Nemzeti Ujság, 1920. október (2. évfolyam, 232-257. szám)
1920-10-22 / 250. szám
2 ——» % kérdéses visszaéléses nyomozás vétkesei ellen. Kihallgattatása után fog a polgári hatóságnak átadatni a megfelelő közigazgatási eljárás végett Ezek következtében elrendeltem: a) A 6. osztályban alkalmazott összes polgári nyomozók máris felügyelet alatt tartatnak a kelenföldi laktanyában; b) a körletparancsnoknak meghagytam, hogy Ruppert képviselőt kérje fel, hogy mindazon bizonyítékokat, melyekre beszédét alapította, közölje a körletparancsnok ügyészével; e) miután Ruppert nemzetgyűlési képviselő beszédében Danszky főhadnagyot súlyos vádakkal illette, Danszky ellen a katonai bűnvádi perrendtartás szerinti előzetes megállapításokat elrendeltem; d) táviratilag rendeletemre az ország egész területén a körletparancsnokok azonnal megteszik a kezdeményező lépéseket vegyes bizottságok alakítása iránt (ügyész és rendőrkapitány), kik az összes katonai fogdákat átvizsgálják. Ezek megállapítják, hogy mely polgári egyének és miért vannak letartóztatva, ''hogy egyrészt az esetleges ártatlanok szabadlábra helyeztessenek, másrészt pedig hogy a többiek, kivéve a kbtk. 306-327-ig terjedő paragrafusokban foglalt katonai bűntettekkel vádoltak, illetékes bíróságaiknak átadassanak. Hangsúlyozni kívánom még, hogy ez a ténykedés a hadsereg hivatásán kívül esik és ezért a hadsereg már rég várja azt a pillanatot, amikor ezt az ügykört a polgári hatóságoknak megnyugvással átadhatja és az ő természetes munkaköréhez visszatérhet. Apponyi álláspontja: A liberális sajtó valóságos örömujjongással közli Apponyi Albert gróf nyilatkozatát, amelyben bejelenti, hogy kilép passzivitásából. A nyilatkozathoz fűzött kommentárok úgy értelmezik Apponyi aktivitását, mintha zászlót bontana és már tudni vélték, hogy a mérsékeltebb politikai irányzat vezetőivel érintkezést keresett és tárgyalásba bocsátkozott egy uj párt alakításáról. A Magyar Távirati Iroda munkatársa ma felkereste gróf Apponyi Albertet, aki e kérdésben a következőket mondotta: — Senkivel sem tanácskoztam, csak egyszerűen azért tettem meg nyilatkozatomat, mivel kötelességemnek tartom, hogy ha bizonyos bajokat látok, először magukra a bajokra mutassak rá és azután azoknak orvoslására. Kötelességemnek tartom alkalomadtán megfelelő formák mellett ezekről nyilatkozni. Semmiféle pártbontásra vagy pártalakításra kísérletet nem tettem, egyszerűen a magam egyéni gondolkozását fejeztem ki, úgy tartom, hogy nemzetgyűlési képviselő vagyok és olyan politikai nyilatkozatokat, amelyek kritikai természetűek, a nemzetgyűlésen fogok tenni. Gróf Apponyi Albert a székesfehérvári városi testület díszközgyűlésén, amely a jövő vasárnap lesz, részt fog venni. Korányi pénzügyminiszter Ereky interpellációjáról. Ereky Király nemzetgyűlési képviselő a nemzetgyűlés .A napi ülésén meginterpellálta a miniszterelnök? a cukorárak megállapítása ügyében. Erre vonatkozóan báró Korányi pénzügyminiszter a következő nyilatkozatot tette: — A mai esti lapokból értesültem Ereky interpellációjáról, aki az eddigi parlamenti gyakorlatból eltérően nem engem, hanem a miniszterelnököt interpellálta meg. Míg gyorsírói feljegyzést nem látok, nem mondhatok végleges véleményt az interpellációról. De már most is közölhetem, hogy a cukorárak nincsenek megállapítva, a tárgyalás még folyamatban van, az erre vonatkozó szaktanácsot össze is hívtam, amely hétfőn fog először tanácskozni. Az, hogy a minisztérium egyik főtisztviselője állapított volna meg többféle árat, tudomásom nélkül vagy pedig, mintha velem egy aktát aláíratott volna, tendenciózus beállítás. Aki ismeri a minisztérium gyakorlatát, tudja, hogy ilyen nagyjelentőségű kérdésben a miniszter nem ír alá aktát, mielőtt az üggyel nem foglalkozott. Az eddig folytatott tárgyalásokról mindenkor tudomással bírtam és ■■ a tárgyalás minden részébe irányításom szerint történt. Az is természetes, hogy kétheti távollétem idejére is megadtam a megfelelő utasítást. A támadásnak azt a módját illetőleg, amelyet Ereky a nemzetgyűlésen a minisztérium egyik régi képviselőjét és igen érdemes főtisztviselőjét alaptalanul meggyanúsította, csak azt jegyezhetem meg, hogy ilyen becsületmeggyalázás csak az azt elkövetőt állítja megfelelő világításba. .. NEMZETI UJSÁG Péntek,1920 október 12. Benárd miniszter üdvözlése. A MTI jelenti: Dr. Benárd Ágost népjóléti miniszter abból az alkalomból, hogy a nemzetgyűlés bizottságában erélyesen követelte a munkásbiztosítás reformjának sürgős letárgyalását, táviratot kapott a szombathelyi keresztény munkás-szakszervezetek részéről, melyben üdvözlik, hogy oly hathatósan kell a munkásság védelmére. A miniszter erre meleg hangú táviratban válaszolt és mondott köszönetet. Avarffy nyilatkozata. Avarffy Elek nemzetgyűlési képviselő munkatársunk előtt a következő nyilatkozatot tette: A Virradat tegnapi számában „Kilépések a kormányzópártból“ a cikkben úgy tűnik föl a dolog, mintha a kormnyzópártból való kilépésemhez Ruppert képviselő beszéde adta volna meg a lökést. Kilépésemet jelentő levelemet már a képviselő úr beszéde előtt megírtam. Mindazonáltal a föltevés alkalmas arra, hogy néhány megjegyzést tegyek. Koppert képviselő úr mát több ízben mondott hatalnan beszédeket, amelyekben mindig megtalálta a módját hogy a keresztény irányzaton egyet rúgjon ,belend szávet támadásokat intézzen. E beszédek a kormánreenálrt belsejéből hangzottak el és " hol a hadsereget, hol az Ébredő Magyart?". Egyesületét hol a numerus clausust támadták, a zsidóvédelem jegyében folytak le s épp ezért mondani sem kel, hogy a zsidóság legnagyobb örömére szolgáltak, amely minden esetben haladéktalanul tud gondoskodni arról, hogy ezek a beszédek telegrafikus gyorsasággal a® egész világot bejárják. Tegnapelőtt Ruppertet, az ügyvédképviselőt tanultuk megismerni, aki ha a Bandau-ügyben mondott is igazságokat, de végeredményben is az úgy olyan színezetet nyert, hogy az egész világ joggal kérdezhető, hogy ugyan milyen „fehér“ lehet a terror Magyarországon, ha éppen a kormányt támogató többség egyik tagja kétórás beszédben tud azzal foglalkozni. Nem egy eset volt már, hogy magából a kormányzópártból támadták a kormányt a. a jogrendbe ütköző atrocitások miatt, de ezek a liberalizáló urak egyetlenegyszer sem ostromolták a kormányzatot a puha keresztény politikája miatt. Gyilkosságok, zsarolások, komzsaságok minden időkben történtek s most divatba jött, hogy egy csomó bűntény politikai megvilágításba helyeztessék, abba fehér terror belemagyaráztassék s azok a keresztény kurzus rovására és gyalázatára írassanak. Tény, hogy én a tendenciának ezen az útján senkit követni hajlandó nem vagyok, de nem vagyok hajlandó a kormányt sem követni tovább azon az uton, amelyen a keresztényszociális Magyarország felépítésében hosszú hónapok alatt — a kultusztárca leszámításával — úgyszólván egyetlenegy lépést sem haladt előre. \ Hollósi bíróság elé állította Löw rabbi védőjét. Rágalomhadjárat Löw bűnösségének tanúja ellen. Löw főrabbi viselt dolgai még végig sem repültek a szenzáció villámos szárnyán Budapesttől Tokióig, máris megindult a mentési akció azon a csavarmenet f után, amelyen a faji szolidaritás végig szokta korbácsolni kiszemelt áldozatait. A mentés ugyanis mások feláldozásával történik: mellékvágányra terelik a kérdést, üldözőbe veszik a tanukat s ha a pénz nem használ, következik a rágalom, a ferdítés, a hangulatkeltés, melyben páratlan virtuozitásra emelkedett a szolidáris faj művészete. Löw Immanuel bűnösségének két tanúja volt: Nypels György hollandi újságíró és Hollósi Sándor hírlapíró. Nypels, a nyilvánvaló ellentmondások és hazugságok labirintusába keveredett, ezt az embert leverte lábáról a pénz, Hollósit le akarja verni a rágalom; ez a magyarázata annak az éppen nem meglepő s a züllött magyar közéleti erkölcsök közepette megszokott jelenségnek, hogy Hollósi Sándorból üldözött vad lett. Hollósi Sándor tudvalevőleg Nypels Györgygyel, aki vele együtt Szegeden Lőw rabbi átkozódó, gonosz kifakadásait hallotta, a nevezetes Löw-jeleplezést követő napon felment a parlament épületébe. Itt, a folyosón egy zsidó újságíró nyíltan megfenyegette Hollósit, mondván: — Das haben Sie gegen das Judentum gethan. Das vjp.rden Sie bereuen. (Ezt Ön a zsidóság ellen tette. Megkeseriiii.) E fenyegetésben az a veszedelmes, egészen speciális szempont nyilatkozott meg, mellyel a zsidóság a Löw-ügyet nézte. Ez az ügy az első pillanattól kezdve nem Löw rabbinak s Hollósi Sándornak ügye volt. A Löw-ügyet a világ összzsidósága a saját legegyénibb ügyének fogta fel és hogy Löw rabbit menthesse, el láthatatlan, titokzatos nagy gépezet erejével indult meg a rágalmazási hadjárat Hollósi Sándor személye ellen. Titokzatos hatalmak kivitték, hogy Bécs városa az osztrák főváros „békessége és nyugalma érdekében“, evvel az ostoba és átlátszó hamis ürüggyel kiutasította Bécsből Hollósi Sándort. Hollósi ekkor külföldre utazott. A rágalom hadjárata azonban nem szűnt meg. Löw rabbi védelmét dr. Baracs Marcell, a budapesti ügyvédi kamara alelnöke, különben Löw rokona, vette át, akinél egy napon megjelent Nypels György s bizonyára nem a zsidó világszövetség nyomása alatt — szőröstől-bőröstől visszavonta a vizsgálóbíró előtt régebben tett, esküvel erősített vallomását és ahogy jött, eltűnt. A Hollósi elleni, akció Nypels ar, akire talán némi világot vet, hogy felesége spanyol zsidó asszony, ezután hirtelen, ahogy jött, eltűnt A Hollósi elleni akció ezek után még nagyobb erővel folyt tovább. Hallatlan erőfeszítéssel, pénzt nem kimérve, eszköztől vissza nem riadva folyt a munka, hogy Hollósi személyét megbízhatatlannak, jellemét sötétnek, tetteit gyanúsaknak tüntessék fel. Baracs Marcell odáig ment, hogy ez év aug. 11-én, amikor a főváros közgyűlésén valaki így kiáltott feléje: Beszéljen a szegedi rabbi ügyéről, ezt felelte vissza: — Nem tudom, kinek adnám a züllöttség pálmáját, Hollósi Sándornak-e vagy Hüttner Sándornak? . Miután ez a rágalmazó kijelentés olyan konkrétumot jelentett, mely eljárás tárgyát képezhette, Hollósi megragadta a védekezés alkalmát s rágalmazás címén feljelentést tett dr. Baracs Marcell ellen. A feljelentésben Hollósi hangsúlyozza azt a meggyőződését, hogy a személye ellen indított vad hajsza kezdeményezője és szervezője Baracs Marcell volt. A tárgyalás. Ma tárgyalta ezt a rágalmazási bűnpert a büntető járásbíróságon dr. Vass Károly büntetőbíró. Baracs Marcellt dr. Polónyi Dezső és dr. Dissy Géza védte, a főmagánvádló Hollósi Sándortdr. Vasek Ernő képviselte. . . Elsőnek dr. Vasek Ernő szólalt fel. Rámutatott arra, hogy ez a per csak premisszája annak a harcnak, mely Löw rabbi személyén keresztül az új Magyarország és a magyarság ellenségei közt folyik■. Ismertette ezután a vádbeli cselekményt s kijelentette, hogy ha a védelem bizonyítani kivan, ennek legkevésbé sem áll útjában. Utána Baracs Marcellt hallgatja ki a bíróság. Kijelenti, hogy a főmagánvádló által felhozott kijelentéseket valóban megtette. Tényekkel és bizonyítékokkal kívánja igazolni, hogy a főmagánvádló valóban erkölcsileg züllött egyén. A bizonyítékokat ügyvédje fogja előterjeszteni. A védő és vádló harca, Polónyi Dezső, Baracs Marcell ügyvédje szólalt fel ezután. Avval a merész kijelentéssel kezdte, hogy az inkriminált kijelentéseket egy igaz ember tette egy igaz ügy érdekében. Áttért ezután Hollósi személyére s bizonyítani kivánta, hogy Hollósi Sándor nem született keresztény; valamikor zsidó volt s azelőtt Hollaendernek hívták. (Mintha ez bűn volna.) Nevét pár évvel ezelőtt magyarosította, de nem Hollósira, hanem Hollósra. (A valóság az, hogy annak idején véletlenül került a Hollós név Hollósi névmagyarosítási kérvényébe; ő mióta a nevét megváltoztatta, állandóan a Hollósi nevet használja.) A Hollósi név azért kellett, Hollósinak, mondta tovább Polónyi, mert egy Hollósi Sándor nevű költőnek egy verseskötetét kinyomatta és ezt a könyvet ismerősei körében mint sajátját terjesztette. (Kissé valószínűtlen.) Ezekre a körülményekre vonatkozólag kéri kihallgatni Hollósi atyját, bátyját és Braun Andor ügyvédet. Sorra vonultak fel ezután Polónyi beszédében a Hollósi ellen összegyűjtött képtelennél képtelenebb vádadatot. Hogy feltörte egyik nagybátyja szekrényét s abból értékeket lopott (rémmese), hogy a proletárdiktatúra közegeivel benső viszonyban állt,útlevél-ügyben ismerte meg a külügyi népbiztosság pár vezető tagját), hogy a tanácskormánytól 2000 hollandi forintot kapott (ez Saxe József szerkesztő Hollandiába küldött pénze volt), a közoktatásügyi népbiztosságtól pedig 50.000 koronát vett fel. (Érdekes volna nyugtát látni erről.) Azt is állította Polónyi, hogy a külföldön terjesztett hazafiatlan hírek nagy része éppen Hollósi Sándortól származik. (Épp ellenkezőleg Hollósi Sándor volt az, aki elsőnek támadta a Károlyi-kormányt és úgy a bolsevizmus alatt, mint utána, példás korrektséggel hirdette a külföldön a magyarság igazát). Felhozta még, hogy Hollósi Budapesten is agent provocateurként működött s mindezen állítások bizonyítására tanúként kéri kihallgatni Nypels Györgyöt, Scherl Ervint, a kommunista Lorschy Ernőt, Marz Ferenc gyárost, báró Szterényi Józsefet és dr. Strasszer Józsefet. Dr. Vasek nyilatkozata Polónyi Dezső előterjesztéseire Hollósi képviselője, dr. Vasek Ernő válaszol. Hogy Hollósi Sándor