Nemzeti Ujság, 1923. január (5. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

3 OY&S, 3 O A / - tfc-AS UAN. S i- * i ^ / / -----­' \ / . A' 7 i ; , .. ■ , $ i TinW I Hi ^ _ / V. évfolyam 24. szám. ATL 20 korona Szerda, 1923 január 31. J Szerkeszt­őség és kiadóhivatal: Budapest, V-, i/cdccrtékű­/ n cv i­itikz & i sí s mi­­ n Előfizetési ár: Egy hónapra 400 kötess, Honvéd­ n. 10. Tel.: 127—46, 127—47, 127—48. l­EKL31, 1 LINY FULitiKAI NAPILAP negyedévre 1120 korona. — Egyes szám ára 127—49 és J.66.Fiókkiadóhivatal:IV.,Duna­ u.6. 1 20 korona. — Hirdetések milliméteres díjs­a-Tel.: 123-08 és Teréz-körút 62. Tel.: 121-48 főszerkísztó: Túri Béla. r retdíj Kertészti: Tóth László dr.­bás szerint — Reklamációk: Telefon 1*—2­. Út Budapest felé A főváros egységes keresztény frontját, a Vá­­zsonyi-féle polgári „demokráciával“ ölelkező de­magóg szociáldemokrácia ellen, szívesen üdvö­zöltük, mert a keresztény községi párt a szét­választó momentumok kikapcsolásával példát mutatott az országos politikának is, amely most levonhatja azt a tanulságot, hogy lehet egységet csinálni, csakhogy ezt akarni is kell. Egy hét is elmúlt már, amióta megvan a fővá­rosi politikában az egység, tehát éppen ele­gendő idő arra, hogy hátunk mögött legyen az a bizonyos három nap, ameddig Magyarorszá­gon a politikai szenzáció tartani szokott. Ma, amikor újra elővesszük ezt a kérdést, a fordu­lat minket nem annyira politikai, mint inkább adminisztratív és gazdasági következményeiben érdekel. Az egység nagyobb önbizalmat adhat a ke­resztény községi pártnak, kifelé az önbizalom hatását a pártnak az előrelátó munkálkodás­ban, a szenvedélyektől megtisztult közgyűlési atmoszféra megteremtésében, a város egész polgárságát pártkülönbség nélkül nyomorító gazdasági terhek enyhítésében kell keresnie. Semmiféle pártegység, semmiféle paktum, sem­miféle választási művészet nem biztosítja any­­nyira a városháza keresztény frontját, mint az alkotó gazdasági politika, amely ezt a lakossá­g­­ának túlnyomó részében kereskedelmi és iparf­oglalkozásokra utalt metropolist rálöki a ke­reskedelem és ipar fejlődésének, vagy legalább megmentésének­ vágányára. Budapest milliós népe a múlt és a jelen köl­csönös szemrehányásaiból nem élhet meg. Nem igaz, hogy minden rossz volt, ami a múltban volt s az sem igaz, hogy ..a múltban minden jól volt, aminthogy nem igaz, hogy ma minden jól, vagy minden elvetendően rosszul megy. A valóság az, hogy a régi Budapest óriási alkotá­sokat hagyott örökségül s óriási adósságokat, az új Budapest óriási rombolásokat hozott helyre és óriási felelősséget vállalt magára a dolgok vitelével. A régi Budapest a közüzemek gigászi intézményeit teremtette meg. Az alko­tások beszédnek s ha csak a világításra, a víz­szolgáltatásra, a villamosra gondolunk, akkor is meg kell hajtanunk a maga erejéből világ­várost felépítő múlt előtt az elismerés lobogó­ját. Ennek a múltnak elegendő idő állott ren­delkezésére, hogy építsen, de szervezésre már nem volt ideje: az üzemek egységesítését, köz­ponti irányítását, lukrati­vitásának biztosítá­sát, a kezdeti formákból való kiépítését meg­semmisítette a világháború, a forradalmak és az oláh megszállás viharának forgószele. A múltakért való szemrehányás önmagában még nem elég, a jelennek a szervezé­s , nagy­részben a mentő munkát kell elvégeznie. Ha ezen az úton sikerrel halad a keresztény köz­ségi párt, akkor nincs az a választási harc,, amely ki­dönthetné hatalmi pozícióiból; h­a nem tud sikert felmutatni, akkor a növekvő terhek, a felfelé szökő árak súlya alatt fog összerop­panni az ereje. Mi teljes bizalmat előlegezünk nemcsak a pártnak, hanem a párt támogatásával a fővá­rost adminisztráló polgármestereknek és ta­nácsnak is. De kérve kérjük, hogy ne csak adminisztráljanak. A francia, az angol, a hol­landi, a német adósságok százmilliárdos súlyá­nak terhe alatt a főváros lakossága össze fog roppanni abban a pillanatban, amint elkötele­zettségeket egyre emelkedő árak, fokozódó vil­lany, gáz, víz, közúti és más egyéb egységárak mellett, a kereskedelem és az ipar lábraállítása nélkül kell viselnie. Mi tehát a feladat? Leg­magasabbra fokozni az üzemek teljesítőképes­ségét és jövedelmezőségét áremelések nél­kül az üzemi forma praktikussá változtatá­sával; megállítani a drágaság rohamos mene­tét, megvédelmezni a dolgozó polgárságot, a munka becsületét és értékét, hogy ne a c­sibo­­lásra, tőzsdespekulációkra, hanem termelő munkára építhesse fel a polgár, mint fizetőké­pes adózó, a maga életét. Meg kell tisztítani a főváros politikai életét a már károsnak, korszerűtlennek bizonyult, ha­zug jelszavak fertőzésétől. A demokrácia iránt való minden­féle tiszteletünk mellett is ki­ kell ragadni a főváros sorsát az általános válasz­tási jog túlzásainak karmaiból. Hogy itt köny­­nyedén községi szavazati jogot, kaphasson minden idecsődült idegen, olyan rettentő eltévelyedés, amelynek elítélésére a politikai szótárban eléggé kifejező szó nincsen. Követel­jük az általános, titkos és egyenlő, nőkre is ki­terjedő választójog épségben tartásával bizo­nyos időre szóló helybenlakás megállapítását, a szavazók névjegyzékének lelkiismeretes reví­zióját, a főváros sorsába beleszólni jogosultak tömegeinek az oda nem való és sorsunkkal kö­zösséget nem érző, éretlen elemektől való meg­tisztítását. A helyi választói jog semmiesetre sem lehet olyan széleskörű, mint az országos választói jog. Budapestet kiszogáltatni egy, a bevallási ívek valótlan adatai alapján összeállí­tott névjegyzék esélyeinek, nem demokrácia, hanem sorsjáték volna a város mérhetetlenül nagy gazdasági és kultúrértékeivel, vagyoná­val és üzemeivel. A szakszervezeti alapon há­romgyermekesnek hamisított gyermektelen asz­­szonyok választói joga nem demokrácia. Ebből a fajta demokráciából elég volt már. Nemcsak keresztény egységet, hanem keresztény demo­kráciát, keresztény reálpolitikát, erőösszefo­­gást, pártszervezetekben az egység elmélyíté­sére való becsületes törekvést kérünk és köve­telünk. A pápa a jelen pillanatban kilátástalannak tartaná a diplomáciai közvetítést Nem készül lépést tenni a Ruhr-kérdésben Róma, január 30. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése Bécsen át.) Nemrégiben jelentették a lapok, hogy a pápa a Ruhr-vidék megszállása ügyében közvetíteni készül. Ezzel a hírrel ellentétben most vatikáni kö­rökben kijelentik, hogy a pápa ebben a pillanatban kilátástalannak tartaná a diplomáciai közvetítést, de lehetséges, hogy enunciációt fog kiadni, amelyben engedékenységre és igazságosságra int. „Csati kitalálás“ a román fegyverkezés kire a bukaresti kormány félhivatalosa beismerő cáfolattal felel Bethlen beszédére Kinek vannak békés szándékai és ki veszélyezteti a békét ? (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Romániának és kis-antantbeli szövetségeseinek legutóbbi diplomáciai demarsa tudvalevőleg csúfos ku­darccal végződött. Nemcsak az elfogulatlan euró­pai közvélemény, de a nagy­ antant hivatalos szervei is megállapították, hogy alaptalan volt a vádaskodás, amely Magyarországot az euró­pai béke veszélyeztetőjéül akarta föltüntetni. A kudarc — úgy látszik — teljesen megzavarta a bukaresti kormánykörök számításait, sőt az emlékezőtehetséget is. Ez utóbbi föltevést kel­lően igazolja a román félhivatalos távirati iro­dának az alábbi kommünikéje: Bukarest, január 29. (Orient-Radio.) Bethlen gróf miniszterelnöknek a magyar nemzetgyűlésben tett legutóbbi kijelentéseivel szemben, amelyek azt a látszatot­­ keltik, mintha Romániának Magyaror­szág ellen támadó szándékai lennének és csapato­kat vont volna összel, illetékes helyen megállapít­ják, hogy ezek a fejtegetések csupán kitaláláson alapszanak. Románia békés szándékai kézenfek­vők, míg Magyarország minden alkalommal meg­mutatja bosszúálló szellemét, ezért a legutóbbi ha­táresemények kényszerítették Romániát arra, hogy a védelemhez feltétlenül szükséges rendszabályo­kat megtegye. (MTI.) Ebből a zavaros közleményből elsősorban szembeszökik, hogy amit cáfolni akar, azt tu­lajdonkép megerősíti: tagadja a csapatössze­vonásokat, de beismeri, hogy „védelmi rend­szabályokhoz“ nyúlt. Micsoda rendszabályok voltak ezek, ha nem katonai természetűek? Ta­lán a bukaresti artistákat helyezték készenlétbe a határok védelmére vagy a romániai sikerek kaptak mozgósítási parancsot? Mulatságos még az is, hogy ugyanaz az „Orient Radio“ közli ezt a cáfolatot, mely annak idején maga adott hírt az ostromállapot elrendeléséről, riadó rendszabályokról és egyéb háborús intézkedé­sekről. A közleménynek az a része,, amely Románia békés szándékairól és Magyarország bosszúálló szelleméről szól, zavarba hoz bennünket. Le­het-e, érdemes-e vitatkozni ilyen állítással? Fölvessük talán a kérdést: miben nyilvánul meg a magyarok bosszúálló szelleme? Mi ko­bozzuk el románajkú polgárok birtokait, mi zárjuk be iskoláikat, mi utasítunk ki régi tisztviselőket és mi tesszük pokollá az életet országunkban a nem magyarajkunk számára? Vagy kérdezzük meg: bosszúálló szellem az, mely az igazságtalanságok megígért reparáció­­ját szorgalmazza a szövetséges hatalmaktól és a békeszerződésekre hivatkozva kér védelmet idegen uralom alá került vérei számára? Fölösleges minden kérdés. Ily vádaskodással szemben nincs helye a vitatkozásnak. A bal­káni erkölcs e megnyilvánulására egyetlen fe­lelet részünkről a megvetés. A világ már is­merni kezdi Romániát és a román erkölcsöket és nyugodtan bízhatjuk minden elfogulatlan európaira, aki ellátogat Magyarországba és Romániába, hogy állapítsa meg: a két ország közül melyikben van kultúra, civilizáció, tisz­tesség és európai szellem, s melyik az, mely jogtalan szerzeményeivel megzavarván Kelet­európa egyensúlyát, előbb-utóbb" veszélyeztet­"je lesz a békének. A nagyantant nem engedi meg, hogy a kisantant be­leavat közzé is a magyar hadsereg ellenőrzésébe (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A lapok ma külön­böző külföldi forrásokból azt a hírt közölték, hogy a kis­antant nincs megelégedve a Budapesten tartóz­kodó szövetségközi katonai ellenőrző bizottság mun­kájával, amiért is a kis-antant kormányai között megegyezés jött létre arra vonatkozóan, hogy a szö­vetséges nagyhatalmaknál kiviszik, hogy az ellen­őrzést engedjék át nekik. Ez az ellenőrzés Magyar­­országon k­ívül Bulgáriára is kiterjedne. A kis-antant országai állítólag ilyen irányban a legközelebb lépé­seket is tesznek. A hírrel kapcsolatban felkerestünk egy hosszabb idő óta Budapesten tartózkodó antant diplomatát, aki a katonai ellenőrzés kérdését teljesen ismeri. A dip­lomata a következőket mondotta a kis­antant leg­újabb állásfoglalásáról:­­ Leghatározottabb meggyőződésem szerint a kis­antantnak ez a lépése semmiképpen sem fog eredménnyel járni. A Magyar­­országgal szomszédos államok már eddig is minden alkalmat megragadtak arra, hogy a magyar hadsereg fölötti ellenőrzés jogát maguknak megszerezzék és a tavalyi októ­beri események óta állandóan zaklatják a nagykövetek tanácsát ezzel a kérésükkel. Ahogy azonban a nagykövetek tanácsának felfogását ebben a kérdésben ismerem, a ta­nács nem enged eddigi álláspontjából és fel­tétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy a katonai ellenőrzés az ő kezében maradjon. A nagy­antant államai sokkal is fontosabbnak tart­ják azt a kérdést, semhogy az ellenőrzést bárkinek is átengednék. Ezek után arra a­­hírre vonatkozólag kértük ki a diplomata véleményét, amelyet a Nemzeti Újság

Next