Nemzeti Ujság, 1920. október (2. évfolyam, 232-257. szám)

1920-10-22 / 250. szám

2 ——» % kérdéses visszaéléses nyomozás­ vétkesei ellen. Kihallgattatása után fog a polgári hatóság­nak átadatni a megfelelő közigazgatási eljá­rás végett Ezek következtében elrendeltem: a) A 6. osztályban alkalmazott összes pol­gári nyomozók máris felügyelet alatt tartat­nak a kelenföldi laktanyában; b) a körletparancsnoknak meghagytam, hogy Ruppert képviselőt kérje fel, hogy mindazon bizonyítékokat, melyekre beszédét alapította, közölje a körletparancsnok ügyészével; e) miután Ruppert nemzetgyűlési képviselő beszédében Danszky főhadnagyot súlyos vádak­kal illette, Danszky ellen a katonai bűnvádi perrendtartás szerinti előzetes megállapításo­kat elrendeltem; d) táviratilag rendeletemre az ország egész­ területén a körletparancsnokok azonnal meg­teszik a kezdeményező lépéseket vegyes bizott­ságok alakítása iránt (ügyész és rendőrkapi­tány), kik az összes katonai fogdákat átvizs­gálják. Ezek megállapítják, hogy mely polgári egyének és miért vannak letartóztatva, ''hogy egyrészt az esetleges ártatlanok szabadlábra helyeztessenek, másrészt pedig hogy a többiek, kivéve a kbtk. 306­-327-ig terjedő paragrafu­sokban foglalt katonai bűntettekkel vádoltak, illetékes bíróságaiknak átadassanak. Hangsúlyozni kívánom még, hogy ez a tény­kedés a hadsereg hivatásán kívü­l esik és ez­ért a hadsereg már rég várja azt a pillanatot, amikor ezt az ügykört a polgári hatóságoknak megnyugvással átadhatja és az ő természetes munkaköréhez visszatérhet. Apponyi álláspontja: A liberális sajtó valóságos örömujjongással közli Apponyi Albert gróf nyilatkozatát, amelyben beje­lenti, hogy kilép passzivitásából. A nyilatkozathoz fűzött kommentárok úgy értelmezik Apponyi akti­vitását, mintha zászlót bontana és már tudni vél­ték, hogy a mérsékeltebb politikai irányzat vezetői­vel érintkezést keresett és tárgyalásba bocsátkozott egy uj párt alakításáról. A Magyar Távirati Iroda munkatársa ma felkereste gróf Apponyi Albertet, aki e kérdésben a következőket mondotta: — Senkivel sem tanácskoztam, csak egyszerűen azért tettem meg nyilatkozatomat, mivel kötelessé­gemnek tartom, hogy ha bizonyos bajokat látok, először magukra a bajokra mutassak rá és azután azoknak orvoslására. Kötelességemnek tartom alka­lomadtán megfelelő formák mellett ezekről nyilat­kozni. Semmiféle pártbontásra vagy pártalakításra kísérletet nem tettem, egyszerűen a magam egyéni gondolkozását fejeztem ki, úgy tartom, hogy nemzetgyűlési képviselő va­gyok és olyan politikai nyilatkozatokat, amelyek kritikai természetűek, a nemzetgyűlésen fogok tenni. Gróf Apponyi Albert a székesfehérvári városi testület díszközgyűlésén, amely a jövő vasárnap lesz, részt fog venni. Korányi pénzügyminiszter Ereky interpellációjáról. Ereky­ Király nemzetgyűlési képviselő a nemzet­gyűlés .A napi ülésén meginterpellálta a minisz­terelnök? a cukorárak megállapítása ügyében. Erre vonatkozóan báró Korányi pénzügyminiszter a kö­vetkező nyilatkozatot tette: — A mai esti lapokból értesültem Ereky inter­pellációjáról, aki az eddigi parlamenti gyakorlat­ból eltérően nem engem, hanem a miniszterelnököt interpellálta meg. Míg gyorsírói feljegyzést nem látok, nem mondhatok végleges véleményt az inter­pellációról. De már most is közölhetem, hogy a cu­korárak nincsenek megállapítva, a tárgyalás még folyamatban van, az erre vonatkozó szaktanácsot össze is hívtam, amely hétfőn fog először tanács­kozni. Az, hogy a minisztérium egyik főtisztvise­lője állapított volna meg többféle árat, tudomásom nélkül vagy pedig, mintha velem egy aktát aláíra­tott volna, tendenciózus beállítás. Aki ismeri a mi­nisztérium gyakorlatát, tudja, hogy ilyen nagyje­lentőségű kérdésben a miniszter nem ír alá aktát, mielőtt az üggyel nem foglalkozott. Az eddig foly­tatott tárgyalásokról mindenkor tudomással bírtam és ■■ a tárgyalás minden rész­ébe irányításom szerint történt. Az is természetes, hogy kétheti távollétem idejére is megadtam a megfelelő utasítást. A táma­dásnak azt a módját illetőleg, amelyet Ereky a nemzetgyűlésen a minisztérium egyik régi képvi­selőjét és igen érdemes főtisztviselőjét alaptalanul meggyanúsította, csak azt jegyezhetem meg, hogy ilyen becsületmeggyalázás csak az azt elkövetőt ál­lítja megfelelő világításba. .. NEMZETI UJSÁG Péntek,­­1920 október 12. Benárd miniszter üdvözlése. A MTI­ jelenti: Dr. Benárd Ágost népjóléti minisz­ter abból az alkalomból, hogy a nemzetgyűlés bizott­ságában erélyesen követelte a munkásbiztosítás re­formjának sürgős letárgyalását, táviratot kapott a szombathelyi keresztény munkás-szakszervezetek ré­széről, melyben üdvözlik, hogy oly hathatósan kell a munkásság védelmére. A miniszter erre meleg hangú táviratban válaszolt és mondott köszönetet. Avarffy nyilatkozata. Avarffy Elek nemzetgyűlési képviselő munka­társunk előtt a következő nyilatkozatot tette: A Virradat tegnapi számában „Kilépések a kor­­mányzópártból“ a cikkben úgy tűnik föl a dolog, mintha a kormnyzópártból való kilépésemhez Rup­pert képviselő beszéde adta volna meg a lökést. Kilépésemet jelentő levelemet már a képviselő úr beszéde előtt megírtam. Mindazonáltal a föltevés alkalmas arra, hogy néhány megjegyzést tegyek. Koppert képviselő úr mát több ízben mondott hatalnan beszédeket, amelyekben mindig megtalálta a módját hogy a keresztény irányzaton egyet rúgjon ,b­elend szávet támadásokat intézzen. E beszédek a kormánreenálrt belsejéből hangzottak el és " hol a hadsereget, hol az Ébredő Magyart?". Egyesületét hol a numerus clausust támadták, a zsidóvédelem jegyében folytak le s épp ezért mondani sem kel, hogy a zsidóság legnagyobb örömére szolgáltak, amely minde­n eset­ben haladéktalanul tud gondoskodni arról, hogy ezek a be­szédek telegrafikus gyorsasággal a® egész világot bejárják. Tegnapelőtt Ruppertet, az ügyvédképviselőt tanultuk meg­is­merni, aki ha a Bandau-ü­gyben mondott is igazságokat, de végeredményben is az úgy olyan színezetet nyert, hogy az egész világ joggal kérdezhető, hogy ugyan milyen „fehér“ lehet a terror Magyarországon, ha éppen a kormányt támogató többség egyik tagja kétórás beszédben tud azzal fogl­al­kozni. Nem egy eset volt már, hogy magából a kormányzópártból támadták a kormányt a. a jogrendbe ütköző atrocitások miatt, de ezek a liberalizáló urak egyetlenegyszer sem ostro­molták a kormányzatot a puha keresztény politikája miatt. Gyilkosságok, zsarolások, komzsaságok minden időkben tör­tén­tek s most divatba jött, hogy egy csomó bűntény politikai megvilágításba helyeztessék, abba fehér terror belemagya­­ráztassék s azok a keresztény kurzus rovására és gyaláza­tára írassanak. Tény, hogy én a tendenciának ezen az útján senkit követni hajlandó nem vagyok, de nem­ vagyok hajlandó a kormányt sem követni tovább azon az uton, amelyen a kereszt­ényszociális Magyarország felépítésében hosszú hóna­pok alatt — a kultusztárca leszámításával — úgyszólván egyetlenegy lépést sem haladt előre. \ Hollósi bíróság elé állította Löw rabbi védőjét. Rágalomhadjárat Löw bűnösségének tanúja ellen. Löw főrabbi viselt dolgai még végig sem re­pültek a szenzáció villám­os szárnyán Buda­pesttől Tokióig, máris megindult a mentési akció azon a csavarmenet­ f­ után, amelyen a faji szolidaritás végig szokta korbácsolni ki­szemelt áldozatait. A mentés ugyanis mások feláldozásával történik: mellékvágányra tere­lik a kérdést, üldözőbe veszik a tanukat s ha a pénz nem használ, következik a rágalom, a ferdítés, a hangulatkeltés, melyben páratlan virtuozitásra emelkedett a szolidáris faj mű­vészete. Löw Immanuel bűnösségének két ta­núja volt: Nypels György hollandi újságíró és Hollósi Sándor hírlapíró. Nypels, a nyilván­való ellentmondások és hazugságok labirintu­sába keveredett, ezt az embert leverte lábáról a pénz, Hollósit le akarja verni a rágalom; ez a magyarázata annak az éppen nem meglepő s a züllött magyar közéleti erkölcsök közepette megszokott jelenségnek, hogy Hollósi Sándor­ból üldözött vad lett. Hollósi Sándor tudvalevőleg Nypels György­­gyel, aki vele együtt Szegeden Lőw rabbi át­kozódó, gonosz kifakadásait hallotta, a neve­zetes Löw-jeleplezést követő napon felment a parlament épületébe. Itt, a folyosón egy zsidó újságíró nyíltan megfenyegette­­ Hollósit, mondván: — Das haben Sie gegen das Judentum ge­­than. Das vjp.rden Sie bereuen. (Ezt Ön a zsi­dóság ellen tette. Megkeseriiii.) E fenyegetésben az a veszedelmes, egé­szen speciális szempont nyilatkozott meg, mellyel a zsidóság a Löw-ügyet nézte. Ez az ügy az első pillanattól kezdve nem Löw rabbinak s Hollósi Sándornak ügye volt. A Löw-ügyet a világ összzsidósága a saját legegyénibb ügyének fogta fel és hogy Löw rabbit menthesse, el­­ láthatatlan, titokzatos nagy gépezet erejével indult meg a rá­­galmazási hadjárat Hollósi Sándor szemé­lye ellen. Titokzatos hatalmak kivitték, hogy Bécs városa az osztrák főváros „békes­sége és nyugalma érdekében“, evvel az ostoba és átlátszó hamis ürüggyel kiutasította Bécs­­ből Hollósi Sándort. Hollósi ekkor külföldre utazott. A rágalom hadjárata azonban nem szűnt meg. Löw rabbi védelmét dr. Baracs Marcell, a budapesti ügyvédi kamara alelnöke, külön­ben Löw rokona, vette át, akinél egy napon megjelent Nypels György s bizonyára nem a zsidó világszövetség nyomása alatt — szőrös­­től-bőröstől visszavonta a vizsgálóbíró előtt régebben tett, esküvel erősített vallomását és ahogy jött, eltűnt. A Hollósi elleni, akció Nypels ar, akire talán némi világot vet, hogy felesége spanyol zsidó asszony, ezután hirte­len, ahogy jött, eltűnt A Hollósi elleni akció ezek után még nagyobb erővel folyt tovább. Hallatlan erőfeszítéssel, pénzt nem kimérve, eszköztől vissza nem riadva folyt a munka, hogy Hollósi személyét megbízhatatlannak, jellemét sötétnek, tetteit gyanúsaknak tüntes­sék fel. Baracs Marcell odáig ment, hogy ez év aug. 11-én, amikor a főváros közgyűlésén valaki így kiáltott feléje: Beszéljen a szegedi rabbi ügyéről, ezt felelte vissza: — Nem tudom, kinek adnám a züllöttség pál­máját, Hollósi Sándornak-e vagy Hüttner Sándornak? . Miután ez a rágalmazó kijelentés olyan kon­krétumot jelentett, mely eljárás tárgyát ké­pezhette, Hollósi megragadta a védekezés al­kalmát s rágalmazás címén feljelentést tett dr. Baracs Marcell ellen. A feljelentésben Hol­lósi hangsúlyozza azt a meggyőződését, hogy a személye ellen indított vad hajsza kezdemé­nyezője és szervezője Baracs Marcell volt. A tárgyalás. Ma tárgyalta ezt a rágalmazási bűnpert a bün­tető járásbíróságon dr. Vass Károly büntetőbíró. Baracs Marcellt dr. Polónyi Dezső és dr. Dissy Géza védte, a főmagánvádló Hollósi Sándort­­dr. Vasek Ernő képviselte. . . Elsőnek dr. Vasek Ernő szólalt fel. Rámutatott arra, hogy ez a per csak premisszája annak a harc­nak, mely Löw rabbi személyén keresztül az új Ma­gyarország és a magyarság ellenségei közt folyik■. Ismertette ezután a vádbeli cselekményt s kijelen­tette, hogy ha a védelem bizonyítani kivan, ennek legkevésbé sem áll útjában. Utána Baracs Marcellt hallgatja ki a­ bíróság. Kijelenti, hogy a főmagánvádló által felhozott ki­jelentéseket valóban megtette. Tényekkel és bizonyí­tékokkal kívánja igazolni, hogy a főmagánvádló va­­lóban erkölcsileg züllött egyén. A bizonyítékokat ügyvédje fogja előterjeszteni. A védő és vádló harca, Polónyi Dezső, Baracs Marcell ügyvédje szólalt fel ezután. Avval a merész kijelentéssel kezdte, hogy az inkriminált kijelentéseket egy igaz ember tette egy igaz ügy érdekében. Áttért ezután Hollósi személyére s bizonyítani kivánta, hogy Hollósi Sándor nem született keresztény; valamikor zsidó volt s azelőtt Hollaendernek hívták. (Mintha ez bűn volna.) Nevét pár évvel ezelőtt magyarosította, de nem Hollósira, hanem Hollósra. (A valóság az, hogy annak idején véletlenül került a Hollós név Hollósi névmagyarosítási kérvényébe; ő mióta a nevét megváltoztatta, állandóan a Hollósi nevet használja.) A Hollósi név azért kellett, Hollósinak, mondta tovább Polónyi, mert egy Hollósi Sándor nevű költőnek egy verseskötetét kinyomatta és ezt a könyvet ismerősei körében mint sajátját terjesz­tette. (Kissé valószínűtlen.) Ezekre a körülmények­re vonatkozólag kéri kihallgatni Hollósi atyját, bátyját és Braun Andor ügyvédet. Sorra vonultak fel ezután Polónyi beszédében a Hollósi ellen össze­gyűjtött képtelennél­ képtelenebb vádadatot. Hogy feltörte egyik nagybátyja szekrényét s abból érté­keket lopott (rémmese), hogy a proletárdiktatúra közegeivel benső viszonyban állt,­­útlevél-ügyben ismerte meg a külügyi népbiztosság pár vezető tag­ját), hogy a tanácskormánytól 2000 hollandi forin­tot kapott (ez Saxe József szerkesztő Hollandiába küldött pénze volt), a közoktatásügyi népbiztosság­tól pedig 50.000 koronát vett fel. (Érdekes volna nyugtát látni erről.) Azt is állította Polónyi, hogy a külföldön terjesztett hazafiatlan hírek nagy része éppen Hollósi Sándortól származik. (Épp ellenkező­leg Hollósi Sándor volt az, aki elsőnek támadta a Károlyi-kormányt és úgy a­ bolsevizmus alatt, mint utána, példás korrektséggel hirdette a külföldön a magyarság igazát). Felhozta még, hogy Hollósi Budapesten is agent provocateurként működött s mindezen állítások bizonyítására tanúként kéri ki­hallgatni Nypels Györgyöt, Scherl Ervint, a kom­munista Lorschy Ernőt, Marz Ferenc gyárost, báró Szterényi Józsefet és dr. Strasszer Józsefet. Dr. Vasek nyilatkozata Polónyi Dezső előterjesztéseire Hollósi képvise­lője, dr. Vasek Ernő válaszol. Hogy Hollósi Sándor

Next