Nemzeti Ujság, 1919. november (1. évfolyam, 31-55. szám)

1919-11-21 / 47. szám

Szerkesztőség: Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28. sz. Telefon: József 65 és József 66. Kiadóhivatal: IV., Gerlóczy-utca 11. sz. Telefon: 107—37. niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiviiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiM KERESZTELT POLITIKAI KAPILA Felelős szerkesztő: Túri Bei­lilll­llllllllllllllllHL­!llllllllllllllllllllllll­lll Péntek, 1919. nov. 21. * 1. évf. 47. axám. NEMZETI ÚJSÁG Előfizetési ár: Egész évre 220 kor., félévre 110 kor, negyedévre 56 kor, egy hónapra 20 kor. Egyes szám fillér. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. ' illllllllllillllllllllillllllllilllllllillUllllllllilillllllilllllIflIllllllllillllllllllillllUHl Budapest keresztény Népéhez!­ ­ A pártnélküli pártvezérek szavai és kívánsá­gai után itt az idő, hogy a főváros keresztény népe: foglalkozás és felekezeti különbség nél­kül megszólaljon és hangot adjon a maga aka­ratának. Szombaton délután 5 órakor a fő­városi Vigadóban nagygyűlést tartunk, amely­nek egyedüli tárgya a létérdekünkben való állásfoglalás a politikai helyzettel szemben. A főváros keresztény népének hatalmas meg­nyilatkozása lesz ez a nagygyűlés. Az összes párt- és szakszervezetek férfiai­­ott legyenek! A keresztény­­Nemzeti Egyesülés Pártja Elnöksége. A Keresztényszocialista Szakszervezetek Titkársága. Nye posvolim. Budapest, nov. 20. A nye pozvolim politikája romlásba dön­tött már országokat. Nem is kell Lengyel­­ország történetét magunk elé idéznünk, volt részünk önmagunknak is ebből a sors­ból régebben is, újabban is. Most is ez fenye­get, mert csak úgy harsog a fórum a nye pozvolim kiáltástól. Egyes politikusok épp úgy ajkukra vették, mint egész pártok, me­lyek semmiképp sem akarnak beletörődni az ország keresztény nagy többségének akaratába. Huszár Károly koncentrációs kabinet­­alakítása missziójával szemben különösen a szociáldemokrata párt alkalmazza a nye pozvolimot. Nekik Huszár Károly se kell, ha a keresztény többségi blokk képviseleté­ben jön, mint ahogy lapjuk mondja,Fried­rich István politikájának folytatójaként. Ez a maroknyi kisebbség akar diktálni az ország­nak. Felülve az entente-követelés lovára, egyenesen azt a jogot vindikálja magának, hogy vétót mondjon, hogy minden több­ségi akaratot megakadályozzon, mely nincs az ő szája íze szerint. Igaz, az entente koncentrációs kormányt akar, de a Calik jegyzéke is világosan meg­mondja, hogy az entente ezzel közel sem akarja a keresztény nemzeti kurzust hát­térbe szorítani. Egyáltalán nem kíván bele­avatkozni Magyarország belpolitikájába, csak a béke aláírásánál kívánja az egész or­szág garanciáját. A szociáldemokraták kép­­viseltetésének kérdése ezzel világosan a bel­politikának megfelelő határai közé van­ szorítva, de ők e kis területen vetik meg a tagadás lábát. És egyszerűen nye pozvoli­­moskodnak. Emellett úgy szeretnék feltüntetni a ke­resztény blokkot, mintha ez állna útjában a megegyezésnek, a békének, mindannak, ami ma Magyarországot egyre súlyosbodó sorsából kiemelhetné. És akadnak liberális­­kodó és az országban talajt vesztett poli­tikusok és pártok, melyek még asszisztálnak ezen nye pozvolimoskodásnak. Azt hiszik, ez az utolsó alkalom, amikor még a hajó­törésben valamit meg lehetne menteni, mert ha jön a választás, akkor a keresztény hullám egészen elmenti őket. Mindezt pedig összetett kezekkel kel nézni, mert nincs fórum, ahol le lehetne számolni ezzel a hamis játékkal. De lesz fórum. A nemzet közelgő ítélete. A nemzet szenvedése alatt is látja ezt a perfid takti­kát, melyet idegen erőkre támaszkodva folytatnak egyenesen a nemzet érdeke ellen. Mert nemcsak az entente elismerésére szá­mítható kormány nem tud megalakulni. Ez még csak a negatívum. Nem is ez a legká­rosabb dolog. De gazdasági életünk szán­dékos megbénítása is beletartozik a nye­pozvolimoskodók taktikai fegyvertárába. Számos üzemben, a kereskedelmi életben, a pénzügyi politikában egyaránt találko­zunk olyan cselekedetekkel és magatar­tással, mely a nagy közérdekek kárával akarja a keresztény kormányzást megnehe­zíteni, ellene az elégedetlenség és gyűlölet értelmét felébreszteni. Mindez még­sem fogja megtéveszteni a keresztény közvéleményt, mely annál szi­lárdabb lesz, mentül inkább szembehelyez­kedik vele a radikalizmus. A keresztény többség végre ráismert Szent­ István orszá­gában önmagára, tudatában van erejének, de minden kihívás csak meg fogja azt acé­lozni. A keresztény nép a maga nagy többségé­nek tudatát átvitte a politikai küzdőtérre. Ez voltaképpen az egész mostani politikai helyzetnek signaturája. A bolsevizmus lökte meg ez irányban a magyar népet, midőn a kommunista kisebbség terrorja oly meg­alázást és szenvedést hozott reá, mellyel végleg betelt a pohár. Ha most ugyanez a Egy Soca-menti temetőben ... Kamnik, november elején. A krajnai Alpnek tövében, a sebesen folyó sötét­­földszinti Kam­nik-patak mentén fekszik a kies és vadregényes szlovén kis falucska, ahonnan e soro­kat írom. A falucska nevét hiába keressük a tér­képen, bár sok évszázados kolostora a török be­törés idejéből híres. Egy esztendő előtt azonban még­­Stein in Kraim-nak hívták és a Kurhausban, mert ilyen is van a gyönyörű faluban,most vasutas­képző tanfolyam van. A szlovének nagyon büszkék erre, mert a szlovén vasutasok a legmegbízhatób­bak. Legutóbb a belgrádi kereskedelemügyi mi­niszter járt Ljubljanában és megcsodálta a szlovén vasutakon uralkodó rendet. Azonnal intézkedett is, hogy a horvát és szerb vasutakhoz is szlovén vasutasok kerüljenek. Tényleg nagy különbség van, ha Zidani Moriból — ezelőtt Steinbruck — dél felé Zágrábnak vagy a kövesmedrű Száva men­tén haladó vasúton lam­bljana—Laibach felé uta­zunk. Kamnik fölött a templom oldalán húzódik végig az egyszerű, rendezett kis temető, amelyben a szlo­vének nagy költőjének Medved-nek frissen koszorú­­zott sírja van.Az öreg Hofvat a laibachi törvényszék nyugalmazott elnöke és a kitűnő dr. Franz Kobal tanár, a szlovén kormányzóság sajtómogulja, a szláv faj rajongásával mesélt nekem itt, miköz­ben a csöndes sírok és hervadt fák között sétáltunk, nemzeti költőjüknek Grigorcic-nak nagy álmáról amelyet «A Soca mentén .. cimü hőskölteményé­ben örökített meg. A Soca mentén pihen az egész szláv nép álma, a Socá­ban ünnepli ez a legnemesebb szláv faj múltját és Grigorcic álmában rejlik a szlovének tör­ténelmi jövője ... A kopár Karst és a lilaködös Alpok között, a kék Soca mentén élt egy nép, mely évszázadokig küzdött szabadságáért. Nagy csaták folytak, em­bervértől pirosult a kék Soca vize, de a Karst és Alpok népe nem hiába szenvedett. A Soca halottai feltámadtak és szabad lett a szlovén nép ... Ez volt Grigorcic álma és Kobal professzor élve­zetes, lelkes elbeszélése után mintha látnám a Soca halottainak feltámadását! Hány ezer magyar fiú álmodik a Socában? ! Mert a szlovén Soca nem más, mint a sebes Isonzo, amely folyó mentén tizen­két borzalmas csatában ontotta vérét a magyar Alföld, az erdélyi bércek és a Kárpátok népe. Vájjon miről álmodnak azok a névtelen hősök a szlovén Soca meder ágyában? — Látja, kérem, ha arra a magaslatra felme­gyünk, csak félórányira van innen, amott a nagy medencén túl, ahol a monda szerint valamikor nagy tenger volt, láthatjuk a Socát... Tretet... a szlo­vén Adriát ... Beszélgetve mentünk fel a dombra, a krajnai Karavankák egyik ormára. A nagy háború köze­lebb hozta a szlovéneket álm­ukhoz, egyelőre azon­ban csak az ígéret hegyéig jutottak. A Socát, Trstet, a Jadrjanát csak a Karavankák ormairól láthatják. Wilson tizennégy pontját nyögi a szlovén nép is, de nem sokáig. Triest a szlovén lelkek mélyében alvó vágyó Fiume nem érdekli őket. Ez a horvátok ügye. Dr. Zerjam kormányzóhelyettes, akivel órákig beszélgettem Szlovénországról, nem szívesen fog­lalkozik ezzel­­ a thémával. Fiume sorsa nincsen szívükhöz nőve. Ebből is látható, mily óriási ellen­­tétek vannak szlovének és horvátok, horvátok és szerbek között. A szlovének nagy idealisták, de csak meg­valósítható eszmékért tudnak rajongni. Egy talp­­alattnyi olyan területre sem fáj a foguk, mely nem az övék, amelyen nem szlovén nép lakik. Triest az más. Triest lakossága ugyan olasz és német, de a környék, a falvak körülötte szlovének és a városban is annyi a szlovén, hogy a legtökéletesebb iskoláik Triestben voltak. Hogyan törődjön bele ez a sza­badságszerető nép abba, hogy a szlovén iskolákból olasz iskolákat csináltak? Nem, inkább nem járnak Triestben iskolába ! Belgrádban örökös válság, Zágráb hibáit si­ratja és Ljubljana tervez, dolgozik és épít. Ebben a rövid mondatban benne van egész Jugoszlávia politikája. A lankadatlan Vanhousek­ nem törődött azzal, hogy Belgrád elegendőnek tartja a belgrádi és zágrábi egyetemet. Egyetemmé alakította át a kaszárnyát, a monarchia legkitűnőbb szláv pro­fesszorait szerződtette, kiíratta a beiratások határ­­dejét és amidőn minden készen volt, midőn az elő­adások folytak, itt át a belgrádi központi kormány­­n­ak, hogy adja ki a dekrétumot a ljubljanai egye­tem alapításáról. Minden téren van ez így. Nemcsak most, a múltban is, midőn Ferenc József szobra talpazatán állt még a császárhű Laibachban. Pásztortűz mellett heverve, miközben illatos !

Next