Nemzeti Ujság, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-03 / 2. szám
14 EGYHÁZI ÉLETEk hercegprímás újéve Serédi Jusztinián dr. bíboros hercegprímás az évfordulót Esztergomban töltötte, ahol az év végét esti hálaadó istentiszteleten, valamint az újévi délutáni szentségimádáson és az ezekkel kapcsolatos istentiszteleten részt vett a bazilikában." Az egyházfejedelem egyelőre továbbra is Esztergomban marad ahol Vizkereszt ünnepén ünnepi nagymisét pontifikál. Az esztergomi és budai primási palotában a kardinális üdvözlésére ivek voltak kitéve, amelyeket igen sokan írtak alá Esztergomban a vármegyei és városi hatóságok és helybeli előkelőségek írták alá az ivet, míg a székesfőkáptalan írásban fejezte ki jókivánatait az egyházmegye főpásztorának. A budai páloában kitett ivet újév napján aláírták: Orsenigo Gesare nuncius, Mayer János és Wekerle Sándor miniszterek, a kormányzó szárnysegédei, Sipőcz Jenő polgármester, Márffy Rezső meghatalmazott miniszter, Caldewey nuneiaturai üdítője és a diplomáciai testület csaknem valamennyi képviselője, Huszár Károly és felesége, Samarjay Lajos Máv. elnökigazgató, Zichy János gróf v. b. ttt, bárcziházi Bárczy István, Rottenbiller Fülöp, Darányi Kálmán és Ruffy Pál államtitkárok, Wojnich Sándor báró, vitéz Somkuty József tábornok, Kazy Béla ny. altábornagy, Simon Elemér soproni főispán, Köpeledy Elemér az állami vasgyárak igazgatója. Wolkenberg Alajos, a Pázmány Péter Tudományegyetem rektora, a leventeintézmények nevében vitéz Mátyás Sándor tábornok, Zala György szobrászművész, Keblovszky Lajos és Paul Iván min. tanácsosok, a budai Katolikus Kör elnöksége, Tabódy Ida, Tiefenthaler József, a budai Szent Imre-kollégium igazgatója, a budapesti papság és szerzetesrendek számos képviselője és még igen sokan mások. Mindkét helyen az ívek további aláírások céljából a mai nap folyamán is ki vannak téve. Magyar búcsú Rómában Róma, január 1. (A Nemzeti Újság tudósitásától.) Mintha csak valamelyik akáclombos, dunántúli faluban lettünk volna. Bábosok kiabálttak, játékosok ordítottak, gyerekek sikongattak, idősebbek huncutkodtak s még a magyar szó is fel-felcsendült a sok olasz zümmögés között. Szent István vértanú ünnepe volt, kinek tiszteletére építették a Stp. Stefano Rotondot, azt a templomot, melyet 1579-ben XIII. Gergely pápa a magyar kollégiumnak adományozott, miután 150 évig a magyar pálosok dolgoztak benne s 1580-ban a templom gondviselését az egyesített német-magyar papnevelőre biztat, a templom búcsúünnepére eljönnek mindig ide a magyarok. És valóban, a fel-alá hullámzó tömeg tarkaságában is merészen hívják fel magukra a figyelmet einoberpiros reverendájukkal a magyar kispapok. Sorba jönnek az Új magyar akadémia tagjai, a papoknak arcáról leragyog magyaros mivoltuk. A templom Udvarán feltörő örömmel üdvözlik egymást a messze idegenbe szakadt magyar asszonyok, magyar férfiak. A szentmisét egy jezsuita páter mondotta s csupa magyar kispap segédkezett neki. A szentély két oldalán helyezkedtek el a magyar és német kispapok, hogy ájtatos gregórián énekükkel emeljék az ünnep fényességét. A szentmise véget ért. Becsukják a templomot, elhallgat a magyar szó s a Gelins hegyére visszaszáll a megszokottság unalmas csöndje. S mi, magyarok, kik összetalálkoztunk az Úr oltáránál, sajnálkozva mormogjuk, miért is nincs magyar búcsú többször Rómában. F. F. L. Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspök, akit a karácsonyi ünnepi szertartások influenzás megbetegedéssel ágyba döntöttek és napokig kénytelen betegszobáját őrizni,, most megjelent pásztorlevelében vezető helyen emlékszik meg világkörüli útjáról, amely őt közel félévig szakította el egyházmegyéje székvárosától. Evangélium kát. hitszónoklati és lelkipásztor! folyóirat immár nyolcadik évfolyamának megjelent első száma tizenhárom évet kitevő terjedelemben hatalmas és gazdag tartalommal. Közel 18 vasárnapi és ünnepi beszédet, 12 alkalmi beszédet, 3 kateketikus beszédet, 13 egyesületi beszédet, 15 lelkipásztori tapasztalatot, valamennyiben lángoló lelkek szórjákvetik a kát. hit- és erkölcsi igazságokat a hivő lelkekbe. Örömmel látjuk, hogy a hát. papság az ország minden részéből megszerzi szónoki írásaival ezt a kiváló folyóiratot. Jelen számában is sokan írtak: Schaderbeck Károly, Lencsés Péter, Borbély Kamill O. S. B., Baráczius József, Csáky Benjámin, Wallisch Jenő, Bedy Vince dr., Burányi Ferenc, Bohály Ferenc, Steiner József, Bene István, Siklay Kalmár J., Viola Mihály, Nágelrelter Alajos dr., Branti Lajos, Szűcs Géza, Kovács György, P. RITKA ALKALOM! AIAQOT 25 percnyire a fővárostól 250 négyszögöles kitűnő fekvésű telkei, részrétfieezésre élenként 6.— pengőtől kaphatók. A községben villany, vízvezeték, iskola, templom, piac van. Kedvező építési feltételek ! Pestkörnyéki Takarék és Házépítő Szövetkezet. V„ Erzsébet tér 5. Tel.: Apt. 808—18. A telkek megtekinthetők vasárnapokon délelőtt, indulás a Nyugati pályaudvarról at 9 óm 30 perckor. Ne mulassza el! NEMZETI ÚJSÁG Csfifartök, 1929 JanÁr 1 A „Le Detective“ példátlan támadása a magyar társadalom ellen is——H—— ■ Erdélyi Béla, mint a magyar történelmi osztály tagja és képviselője — Egy francia hetilap botrányos tudósítása az Erdélyi* bdaperről — Ki kell utasítani a vakmerő támadás szerzőjét Pária, december hó. (A Nemzeti Újság alkal,mi levelezőjem.) A külföldi szenzációk és botránypörök iránt érdeklődő francia sajtótermékek közül legutóbb a Parisban nemrégen megindított „Le Detective“ című folyóirat december huszadiki számában példátlan támadás jelent meg az ErdélyiVímpörrel kapcsolatban a magyar főnemesség és a magyar társadalom ellen. A tendenciózus és rosszindulatú cikket a Le Detective budapesti tudósítója, Frederik Van Derer tollából „Magyar színművésznőt megmérgez, tönkretesz és meggyilkol egy csinos szélhámos“ címmel közli azzal a megjegyzéssel, hogy miután célja a múlt és a jelen nagy bűnügyeinek ismertetése, a magyar főváros erkölcsi fertőjéről is le akarja rántani a leplet. Frederik Van Derer elsősorban beszámol Forgács Anna művészi múltjáról, Erdélyi Bélával való ismeretségéről, amely olyan végzetes volt a számára, majd megállapítja, hogy az Erdélyi-féle bűnpör több mint egy bűnügy tárgyalása. Véleménye szerint ez a per egy egész korszakot vádol, egy elhasznált, kimerült és kihaló félben levő társadalmat bélyegez meg, amely annyira ragaszkodott a világi gyönyörökhöz, hogy nem igen volt példa a modern kor történetében. A cikkíró ezután szemérmetlen és vakmerő támadást intéz a magyar főnemesség ellen és a többek között ezeket írja: 1918-ban megdőlt a magyar arisztokrácia, a feudális nagyúri családok és a kardcsörtető magyar nagybirtokos osztály uralma. A mindenható főurak tönkrejutott utódai, akik jobbágyaiknak (?) sem számát, sem helyzetét nem ismerték, lezüllöttek a világháborút követő idők által felszínre vetett kétes elemek színvonalára. A volt osztrák-magyar hadseregek tisztjei előszeretettel dörzsölték aranyvállrojtos egyenruhájukat a gazdag hadimilliomosokhoz, az ideges, fenhéjázó és gőgös magyar urak pedig, akik kétségbeesetten ragaszkodtak a múlthoz, a tokaji bor mámorában, a spekulációban, a legkülönbözőbb kábítószerekben és a párbajban kerestek feledést. Sehol Európában a háborút követő anyagi és erkölcsi válság nem mutatott fel olyan beteges tüneteket, mint Magyarországon és Forgács Anna, ez a tehetséges fiatal magyar színművésznő, egy bűnös korszak és bűnös társadalom kettős vétkének szerencsétlen áldozata lett" Van Derer cikke, amelynek éle észrevehetően a magyar történelmi osztály ellen irányult, nem keltett nagy visszhangot Párisban, ahol a Detective című folyóirat, amely alig egy évvel ezelőtt került forgalomba, nem dicsekedetik túlságos nagy népszerűséggel. A gyűlölködő kirohanásban érdekes és jellemző az a körülmény, hogy a francia sajtótermék állítólagos budapesti tudósítója a magyar társadalomról írt épületes korrajzában több izben hangsúlyozza, hogy a magyar főnemesség társadalmi osztályának egyik legjellemzőbb tagja nem más, mint „Erdélyi Béla báró“, a „budapesti szalonok ismert ifjú oroszlánja“, a szerelmes szeladon, a hódító fiatal hős, aki minden lelkiismeretfurdalás nélkül végez áldozatával, ha az anyagi érdekei úgy követelik. Hosszú tudósításában a cikkíró valóságos adathalmazzal ismerteti Forgács Anna halálának tragikus körülményeit, jellemzi Erdélyi Bélát, akiről ugyan beismeri, hogy csak bitorolta a bárói címet és a doktori oklevelet, de akit ennek ellenére a modern Magyarország faji és néprajzi típusaként mutat be a párisi olvasóközönség előtt. A gyalázkodó cikk befejezésében Van Derer az Erdélyi-per tárgyalásáról is ír és leplezetlen megelégedéssel állapítja meg, hogy Forgács Anna gyilkosának személyében egy egész társadalmi rendszer került a földi igazságszolgáltatás elé és hogy ez a szörnyeteg, aki vallomásaiban állandóan azt hangoztatja, hogy szerencsétlen felesége a kábítószerek áldozata lett, a perverz snobizmus mocsarába fúlt magyar főúri társadalom számára követel halálos ítéletet. A Detective szerkesztősége kétségtelenül mindent elkövetett, hogy a számára úgy tartalmára, mint társadalmi elveire nézve rendkívül érdekes cikket megfelelő külsőségekkel tálalja fel az olvasónak. A lap közli Forgács Anna és Erdélyi Béla fényképeit, sőt egy, a törvényszéki tárgyalás alkalmával készült rajzot is, amely egy bundába öltözött hölgykoszorút mutat be, melynek tagjai lelkes érdeklődéssel hallgatják Erdélyi vallomását. Közismert, hogy Forgács Anna halálának titokzatos drámája a legkülönösebb társadalmi réteg érdeklődését csigázta fel és hogy a tárgyalás közönségének soraiban nagy számban szerepelnek a legkülönbözőbb éjszakai tündérek, a mulatóhelyek démonjai és Erdélyi egyéb nőismerősei, akikhez azonban épp olyan kevés közük van a magyar felsőtársadalom hölgyeinek, vagy az arisztokrácia dámáinak, mint Erdélyi Bélának a bárói címhez. Ezt a körülményt azonban gondosan eltitkolja a Detective budapesti tudósítója, aki mindent elkövet, hogy cikkében magyar társadalmi szenzációként tüntesse fel ezt a förtelmes pert, amely Budapesten, a párisi folyóirat kioktatása nélkül is, csak undort és ellenszenvet keltett, társadalomkülönbség nélkül minden jóizlésű emberben. K. T. D.• Nem tudjuk, ki ez a Frederik Van Derer, azt sem tudjuk, itt él-e Budapesten, ittjárt-e várjon, avagy valakinek álneve, bizonyos azonban, hogy es,a példátlan és gyalázatos támadás a magyar társadalom tisztessége ellen nem maradhat megtorlatlanul. A magyar arisztokrácia történelmi szerepe a nemzet életében és a magyar társadalom egész beállítása a külföld előtt nem tűrheti el, hogy egy francia újságban eféle aljas és teljesen hazug tudósítás jelenhessen meg. Nyilvánvaló, hogy a párisi lapot félrevezették és nyilvánvaló az is, hogy a félrevezető csak egy vakmerő kalandor és a magyarság ellensége lehet. A tudatos hazudozásnak és a tények meghamisításának olyan példája ez az újságcikk, hogy azt, aki ezt írta — ha itt él Budapesten — ki kell utasítani. Azt sem tartjuk lehetetlennek, hogy a cikk szerzőjének álneve mögött talán megint valamelyik emigráns bujkál, aki így próbálkozik meg azzal, hogy a francia sajtó egyik orgánumának félrevezetésével ártani igyekezzék Magyarországnak. Zsíros Ferenc S. J., P. Fiedler lápot S. J., Zimits Mihály S. V. D., Szabó Dániel, László János, Bürchner László dr., Horváth János, Binezich Rezső, Varga József, Havas Zoltán, Szabó József dr., Pető Miklós, Kövér Ferenc, de természetesen a legtöbbet a folyóirat országos nevű szerkesztője, Hász Istvánt dr. irt meg, aki gazdag tudásának kincstárából szinte ontja már évtizedek óta a színes, lebilincselő beszédeket. A tartalmas folyóiratnak mindenki, aki a kát. társadalmi és egyesületi életben vezetőszerepet tölt be, nagy hasznát veheti, de a lelkészkedő papság részére nélkülözhetetlen segítőeszköz. A folyóirat negyedévenként jelenik meg. Előfizetése egész évre 20 P. Kiadóhivatal Győr, Kisfaludi utca 16. A budapesti érseki helynökség területén működő lelkészkedő papság január havi konferenciáját január 8 án, kedden délután 5 órakor tartja meg a központi papnevelőintézet dísztermében. A konferenciának P. Bende Szaniszló ferences plébános és Mihalovics Zsigmond bérminamezői plébános lesznek az előadói. ( A piarista kápolnában a Szilveszteresti ájtatosság este öt órakor volt. A szentbeszéddet, Balányi György egyetemi tanár mondta. A tabáni plébániatemplomban az óév végén 10 órakor Hérey Gyula dr. érseki helynöki titkár mondta a hálaadó beszédet, utána zenés litánia volt. Újév napján 10 órakor a szentbeszédet, Angyal Kálmán dr. apátplébános és a zenés nagyimrét mondta. BUTUS résziére fi ra 8 $ fy il 12—20 hónapra készpénz.arba!. H »a §Ü§ £ megbízható minőségben Royal «ara*ya? A w A Bt bajcorcsarnok Baross-utca 34 .i___ és 42 (Klinikával szemben) IfSz alhalmazottk állandó szállitóla Csillárok résziéire «főlag nálfent, cieón, havi KV- 30 pengi» ÜSrle»zté«re, Uránia szeküzset áml. LEVELEK Szlovenszkói Menekültek Egyesülete Tisztelt Szerkesztőség! A tíz év előtt fejünk fölött lezajló felfordulást, bomlást okozó vihar után, sajnos, még ma is csak elkeseredetten, fájó szívvel kívánhatok boldog újévet! Elszorul a szívünk, ha körülnézünk, mindenütt látjuk a drága, szeretett hazánkéhező szenvedő, elrongyosodott, mindenétől megfoszott és még a reménykedésben is kimerült menekültjeit, a saját szülőföldjükből kiutasított honpolgárait. Mindenünk elveszett, semmink sincsen. Mi szeretjük a drága, közös hazánkat. Méretetünkben rejlik a hatalom. Sokan vannak, akik vagy fejlesztik bennünk ezt az alkotni tudó érzést, vagy tapintatlanságukkal fogyasztják azt. Ami a szomjasnak a víz, a hervadó növénynek a harmat, az elkeseredettnek a vigasztalás, az a mi szenvedő lelkünknek a bátorítás, a buzdítás. Az alkotó erő, az összetartás energiájának a fejlesztésére megszerveztem múlt év augusztus 9-én a „Jszlovenszkói Menekültek Egyesületét“. Mi célból? Hogy segítsünk magunkon. A szentírás is mondja: segíts magadon, az Isten is megsegít. Célom elérésében dolgozott a Nemzeti Újság. A leközölt értesítésem és felhívásom után tömegesen jelentkeztek a tagok. És milyen tagok?! Nyugdíjas egyetemi tanárok, nyugdíjas alispánok, katonák, papok, tanítók, tisztviselők, főerrészek, vasúti tisztviselők, őrnagyokból lett kereskedők és néhány száz mindentől megfosztott, napi falat kenyérért küzdő menekült. Ezek mindnyájan szivettépő, borzalmas kegyetlenkedéseket átszenvedett eseteket ecsetelve sóhajtozzák: Isten add vissza drága hazánkat! Mindegyiknek szülőföldjén maradt: édes szülei, gyermekei, rokonai elárvult, most csalánnal benőtt sírja. És miért? Erre válaszoljon az 1918 október 11-én Turócszentmártonban a deklarációt megalkotó, suttyomban, törvénytelenül összejött gyűlés. Az ezt követő trianoni halálos ítéletet tartalmazó végzést most mulasztja a sok százezer menekült és a Felvidék népének könnye. A majdnem félévi egyesületi életünk mozzanatairól a következőket jelezhetem: Tagunk 2 ezren felül van. Budapestem kevesebb, vidéken több. 20 vidéki szervezetünk között vezet: Debrecen, Sátoraljaújhely, Pesterzsébet, Szeged, Balassagyarmat, Vámosmikola, Székesfehérvár, Kecskemét, Újpest. A vidéki szervezők neveit kiírnom nem szabad, mert ha haza mennének, elcsuknak a csehek. Tóbler János országgyűlési képviselő, társelnökünktől ingyen kaptuk a VIII. ker. Józsefutca 61. sz. házában az irodát, tejes felszereléssel. Rudnay Béla orsz. elnökünk dolgozott és dolgozik az alapszabályaink jóváhagyásának a megszerzésén, de eddig eredménytelenül. Mert az alapszabályaink jóváhagyva még nincsenek, nem szabad fölvennünk a tagsági díjakat. Ezért történt és még ma is megtörténik, hogy a beküldött tagsági díjakat a posta visszaküldi. — Ezért az egyesületünk az ígért életcéljának megfelelni nem tudott és nem tud. De reméljük, hogy most már néhány nap múlva megkapjuk a jóváhagyott alapszabályainkat és akkor majd mi is felterjesztjük sérelmeinket és kérelmünket a Népszövetséghez. Hazafias üdvözlettel: Bielek Antal társelnök. Olvasóinkhoz! Előfizetési áraink 1928 március 1-től pengőértékben a következők: A Nemzeti Újság előfizetési ára: Egy hónapra 4 P Három hónapra 10 P 80 f Az Uj Nemzedék előfizetési ára: Egy hónapra 3 P 20 f Három hónapra 9 P 60 f Kedvezményes kombinált előfizetési áraink: Uj Nemzedék és Nemzeti Újság: Egy hónapra 5 P 76 f Három hónapra 16 P 80 f Nemzeti Újság és Képes Krónika együtt: Egy hónapra 5 P 76 f Három hónapra 16 P 80 f Uj Nemzedék és Képes Krónika együtt: Egy hónapra 4 P 96 f Három hónapra 14 P 56 f