Nemzeti Ujság, 1923. július (5. évfolyam, 146-170. szám)
1923-07-01 / 146. szám
V. évfolyam 146. szám. Ára hétköznap 80 K., vatímaiHilOlK . Vasárnap, 1923 julius 1. NEMZETI ÚJSÁG Szerkemőség és kiadóviratal: Budapest,\ Houttn-u. 10. Tel.: 127—46, 127 —47, 127 —48, 127—48 és J. 65. Fiókkiadóviratal: IV. Duna-u. 6. Tel.: 123—08 és Teréz-körut 62. Tel.: 121—41. Reklamációk: Telefon 19—25. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP főszerkeszte: Túri Béla. • Adelaszzerteszt.• Tóth László dr. Előfizetési ár: Egy hónapra 1600 korona, negyedévre 4800 korona. — Egyes szám ára 80 korona. — Ausztriában hétköznap 1500, vasárnap 2000 osztrák korona. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. iii ii i ■■minii■■ miwm limn iiihpiih!■—mm ii «um n ■iniiniiinw francia fielet a Népszövetség költségeiről írta: Szécsen Miklós gróf. A Népszövetség, melynek feladata volna a békét védeni, az államok függetlenségét és jogegyenlőségét biztosítani, a hatalmas államok túlkapásait meggátolni, a nemzeti kisebbségek jogait megvédeni, ezen magasztos feladatának mindeddig nem igen tudott megfelelni és mindgyakrabban hallani a közvéleményben olyan hangokat, melyek a Népszvetség hasznos voltát kétségbe kezdik vonni. Biztosan nem az ott vezető férfiak jóakaratán múlt, hogy a Népszövetség eddigi tevékenysége meddő maradt, de, ha komolyan és elfogulatlanul vizsgáljuk ezen oly vérmes reményekkel alapított nemzetközi intézet tevékenységét, sajnálattal el kell ismerni, hogy számottevő eredményeket eddig nem tudott elérni. Hosszú volna e helyen ezen sikertelen működés okait kutatni, de rá lehet mutatni arra, hogy a világpolitikának három igen fontos tényezője: az amerikai Egyesült Államok, Németország és Oroszország , nincsenek képviselve Genfben, úgyhogy jelenleg az ententeállamok és azoknak kis satellitái viszik ott a vezető és egyedül számottevő szerepet. Aki a Népszövetség eddigi tárgyalásait figyelemmel kísérte, láthatta, hogy elsősorban Franciaország volt az, mely Belgiummal egyetemben és támogatva a tőle sok tekintetben függő úgynevezett utódállamok által, a Népszövetség keretében a döntő szerepet gyakorolta. Anglia és Olaszország nem mindig és minden kérdésben osztották a francia felfogást, de a háborús szövetség kötelékei és emlékei elég erősek voltak arra, hogy ezen államokat visszatartsák attól, hogy Franciaországgal direkt ellentétbe kerüljenek és egy esetleges ellentétes állásfoglalástól ki is tartsanak. Ha véleménykülönbség tanult Franciaország és a londoni vagy római kormány között, úgy többnyire a francia felfogás győzött, legjobb esetben egy, senkit ki nem elégítő kompromisszum jött létre, vagy a kérdés eldöntését későbbre halasztották. Mindenképpen és elsősorban el akarták kerülni annak quasi hivatalos megállapítását, hogy a Népszövetség képtelen a fölvetett kérdéseket megoldani, hogy a volt szövetségesek közt az egyetértés megszűnt és különösen féltek attól, a világ előtt beismerni, hogy a Népszövetség nem képes és nincsen meg a szükséges tekintélye, hogy határozatainak érvényt szerezhessen. Itt igen természetes és emberileg érthető személyes érdekek is játszhatnak egy bizonyos szerepet. A Népszövetség egy óriási és igen drága apparátussal dolgozik, nagyszámú és busásan fizetett személyzetet tart fenn. Márpedig, ha kitűnnék, hogy a Népszövetség, legalább jelenlegi formájában, nem képes feladatának eleget tenni, attól lehetne tartani, hogy az egész intézmény továbblétezése veszélyeztetve volna, ami azt jelentené, hogy mindazok, akik most Genfben fényes fizetéssel ige® kényelmes állásokat foglalnak el, azokat esetleg elveszthetnék. Ha van egy ország, mely a Népszövetség tevékenységével meg lehet elégedve, úgy az mindenesetre Franciaország és azért nagyon érdekes és jellemző, hogy e napokban a francia szenátusban a külügyi költségvetési vita alkalmával az előadó, Hubert L. szenátor súlyos panaszt emelt a Népszövetség által okozott kiadások ellen, melynél a különféle hivatalnoki fizetések fantasztikus arányokat érnek el, melyek, úgy látszik, Hubert úr véleménye szerint, nem állanak arányban a Népszövetség által elért eredményekkel. Ha egy francia így gondolkozik, mit mondjanak akkor mindazon, hozzá még rosszvalutájú államok, melyek a megállapított kulcs szerint, ezen „fantasztikus“ kiadásokhoz hozzájárulnak, de eddig nem látták semmi hasznát ezen intézménynek! Jellemző, hogy Svájcban is, a nemzeti tanács legutóbbi ülésszakán több szónok amellett foglalt állást, hogy Svájc lépjen ki a Népszövetségből. Nagy reményekkel üdvözölte az európai közvélemény a Népszövetség megalakulását, mindenki bizalmat előlegezett neki; működésének eddigi sikertelensége ezen bizalmat azonban erősen megingatta. Reméljük és óhajtjuk, hogy a kezdet és szervezkedés nehézségein túlesve, a Népszövetség mielőbb oda fog fejlődni, hogy alapítói akaratának megfelelve, az általános béke és nemzetközi igazság és méltányosság szilárd és megbízható támasza lehessen. Máskülönben azoknak lesz igazuk, kik kezdettől fogva Wilson úr ezen alkotásától nem vártak semmi jót és azt mondták, hogy kár érte egy fillért is áldozni. mint (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A mai nap politikai eseményei közül kétségkívül legfontosabb jelentőségű az, hogy Beliska Sándor honvédelmi miniszter megrendült egészségi állapotára való hivatkozással lemondott állásáról. A kormányzó a lemondást elfogadta és honvédelmi miniszternek Csáky Károly gróf vezérőrnagyot, a honvédelmi minisztérium elnöki osztályának vezetőjét, a csendőrség volt főparancsnokát nevezte ki. Az erről szóló kéziratok a hivatalos lap holnapi számában jelennek meg. Beliska Sándor távozását az egész ország pártkülönbség nélkül, sajnálattal fogja tudomásul venni, mert az a hatalmas szervező erő, az a nagy tudás, azok a széleskörű tapasztalatok és az a parlamenti iskolázottság, amely Beliska Sándorban összpontosul, eddig nélkülözhetetlenné tették őt a honvédelmi miniszteri székben még az illetékes körök szemében is- Az ő lemondásával a tulajdonképpeni megszervezőjét és egyik legnagyobbszerű és legképzettebb katonáját veszti el a honvédség és az ország. Reméljük, hogy Bolitska Sándor munkásságára még számíthatunk a jövőben, mert ő a magyarságnak ma úgyszólván pótolhatatlan értéket jelent. A második eseménye a politikának, amelyet ugyan első helyen kellett volna említenünk, az, hogy az ex lex alapot ma éjjel újra bekövetkezett. A nemzetgyűlés megint nem tudja idejében letárgyalni az indemnitást és így az ország újra törvényen kívüli állapotba jutott. A kormánypárt előreláthatólag az ellenzék nyakába fogja varrni az ex-lex bekövetkezését, azzal érvelvén, hogy egy miniszter és egy kormánypárti szónok sem szólalt eddig fel az indemnitás vitájában és így az adott időt kizárólag az ellenzéki szónokok töltötték ki. Ez azonban nagyon átlátszó érvelés. Először azért, mert itt van a tisztviselőkérdés és itt vannak más súlyos problémák, amelyeket egy ház alatt ledarálni nem lehet, mert az elhamarkodott munkának legfeljebb olyan eredményei lehetnek, mint a pénzügyminiszter úr szerencsétlen rendeletét, másodszor pedig azért, mert a kormánypárt egyáltalában nem sürgette és meg sem szavazta a nyolcórás üléseket. Pedig ha azóta nyolcórás ülésekben tárgyalták volna az indemnitást, talán törvényerőre emelkedett volna a felhatalmazási törvényjavaslat, hiszan a nyolcórás ülések tudvalevőleg még minden parlamenti harcot belefullasztottak az unalomba. De hát a kormánynak és a kormánypártnak úgy látszik, egyáltalában nem fontos az, hogy törvényesen vagy pedig törvénytelenül szedik be a horribilis adókat és hogy törvényesen vagy törvénytelenül adnak-e ki újabb intézkedéseket és rendeleket. Az ex-lex békében, amikor minden törvényes alapokon nyugodott, szörnyű nagy dolog volt, ma pedig, amikor egyebet sem hallunk, mint jogrendet, konszolidációt, törvényességet és ehhez hasonlókat, a tisztelt kormány és a tisztelt nemzetgyűlés úgy jár elöl jó példával, hogy önmaga szegi meg sorozatosan a törvényeket. Mert ha jól emlékszünk, az első nemzetgyűlés óta talán még egy indemnitást és egy költségvetést sem fogadtak el, úgy, hogy az ex-lex állapot be nem következett volna. Éppen ezért a közvélemény nevében fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat ezen a két nemzetgyűlés ideje alatt valósággal elharapódzott alkotmányjogi atrocitás ellen, mert valóban kíváncsiak volnánk arra, hogy mit szólna ahhoz a pénzügyminiszter,tz ha az újonnan kivetett adókat az ex-lex tartama alatt egész jogosan nem fizetnék be? Ennek az állapotnak egyszer s mindenkorra már véget kell vetni. Nem azért vannak tételes törvényeink, hogy azokat éppen azok ne tartsák be, akiknek az volna a hivatásuk, hogy a törvények fölött őrködjenek. A kormányzó kéziratai A M. T. I. jelenti: A kormányzó a következő kéziratot adta ki: Kedves Belitska altábornagy! Sajnálattal értesültem, hogy megrendült egészségi állapota miatt miniszteri állásától megválni kénytelen. Amidőn önt ennélfogva a magyar kir. miniszterelnök előterjesztésére a magyar királyi honvédelmi miniszteri állásától saját kérelmére ezennel fölmentem, fáradhatatlan buzgalommal és odaadással teljesített kiváló szolgálataiért teljes elismerésemet és köszönetemet fejezem ki. Kelt Gödöllő, 1923 junius hó 28. napján. Horthy s. k. Bethlen István gróf s. k. Kedves Csáky gróf tábornok! A magyar királyi miniszterelnök előterjesztésére önt magyar királyi honvédelmi miniszterré kinevezem. Kelt Gödöllő, 1923 június 28. napján. Horthy s. k. Bethlen István gróf s. k. • Csáky Károly gróf Csáky Albin gróf volt kultuszminiszter fia. A csapatszolgálat nagyrészét a csendőrségnél töltötte el. Itt szerezte meg az ezredesi rangot és e minőségben a forradalmak után a csendőrség főparancsnoka volt és abban, hogy a csendőrség régi hitéhez méltó lett, neki nagy része van. Legutóbb a honvédelmi minisztériumban az elnöki osztály vezetője és Belitska miniszter legkiválóbb munkatársa volt. úgy politikai, mint katonai körökben nagy várakozással tekintenek működése elé. Jövő héten nyolcórás ülések ? A nemzetgyűlés hétfőn folytatja az indemnitási vitát. Az ellenzéki szónokok egész sora iratkozott fel, mégis azt hiszik, hogy a vita július közepére véget ér és ez esetben a Ház megkezdheti nyári szünetét. Valószínű, hogy a jövő héten a kormánypárt részéről indítványt nyújtanak be a nyolcórás ülésekre vonatkozóan. A kormánypárt hétfőn délután hat órakor a par- A honvédelmi miniszter lemondott A kormányzó elfogadta Beliska Sándor lemondását és Csáki Bárom girói vezérőrnagyot nevezte ki honvédelmi miniszternek . Július közepétől nyári szünet na éttel újra beállott az eslex Még nem döntöttek az ujj ellenőrző bizottságról Páris, június 30. (M. T. I.) A jóvátételi bizottság folytatja a Magyarországra küldendő vizsgálóbizottság programjának megvitatását. Tekintettel arra, hogy a nagyhatalmak delegátusainak eddig nem sikerült a közös alapon megállapodniuk, a megbeszélés még folyik.