Nemzeti Ujság, 1922. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

­Szerda, 1922 május 3. NEMZETI ÚJSÁG A franciák és belgák vonakodnak aláírni az orosz memorandumot A memorand­umot aláírás nélkü­l adják át az oroszoknak Gonva, máj. 2. Ma délelőtt és délután a teg­nap kiküldött szakértői bizottság ülést tartott és elvégezte az utolsó csiszolást azon a memo­randumon, amelyet a szövetségesek terve sze­rint ma este fognak az oroszoknak átadni. Este fél hat órakor a memorandum szerkesztését be­fejezték, mindamellett az okmányt eddig nem adták át az oroszoknak, mert a belgák a hato­dik cikket vonakodnak elfogadni és utasítást kértek Brüsszelből. Annak is híte terjedt, hogy a memorandumot a francia delegáció sem írta alá, mert Parisból szintén utasításo­kat vár abban a tekintetben, hogy a belgák vonakodásával szemben milyen magatartást tanúsítson. Génua, máj. 2. A tárgyalásokban, amelyek leginkább a jegyzék második és hatodik cik­keive körül forogtak, megegyezés történt és elhatározták, hogy a memorandumot átadják az oroszoknak, amelyet egyik hatalom sem ír alá, csupán kisérő levéllel látják el, amelyet Facha miniszterelnök szignál. A kisérő levél ügyében a francia delegátusok kijelentették, hogy a kormány döntéséig álláspontjukat fen­­tartják. A franciáknak ez az állásfoglalása belga intervencióra vezethető vissza. A királyi hatalom jelenti a teljes jogegyenlőséget Apponyi és Andrássy a legitimizmus céljairól — Kőszegen virágesővel fogadták a két államférfiat — Andrássy elfogadta a soproni jelöltséget — „Királyhűek vagyunk!“ — A keresztény morál nevében! A keresztény ellenzék vasárnap Szombathelyen és Kőszegen bontott zászlót. A jelöltek támogatására Andrássy Gyula gróf és Apponyi Albert gróf is meg­jelent. A szombathelyi népgyűlés impozáns volt. Közel nyolcezer ember gyűlt egybe a Főtéren, hogy meg­hallgassa a beszédeket. Az első szónok Kaiser Lajos, a szombathelyi pártszervezet elnöke volt, aki Apponyi és Andrássy grófokat üdvözölte. Utána Cziráky Jó­zsef gróf mondotta el programbeszédét, majd impo­záns ováció közepette Apponyi Albert gróf emelkedett szólásra, aki a politika legaktuálisabb kér­déséről, a király-problémáról kezdett nyomban be­szélni. Királyhűek vagyunk és tudjuk, hogy melyik király hívei, mondotta Apponyi. Az ellenpárt is a királyság állás­pontján áll, de felfogásuk hasonlít az obsitos katona emléklapjához, amelyre rá van festve egy katona, csak a feje hiányzik. Ezután a kormányt és az egységes pártot bírálta. Az egységes párt programja jogfosztás, mert meg­tagadja a titkosságot. Gyenge az a nemzet — úgy­mond,— amelynek valamennyi tagja nem egyenrangú hozzátartozója, az államnak, amelynek hivatalos kö­rén kívül milliók szoronganak, akik csak a teher­viselésben egyenlők, de a jogok gyakorlatában nem. Követeli az építő munka teljes megindulását. Ennek alapfeltétele a tökéletes jog- és va­gyonbiztonság. A keresztény morál nevében követeli, hogy üldöz­hessék minden visszaélés, uzsora, csalás, tisztesség­telen verseny. Sürgeti a munkásvédelmi intézmények életrehivását és végül a választók jóindulatába ajánlja Cziráky József grófot. Andrássy Gyula gróf beszél ezután, aki mindenekelőtt modern, demokra­tikus és szociális szellemtől áthatott politikát, kö­vetel. Szerinte a kormány forradalmi alapon áll és reakciós politikát csinál. Élesen bírálja a választójogi rendeletet, a kor­mány külpolitikai működését és gazdasági ténykedé­seit. Az, hogy valaki egy pár holdat meg tud mű­velni, még nem képesít senkit arra, hogy mint föld­­művelésügyi miniszter Magyarország nagy mezőgaz­dasági érdekeit átlássa, irányítsa és vezesse. Végül foglalkozik Bethlen István gróf miniszterelnök leg­utóbbi támadásával, aki úgy állítja be a királyi propagandára rendelkezésre álló pénzeket, mintha azt ő a saját céljaira használta volna fel. A beállítás ellen tiltakozik, az összeg öt-hatszázezer koronánál nem volt több és hogy felhasználták-e vagy sem, arról nincs tudomása. Andrássy tapssal fogadott beszéde után Lingauer Albin Szombathely város lakossága nevében üdvö­zölte a két vezért. Majd Sopron város küldöttsége ajánlotta fel a mandátumot Andrássy Gyula grófnak, amit az el is fogadott. Ezzel a szombathelyi népgyü­lés, amelyet a legcsekélyebb zavaró incidens sem­ za­vart meg, véget ért. Kőszegen A népgyülés után az előkelő vendégek Mikes Já­nos gróf szombathelyi püspökhöz mentek ebédre. Ebéd után pedig autón Kőszegre mentek. Útközben Lingauer Albin Nagygetics községben programbeszé­det mondott. Kőszegen virág­esővel fogadták Apponyit és Andrássyt. A Főtéren három-négyezer ember előtt mondta el Lingauer Albin a programbeszédét. Majd Apponyi szólalt fel, aki hatalmas beszédben fejtette ki, hogy azért lett ellenzéki, mert a kormány politikája ellentétben áll a szent koronával és a nép jogával, az alkotmánynak e két hatalmas pillérével. Csak a hagyományos erkölcsi tekintély helyreállí­tása hozhatja meg a teljes jogrendet, amikor meg­­szűnnek titkos hatalmi tényezők felelőtlen cselekede­tei, és a közhatalmat nem bitorolhatja senki. A magyar király azt a hatalmat jelenti, amely biztosít mindenkit, osztály és felekezeti különbség nélkül, hogy minden jogsérelem kellő megtorlásban részesül. A megtorla­tlanul maradt bűncselekmények ellen keresztény lelkiismeretének egész hevével tilta­kozik. Ezután Andrássy Gyula kérte a köztisztviselőket, hogy szavazzanak becsületesen. Kifejti, hogy politikájának két fő célja van: a királyválasztó szélhámosság megakadályo­­zása és II. Ottónak visszahozatala. Természetesen kellő előkészítéssel a nemzet érdekei­nek szem előtt tartásával. Andrássy beszédének végső szavai voltak azok, amelyek viharos éljenzésbe és örömujjongásba vesz­tek. A gyűlés közfelkiáltással Lingauer Albint kiál­totta ki képviselőjelöltté. Az égi ŐS* Irta: Kozma Andor Minden turánok apja Túr, A földön az első ős nagyúr. Ki onnan, hol az óceán Vizén kel Hajnal, a nap­leány, El addig, hol az asszony és Nagy bíborbérc mögé vonúl, — A tengertől az Aranig Korláttalan uralkodik: Ha szágidd hét esztendeig, Nem járta még be földeit. Túr apja a híres égi Ős, Ki az Idővel egy idős, Mert azzal ikru­l Ik vagy Ég, Uk és istentől szülte rég. Uk az örök erő, az ok, A felfoghatlan vég­titok, A végtelenség veleje, Teremtő, hajtó ereje, Ki mindig volt, van és leszen, de soha még nem látta szem. Ukot előbb ködtengerűl Csak zűrzavar vévé körül: Az űrben ingó végtelen, Amelyben egy a négy elem. Sötétbe volt az veszve még. De Uk hatott, és lett — az Ég. És mind kigyúlt és mind ragyog, A nap, a hold, a csillagok, S mit mind e fény betündökölt, Alant világos lett a föld. S már zsong a földi holt anyag. Csírázik bőven benne mag; Mind fényre tör, rügyezni kezd — Az égiek csak nézik ezt. S lesz magból maghozó virág, * A szerző Túrán cimű­ magyar ősregéjének beve­zető éneke. A gyönyörű epikai költemény most je­lent meg a Tudományos Akadémia kiadásában, A holtból élő szép világ: Erdőn vadak, vízben halak, Fészkel madár a lomb alatt, S míg ez a fellegig csapong, A rögbe búvik a vakond. S egyszerre — Ők tudná miképp! —. Van földi testű lelki nép, Mely alkot, irt és alakit, Tanyát ver, épít, helytt lakik, A lába porban, ám deli Testét magasba emeli, * Szeme sugárzó és merész, Fejét felhordva égbe néz, Agyában gondolat terem. Szívében termő szerelem. Az égi istenek kara,­­ Láthatlan Uk fényudvara, Már aggva nézi e csodát. Mert nőttön nő az mind tovább Szép, szép, de féltik ők maguk’, Határt ha nem szab ennek Uk. Ha égbe nőnek földi fák, Az emberé lesz a világ­... Be­ck sugalva küld vigaszt S Idő, leánya, érti azt. A földet — ez így hirdeti — Kertül adá­­k ö neki. Ott úgy fog kertészkedni ő, Hogy égbe nem nő, ami nő. Mi ott a felhőt verdesi, Ő irgalmatlan elnyesi. Ö ott ezentúl körbe jár: S lesz napra éj, tavaszra nyár, A nyárra ősz, az őszre tél — S mind meghal egyszer, aki él. S ahogy fogadta az égi nő, Lön földi törvény az idő: A múlhatatlan elmúlás, Az elmúlásból újulás, A magvetésből aratás, A bölcsődab­ól siratás... Óh, változatlan változat! Ha iid'Msséa, ha kárhozat, Közben futásod bánni gyors, Örökkön egy a földi sors. De Őst, az Idővel egy ikert, Vonzá nagyon a földi kert. Mint felhő teste évekig. Testvére mint kertészkedik. Majd egy turult, amely az ég Határáig­ emelkedik, Isten kezével megragadt, Így szerze szárnyat s tollakat — S turulként öltve alakot. Idő kertjébe lecsapott. Diszköntösében látta azt, Épp ott találta a tavaszt. Virágban álló csudafák, Sziromesőjük hullaták­ , A lombra esti csend üle, Nászdalra kelt a fülmise, Az emberek leányai, Az est­e lenge árnyai, Mosolyogva hallgatók a dalt És sóhajtoztak, hogy kihalt. De mire feltűnt már a hold, Minden leánynak párja volt. S mely nyikkanás, mely sípfúvás? — Víg tánczenét kezd egy dudás. S lejt holdvilágos rét gyepén Sok szép leány, sok szép legény... Ös iil turulként bérel fán S azt látja, amit rég kíván, Ami öröknél édesebb, A végtelenben a végeset. A tünde létben a gyönyört, A fényt, mely ír az árnyba kört: Csak ezredrésznyi pillanat Míg egy-egy ponton áthalad, S a fénykör mégis egy egész S amire eltűnt, mása kész... Ki nem fogyók e fénykörök, A földi élet így örök — Ős elmereng, rá és terül, S határoz, él, hal emberül, _ „ízeri szakasz légkörében ki törődik a legyőzöttek jógiinál ! A belügyminiszter program­abeszéde Sopron­ban — Batthyány megint mentegeti magát — Verekedés Rassayék kanizsai gyűlésén Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter vasárnap délután mondotta el programbeszédét Sopronban, a Polgári Kaszinó dísztermében, nagyszámú közönség előtt. A belügyminiszter mindenekelőtt azt fejtegette, hogy a királykérdést nem szabad a választási agitá­­cióba dobni. A magyar királykérdés rendkívüli hord­­erejénél fogva — mondotta — közép-európai, sőt ál­talános európai­ kérdés, melynek megoldásában szá­mos tényező érdekelve van. Hasztalan helyezkedünk mi arra a nemzetközi jogi szempontból kétségtelenül jogi álláspontra, hogy a királykérdés megoldásába, való, minden­ beavatkozás sérti szuverenitásunkat. Nem lenne erőnk ezen álláspontunk sikeres érvényre juttatásához. Az erőszakosságnak abban a légköré­ben, amely Európát betölti, ki törődik a legyőzöttek szuverenitásával, jogaival vagy éppen érzéseivel? A trónfosztó törvény külpolitikai nyomásra jött létre és azokról, akik ezt a törvényt megzavarták, egyál­talában nem lehet azt állítani, hogy a Habsburg-ház restaurációját cserbenhagyták volna. A trónfosztó törvényt meg lehet változtatni Ennek a törvénynek erejét kétségbevonni nem sza­bad ugyan, de alkalmas időben való megváltoztatá­sára törvényes eszközökkel törekedni minden pol­gárnak jogában áll. A mai idő azonban nem alkal­mas erre, mert a törvények hatályának kétségbe.

Next