Nemzeti Ujság, 1923. február (5. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

Ii garantál? Az a nyomasztó légkör, mely az utóbbi hetekben Csonka-Magyarországra nehezedett és a gyöngébb idegzetűeket izgalomba ejtette, néhány száraz villámlás után tisztulni kezd. Volt-e komoly szándéka a kisantantnak, hogy ürügyek keresésével és incidensek teremtésével támadólag lépjen föl ellenünk; nem tudhatjuk, de a külső jelenségek arra mutatnak, hogy ez a hajlam nem idegen szomszédaink lelkületétől. Tisztában vagyunk fölfogásukkal, hogy számukra az a Magyarország, amely soha nem fogja elismerni a reá kényszerített béke igazságát és mindent elkövet, hogy annak revízióját elérhesse; veszedelmet jelentene akkor is, ha egyetlen katonát sem tarthatnánk fegyverben. Nekik a Linder Bélák ésTászi Oszkárok Magyarországa kellene, amely a nemzetközi testvériség üres frázisáért és önző opportunitásból kiveti magából a nemzeti önérzetet és elhantolja egy ezeréves múlt hagyományait. Igen, egy ilyen Magyarország kitűnő szomszéd volna azoknak, akik most még aggódva féltik orozva szerzett zsákmányukat és bizonytalannak látják a távolabbi jövőt. Tudomásul vesszük, amit Benes külügyminiszter a prágai képviselőház előtt kijelentett. A bukaresti és belgrádi hivatalos kommünikék után a kisantant diplomáciai leaderjének is meg kellett, cáfolnia a közös demars nyomán jogossá vált gyanút, de — illő tisztelettel a cseh államférfi őszintesége iránt — tovább is megmaradunk rendíthetetlen meggyőződésünkben, hogy ő is, Pasics is, Bratianu is, valamint a kis antant minden pánszlávja és pán románja, lelke mélyében Magyarország romlását óhajtja és csak a kellő alkalmat várja, hogy azt tettleg előidézhesse. Ez az alkalom — úgy látszik — most még nem érkezett el. De Európa ismét válságos napokat él. A Rajnánál minden pillanatban robbanás történhet és odalent a Dardanellák mellett és Anatole keleti határán összeütközésre készen állanak a török és angol had, erők. Általános új konflagráció veti sötét árnyékát a boldogtalan Európára, amelyet a párisi békeművészek a háborúnál is kínzóbb és nyomorúságosabb helyzetbe juttattak. A győztes nemzetek mindenike nyakig fegyverben áll és bizalmatlanul tekint még szövetségeseire is. Mint Apponyi mondotta: háború folyik a vérontás ideiglenes felfüggesztésével. A nemzetközi viszonylatok kérdéseiben a legnagyobb erőszakaivik és a győztesek — Nitti megállapítása szerint — kegyetlenebb és oktalanabb cselekedeteket visznek véghez, mint amilyenekkel a háború alatt ellenfeleik szándékait vádolták. A gyűlölet mikrobáival van telitve a levegő és négy évvel a háború megszűnte után a népek erősebben gyűlölik egymást, mint valaha. Ma csak győzök és legyőzöttek vannak, s a győzelem jogának nevében Franciaország példát mutat szövetségeseinek a legbrutálisabb erőszakra. Hiába emelték föl intőszavukat a semleges államok gazdasági szakértői a jóvátételek polikája és a fegyverkezések ellen, amelyek menthetetlenül katasztrófába sodorják nemcsak a legyőzötteket, hanem egész Európát és egyúttal rettentő veszedelmet jelentenek a folytonos vajúdásban levő társadalomra nézve is: Franciaország és a melléje csatlakozott kisantant konokul tovább haladnak a megkezdett után. Egyre világosabbá válik minden elfogulatlan megfigyelő előtt, hogy politikájuk célja — ellentétben Angliáéval — a legyőzött, de életképes nemzeteket még a talpraállás lehetőségétől is megfosztani. Ily viszonyok között csak olyan tiszta idealizmus, mint Apponyi Alberté, találhat Magyarország biztonságát illetően megnyugvást a Népszövetségben és egységokmányának rendelkezéseiben. Mi is rámutattunk néhányszor, hogy ezek a rendelkezések eltiltják a Népszövetség tagjait, hogy önelhatározásból támadólag lépjenek föl valamely állam ellen, de ki garantálhatja, hogy tiszteletben fogják ezt a rendelkezést tartani? Ha Franciaország tudott ürügyet találni újabb német területek megszállására, várhatunk-e több lelkiismeretességet és szerződés tiszteletet a románoktól, szerbektől és csehektől? Nincs-e még függőben a jóvátétel kérdése és kizártnak vehetjük-e, hogy a kisantant nem fogja ezt felhasználni Magyarország teljes tönkretételére? Helytelen és káros rémeket festeni a falra, de épp úgy helytelen politika volna megbízni azok korrektségében és jószándékaiban, akiknek már puszta létezésünk is akadály és mementója elkövetett gonosz cselekedeteiknek. Az elmúlt napokban — talán elsietve s a hivatalos körök tudta nélkül — már pedzette néhány balkáni sajtóorgánum, hogy a jóvátétellel adós Bulgáriát széntelepeinek megszállásával fogja Szerbia a jóvátételre kényszeríteni. A gondolat tehát él a kisantantban, hogy hadüzenet nélkül is lehet bemasírozni és okkupálni. Valóban lehet, ha nincs ellenállás. Nem tudjuk, mire határozza el magát Bulgária, ha a francia „műszaki megszállás"-t utánozni próbálják a szerbek, de hogy mit fog tenni ha(A Nemzeti Újság tudósítójától.) A fővárosban az utóbbi napok folyamán elterjedt az a hír, amely ma az egyik esti lapban napvilágot is látott, hogy hétfő óta nagyszabású lakásrazzia folyik. A népjóléti miniszter rendeletére a nyomozók ugyanis felkutatják és összeírják Budapesten azokat a helyiségeket, amelyeket irodáknak és üzleteknek használnak, de amelyek azelőtt lakások voltak. Az összeírás a minisztertanács felhatalmazása alapján történik, s mennyiben több száz olyan helyiséget találnak, amely lakás céljára alkalmas, akkor az irodákat ki fogják onnan telepíteni azzal az indokolással, hogy a tőkeerős vállalatok építkezzenek irodáik számára. Eddig már nagyon sok olyan iroda- és üzlethelyiséget találtak, különösen a forgalmasabb útvonalakon, amelyek lakásnak is kiválóan megfelelnek, s legfeljebb csak egy kis átalakításra szorulnak, mert sok helyen az irodatulajdonosok a konyhát egyszerűen eltüntették, illetve a tűzhelyet elrakatva, raktárt rendeztek be helyette. Erről az érdekes lakásügyi intézkedésről a Nemzeti Újság munkatársa megkérdezte Vess József dr. népjóléti minisztert, aki a következőkben válaszolt: — A hír megfelel a valóságnak. Elrendeltem ugyanis az irodai és üzleti célokra lefoglalt lakások felülvizsgálását és ezt a vizsgálatot még e hét folyamán be fogom fejezni s a beérkezett adatok alapján fogunk majd dönteni a továbbiak felől. Természetes, hogy ez az intézkedés nem érinti azokat az irodákat, amelyek helyhez vannak kötve, például a gyárak irodáit. Érinti azonban a másfajta üzlethelyiségeket, például az export-import cégekét és hasonlókét, amennyiben azok olyan helyiségben vannak, amely azelőtt lakás volt és most is lakható volna. Kétségtelen, hogy az efajta üzletek nincsenek annyira helyhez kötve, de fontos szociális érdek az, hogy a lakásnélküliek lakáshoz jussanak. Ezeket az üzlethelyiségeket a külföldön nem lakásokban, hanem úgynevezett üzletházakban helyezik el s ilyenek nálunk is építhetők. — Tervez-e a kormány még más intézkedéseket is, kérdeztük ezután. — Igen, minden forrást ki kell meríteni, hogy a lakásnélküliek végre fedél alá juthassanak. Az egyik forrás — amit előbb említettem — az üzleti irodahelyiségeknek a lakásokból való kitelepítése, a másik teendő pedig ezzel párhuzamosan az, hogy az állam és a hatóságok ki fogják telepíteni a lakásokban elhelyezett hivatalaikat és azokat összetartozásukhoz mérten lehetőleg- egy középasonló esetben Magyarország, azzal tisztában vagyunk. Mi békét akarunk és normális érintkezést szomszédainkkal, igazságos követeléseinket nem ágyukkal iparkodunk elérni, de ha újabb merénylet készülne egzisztenciánk ellen, legyen ez burkolt vagy brutálisan nyílt, akkor a harmincötezer magyar katona piellé oda fog sorakozni ennek az országnak minden férfia, aki fegyvert tud fogni kezébe. (b. a.) Jetbe koncentrálják. Én a magam részéről a főváros tulajdonában lévő népjóléti minisztérium épületére tavasszal még egy emeletet huzatok és ott fogom elhelyezni a népjóléti minisztériumnak másutt lévő hivatalait, így a Menekültügyi Hivatalt, a Hadigondozót, a Rokkantügyi Hivatalt és egyéb másutt elhelyezett intézményeinket is. Azzal az intézkedéssel, hogy az állami és más hatósági helyiségeket lakások céljára a közönség rendelkezésére bocsáthatjuk, azt hiszem, szintén enyhíteni tudjuk a lakáshiányt. A harmadik teendő természetesen az építkezés, amelyik állandóan folyik és amely tavasszal még fokozottabb erővel fog megindulni. — Mikorára remélhető a lakáskérdés végleges rendezése? — kérdeztük ezután. Még ebben az esztendőben likvidálni szeretném ezt a súlyos problémát s azt hiszem, sikerülni is fog. A kormány terve ezen a három pilléren épült fel, amelyet föntebb vázoltam, de természetesen figyelembe veszünk még más megoldásokat is, hogy ez a nehéz kérdés végre lekerülhessen a napirendről. — Milyen törvényjavaslatokat terjeszt Nagyméltóságod legközelebb a nemzetgyűlés elé? — volt az utolsó kérdésünk. — A népjóléti minisztériumnak a lakáskérdés likvidálása mellett még két igen fontos, szintén likvidálandó feladata van. Az egyik a rokkantügy, a másik a Munkásbiztosító Pénztár kérdése. Mind a kettőről már készül a törvényjavaslat. A Munkásbiztosító Pénztár reformjáról szóló javaslatomat valószínűleg már február végén, de legkésőbb március elején, a rokkantügyek revíziójáról szóló javaslatomat pedig a munkásbiztosító törvényjavaslat letárgyalása után fogom a nemzetgyűlés elé terjeszteni. • A népjóléti miniszter nyilatkozata — különösen az a része, amelyik a lakáskérdésről szól — társadalmi körökben kétségtelenül nagy érdeklődéssel és megértéssel fog találkozni. Az ezerféleképp összebogozódott lakásproblémán kétségtelenül csak erélyes lépésekkel lehet segíteni, amelyek közül legelsősorban az építkezésnek kell tekintetbe jönni. Azzal, hogy az állam és a hatóságok kitelepítik a lakásokból hivatalaikat s a lakásrekvirálás helyett az építkezés terére lépnek,"jól példával járnak elöl a lakásokban levő üzletek és irodák tulajdonosainak is az építkezésre. A telkeerő^,a Sg.il.'ilok valóban elbírjál^ az építkezést és ma, .amikor különösen az ilyen súlyos problémákat nem . lehet’', egyoldalú * érdekek szempontjából elbírálni, örömmel* üdvözöljük a népjóléti mi- Vass miniszter» nyilatkozik a lakáspazziákról !az alkalmas Irodahelyiségekből lakásokat csinálnak — Kitelepítik a magánlakásokban elhelyezett közhivatalokat is — A kormány még ebben az évben likvidálni akarta a lakáskérdést im rímérí. Hajnin in v . vt— i......’Hirnnri rTirrnnin C . AéJFPN. fgy I V. főfolyam 25. szám. Afa korona Csütörtök, 1923 február 1. NEMZETI ÚJSÁG . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., i/cdcc7TEmv ns\i itivi via mi an Előfizetési ár: Egy hónapra 400 katona# Honvéd-n. 10. Tel.: 127—46, 127—47, 127—48. I\lKilor,I L.IV Y r ULI 11 I\A1 NAPILAP negyedévre 1120 korona. — Egyes szánt ára 127—48 és J.66.Fiókkiadóhivatal:IT-Duna-u.6. . 20 korona. — Hirdetések milliméteres drjna-Tel.: 128—08 és Teréz-körut 62. Tel.: 121-42 fi szerként«: Túri Béla. • Jelel«« verkeezti: Tóth László dr. bás szerint. - Reklamációk: Telefon 1»—SS. Létrejött a megegyezés az amerikai angol adósságról London, január 31. A brit kormány elfogadta az Egyesült Államok javaslatát az angol adósság megtérítésére vonatkozóan. A minisztertanács tegnap este hozta meg határozatát, miután előzőleg meghallgatta Baldwin kincstári kancellár jelentését az amerikai kormánnyal az adósságok konszolidálásáról folytatott washingtoni tárgyalásáról. Az angolok adóssága Amerikában 851 millió font sterlinget tesz ki, mely összeg után az első tíz évben 3% kamatot fognak fizetni,ezen idő után pedigaz A tőkét évi 1 és félszázalékos arányban kell visszafizetni, így tehát az adósságot körülbelül 62 év múlva fogják teljesen letörleszteni. Ezek a feltételek természetesen nagy mértékben emelik az amúgy is súlyos adókat fizető angol állampolgárok terheit, mivel évente körülbelül 161 millió dollár megfizetéséről van szó, a legközelebbi tíz esztendőben, azután pedig 52 esztendeig 184 millió dollárt fog kitenni az évente visszafizetendő tőke és kamat.