Nemzeti Ujság, 1927. január (9. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-13 / 9. szám
Ma délután óriási részvét mellett temették el Hanzély főhadnagyot Hősöket megillető katonai pompával kísérték utolsó útjára . Koporsójára helyezték az utólag kapott ezüst Signum Laudist (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Ma temették el Hanzély főhadnagyot, Hanzély Pált, aki mártírja volt az emberszeretetnek, az önfeláldozásnak, aki jobban szerette embertársait mint önmagát Egy nagyszerű és csodálatos ember múlt el közülünk, egy bámulatos karakter szállt vele a sírba, egy emberen túli ember, akit nem lehet eléggé megsiratnunk... Csöpögős eső áztatja a farkasréti temető agyagos útjait, mikor egyre sűrűbb sorokban vonul fel a gyászoló közönség. A szemekben ott csillognak a gyász könnyei, az arcokat szomorúvá fátyolozza a bánat. Férfiak és nők jönnek egymásután, leverten és busán. Ezen a temetésein mindenkiből kicsordul az igazi részvét könnye, ez a temetési szertartás nem konvenció, hanem halottsiratás, egy kivételes erkölcsi nagyság elmúlásának megsiratása. Nemcsak a halottasház telik meg gyászoló közönséggel, hanem a halottasház előtti nagy tér is tele van emberekkel, amikor a kormányzó képviseletében megérkezik Jánky Kocsárd honvédségi főparancsnok, hogy kifejezést adjon az államfő részvétének. A koszorúkkal beborított ravatal körül a gyászoló család tagjain kívül ott áll Fábry vezérkari őrnagy József főherceg képviseletében, Kovács tábornok a honvédelmi miniszter képviseletében, Shvoy tábornok, aki az állami vámőrséget képviseli, Schrantz tábornok, Budapest városparancsnoka, Kárpáthy és Ludwig tábornokok és még igen sokan az elhunyt hős főhadnagy bajtársai és tisztelői közül. Jánky Kocsárd főparancsnok a ravatalra helyezi a kormányzó hatalmas fenyőgallyakból összeállitott fekete selyem szalagos koszorúját, majd mély csendben megkezdődik az egyházi szertartás. A pap halkan mondja a gyász-szavakat s közben kicsordul a szemekből a könny. Künn a hegyek .Jelöl nehéz, szürke fellegek kúsznak a temető fölé és a szemergélő eső szinte fájdalmas hullással megered. Elhangzik a pap utolsó szava, még egy utolsó pillantás a koporsóra és Hanzély Pál elindul az utolsó útra. A gyászoló közönség megindul a halottas kocsi után. Amerre a hatalmas menet elvonul, a téli temetőben bolyongó magányos emberek megállanak, lehajtják fejüket s a szemükön kitükrösödik az egyetemes emberi részvét panasza. A sírhelynél Jánky Kocsárd a kormányzó nevében utolsó istenhozzádot mond az elköltözött hőshöz, aki jobb, nemesebb, emberért folytatott szeretetháború hősi halálát halta. A rövid beszéd után a koporsóra helyezi az ezüst Signum Laudist, amely úgy, ragyogott a koporsón, mintha egy fehér, világító sáv lenne. Ezután Dutkay Pál ezredes, a szolnoki honvédgyalogezred parancsnoka búcsúzik a halottól, majd a Himnusz hangjai mellett elföldelték a koporsót. A gyászoló sokaságból felszakad a sírás, a jaj és összehangolódik a Himnusz hatalmas akkordjaival. Mintha ének és sírás, imádság és jaj olvadna össze égigérő nagyszerű gyászzenében. Esik az eső. Az összegyűlt fekete tömeg lassan-lassan elszéled a temető homályba vesző utain. Erre is, arra is eltűnik egy-egy ember a téli délután sötétjében és magával viszi ennek a temetésnek az emlékét. Temetés. Talán nem is temetés, hanem feltámadás. Talán nem is halál, hanem élet. Legalább is a temető előterének közepén álló fehér Krisztus-szobor arca úgy tűnik fel előttünk, mintha szája széléna,szomorú mosoly beleragyogna a sötétlő, esős délutánba és valami olyasmit mondana, hogy a szeretet megváltja a világot. A Farkasvölgybe csöndesen lekusznak a felhők és teljesen elsötétítik a temetőt. Csönd van . . . Ma temették el Hanzély főhadnagyot. Csütörtök, 1927 Január 13. NEMZETI ÚJSÁG Köszvény, ház, reuma, akarás, szaggatás, csontfájdalmak ellen páratlan a KMEGNER H KRIETHER-arvósgyszertár. Budapest, VIII/7. Calvin-tér. 1 öreg ára 20.000 K minden gyógyszertárban. Postán 2 nyestet küld 40.000 koronáért PENGŐK~ BÚTOROKAT irni HITELRE SÁNDOR IGNÁC bútoráruháza, Budapest, VI., DESSEWFFY utca 18-20 Kosztra István büntetését a Tábla hétévi börtönre szállította le Iános védelemről nem lehet szó, de döntő motívum volt az erős felindulás — „A házasság a legszentebb vallási és erkölcsi Intézmeny, aki ezt védi, az a legteljesebb erkölcsi alapon áll“ — A főügyész és a védők a Kúriáig viszik a bűnügyet A Kosztka-per harmadik, utolsó napján Surgeth Gyula dr. védő tartotta meg védőbeszédét, amelynek során azzal érvelt, hogy Kosztka István egyrészt erős felindulásban követte el a bűncselekményt, másrészt pedig a jogos védelem alapján állott, mert a Jrökk Szilárd utcai találkozásnál, amikor Valérián alezredest felelősségre vonta, az alezredes revolverzsebéhez nyúlt és támadó mozdulatot tett. Surgeth Gyula dr. hangsúlyozta, hogy maga is a legnagyobb mértékben tekintettel van a halott iránti kegyeletre, de ez nem lehet alap arra, hogy az élőt áldozatul dobják oda. Ezért felmentő ítéletet kért. Vargha József dr. főügyészhelyettes újabb felszólalásában hangsúlyozta, hogy a jogos védelemre a legkisebb alapot sem látja fennforogni, azt a kérdést pedig, hogy erős felindulásról lehet-e szó, a tábla bölcs mérlegelésére kívánja bízni. Surgoth védő viszonválasza után Kosztka István dr. élt az utolsó szó jogával. Közel egy óráig tartó felszólalásában pontról-pontra végighaladt volt felesége, sógora és sógornője vallomásának minden egyes részletén, amelyekből azt a következtetést vonta le, hogy ellenségesen vallottak ellene. — Ha szerénytelen kérés is egy vádlott részéről — mondotta Kosztka István —, hogy nagyobb hitelt kér szavainak, mint a tanúk vallomásának, mégis arra kérem a bíróságot, ha nem ad teljes mértékben hitelt szavaimnak, ne fogadja el ellenségeim vallomását sem teljesen hiteltérdemlőknek, talán valahol középen lesz az igazság. Ártatlannak érzem magam és vizsgálati fogságommal már eléggé megszenvedtem — fejezte be Kosztka István felszólalását. Közel másfélórás tanácskozás után hirdette ki a tábla ítéletét, amely szerint Kosztka Istvánt, a törvényszék ítéletének megsemmisítésével erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért két évi börtönbüntetésre és három évi hivatalvesztésre ítélte. A büntetésből a tábla kilenc hónapot vett kitöltöttnek az elszenvedett vizsgálati fogsággal. Az ítélet indokolásában a királyi Ítélőtábla megállapította azt, hogy Kosztka Istvánt, házasságának fenntartására nem anyagi okok, hanem erkölcsi és érzelmi szempontok késztették. A tábla ténymegállapítása szerint több tanúvallomáson kívül főleg Gerlóczy tanúnak a vallomása bizonyítja ezt, aki pedig elsőfokú unokatestvére Kosztka Istvánnénak. Megállapította azt is a tábla, hogy_ a terhelő tanúk egy részének a vallomását nem lehetett teljes értékűeknek elfogadni, mert a személyes gyűlölet elfogulttá teszi az embereket. Az ítélet indokolása szerint Kosztka István és felesége között őszinte és komoly volt az a kibékülés, amely a tragédiát megelőzte. — A házasság a legnemesebb erkölcsi és vallási intézmény — szól a táblai indokolás — és ha valaki, különösen az, akinek gyermeke van, kétségbeesetten ragaszkodik a házasságához az a legteljesebb erkölcsi alapon áll. Megállapítja az ítéleti indokolás, hogy jogos védelemről nem lehet szó, mert Kosztka Istvánt, Valérián alezredes részéről semmiféle támadás nem érte. Ezzel szemben a tábla, megítélése szerint kétségtelen, hogy a bűncselekmény elkövetésének egyik döntő motívuma az erős felindulás volt. Kosztka István véletlenül kapcsolódott be abba a telefonbeszélgetésbe, amely volt felesége és Valérián alezredes között lezajlott s az a körülmény, hogy a már megkötött békét újra felborultunk látta ebből a beszélgetésből és sértő kifejezéseik is hangzottak el vele szemben. A rendkívül erős mértékben felkavarták indulatait, amit az is bizonyít, hogy revolvert, cipőkanalat és egyéb holmikat a zsebébe gyűrve rohant Valérián lakása felé, hogy felelősségre vonja őt. Az Ítélőtábla az eset összes körülményeit mérlegelve azt találta — hangzik az indokolás —, hogy Kosztka terhére súlyosbító körülményt megállapítani nem lehet, de ezzel szemben enyhítő körülményként kell mérlegelni neuropathies egyéniségét, ingerlékeny természetét, valamint azt is, hogy a bűncselekmény elkövetése óta hosszabb idő telt el. Az ítélet ellen a főügyész az erős, felindulás megállapítása miatt, Surgeth Gyula dr. és Torday Géza János dr. védők pedig a bűnösség megállapítása és az enyhítő szakasz nem alkalmazása miatt semmiségi panaszt jelentettek be a kúriához, Más, melyet a parlamentek szoktak gyakorolni saját tagjainak választási ügyeiben. További haladást jelent az általános hatásköri elvi rendezés elérése az 1907. LX. tc. útján, amely a közigazgatási bíróság eljárásnak ad helyet a miniszter és közegei, vagy a törvényhatóság, ezek szervei és közegei útján történő esetleges törvénysértések vagy törvényellenes eljárások esetében. Ez a hatáskör kétségenkívül nagy horderejű, mert jogalkotó rendeletet vagy szabályrendeletet semmisíltet meg a közigazgatási bíróság, míg a rendes bíróság csak konkrét esetben mellőzheti a törvénytelen rendeletet. Általában mindinkább előre tör a tudományban a diskrecionárius ügyek bírái védelmének szükségessége. Ez igen természetes, mert a legtöbb önkényt éppen a diskrecionális hatáskörben követik el a közigazgatási hatóságok közegei. Nemrég volt kezemben egy könyv, meyet egy amerikai publicista, Lawrence Lowell írt a kontinentális Európa kormányairól és pártjairól és hosszasan fejti ki, hogy a diskrecionális adminisztratív hatalom pártatlan kezelése parlamentáris kormányforma mellett nem is képzelhető. A parlamentarizmus pártkormányt követel, a pártkormánynak csaknem lehetetlen bizonyos területeken a pártatlanság nagy érdekeinek eleget tenni. Ezért éppen a parlamentáris rendszer ez árnyoldalait lehetne elkerülni azzal, ha a diskrécionárius jogkör fölött is ott ragyogna a bírói védelem fénye. A hatáskör területén a mi törvényhozásunk is a (1924:XXVI.) törvényben már oly nevezetes lépést tett, hogy a diskrécionális elemet szintén bevonta a magyar királyi közigazgatási bíróság hatáskörébe. Ez az eset az, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottságot feloszlató belügyminiszteri rendelet ellen a bizottság tagjainak egyharmada együttesen panasszal élhet a közigazgatási bíróságnál és mivel a feloszlatás oka az is lehet, hogy a törvényhatósági bizottság tartósan munkaképtelenné vált, ebben az igazán diskrecionális kérdésben a közigazgatási bíróság hivatott dönteni. Emelni kell a bírói létszámot . Mindenesetre megállapítható tétel az ma már, hogy a közigazgatási bíróság hatásköre mindinkább nagyobb tért nyer és pedig nemcsak az általános és pénzügyi közigazgatás területén, hanem a nagyobb jelentőségű közjogi és alkotmányjogi, kérdésekben is. Ebből természetesen következik az, hogy minden államnak ki kell terjesztenie gondoskodását arra, hogy a közigazgatási bíróság minden hathatós eszközzel rendelkezhessék, amely szükséges hivatása betöltésére. Nézetem szerint nem volna helyes olyan rendszerre áttérni, mely a közigazgatási bíróságnak csak semmisítő hatáskört ad, mint az osztrák rendszer, ha ahol felsoroló rendszer van — mint nálunk —, ennek a természete hozza magával, hogy évről-évre tágul is a hatáskör, és mivel ezzel a bíróság teendője évrőlévre szaporodik, a régi ügykörhöz szabott bírói létszám sem maradhat a régi, és az illetékes döntő tényezőknek komoly megfontolás tárgyává kell tenni azt, hogy a hatáskörben mindig bővülő szervezet megfelelő teherbíró képességgel is bírjon. Az utolsó években tapasztaltuk, hogy különösen a folyton szaporodó és gyorsan változó jogszabályok folytán a munkateher nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is nagyra nőtt. _ — Gondoljunk csak a választói névjegyzék 10—50.000 panaszára, a választási bíráskodásra, a folyton szaporodó pénzügyi panaszokra, melyek, tekintettel arra, hogy a pénzügyi panaszok nagy része Budapestről érkezik be, hazánk megcsonkításával nem keresbedik, akikor jogosult az az állításom, hogy ezzel a teherrel nincs arányban a mai bírói létszám. Az alacsony létszámmal járó bajok megoldása nem lehet az, hogy a csekélyebb jelentőségű ügyek a bírói védelemből vétessenek ki, ezzel foglalkozni komolyan neon is szabad. Életképes gondolat azonban az alsó független közigazgatási bíróságok szervezése. Nem nevezem ezeket elsőfokúaknak, mert hiszen egy tipikusan közbeeső fórummal szaporítva a közigazgatási bírói igazságszolgáltatást, ez csak lassítaná az ügyek elintézésének menetét. Csak oly bírói szervezeti reform egészséges, amely a közigazgatási bíráskodásban tipikussá az egyfokú közigazgatási bíráskodást teszi. Ezért volna szükséges, ha a mai közigazgatási bíróság szervezetének mintájára,egész önálló szervezetet nyerhetne az alsó közigazgatási bíróság anélkül, hogy ezzel áttérnének a kétfokú közigazgatási bíráskodás típusára, amelynél végérvényesen és önállóan dönthet az alsó közigazgatási bíróság is. Ha e bíróságok döntései ellen bárminő jogorvoslattal lehetne élni, mny a konkrét ügyek egész tömegével a felső közigazgatási bíróságot lehetne■ elárasztani és ez az egész reform csődjét jelentené. — Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg — fejezte be szavait — a magyar királyi közigazgatási bíróság fennállásának 30. évében idei munkaévünket. Adja a Gondviselés — tette hozzá —, hogy ez az év a nemzeti megerősödés éve lényen és ismerjék fel a világ folyását döntő tényezők, hogy bár a világtörténelem legnagyobb igazságtalanságának súlya nehezedik hazánkra, mi azért nem csüanódünk, dolgozunk, mert hiszünk történeti hivatásunkban és hisszük, hogy a mi igazságunkat eltemetni nem lehet. Wlassics Gyula báró hatalmas beszédét nagy érdeklődéssel hallgatták a teljes ülés résztvevői, akik ezután lelkes ovációban részesítenék a közigazgatási bírósági Wlassics Gyula báró nagy beszéde a közigazgatási bíróság fennállásának harmincéves fordulóján Közigazgatás és jogrend elválaszthatatlan fogalmak Ki kell terjeszteni a közigazgatási bíróság hatáskörét (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A magyar királyi közigazgatási bíróság ma délelőtt tartotta meg évnyitó teljes ülését, amelyen az intézmény harminc éves fennállása alkalmából Wlassics Gyula báró elnök nagyszabású beszédet mondott. A bíróság tagjai teljes számban jelentek meg az ülésen, amelyet délelőtt 11 órakor nyitott meg Wlassics Gyula báró elnök. Bevezető szavaiban megemlékezett a közigazgatási bíróság fennállásának mostani 30 éves évfordulójáról, amelyből húsz év az ő elnöki működésére esik. Rámutatott elődjének, Wekerle Sándornak a közigazgatási bíróság megalkotásával kifejtett úttörő és alapvető munkájára. Ő, mint Magyarország legnagyobb közgazdásza azt a meggyőződését hozta a írói székbe, hogy a közgazdaság és jogrend elválaszthatatlan fogalmak és így csak a jogtisztelet, a jogbiztonság megnyugtató légkörében nőhet nagyra minden emberi munka, ellenben minden gazdasági és kulturális törekvés meghiúsul ott, hol nem a jogrend a „regnorum fundamentum", de a jogszabály mögött mindig kereste és megtalálta az eleven életet, a kérdés gazdasági, szociális és etikai tartalmát. — A harminc éves évforduló alkalmából — mondotta — az igazságos, tárgyilagos méltatás kötelességének hódolok, ha a legteljesebb elismeréssel adózom Wekerle Sándor úttörő munkatársainak, de az én mélyen tisztelt munkatársaimnak is, kiknek a bírói függetlenséget mindig megóvó gondos, magas színvonalra törekvő és el is érő munkássága nagy erkölcsi értéket jelent a magyar közigazgatási és közjogi igazságszolgáltatásban. Wlassics Gyula báró ezután rátért a közigazgatási bíráskodás két alapvető kérdésének, a hatáskörnek és a szervezetnek taglalására. A közigazgatási bíróság hatáskörének megállapításánál a magyar törvényhozás a felsorolási rendszert választotta, amelynek az elvi általánosítás rendszerével szemben az az előnye, hogy tágabb lehetőségeket nyújt az érdemi döntésekre, viszont kissé szűk keretek közé szorítja a közjogi alanyi jogok és kötelezettségek körül támadt jogviták elbírálását, ezért e rendszernek a törvényhozás útján való fokozatos kiépítését tartja szükségesnek, ami nálunk — szemben a kezdet ellenkező irányaival — különösen az utóbbi időkben meg is történt. A bírói hatáskör kiterjesztése — Ma— mondotta — a legélénkebb közhangulat van a bírói hatáskör kiterjesztése mellett. Alig van év, melyben a törvényhozás az elmúlt harminc év alatt újabb és újabb hatásköröket ne ruházott volna a közigazgatási bíróságra. Milyen nagy és elismerésreméltó fordulatot jelent a múlt elmejárással szemben az a reform (1925:XXVI. tc.), amely a képviselőválasztó bíráskodást kiütette a parlament kezéből és a független, pártatlanságot biztosító közigazgatási bíróságra ruházta. Valódi paródiája is a bíráskodásnak az az elfogult politikai bírásko 5