Nemzeti Ujság, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-28 / 71. szám
Mi ( _ J • * ; ^ v m3 MAR. 2h '^) V. évfolyam 71. szám» Ára korona R/rpfp'—r Szerda, 1923 március 281 NEMZETI UJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V», nr.nmv n/\v itiizi i • r^ii a n Előfizetési ár: Egy hónapra 600 korona, Honvéd n. 10. Tel.: 127—46, 127 -47, 127—48, lytriCotlcN I rULl llxAI NArlLAr negyedévre 1700 korona. — Egyes szám ára 127—48 és J. 65. Fiókkiadóhivatal: IV, Duna-u. 6. 30 korona. — Hirdetések milliméteres dijsza-TeL: 123—08 és Teréz-körút 62. Tel.: 121—41. Főszerkesztő: Túri Béla. • Felelős szerkesztő: Tóth László dr. hás szerint. — Reklamációk: Telefon 19—25. Kis bajok , nagy veszedelmek Macchiavelli igazságát, hogy egy ország akkor szerencsétlen, ha az állami lét apró rezdüléseit minden egyes állampolgár a saját bőrén érzi, szomorúan tapasztalja a megcsonkított Magyarország. Az államhatalom sorsa ma olyan szoros összefüggésben van minden egyes polgár sorsával, hogy a legkisebb megrezdülés is, a tóba dobott kő keltette hullámsorokhoz hasonlóan,eljut a legelrejlettebb falu házacskáiba és az államkincstár kis rezgései is súlyos bajokat idéznek elő mindannyiunk háztartásában. Ennek a tételnek igazsága különösen is érvényesül a fővárosban, ahol az emberek együttélése és egymástól való függősége szorosabb, mint azokon a területeken, ahol az őstermelés nyújtotta előnyök a lakosság számára mégis, bizonyos függetlenséget biztosítanak. Szomorú helyzetünk tartozéka az a temérdek ma még kellemetlenség, holnap már terhes baj, amelyet a gazdasági válság a fővárosi szolgáltatásokkal kapcsolatban ró Budapest milliós lakosságára. Az áradás következményeképpen jelentkezett vízhiány mellett az első ídeleg tavaszi napokban most újabb baj ütötte fel fejét a por képében, mely ellepi ruhánkat, elsorvasztja tüdőnket és még keserűbbé teszi amúgy is eléggé keserves életünket. Öt évvel ezelőtt még kabarészínpadok kedvelt témája volt a pesti por, amely mindent belep, a locsoló ember, aki mindenkit lelocsol és legforróbb kánikulai napokon, ha egy hírecskét írhatott róla a fiumei cápáról és a kanadai erdőtűzről szóló tudósítások között az újdondász. Ma már vezércikket kell írni a pornót, aminthogy a Times sokszor külpolitikai problémáknál is fontosabbnak tartja az egészségre, a pesti pornó sokkal kevésbbé veszedelmes londoni ködöt. A por szimbóluma annak, hogy az élt legapróbb változásai milyen sorsdöntő hatásúak lehetnek az egész emberi életre és amikor a pesti porjellegről írunk, azt a közegészségügyi veszedelmet kívánjuk szóvátenni, amelyet a por mindannyiunk, de különösképpen az ezer és ezer egyéb bajjal küszködő középosztály számára jelent. Alig pár napja, hogy a pesti utcáról felszikkadt a sár, alig törte át a tél ködfátyolát fényesszájú kacagással a nyári nap, Budapest utcáin már felhőzik a por, ráfekszik a tüdőre és ellepi a nagyváros kőburkolatán keresztül életrekelő természetet. És nincs menekvés, nincs védelem a por ellen, sehol egy öntöző kocsi, sehol még csak nyoma sincs annak a gondoskodásnak, amely most a főváros vezetőségének első és legfontosabb kötelessége volna. Csak néhány napja, hogy eljött a tavasz és riasztó kép tárul elénk, ha arra gondolunk, mi lesz, ha eljön a nyár? Mi lesz, ha forró kánikulában, amikor tikkadtan vár enyhülést a metropolis, hiába keressük az öntözőkocsit. Budapesten naponta tíz ember hal meg a tüdővészben — állapította meg legutóbb a tiszti főorvos — és hogy ennyire sárűn szedi áldozatait a szörnyűséges kór, annak nem jelentéktelenségben okozója az utcákon és tereken felfelkavargó portömeg. A nyáron megfulladunk a portól — mondotta tegnap Budapest alpolgármestere — és mégsem történik komoly intézkedés a por ellen. Úgy látszik, hogy azoknak az uraknak, akik intézkedni hivatottak, szemébe szállt a por, mert nem fátnak tőle. Nem látják a sivataggá aszott tereket, amelyeken porbafulnak a jövő reménységei, nem hallják a sikerek száguldó autóit, amelyek a pornak egész fergeteget öntik a gyalogos közönség tüdejére, nem érzik azt, hogy itt segíteni kell és ha valaha fővárosi probléma fontos volt, akkor ma mindannyiunk egészsége, élete érdekében fontos a por problémája. Nem nyugszunk meg azokban a porszinti nyilatkozatokban, amelyek az illetékes tényezők koncepciónélküliségét hirdetvén, drága benzinről és fegyelmezetlen utcaseprőkről beszélnek és nem engedjük, hogy a por-ipy poros aktahalmaz legyen, mely eldugott irattárakban gubbaszt. Rendet követelünk, a por eltüntetését követeljük; vizet akarunk; mindegy, hogy miből, mindegy, hogy mivel, locsolni kell a pesti utcát. Hogyan és miképpen — ezt igazán nem a mi feladatunk megállapítani, mert ha annak éreznék, rögtön beadnék pályázatunkat a köztisztasági hivatal vagy a vízművek igazgatói állására. Az urak intézzék el egymás között az utcaseprő-kérdést, a locsolást vízzel, olajjal, vagy égi harmattal, vagy ha nem tudják elintézni, takarja el őket mennél előbb a feledés pora. De azt, hogy ebben a szerencsétlen városban, ahonnan értéktelen bankókkal duzzadt tárcájával Soroksárra sem mehet el nyaralni a békében tengerparthoz és Tátrához szokott középosztály, pororkánok jelezzék a főváros tehetetlenségét, vagy ami ezzel egyre megy, nemtörődömségét, nem tűrhetjük el. Ha a főváros közgyűlésének van ideje órákig tartó ügyrendi vitákra, akkor arra is érjen rá, hogy mentesítse a portól a nyálkahártyánkat és a tüdőnket — azokból a milliárdokból, amelyeket az adófizető polgároktól kíméletlenül bevasalva, nem egyszer sokkal haszontalanabb dolgokra költenek el. Cseh-osztrák gazdasági közeledésen fáradozik a népszövetségi főbiztos Zimmermann dr. Prágába, Genfbe és Rómába utazik Ausztria érdekében Bécs, március 27. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése.) ■ Zimmmermann dr. népszövetségi főbiztos a húsvéti ünnepek alatt Prágába utazik, hogy az ottani hivatalos tényezőkkel osztrák ügyekben tárgyaljon. Elsősorban a cseh bankoknak a májusban aláírásra kerülő osztrák kölcsönben való részvételét óhajtja biztosítani, másodszor a cseh szénszállítmányok viteldíjainak leszállítását és az osztrák iparcikkek Csehországba való könynyebb bevitelét igyekszik elérni. Zimmermann dr. Prágából Genfbe utazik, hogy résztvegyen a Népszövetség osztrák bizottságának ülésén, onnan pedig Rómába, hogy ugyanezekben a kérdésekben az olasz kormánnyal is tárgyaljon. / Fiatal és emekés a budapesti * antant bizottságoknak Polnisbát magasabb ill étménykiulatdsbaa zilasitotidfi a magyar* korunolnyi Csak dollár*t fogadnak el az antant-tisztek (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A vas- és fémmunkások bérmozgalam, a köztisztviselők palotaforradalma és a közüzemi alkalmazottak 60 százalékos fizetésemelési követelése után, a mai nap újabb érdekes eseménnyel toppant ránk: fizetésemelést követelnek a budapesti antant katonai ellenőrző bizottság tagjai. Úgy látszik, a Dunapalotában, Hungáriában és Gellértben módfelett megdrágult a mayonnaise és a hideg süllő, hasonló áremelkedést mutatnak — úgy lehet — a horlap és a legfrissebb burberry-újdonságok is, mert a budapesti ellenőrző bizottság tagjai röviddel ezelőtt azzal a fentiek alapján teljesen indokolt kéréssel fordultak a párisi főbizottsághoz, hogy lépjen közbe a magyar kormánynál Budapesten, nyomorgó képviselői felette alacsony gázsijának mielőbbi felemelése érdekében. A párisi urak — étesülésünk szerint — helyt adtak a kérelemnek és a mai napon felszólították a magyar kormányt, hogy április elsejétől kezdődőleg már a felemelt fizetéseket utalja ki a magyar fővárosban sínylődő antant-katonáknak. Ebből az alkalomból nem lesz talán érdektelen újból megjegyeznünk, hogy az antanttisztek eddig is saját államuk valutájában, tehát fontban, frankban és lírában kapván fizetésű két — átlagosan hari egymillió koronát, kerestek, igaz, hogy ezzel szemben egy egyszerű altisztnek, vagy a bizottsághoz beosztott gyalogosnak két-áromszázezer koronája volt havonta csupán. Aki a magyar gazdasági viszonyokat figyelemmel kíséri, tisztában van vele, hogy a legújabb időkben olyan óriási módon emelkedett mindennek az ára, hogy a régi fizetésekből megélni bizony igen nehéz lenne. Igaz, hogy a többi cikk árával arányosan, jobban mondva aránytalanul emelkedett a font, frank, lila és egyéb nemes papiros értéke is, mindez azonban nem teszi indokolatlanná antanték legújabb követelésétt Paks előtt. Előttünk azonban igen. A milliós havi fizetésekkel szemben legyen szabad egy-két példát a magyar katonatisztek, tisztviselők, munkások fizetéséből kiragadnunk. Egy magyar tábornok összes járuléka nem haladja meg a havi hatvanezer koronát, egy főhadnagy fizetése 25.009 korona körül mozog. Ilyen arányú fizetések vannak a köztisztviselőknél, akiknél — mint általánosan ismeretes — nem nagyon sokkal többet keres a munkás. Most azt kérdezzük az antant-bizottság igen tisztelt tagjaitól, miért tud megélni a magyar tiszt, katona, tisztviselő, munkás a minimálisra szállított fizetésekből, amelyek még a tizedrészét sem teszik ki azoknak a járulékoknak, amelyet egy egyszerű antant-altiszt a jelenlegi viszonyok között kap kézhez havonta? Tudomásunk szerint több antant bizottsági tag igen tekintélyes összegeket takarított meg eddig is fizetéséből, egy francia közkatona, aki még egy éve sem tartózkodik Budapesten, másfélmilliót spórolt össze, melyik tehát az a körülmény, amely indokolttá teszi a fizetésemelést? A magyar társadalom eddig is meglehetős elkeseredéssel látta, hogy míg legértékesebb tagjai, egyetemi professzorok, komoly művészek állandóan a nincstelenséggel küzdenek s amíg a gyenge táplálkozás folytán az egy éven aluli gyermekek közül csak Budapesten pusztul el naponta, addig az idegen valutával, mégpedig a magyar állam nyomorult koronáin összevásárolt idegen valutával fizetett antanttisztek nemcsak hogy szükséget nem láttak, de mindenütt a legjobbat és legdrágábbat tudták maguknak megszerezni. Az antant-tisztek itt élnek közöttünk — látják nyomorunkat, tengődésünket a mindennapi kenyérért, nagyon jól tudják, hogy eltartásuk igen súlyos pontot jelent a magyar költségvetésben és ha ezek után mégis azt kívánják, hogy fizetésüket még fel is emeljék, úgy erre az eljárásra mi nem keresünk megfelelő szót, hanem a tények tárgyilagos megfigyelőire bízzuk a helyzet elbírálását. Amint értesülünk, a bizottság tagjai között már eddig is bizonyos nézeteltérés volt amiatt, hogy a különböző valuták különböző árfolyamai következtében az angol tisztek például több fizetést kaptak, mint a franciák vagy olaszok. Most a bizottság tagjai egységesíteni akarják fizetésüket és fizetési eszközül a már semleges, de eléggé nemes dollárt állapították meg. Hogy az új fizetések milyen nagyságúak lesznek, erre vonatkozólag csak a legközelebbi napokbans tudunk részletes adatokkal szolgálni. A magyar illetékes körök természetesen megtesznek mindent ennek az újabb elemi csapásnak elhárítására — így a honvédelmi, pénzügyi és külügyminisztériumban alaposan megtárgyalják a kérdést, hogy azonban sikerül-e eredményt elérni — más kérdés. Értesülésünk szerint a katonai ellenőrző bizottság holnap délelőtt tíz órára követeli a választ ez ügyben a magyar kormánytól. Isordóssy Iván.