Nemzeti Ujság, 1920. január (2. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-29 / 25. szám

Igazi békét! Budapest, jan. 28. A párisi szikratávíró-állomás tegnap le­adott nagyszámú sürgönyéből csak egy ragadta meg figyelmemet. Az, mely jelenti, hogy a francia sajtó véleménye szerint a versaillesi békét revideálni kell, íme, sokkal hamarább, mint bárki kép­zelte volna, az entente-országokban meg­kezdődött a kijózanodás és Európa valódi helyzetének felismerése. Az «Arc de tri­­omphe» ott áll még büszkén az elyséei sétány széles útjának végén, hol a nyáron a diadaltól és Koszutól ittas Páris öröm­ujjongása közt vonultak el Foch és Joffre csapatai, de a győzelmi mámor már szét­oszlott és a győztes francia nemzet aggódó szemekkel tekint a jövő felé. Odaát a csatornán túl a közvélemény még korábban föleszmélt az igazságra, hogy a győzelem, melyet az entente a központi hatalmak fölött aratott, véresre sebezte a győzők országait is. Az Egyesült Államok népe pedig nemcsak fölismerte ezt­ az igaz­ságot, de le is vonta belőle a következte­tést, visszavonulván a győztesek tanácsából. A helyzet ma egészen más, mint volt ama verőfényes napokon, mikor a nyugati nagyhatalmak és szövetségeseik összeültek Párisban ítélkezni a legyőzöttek fölött. Elfogulatlan elmék már akkor is óva intet­ték a békekonferenciát: ne feszítse túl a hurt és ne kívánjon lehetetlenséget a­­ vesz­tesektől. A semleges országok közgazdasági szakértői nem haboztak rámutatni, hogy a politikai­ erőszaknál még nagyobb vesze­delmet jelent nemcsak Európára, de az egész civilizált világra nézve az a gazdasági erőszak, melynek igája alá akarják kény­szeríteni, a németeket és egykori szövetsé­geseit. Hasztalan volt a figyelmeztetés: Clemenceau és társai akaratából érvényessé váltak ama világtörténelmi monstrumok, melyeket német, osztrák és bulgár béke­­szerződésekként ismerünk és elkészült méltó társuk : a magyar békeszerződés. Egy fél év sem telt a versaillesi okmány aláírása óta és a francia sajtó megdöbbenve kénytelen belátni, hogy a Németországot fenyegető állami csőd végzetes visszahatás­sal lesz Franciaországra is. De nemcsak a Rajnán túl vonaglik a gazdasági élet, az ötéves háború szörnyű következményei­nek súlya alatt nyög az egész világ. Az ezer szállal összefűzött gazdasági életet nem lehetett büntetlenül megbénítani és szét­szakítani annyi éven át. Meg kell miatta szenvednie mindenkinek, bűnösnek és ár­tatlannak egyaránt. Jól mondotta Asquith 1914 nyarán, hogy ha kitör a világháború, Európa gazdasági összeomlása elkerül­hetetlen. A katasztrófa gigászi méretekben és gyors léptekkel közeledik. A pénz vásárló értéke mindenütt­ rohamosan csökken. A nyersanyag hiánya kétségbeejtő a gyár­ipart. Élelmiszerekben szükséget szenved egész Európa és éhínségtől jajgatnak az­­emberek milliói Ausztriában, Németország­ban, Lengyelországban, a török birodalom­ban és a magyar földön és éhségtől száz­ezrek pusztulnak el Oroszországban. A kereskedelem meg van bénítva, a meglevő áruk szabad kicserélésének útját állja a valuta rendezetlensége és a piacok meg­közelíthetetlensége. Mindezek mögött nem is lappang már, hanem fenyegető morgással emeli föl fejét a megkínzott, a nyomorgó, a szenvedéseket tovább elbírni képtelen milliók elégületlensége. Előttünk a gazda­sági katasztrófa és a katasztrófa mögött az anarchia. De ez sem elég, hogy beteljék a megpró­báltatások helybe. Oroszország felől a bolse­­vizmus réme vigyorog a világra, fenyegetőb­ben, mint valaha. A párisi békekonferencia bölcs diplomatái és Napóleonjai ezt a ve­szedelmet is épp oly balul és rövidlátóan ítélték meg, mint amily képtelen elfogult­sággal és államférfim belátás nélkül próbál­ták Európa politikai viszonyait újjáalkotni. Most a kettős katasztrófával szemben tanácstalanul állanak. Clem­enceaut a fran­cia nemzet már elejtette; Lloyd George lába alatt is inog a talaj; a legfőbb tanács helyett nagykövetek törik fejüket a teen­dők fölött, de még mindig nem látjuk, hogy fölismerik-e egész nagyságában a veszélyt, mely a világot fenyegeti ? Többé nem lehet szó aktív vagy vissza­vonult államférfiak presztízsének megőrzé­séről. Mit nekünk és az egész emberiségnek, hogy mihez kötötte magát a múlt évi ta­nácskozások folyamán Clemenceau vagy bárkicsoda a legfőbb intézők közül. Revíziót követel a világ! Revideálni kell az eddig megkötött békeszerződések összes abszur­ditásait és igazságtalanságait és megnyug­vást szerezve a megbántott lelkeknek, az igazi béke­ palládiuma alatt kell egyesíteni a civilizált népeket a társadalmi rend meg­mentésére és az ázsiai vörös rém leküzdésére. Minden elmulasztott nap közelebb hozza a katasztrófát. A felelősség Isten és a történe­lem előtt azokat fogja terhelni, kiknek ma még módjukban áll a cselekvés. (b. a.) Tagválasztás az Akadémiába. Irta: F. C. Philips. ^ —■ A „Nemzeti Újság“ tárcája. Jr Theodore Vaurien levele Lady Gertrude Vaurienhez. Bedford Hotel, Brighton. Kedd. Kedves Gertrude! Nincs arra semmi Szükség, hogy te idejöjj, már sokkal jobban érzem magam és akár­mi­kor haza is mehetek. Szokás szerint pénztelen­ség kínoz. Nem hiszem, hogy L. utóbb is meg­veszi a képemet. Garasoskodó ember, úgy lá­tom, ki akar a dologból bújni. Csak­ valamikép az akadémiába tudnám magam beválasztatni, úgy minden jóra for­dulna még. Amint Te is tudod, jelöltetésem a vén Symestől függ, nem hiszem azonban, hogy jó szemmel nézné. Szerető férjed Theodore. Lady Gertrude Vaurien levele Theodore Vaurienhez. Clargcss Street, Piccadilly. Szerda. Drága egyelenem!. Mennyire bánt, hogy ennyi gondod van! Nincs az a dolog, amit meg ne tennék, hogy a legcsekélyebb bajtól megkíméljelek. Még Mrs. Symest is meglátogatnám, bár tudom miféle nő. De ezt bizonyára Te sem kívánnád tőlem. Tegnap volt a születésnapom. Valószínűleg megfeledkeztél róla. A bátyám 200 fontot kül­dött ajándékba, amit most ide mellékelek. Ha nélkülözheted, küldj vissza belőle 20 fontot. Isten veled, drágám! Hűséges feleséged Gattrad és John Symes, akadémiai tag levele William Brush, Esquirehez. Gower Street,. 21. Március 3-án. Kedves Brush! Vettem levelét, melyben pártfogásomat kéri az akadémiába való jelölésre. Kedves bará­tom, nemcsak, hogy Önre fogok szavazni, de minden befolyásomat latba vetem az Ön érde­­­­kében. Nincsen jobb barátja és lelkesebb bá- s m­ulója, mint John Symes. "Theodore Vaurien levele Lady Gertrude Vaurienhez. Brighton. Szerda. Kedves Gertrude! Köszönöm leveledet és a mellékeltet. Miért ne látogatnád meg Mrs. Symest? Ha ügyesen fogsz hozzá, úgy még minden jóra for­dulhat, mert ez a nő mindenre ráveszi az urát. Egyre az irántam érzett vonzalmadat hangoztatod, most pedig vonakodsz olyasmit megtenni, ami mindennél nagyobb hasznomra lehet. És miért? Tisztán afféle hülye és elavult kényes­kedésből. Bár lehet, hogy nagyon szeretsz, nem zár­­kózhatom el attól a ténytől, hogy gyakran csak hátráltatod előmenetelemet. Oktalan mód féltékenykedel ama hölgyekre, akik mo­dellt ülnek nekem, sőt mi több, ezt ki is muta­tod. Most meg már annak kerítesz nagy fene­ket, hogy Mrs. Symes ezelőtt balletlány volt. kel, hogy Mrs. Symes ezelőtt ballettánc­osnő volt. Nem látom be, hogy ezt ilyen alkalom­mal mért kell tekintetbe venned. Különben cselekedjél tetszésed szerint. Férjed Id. U. i. Sajnálom, de nem nélkülözhetem a 20 fontot Lady Gertrude Vaurien levele Theodor O. Vaurienhez. Csütörtök. Drága egyetlenem! Kimondhatatlanul bánt, hogy megharagsz­­tottalak. Ma délután meglátogattam Mrs. Sy­­­mest és olyan szeretetreméltó voltam, ahogy tőlem tellett. Ó, úgy látszott, el volt ragadtatva és határozott ígéretet tett, hogy az ura minden esetre Téged fog pártolni a választáson. Mi­előtt elmentem Mr. Symes is bejött. Szegény­ ember teljesen a felesége befolyása alatt áll, egyáltalán nincs önálló nézete. Az asszony meghívott keddre ebédre és én elfogadtam. Drága egyetlenem, most már biztos vagyok benne, hogy minden jól megy. Hűséges feleséged Gertrude. Charles Sepia levele Frederick Montagne­­hez. Április 2-án. Kedves barátom! A legnagyobb örömmel teszek eleget meghí­vásodnak csütörtökre. U. i. Hallottad, ugy­e, hogy azt a nyomorult frátert, a Vauden­t beválasztották az akadé­miába? A vén Symes, és pedig egyre ócsárolta úgy a személyét, mint a képeit, lett a leglelke­sebb pártolója és ki is harcolta a megválasz­tását. Mindig azt állítottam, hogy engem már semmi sem lep meg, de ez már a soknál is több! A tegnapi esti lapokban bizonyára Te is olvastad, hogy szegény Brush agyonlőtte ma­gát. Angéláéi j£sty Afcoutimí. őszinte hive I­­­si­­ Csatolrák„ 1920* január 29. * IT. át?­. 26. szám. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség: Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28. sz. Telefon: József 65 és József 66. Kiadóhivatal: IV.,Gerlóczy-utca 11.sz. Telefon: 107—87. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős Eserkesstő: Túri Béla. Előfizetési ár: Egész évre 220 kor., félévre 110 kor, negyedévre 56 kor, egy hónapra 20 kor. Egyes szám 10 fillér. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. A" 1926-11­ .­"9­1 M

Next