Nemzeti Ujság, 1924. augusztus (6. évfolyam, 156-180. szám)
1924-08-03 / 158. szám
8 NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, júf augusztus 3. Váratlan fordulat a Matteotti-ügyben Rossi a kommunistákkal szövetkezve elakarja árulni Mussolinit ? — A páris titokzatos tanácskozás — Egy képviselő szenzációs leleplezései Milano, Julius 29. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az olasz közvélemény figyelme, amely lassanként kezdett elfordulni a Matteotti-esettől, a legutóbbi napokban tűből ráterelődött erre az ominózus ügyre, mégpedig újabb váratlan események és szenzációs leleplezések kapcsán. A szélsőséges fascisták vezére, Farinocci képviselő, aki előzőleg visszautasította az egyik fővádlottnak, Domininek a törvényszéki tárgyaláson való védelmét, most levelet írt a királyi főügyésznek, amelyben kijelentette, hogy hajlandó a védőügyvédi tisztet elvállalni. Farinacci képviselő ebben a levelében megmagyarázza álláspontját és kifejti, hogy miután a szociáldemokrata párt, amelyhez Matteotti tartozott, a tárgyaláson nemcsak a vádlottakat, hanem rajtuk keresztül a fascizmust és az egész kormányzatot akarja támadni és leteríteni, feltétlen kötelességének tartja, hogy a védőügyvédi tisztet elvállalja nem a vádlottak és közös bűnök mentegetése érdekében, hanem azért, hogy meghiúsítsa a szocialistáknak azt a szándékát, hogy meggyilkolt képviselőtársak holttestét pártpolitikai céljaik javára ugródeszkának felhasználják. I I I Farinacci képviselő egyébként a római „L‘Impero“ hasábjain szenzációs nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelenti, hogyha a védőügyvédi tisztet betöltheti, akkor a bűnügynek egész más irányt fognak adni szenzációs leleplezései , az erkölcsi felelősség súlypontja is máshová helyeződik át. — A Matteotti-ügyben — mondja nyilatkozatában Farinacci — még sok tisztázni való pont van. Mindenekelőtt bizonyítani tudom, hogy Mussolini miniszterelnök szicíliai útja alatt Rossi akkori sajtófőnök titokban Parisba utazott, ahol nem az ottani fascistákkal lépett érintkezésbe, hanem az Olaszországból kiutasított fascistaellenes akció vezéreivel tartott titkos megbeszéléseket. Szükségesnek tartom kiemelni, hogy a Matteotti-gyilkosság éppen akkor történt, amikor Mussolini a béke mellett mondott beszédet s szigorú utasításokat adott, hogy minden erőszakosságot kerülni kell. Ezek után könnyű bizonyítani, hogy Rossi, aki a bűntény szellemi szerzője volt, miként árulta el vezérét a nemzetközi bolsevizmus különböző frakcióinak segítségével. _ — Be fogom bizonyítani, hogy Rossi ellenségeinkkel szövetkezve, miként készült elő arra, hogy a Mussolini-kormány helyét átvegye és hogy e rövid periódus alatt éppen a szocializmus több exponensével folytatott tárgyalásokat. Hogy Rossi ellenségünk volt és hogy ezzel szemben a szocialisták és a szabadkőműveseknek volt barátja, az ezek után teljesen kétségtelen, de a kétkedőket is meg fogják győzni súlyosan terhelő bizonyítékaim. Mussolini kígyót melengetett keblén, aki a Matteotti-gyikosság megrendezésével akarta a kormányt megbuktatni és hatalomra emelni titkos barátait. Fölösleges hangsúlyoznom, hogy Farinacci képviselő nyilatkozata mekkora meglepetést keltett s hogy milyen ellentétes hatásokat váltott ki. Politikai körökben szimptomatikus jelenségnek tartják, hogy a londoni „Daily Mail" Olaszországba küldött tudósítója, Lovat Fraser, aki hosszú cikkeiben a legnagyobb dicséret hangján ír Mussoliniról, kormányáról és arról a hatalmas államférfias munkáról, amely Olaszországot felvirágoztatta, szigorúan elzárkózik a Mattaotti-f ügy bírálatától. Fraser egyik cikkében többek között ezeket írja: „A szocialisták, a kommunisták és a forradalmi jellegű szélsőséges politikusok egész Európában lesben álltak, hogy Mussolinit leüthessék és megfoszthassák a hatalomtól. Mindezek az emberek azt hitték, hogy a Matteotti-ügy kedvező alkalmat nyújt nekik céljuk megvalósítására. Ezeknek az embereknek szemében Mussolini igazi bűne az volt, hogy Olaszországot megmentette a bolsevizmustól és ezzel halálos csapást mért a civilizáció ellenségeire.“ A londoni lapnak ez a közleménye természetesen nagyobb súlyt adott Farinacci képviselő leleplezéseinek s ma mindenkinek az az érzése, hogy újabb szenzációs fordulat előtt áll a Matteotti-ügy. Corrado Rossi Miért tört ki a forradalom Brazíliában? Romlásnak indult az államszövetség — A latin népek egymás közötti harca a hatalomért London, augusztus 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A brazíliai Sao Paulo állam forradalmáról, illetve szeparatisztikus mozgalmáról a világsajtóban teljései ellentétes hírek terjedtek el, ami érthető is, mert a brazíliai kormány szigorúan cenzúrázott minden külföldre menő táviratot és levelet. A menekültek elbeszéléseiből azonban meg lehet állapítani, hogy a latin Amerika eme folyton háborgó vulkánjában, miért akart egy állam kiválni a szövetségből. Délamerika népei egyébként is nyughatatlanok és nem kellett nagyobb arányú agitáció ahhoz, hogy a népet forradalomra buzdítsák akkor, amidőn az elégületlenség máris általános volt. A braziliai szövetségi kormány kereskedelmi politikája, a pénzügyi adminisztráció és a vámhatóságok, amelyekkel az egyes államok állandóan összeütközésbe kerültek, elég okot szolgáltattak arra, hogy valahol kipattanjon a forradalom szikrája. A Sao Paulo államban kitört forradalmat a higgadtabb vérnek azonban inkább csak egy meggondolatlan csoport időszerűtlen akciójának tekintik. Sao Paulo népe teljesen különbözik a többi állam népétől, mert rendkívül dolgos és nagy kereskedelmi képességgel rendelkezik. Az állam fővárosa, Sao Paulo, Brazilia kereskedelmi gócpontja, központja a roppant nagy kiterjedésű és világhírű kávéültetvényeknek. Ezenkívül ipari város is, ahol mintegy ötszáz gyár közel félmillió embernek ad munkaalkalmat, kenyeret kivitele a legnagyobb Brazíliában, évenként maga a város háromszor többet exportál, mint az ország fővárosa Rio de Janeiro. Az állam gazdagságára jellemző, hogy állatállománya vetekszik Uruguay állatállományával, úgy hogy gazdasági tekintetben a viszonyok rendkívül kedvezőek és a megélhetés jó. A valuta kedvezőtlen és állandó hullámzása miatt, továbbá a szövetségi kormány helytelen pénzügyi politikája következtében Sao Paulo állam azonban terményeit nem tudta megfelelően értékesíteni s exportját sem folytathatta a múlthoz hasonló mederben. A szerencsétlen kereskedelmi viszonyokon kívül jelentékenyen elősegítette a különválásra való törekvést a faji, illetve népességi ellentét is. Sao Paulo lakossága ugyanis lényegesen különbözik azoktól a népektől, amelyek Brazília északi államaiban laknak. Sao Paulo túlnyomó részben síkságon fekszik, a termékeny Sierra do Mao síkságon és a legnagyobb hegye 3000 lábnyira fekszik a tenger színe felett. Mire a klímája kellemes és nem tropikus, igen alkalmas volt arra, hogy az európai kivándorlók itt letelepüljenek. Különösen olaszok telepedtek le nagyi számban, úgy hogy az olaszok vagy pedig az olasz eredetűek a lakosságnak több mint a felét teszik. Természetesen ezek megtartották régi szokásaikat, ennélfogva teljesen elütnek Brazília minden más népétől. Az olaszok, túlnyomó részben nápolyi eredetűek, rendkívül gazdagok, ők a kereskedők, a birtokosok és a műveitek, úgy hogy most „Brazília jenkiinek” nevezik őket. Az olaszok a spanyolokkal együtt, mivel egy fajhoz tartoznak, Sao Pauloban teljesen kezükben tartják az ipart és erősségei az államnak. Magában Sao Paulo városában körülbelül kétszázötvenezer olasz lakik. Négerek és indiánok alig jöhetnek számba ezen a vidéken és ezek inkább Brazília többi államában találhatók. A többi államban egyébként a lakosság igen vegyes és kevert leszármazásai, így tehát Sao Paulo állam, amely majdnem teljesen európaiakból áll, joggal követelheti azt, hogy vezető szerepe legyen. Sao Paulo lakossága állandóan ellentétben volt a szövetségi kormány tunya és kideríthetetlen fajú rendőrségével, amely örökösen zaklatta az állam népét. A forradalom lefolyásáról egyébként a hírek nem teljesen megbízhatók, csupán annyit lehet megállapnlni, hogy Lopez generális ve- zetésével mintegy húszezer felkelő elfoglalta a kormányzósági palotát és a kormányzót elfogta. A szövetségi kormány nagyszámú csapatot vont össze és a felkelők ellen küldte. Az összeütközés Rdo de Janeirotól 300 mérföldnyire történt. Az első összeütközésnél, amely rendkívül heves volt, mintegy háromezer, ember halt meg. A szövetségi csapatok ezután, a sao pauloiak ellen nyomultak és erős tűzharc után megszalasztották őket. A kormány a tengeren is csapatokat küldött Sao Paulo városa ellen, amelyet a tüzérség erősen lőtt, úgy hogy a lakosok közül is igen sokan megsebesültek és meghaltak. A szövetséges csapatokat ért veszteségről nincs megbízható hír, tekintettel azonban, hogy a felkelők mindenütt nagy ellenállást fejtettek ki, a szövetséges csapatok veszteségét, mintegy 7500 emberre becsülik. A szeparatisták — amint magukat nevezték — aránylag kevés erővel rendelkeztek. A csapatjaikat katonatisztek vezették, volt egy század lovasságuk is, amely Miguel Costa őrnagy parancsnoksága alatt állott, aki olasz eredetű és ismert sportember. n „ Ezek a zavarok a sao pauloiak leverésével valószínűleg nem csendesednek el, hanem rövidesen még inkább ki fognak terjeszkedni Brazília egész területére és háború üt ki Brazília északi és déli államai között, ha nem történik meg az államoknak olyan beosztása, amely megfelel a faji feltételeknek. Obeliszkek korhadt fakeresztek helyébe Augusztus 7-én leplezik T&Clarr tábornok síremlékét . Az olaszok hivatalosan is résztvesznek a gyászünnepségen (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A főváros tanácsa az Első Magyar Szállítási Részvénytársaság részvénytöbbségének megvásárlásával birtokába jutott annak a vállalatnak, mely évtizedeken át a temetők kiürített parcelláinak sírköveit megvásárolta, azután Bécsbe vitte renoválás céljából és ismét visszahozta Budapestre, ahol a köveket, mint új sírköveket bocsátották áruba. Az Első Magyar Szállítási Részvénytársaságnak óriási üzlete volt ez, mert a sirkőárverésen alig volt konkurrenciája és így potom áron jutott a sokszor nagyértékű kövekhez. Bécsben lefaragták a régi feliratot, újból lecsiszolták a köveket és mint teljesen új követ hozták ismét forgalomba. Ezentúl a főváros fogja lebonyolítani ezt az üzletet. A köveket azonban ezentúl nem szállítják Bécsbe, hanem a hazai kőfaragóipart fogják foglalkoztatni a kövek csiszolásával és renoválásával. A kész sírköveket pedig a községi temetkezési intézet útján a főváros fogja áruba bocsátani, jelentékenyen olcsóbb áron, mint azt eddig a vállalat tette. A főváros tanácsának ez az új községi üzem mindenképpen dicséretére válik. A főváros tanácsa azonban egy nemes gesztussal az egész ország közönségének s a nemzeti presztízsnek is, szolgálatot kíván tenni ezzel az elhatározásával, hogy teljesen díjtalanul a nemzet nagyjainak jeltelen sírjai fölé emlékköveket fog állítani. A tanács illetékes ügyosztálya összeállította azoknak névsorát, akiknek sírja teljesen jeltelen és a nemzet elhunyt kiválóságai közül a következőknek állít síremléket: Czakó Zsigmond színművész (meghalt 1817), Tasner Antal iró (1861), Zilahy Károly iró (1864), Mosonyi Brandt Mihály zeneszerző (1870), Appiano József, Pest város polgármestere (1856), Bernáth Gáspár iró (1870), Remellay Gusztáv iró (1866), Egressy Gábor színművész (1866), Czuczor Gergely író (1866), Zilahy Imre iró (1862), Réczi Imre egyetemi tanár (1864), Reviczky Lavér iró (1864), Szentpétery Zsigmond színművész (1858), Hegedűs Lajos színművész (1860), Hegedűs Lajosné sz. Bodenburg Lina, a Nemzeti Színház tagja (1859), Kempelen Győző hírlapíró (1865), Czakó Zsigmond színművész (1865), Xantus János múzeumi igazgató (1894), Fadrusz János szobrász (1903), Hermann Ottó ornitológus (1914), Kruspér István műegyetemi tanár (1905), Lotz Károly festőművész (1904), Lechner Ödön műépítész (1914), Madarász József, a régi országgyűlés volt nesztora (1915), Pósa Lajos író (1914), Tanstván tábornok (1908), Újházi Ede színművész (1915), id. Ábrányi Kornél zenetörténetíró (1903), Czobor Béla egyetemi tanár (1904), Demjén Géza fővárosi tanácsnok (1917), Lázár Vilmos tábornok özvegye (1873), Mácsik Lajos fővárosi tanácsnok (1868) és Schmall Lajos, fővárosi levéltárnok, író (1920). Megdöbbenéssel kell látni a névsorból, hogy egy Fadrusz János, Lotz Károly, Pósa Lajos, Lechner Ödön, Egressy Gábor, Czuczor Gergely, Hermann Ottó stb. sírját azok, akik számára oly sokat és oly nagyot alkottak, még megjelölni is elfeledték. A kis,város az egész nemzet mulasztását pótolja, amikor a felsorolt nagy halottak hantjai fölé emléket emel. A főváros által emelt első síremléket augusztus 10-én délelőtt tizenegy órakor leplezik 1® a Kerepesi-úti temetőben. Ez Türr István tábornok, a szabadságharc vitéz ezredesének, a garibaldisták híres tábornokának síremléke. Születésének százéves fordulóján leplezik le síremlékét nagy gyászünnepség keretében. Az ünnepségen részt vesz a kormány és a főváros és — mint értesülünk — az olasz nemzet, melynek egységéért Türr tábornok a lombardiai síkon oly sok győzedelmes csatát vivett, hivatalosan is képviseltetni fogja magát. Ugyancsak képviseltetni fogják magukat a garibaldisták is, akik között még nem egy él, aki Türr oldalán harcolt az Unita Italia-érs.