Nemzeti Ujság, 1927. január (9. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-13 / 9. szám

­ Ma délután óriási részvét mellett temették el Hanzély főhadnagyot Hősöket megillető katonai pompával kísérték utolsó útjára .­ Koporsójára helyezték az utólag kapott ezüst Sig­num Laudist (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Ma temet­ték el Hanzély főhadnagyot, Hanzély Pált, aki mártírja volt az ember­szer­etet­n­ek, az önfelál­dozásnak, aki jobban szerette embertársait mint önmagát Egy nagyszerű és csodálatos ember múlt el közülünk, egy bámulatos ka­rakter szállt vele a sírba, egy emberen túli ember, akit nem lehet eléggé megsiratnunk... Csöpögős eső áztatja a farkasréti temető agyagos útjait, mikor egyre sűrűbb sorokban vonul fel a gyászoló közönség. A szemekben ott csillognak a gyász könnyei, az arcokat szomorúvá fátyolozza a bánat. Férfiak és nők jönnek egymásután, leverten és busán. Ezen a temetésein mindenkiből kicsordul az igazi rész­vét könnye, ez a temetési szertartás nem kon­venció, hanem halottsiratás, egy kivételes er­kölcsi nagyság elmúlásának megsiratása. Nemcsak a halottasház telik meg gyászoló kö­zönséggel, hanem a halottasház előtti nagy tér is tele van emberekkel, amikor a kormányzó képviseletében megérkezik Jánky Kocsárd honvédségi főparancsnok, hogy kifejezést ad­jon az államfő részvétének. A koszorúkkal be­borított ravatal körül a gyászoló család tag­jain kívül ott áll Fábry vezérkari őrnagy Jó­zsef főherceg képviseletében, Kovács tábor­nok a honvédelmi miniszter képviseletében, Shvoy tábornok, aki az állami vámőrséget képviseli, Schrantz tábornok, Budapest város­parancsnoka, Kárpáthy és Ludwig tábornokok és még igen sokan az elhunyt hős főhadnagy bajtársai és tisztelői közül. Jánky Kocsárd főparancsnok a ravatalra helyezi a kormányzó hatalmas fenyőgallyakból összeállitott fekete selyem szal­agos koszorúját, majd mély csend­ben megkezdődik az egyházi szertartás. A pap halkan mondja a gyász-szavakat s közben ki­csordul a szemekből a könny. Künn a hegyek .Jelöl nehéz, szürke fellegek kúsznak a temető fölé és a szemergélő eső szinte fájdalmas hul­lással megered. Elhangzik a pap utolsó szava, még egy utolsó pillantás a koporsóra és Han­zély Pál elindul az utolsó útra. A gyászoló közönség megindul a halottas kocsi után. Amerre a hatalmas menet elvonul, a téli temetőben bolyongó magányos embe­rek megállanak, lehajtják fejüket s a szemükön kitükrösödik az egyetemes emberi részvét pa­nasza. A sírhelynél Jánky Kocsárd a kormányzó nevében utolsó istenhozzádot mond az elköltö­zött hőshöz, aki jobb, nemesebb, emberért foly­tatott szeretetháború hősi halálát halta. A rö­vid beszéd után a koporsóra helyezi az ezüst Signum Laudist, amely úgy, ragyogott a ko­porsón, mintha egy fehér, világító sáv lenne. Ezután Dutkay Pál ezredes, a szolnoki hon­védgyalogezred parancsnoka búcsúzik a ha­lottól, majd a Himnusz hangjai mellett elföl­delték a koporsót. A gyászoló sokaságból felszakad a sírás, a jaj és összehangolódik a Himnusz hatalmas akkordjaival. Mintha ének és sírás, imádság és jaj olvadna össze égigérő nagyszerű gyász­zenében. Esik az eső. Az összegyűlt fekete tömeg lassan-lassan elszéled a temető homályba vesző utain. Erre is, arra is eltűnik egy-egy ember a téli délután sötétjében és magával viszi en­nek a temetésnek az emlékét. Temetés. Talán nem is temetés, hanem fel­támadás. Talán nem is halál, hanem élet. Leg­alább is a temető előterének közepén álló fe­hér Krisztus-szobor arca úgy tűnik fel előt­tünk, mintha szája szélén­a,szomorú mosoly beleragyogna a sötétlő, esős délutánba és va­lami olyasmit mondana, hogy a szeretet meg­váltja a világot. A Farkasvölgybe csöndesen lekusznak a fel­hők és teljesen elsötétítik a temetőt. Csönd van . . . Ma temették el Hanzély főhadnagyot. Csütörtök, 1927 Január 13. NEMZETI ÚJSÁG K­ös­z­vény, h­áz, reuma, akarás, szaggatás, csont­­fájdalmak ellen páratlan a KMEGNER H­­ KRIETHER-arvósgyszertár. Budapest, VIII/7. Calvin-tér. 1 öreg ára 20.000 K minden gyógyszertár­ban. Postán 2 nyestet küld 40.000 koronáért­ PENGŐ­K~ BÚTOROKAT irni HITELRE SÁNDOR IGNÁC bútoráruháza, Budapest, VI., DESSEWFFY­ utca 18-20 Kosztra István büntetését a Tábla hétévi börtönre szállította le Iános védelemről nem lehet szó, de döntő motívum volt az erős fel­indulás — „A házasság a legszentebb vallási és erkölcsi Intézmeny, aki ezt védi, az a legteljesebb erkölcsi alapon áll“ — A főügyész és a védők a Kúriáig viszik a bűnügyet A Kosztka-per harmadik, utolsó nap­ján Surgeth Gyula dr. védő tartotta meg védőbesz­édét, amelynek során azzal ér­velt, hogy Kosztka István egyrészt erős felindulásban követte el a bűncselek­ményt, másrészt pedig a jogos védelem alapján állott, mert a Jrökk Szilárd­ utcai találkozásnál, amikor Valérián alezredest felelősségre vonta, az alezredes revolver­­zsebéhez nyúlt és támadó mozdulatot tett. Surgeth Gyula dr. hangsúlyozta, hogy maga is a legnagyobb mértékben tekin­tettel van a halott iránti kegyeletre, de ez nem lehet alap arra, hogy az élőt áldo­zatul dobják oda. Ezért felmentő ítéletet kért. Vargha József dr. főügyészhelyettes újabb felszólalásában hangsúlyozta, hogy a jogos védelemre a legkisebb alapot sem látja fennforogni, azt a kérdést pedig, hogy erős felindulásról lehet-e szó, a tábla bölcs mérlegelésére kívánja bízni. Sur­­goth védő viszonválasza után Kosztka István dr. élt az utolsó szó jogával. Kö­zel egy óráig tartó felszólalásában pont­­ról-pontra végighaladt volt felesége, só­gora és sógornője vallomásának minden egyes részletén, amelyekből azt a követ­keztetést vonta le, hogy ellenségesen val­lottak ellene. — Ha szerénytelen kérés is egy vádlott részéről — mondotta Kosztka István —, hogy nagyobb hitelt kér szavainak, mint a tanúk vallomásának, mégis arra kérem a bíróságot, ha nem ad teljes mértékben hitelt szavaimnak, ne fogadja el ellensé­geim vallomását sem teljesen h­itelt­­érdemlőknek, talán valahol középen lesz az igazság. Ártatlannak érzem magam és vizsgálati fogságommal már eléggé meg­szenvedtem — fejezte be Kosztka István felszólalását. Közel másfélórás tanácskozás után hir­dette ki a tábla ítéletét, amely szerint Kosztka Istvánt, a törvényszék ítéletének megsemmisítésével erős felindulásban el­követett szándékos emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért két évi börtönbüntetésre és három évi hivatal­­vesztésre ítélte. A büntetésből a tábla ki­lenc hónapot vett kitöltöttnek az elszen­vedett vizsgálati fogsággal. Az ítélet indokolásában a királyi Ítélő­tábla megállapította azt, hogy Kosztka Istvánt, házasságának fenntartására nem anyagi okok, hanem erkölcsi és érzelmi szempontok késztették. A tábla ténymeg­állapítása szerint több tanúvallomáson kívül főleg Gerlóczy tanúnak a vallo­mása bizonyítja ezt, aki pedig elsőfokú unokatestvére Kosztka Istvánnénak. Meg­állapította azt is a tábla, hogy_ a terhelő tanúk egy részének a vallomását nem le­hetett teljes értékűeknek elfogadni, mert a személyes gyűlölet elfogulttá teszi az embereket. Az ítélet indokolása szerint Kosztka István és felesége között őszinte és komoly volt az a kibékülés, amely a tragédiát megelőzte. — A házasság a legnemesebb erkölcsi és vallási intézmény — szól­ a táblai indo­kolás — és ha valaki, különösen az, aki­nek gyermek­e van, kétségbeesetten ra­gaszkodik a házasságához az a legteljesebb erkölcsi alapon áll. Megállapítja az ítéleti indokolás, hogy jogos védelemről nem lehet szó, mert Kosztka Istvánt, Valérián alezredes részéről semmiféle támadás nem érte. Ezzel szemben a tábla, megíté­lése szerint kétségtelen, hogy a bűncselek­mény elkövetésének egyik döntő motívu­ma az erős felindulás volt. Kosztka Ist­ván véletlenül kapcsolódott be abba a telefonbeszélgetésbe, amely volt felesége és Valérián alezredes között lezajlott s az a körülmény, hogy a már megkötött bé­két újra felborultunk látta ebből a beszél­getésből és sértő kifejezéseik is hangzot­tak el vele szemben. A rendkívül erős mértékben felkavarták indulatait, amit az is bizonyít, hogy revolvert, cipőkana­­lat és egyéb holmikat a zsebébe gyűrve rohant Valérián lakása felé, hogy felelős­ségre vonja őt. Az Ítélőtábla az eset összes körülményeit mérlegelve azt találta — hangzik az indokolás —, hogy Kosztka terhére súlyosbító körülményt megálla­pítani nem lehet, de ezzel szemben eny­hítő körülményként kell mérlegelni neu­ropathies egyéniségét, ingerlékeny ter­mészetét, valamint azt is, hogy a bűncse­lekmény elkövetése óta hosszabb idő telt el. Az ítélet ellen a főügyész az erős, fel­indulás megállapítása miatt, Surgeth Gyula dr. és Torday Géz­a János dr. vé­dők pedig a bűnösség megállapítása és az enyhítő szakasz nem alkalmazása miatt semmiségi panaszt jelentettek be a kú­riához, Más, melyet a parlamentek szoktak gya­korolni saját tagjainak választási ügyei­ben. További haladást jelent az általános hatásköri elvi rendezés elérése az 1907. LX. tc. útján, amely a közigazgatási bíró­­ság eljárásnak ad helyet a miniszter és közegei, vagy a törvényhatóság, ezek szervei és közegei útján történő esetleges tö­rvénysértések vagy törvényellenes el­járások esetében. Ez a hatáskör kétségen­­kívü­l nagy horderejű, mert jogalkotó rendeletet vagy szabályrendeletet semmi­síltet meg a­ közigazgatási bíróság, míg a rendes bíróság csak konkrét esetben mellőzheti a törvénytelen rendeletet.­­ Általában mindinkább előre tör a tudományban a diskrecionárius ügyek bírái védelmének szükségessége. Ez igen természetes, mert a legtöbb önkényt éppen a diskrecionális hatáskörben köve­tik el a közigazgatási hatóságok közegei. Nemrég volt kezemben egy könyv, me­­yet egy amerikai publicista, Lawrence Lowell írt a kontinentális Európa kor­mányairól és pártjairól és hosszasan fejti ki, hogy a diskrecionális adminisz­tratív hatalom pártatlan kezelése parla­mentáris kormányforma mellett nem is képzelhető. A parlamentarizmus párt­­kormányt követel, a pártkormánynak csaknem lehetetlen bizonyos területeken a pártatlanság nagy érdekeinek eleget tenni. Ezért éppen a parlamentáris rend­szer ez árnyoldalait lehetne elkerülni az­zal, ha a diskrécionárius jogkör fölött is ott ragyogna a bírói védelem fénye. A hatáskör területén a mi törvényhozásunk is a (1924:XXVI.) törvényben már oly nevezetes lépést tett, hogy a diskrécioná­lis elemet szintén bevonta a magyar ki­rályi közigazgatási bíróság hatáskörébe. Ez az­ eset az, hogy a fővárosi törvény­­hatósági bizottságot feloszlató belügy­miniszteri rendelet ellen a bizottság tag­jainak egyharmada együttesen panasszal élhet a közigazgatási bíróságnál és mivel a­­ feloszlatás oka az is lehet, hogy a tör­vényhatósági bizottság tartósan munka­­képtelenné vált, ebben az iga­zán diskre­­cionális kérdésben a közigazgatási bíró­ság hivatott dönteni. Emelni kell a bírói létszámot . Mindenesetre megállapítható tétel az ma már, hogy a közigazgatási bíróság hatásköre mindinkább nagyobb tért nyer és pedig nemcsak az általános és pénzügyi közigazgatás területén, hanem a nagyobb jelentőségű közjogi és alkot­mányjogi, kérdésekben is. Ebből termé­szetesen következik az, hogy minden ál­lamnak ki kell terjesztenie gondoskodá­sát arra, hogy a közigazgatási bíróság minden hathatós eszközzel rendelkezhes­sék, amely szükséges hivatása betölté­sére. Nézetem szerint nem volna helyes olyan rendszerre áttérni, mely a közigaz­gatási bíróságnak csak semmisítő hatás­­kört ad, mint az osztrák rendszer, ha ahol felsoroló rendszer van — mint ná­lunk —, ennek a természete hozza magá­val, hogy évről-évre tágul is a hatáskör, és mivel ezzel a bíróság teendője évről­­évre szaporodik, a régi ügykörhöz sza­bott bírói létszám sem maradhat a régi, és az illetékes döntő tényezőknek komoly megfontolás tárgyává kell tenni azt, hogy a hatáskörben mindig bővülő szervezet megfelelő teherbíró képességgel is bír­jon. Az utolsó években tapasztaltuk, hogy különösen a folyton szaporodó és gyorsan változó jogszabályok folytán a munkateher nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is nagyra nőtt. _ — Gondoljunk csak a választói név­jegyzék 10—50.000 panaszára, a választási bíráskodásra, a folyton szaporodó pénz­ügyi panaszokra, melyek, tekintettel arra, hogy a pénzügyi panaszok nagy része Budapestről érkezik be, hazánk meg­csonkításával nem keresbedik, akikor jo­gosult az az állításom, hogy ezzel a te­herrel nincs arányban a mai bírói lét­szám.­­ Az alacsony létszámmal járó bajok megoldása nem lehet az, hogy a cseké­lyebb jelentőségű ügyek a bírói védelem­ből vétessenek ki, ezzel foglalkozni komo­lyan neon is szabad. Életképes gondolat azonban az alsó független közigazgatási bíróságok szervezése. Nem nevezem eze­ket elsőfokúaknak, mert hiszen egy tipi­kusan közbeeső fórummal szaporítva a közigazgatási bírói igazságszolgáltatást, ez csak lassítaná az ügyek elintézésének menetét. Csak oly bírói szervezeti reform egészséges, amely a közigazgatási bírás­kodásban tipikussá az egyfokú közigaz­gatási bíráskodást teszi. Ezért volna szükséges, ha a mai közigazgatási bíró­ság szervezetének mintájára,egész önálló szervezetet nyerhetne az alsó közigazga­­tási bíróság anélkül, hogy ezzel áttérné­nek a kétfokú közigazgatási bíráskodás típusára, amelynél végérvényesen és ön­állóan dönthet az alsó közigazgatási bí­róság is. Ha e bíróságok döntései ellen bárminő jogorvoslattal lehetne élni, mny a konkrét ügyek egész tömegével a felső közigazgatási bíróságot lehetne■ elárasz­tani és ez az egész reform csődjét jelen­tené. — Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg — fejezte be szavait — a magyar ki­rályi közigazgatási bíróság fennállásá­nak 30. évében idei munkaévünket. Adja a Gondviselés — tette hozzá —, hogy ez az év a nemzeti megerősödés éve lényen és ismerjék fel a világ folyását döntő tényezők, hogy bár a­ világtörténelem leg­nagyobb igazságtalanságának súlya ne­hezedik hazánkra,­­ mi azért nem csüanó­dünk, dolgozunk, mert hiszünk történeti hivatásunkban és hisszük, hogy a mi igazságunkat eltemetni nem lehet. Wlassics Gyula báró hatalmas beszédét nagy érdeklődéssel hallgatták a teljes ülés résztvevői, akik ezután lelkes ováció­ban részesítenék a közigazgatási bírósági Wlassics Gyula báró nagy beszéde a közigazgatási bíróság fennállásának harmincéves fordulóján Közigazgatás és jogrend elválaszthatatlan fogalmak Ki kell terjeszteni a közigazgatási bíróság hatáskörét (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A magyar királyi közigazgatási bíróság ma délelőtt­­ tartotta meg évnyitó teljes ülé­sét, amelyen az intézmény harminc éves fennállása alkalmából Wlassics Gyula báró elnök nagyszabású beszédet mon­dott. A bíróság tagjai teljes számban je­lentek meg az ülésen, amelyet délelőtt 11 órakor nyitott meg Wlassics Gyula báró elnök. Bevezető szavaiban megemlékezett a közigazgatási bíróság­­ fennállásának mostani 30 éves évfordulójáról, amelyből húsz év az ő elnöki működésére esik. Rá­mutatott elődjének, Wekerle Sándornak a közigazgatási bíróság megalkotásával kifejtett úttörő és alapvető munkájára. Ő, mint Magyarország legnagyobb köz­gazdásza azt a meggyőződését hozta a írói székbe, hogy a közgazdaság és jog­rend elválaszthatatlan fogalm­ak és így csak a jogtisztelet, a jogbiztonság meg­nyugtató légkörében nőhet nagyra min­den emberi munka, ellenben minden gaz­dasági és kulturális törekvés meghiúsul ott, hol nem a jogrend a „regnorum fun­damentum", de a jogszabály mögött min­dig kereste és megtalálta az eleven éle­tet, a kérdés gazdasági, szociális és etikai tartalmát. — A harminc éves évforduló alkalmá­ból — mondotta — az igazságos, tárgyi­lagos méltatás kötelességének hódolok, ha a legteljesebb elismeréssel adózom Wekerle Sándor úttörő munkatársainak, de az én mélyen tisztelt munkatársaim­nak is, kiknek a bírói függetlenséget mindig megóvó gondos, magas­­ szín­vonalra törekvő és el is érő munkássága nagy erkölcsi értéket jelent a magyar közigazgatási és közjogi igazságszolgál­tatásban. Wlassics Gyula báró ezután rátért a közigazgatási bíráskodás két alapvető kérdésének, a hatáskörnek és a szervezet­nek taglalására. A közigazgatási bíróság hatáskörének megállapításánál a magyar törvényhozás a felsorolási rendszert vá­lasztotta, amelynek az elvi általánosítás rendszerével szemben az az előnye, hogy tágabb lehetőségeket nyújt az érdemi döntésekre, viszont kissé szűk keretek közé szorítja a közjogi alanyi jogok és kötelezettségek körül támadt jogviták el­bírálását, ezért e rendszernek a törvény­­hozás útján való fokozatos kiépítését tartja szükségesnek, ami nálunk — szem­ben a kezdet ellenkező irányaival — kü­lönösen az utóbbi időkben meg is történt. A bírói hatáskör kiterjesztése — Ma­­— mondotta — a legélénkebb közhangulat van a bírói hatáskör kiter­jesztése mellett. Alig van év, melyben a törvényhozás az elmúlt harminc év alatt újabb és újabb hatásköröket ne ruházott volna a közigazgatási bíróságra. Milyen nagy és elismerésr­eméltó fordulatot je­lent a múlt elmejárással szemben az a reform (1925:XXVI. tc.), amely a kép­viselőválasztó bíráskodást kiütette a par­lament kezéből és a független, pártatlan­ságot biztosító közigazgatási bíróságra ruházta. Valódi paródiája is a bírásko­dásnak az az elfogult politikai bírásko­ 5

Next