, mert ha ő nem , úgy csakhamar mások teendik meg. Földmivelési ipar és kereskedési minis­­tertől. A postadijmentesség, melly a gabona s lótakarmány­­nemeknek a katonai élelmezési hivatalokhoz beküldendő piaczi árjegyzékeire nézve a postadíjfizetéstől fel nem mentett községeknek engedtetett, ideiglenesen azon tudó­sításokra is kiterjesztetik,mellyek az említett községektől i­­dőről időre a gabona s takarmánytermés állapotáról, s az erre befolyást gyakorló időjárásról a katonai élelmezési hivatalokhoz küldetni szoktak. Ezen postadíjmentesség él­vezése azon feltételekhez köttetik, hogy az érintett tárgy „a gabonatermés állapotát,“ vagy „időjárást illető jelen­tés,“ a czimen világosan kijelölve legyen. Budapest, julius 24-én, 1848. A pénzügyi ministertől. Ő cs. kir. fensége főherczeg István nádor kir. hely­tartó kegyes jóváhagyásával az ország pénzügyministere 5 millió ezüstpénz alapján tökéletesen biztos fedezet mellett 121/1 millió pengő forint erejéig, egy és két forintos ma­gyar pénzjegyek kibocsátását vevén munkába, miszerint a közforgalomban tapasztalt ezüstpénz-hiány ezen jegyek ál­tal is pótoltassék: — az ország közönsége ezennel kö­vetkezőkről értesittetik : 1) A két forintos magyar pénzjegyek ezennel forga­lomba tétetnek. 2) Ezen két forintos pénzjegyek ismertető leírása a­­lább olvasható. 3) Ezennel rendeltetik, hogy ezen jegyek minden köz­­pénztárakban, akár adó, akár más bármelly fizetéseknél, névszerinti teljes értékükben, két ezüst forint gyanánt (e­gy forintra három húszast számlálva) elfogadtassanak. 4) Ezen jegyeknek ezüstpénzzel beváltására, a ma­gyar kereskedelmi bank, a vele kötött szerződés nyomán a közállomány által elegendő ezüstpénzzel elláttatott ugyan, mivel azonban az ausztriai nemzeti bank hazánkban is nagy mennyiségben forgásban levő bankjegyeinek ezüstpénzzel beváltását ez idő szerint akként szorította meg , hogy egy személynek egyszerre csak egy 5 forintos bankjegy be­váltását engedné meg,­­ mivel továbbá ennek követ­keztében a pénzügyminister némellyeknek azon szándéká­­ról értesült, hogy az ausztriai bankjegyekért magyar je­gyeket cserélni, s ezeket nagyobb mennyiségben ezüstrei beváltás végett mindjárt kezdetben bemutatni, és igy az ausztriai bankjegyeknek ezüst pénzzei felváltását a magyar pénzjegyek fedezésére rendelt ezüst pénzzel eszközölni szán­dékoznak. Nehogy tehát némi kísérletek által saját pénzjegyeink ezüst alapja részakaratúlag csökkentessék, közhírré téte­tik, hogy az ezennel forgalomba tett két forintos magyar­pénzjegyek a pesti magyar kereskedelmi banknál ezüst­pénzre akár mikor felváltatnak ugyan; a meddig azonban a bécsi bankjegyek beváltása iránti megszorítás tart; a beváltás itt is egy egy személynél egyszerre csak egy két forintos pénzjegyre szorittatik. Kelt Budapesten, augustus 5 én 1848. Hivatalos rovat. Leirása a 2 forintos magyar pénzj­egye­ze­tt­ek. Ezen jegyek papirosa fehér, s vízjelnélküli. A pénzjegyek 4' 9'" magasak, s 3'' 8",­ szélesek. Az előlapon egy dombormű modorban vésett, s piro­san színezett arabesk szegélyzet, s egy hasonlóan piros habzatu alapzat látható. Ezen alapzatot, a szegélyzettől egy, az utóbbinak rajza mellett elvonuló fehér vonal választja el, magán az alapzat közepén pedig a 2 frt jelzet látszik hal­ványabban színezve. A szegélyzet alján, közepett nyitás van hagyva, s e felett maga a habzatos alaprajz is ívalakban kimetszve ak­­képen, hogy ezen üreg egy fehér mezőt képez, mellyen a magyar czímer a magyar koronával feketén festve van le­nyomva. Az előlap szövege, részint az alapzaton, részint a szegély­­zeten szintén fekete nyomatú. A szegélyzeten látható rózsa alakú díszítésekben úgy felül mint két oldalt arab 2 szám. A szegélyzet oszlopain a 2 forint névszerinti értéke német, tót, ii­r és oláh nyelven, nyomdabetűkkel van le­nyomva. A habozatos alapzat felső részén ékes iratu vonatok­kal kiczifrázottan áll: „Két forint,“ ez alatt pedig eme sza­vak : „Ezen bankjegy két forint, három húszast egy fo­rintra számítva, minden közpénztárnál elfogadtatik, és a magyar kereskedelmi bank által, akármikor ezüst pénzre felváltatik. Ez alatt állanak az aláírások hasonmásai (facsimile) illy rendben: Kossuth Lajos m. a. pénzügyminister. Völgyi Ferencz m. k. Rögler János m. k. kincst. pénztárnok, bank pénztárnok. Végül hasonlóan még a habozatos alapzaton a czi­­mernek egyik oldalán a sor (series) van nyomtatva, má­sikán pedig egy nyomtatott vonalzaton a bankjegy száma beírva. A hátlapot zöld alapzat, keskeny szegélylyel befog­lalva képezi. Ezen alapzaton a bankjegyek hamisítóira és utánzóira szabott büntetés ötféle, u. m. magyar, német, tót, ilir és oláh nyelven , fekete színekkel nyomtatva, olvasható. (Közlöny.) N­emzet­gy­ü­lés. Rövid közlés a képviselőház aug. 2­7iki üléséről. A hadminister jelenté a háznak, hogy a képviselők régibb kivonatát véli teljesitni, midőn magát arra határo­­zá, hogy a lázadók ellen összegyűjtött táborba személye­sen lemenjen a végre, hogy az ottani állapotokról magá­nak tudomást szerezzen. Ez okból kivánja , hogy ujonczállítási törvényjavasla­tát, addig, míg a táborból vissza nem jő, fel ne vegyék. Ma­darász testvérpár az elhalasztást határozottan ellenző, ám­bár a hadügyminiszer lemenetelének üdvös voltát meg nem tagadó. Ellenzék pedig az elhalasztást főképen azon oknál fogva , hogy — mint az eredmény mutatja — a múltko­ri elhalasztásnak sem volt azon következménye, mellyet a priori okoskodva a ministerium várt. Még többen szólottak illy, és ellenkező értelemben. Végzés: a ház a hadügyminiszer azon lépését, hogy a dolgok mikénti állásának valódi tájékozása végett a tá­bort lemenend megtekintetni — helyesli, s azon idő alatt, mig távol leend, a pénzügyminiszer költségvetési előterjeszté­se fog tárgyaltatni a bizottmányokban. Minélfogva a ház, mig az osztályok működni fognak, 3—4 napig ülést nem tartana. Ezután egypár indítvány be­jelentetett. M­i­s­k­o­­­c­z­i Károly indítványt tett, és törvényjavas­latot adott a háznak a nemesi hadnagyi szék eltörléséről. 2) A nemzetőrségi törvényczikk 1. §-ának kiterjesztésé­ről. — Nyári Pál indítványt ten, hogy ez ülésből egy vá­lasztmány neveztessék ki, melly az alkotmányt, melly a múlt országgyűlésen a szabadság egyenlőség alapján módo­síttatott, formulázza. Mind a két indítvány az indítványok könyvébe soroz­tatok — Ezután a ház napi­rendre tért át. — A nevelési törvény­­javaslat­­­kénti tárgyalása folytattatott. Szem fölött hosszas viták keletkeztek a szerkezet 10§ fölött, me­lyben az mondatik, hogy az elemi iskolákban az ok­tatási nyelv a különböző ajkú lakosok közt a lakosok több­sége szerint határoztatik meg; olly helyeken azonban, hol

Next