Nemzeti Ujság, 1929. szeptember (11. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-05 / 200. szám

6 Egyirányú lesz a közlekedés a belső Lipótvárosban is (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Bel­városban és az Erzsébetváros belső ré­szében tudvalevőleg már egyirányúvá tették a közlekedést, ami kétségtelenül a forgalom előnyére vált. Betegh-Huszágh Miklós főkapitány most a Lipótváros belső részére is kötelezővé tette az egy­irányú közlekedést. Ez az elhatározás különösen azért volt szükséges, mert a megnövekedett autóbuszközlekedés külö­nösen a belső Lipótvárosban tette szük­ségessé a kérdés sürgős megoldását. A főkapitány rendelete szerint az V. kerület belső részében ezek lesznek a köz­lekedési szabályok: _­­ 1. A Deák Ferenc-utcának a Deák Fe­­renc-tér és Vörösmarty-tér által határolt szakaszán csak a Deák Ferenc-tér irányá­ból szabad hajtani. A Vörösmarty-tér irá­nyából hajtani nem szabad. 2. Az előbbi pontban körülírt rendelke­zés kiegészítéseként a Vörösmarty-téren jobbfelé irányuló körforgalmat rende­lek el. A járművezetők e helyen úgy kö­telesek haladni, hogy a tér középpontja mindig a jobbkéz felé essék. 3. A József-téren is hasonló irányú kör­forgalmat rendelek el. 4. A Gróf Tisza István-utcában megtil­tom az 1.500 kg.-nál nagyobb, hasznos ter­heléssel bíró tehergépjárművek, állati vagy emberi erővel vont teherkocsik, to­vábbá a teherszállításra használt, lábbal hajtott kerékpárok átmenő forgalmát. Ezek szerint a Gróf Tisza István-utcába a felsorolt járóművek közül — a legrövi­debb út igénybevételével — csak azok hajthatnak be, amelyek oda, vagy onnan szállítanak. 5. A személyszállításra használt lábbal hajtott kerékpárok forgalma alól teljesen elzárom a gróf Tisza István­ utcát. A sze­mélyszállításra használt kerékpárokat, az elkerülhetetlenül szükséges szakaszon, csak kézzel szabad átvezetni. 6. A Gróf Tisza István­ utcában járómű­vekkel várakozás céljából megállani nem szabad. A várakozó kocsik részére a Jó­zsef­ térnek a park körüli részét, vala­mint a Nádor­ utcának a menetirány sze­rinti baloldalát jelölöm ki. 7. A Nádor-utcának a gróf Tisza Ist­­ván-utca és Szabadság-tér által határolt szakaszán egyirányú közlekedést rendelek el olyképpen, hogy a Nádor-utcába csak a gróf Tisza István-utca irányából enge­dem meg a behajtást. 8. A Mérleg-utcába csak a Ferenc Jó­­zsef-tér irányából, a gróf Vigyázó Fe­­renc-utcába csak a Nádor-utca irányából engedem meg a behajtást. 9. A Perc-közbe csak a Mérleg-utca irá­nyából szabad behajtani. 10. A Szent István templom előtti park körül körforgalmat rendelek el. 11. A Vadász-utcába csak a Báthory­­utca irányából. 12. a Hajnal­ utcába csak a Vilmos csá­­szár-út irányából engedem meg a behaj­tást. Aki ezt a rendeletet megszegi, kihágást követ el és a törvény 8. §-a alapján, az 1928. évi X. t.-c. 5. §-ai értelmében 100 pen­gőig terjedő pénzbüntetéssel, behajthatat­lanság esetén pedig megfelelő tartamú el­zárással büntetendő. A rendelet szeptember 9-én, hétfőn lép életbe. Gerevich Tibor nagy előadást tartott a perugiai egyetemen Ismertette a magyar művészet és művelődés fejlődését Róma, szeptember 4. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Gerevich Tibor egyetemi nyilvános rendes tanár, a ró­mai magyar intézet igazgatója, befejezte elő­adásait a perugiai egyetemen. A történeti kapcsolatok ismertetésének befejezéseképpen megemlékezett a Forum Romanumnak a Magyar Nemzeti Mú­zeum kertjében nemrég ünnepélyesen el­helyezett oszlopáról, amelyet az örök vá­ros a magyar szabadságharcban résztvett olasz légió emlékére adományozott; ez az olasz légió két generációt köt össze a fel­­újult olasz-magyar testvériség jegyében. Rámutatott ezután arra a történeti ta­nulságra, hogy a magyar-olasz együtt­működés Magyarország legszerencsésebb korszakait, Szent István, az Anjouk és Corvin Mátyás korát kísérte, amiből a magyar jövő ma is bizalmat meríthet. A továbbiak során a magyar-olasz mű­vészeti kapcsolatokat ismertette vetített képek kíséretében. Elsőnek Magyaror­szág műemléki térképét mutatta be, amely e téren is bizonyítja Nagymagyarország egységét, majd frappáns párhuzamokkal mutatta ki, hogy a magyar művészet kül­földi — elsősorban olasz —­ hatások elle­nére is meg tudta őrizni egyéniségét. A magyar művészet volt kelet felé az utol­só, amely a nyugati művészet közössé­gébe tartozott, sőt az európai művészet­ben és művelődésben kelet felé a közve­títő szerepet játszotta. Magyarország nem csak kapott, hanem adott is a kül­földnek művészetet és a kelet határán a NEMZETI ÚJSÁG Csillörtök, 1929 szeptember 5. művészet terén is fontos missziót telje­sített. Gerevich Tibor utolsó előadásában a magyar kultúrát és annak olasz orientá­cióját ismertette. Vázolta azokat a fela­datokat, amelyek a magyar kultúrára a trianoni szerződés következtében hárul­nak. Képekben is bemutatta a menekült egyetemek nagyszabású építkezését, a svábhegyi csillagvizsgálót, az országos levéltárat, a Gödöllőre menekült pre­montreiek nagyszerű, új iskoláját és in­­term­átusát. Ismertette ezután a magyar­országi olasz nyelvtanítás eredményeit, a Corvin Mágus Egyesület kulturmunká­­ját, az új római magyar akadémia szer­vezetét, bemutatva az intézet pompás székházát, a Palazzo Falconierit, az olasz monumentális építészet e remekművét s a mellette emelt magyar művészházat. Megemlékezett ezután a római Colle­gium Hungaricum őseiről, Szent István római és ravennai hospitium­airól és az egykori bolognai magyar-illír kollégium­ról, amelynek magyar tárgyú freskókkal díszített palotája ma is áll az ősi egye­temi városban. Vázolta továbbá a modern magyar kultúrpolitika széles horizonton folyó munkáját, amelynek magaslatáról a jobb magyar jövő derengése pillantható meg. Gerevich Tibor előadásait az egyetem nagy előadó termében tartotta meg, amelyet mind­végig zsúfolásig megtöltött a nemzetközi hall­gatóság, de részt vettek az előadáson a városi előkelőségek, valamint az egyetem tanárai is nagy számban. Az előadások végén melegen ünnepelték a kiváló előadót. Luparelli rektor az egyetem nevében a kö­vetkező levelet intézte Gerevich Tiborhoz: „Engedje meg, hogy az egyetemünkön tartott nagyérdekű előadásaiért a legmélyebb köszö­­netemet fejezzem ki. Az előadásaiból áradó fény, mély tudás még jobban meg fogja erő­síteni az Olaszország és Magyarország közti kapcsolatokat. Kérem, őrizze meg továbbra is jóindulatú közreműködését egyetemünk iránt, egyetemünk előhaladása, valamint az ön és az én nemzetem testvériségének javára.“ Lekaszálta a magyar és a Horvát saftét a belgrádi erőszak A szab­adkai „Szin-lap**, a „Topolya és vidéke** és a zomlaori „Az Ujság" megjelenését betiltották . A jugoszláviai ma­­gyir«ágnak már csak három lapja maradt Szabadka, szeptember 4. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A belgrádi kormány minden elképzelhető eszközt és módot megragad arra, hogy minél gyorsabban és radikálisabban tün­tesse el a föld színéről azt a sajtót, amely sehogyan sem tud, de nem is akar a dik­tatúrával egy követ fújni. A magyar lapokra Jugoszláviában az impérium­­változás után azonnal rájárt a rúd, de most a szerb kormány, úgy látszik, le akarja tarolni még azt a magyar sajtót is, amelyet kormányelődei megtűrtek. A Siornai lapok A belgrádi diktatúrakormány végzett az önérzetes horvát sajtóval. Egyik ré­szét behódoltatta, a másik részét pedig, amelyet semmiképpen sem tudott meg­törni, egyszerűen beszüntette. Ma bátran elmondható, hogy a horvát fővárosban, ahol annak idején oly agresszíven írtak Magyarország ellen, minden horvát nyelvű lap kezesbáránya a diktatúrának. Egy­két, de igazán csak egy-két horvát lap akad még, amelyekről tudott dolog, hogy nem úgy gondolkoznak, mint Belgrád­­ban, de dilemma elé vannak állítva, hogy vagy csupán a legszürkébb formában regisztrálják a belföldi eseményeket, minden kritika nélkül, vagy beszüntetik őket is. Vegetálnak tehát semmitmon­­dóan, hogy létüket megmentsék, mert hátha alkalmas pillanatban majd hasz­nosíthatják magukat. A jugoszláviai magyar sajtóval a hely­zet hasonlóképpen áll. Sőt természetesen még szigorúbban, mert hiszen a horvát nép mégis csak úgynevezett testvére a szerbnek, tehát némileg tekintettel van­nak rájuk. A magyar ellenben, a minden­nek kitett kisebbség csupán. Három magyar újság beszi­nttelése A legfrissebb intézkedés ismét a leg­kíméletlenebbül belekaszált a már úgy is gyéren meghagyott és megtűrt magyar lapok közé és lendülete nyomán három magyar lap hullott a tarlóra. A szabad­kai „Hírlap", a zombori „Az Újság“ és a topolyai „Topolya és Vidéke". Miért is kérdezzük megdöbbenve. Miért egyszerre három? Mit írhattak ezek a lapok, ahol amúgy se szabad semmit sem megírni? Egyszerűen azért, mert a kritikának egy halvány árnyát fedezték fel Belgrádban. Itt pedig kritika nincs, mert a külföldnek meg kell mutatni, hogy az S. H. S. állam gondolkodásban teljesen egységes, megelégedett, semmi kí­vánni valót­­hátrahagyó állam, amely­nek sem társadalma, sem egyes állam­polgárai a kritikát nem is ismerik, mert Belgrádban minden a világon az ő érde­keik szemmel tartásával történik. A szabadkai Hírlappal egy olyan ma­gyar politikai napilap tű­nt el a jugoszlá­viai magyar lapok sorából, amely 1920- tól, megalapításától kezdve ez év január 6-áig, a diktatúra életbelépéséig a legel­­szántabban harcolt a magyarság érde­keiért és védte meg a magyarságot min­denféle igazságtalanság és támadás el­len. A szabadkai Hírlap ez idő alatt hiva­talos lapja volt a jugoszláviai Magyar Pártnak, amelyet természetesen szintén feloszlatott a diktatúra, mert hiszen „ott, ahol mindenki meg van elégedve, ott nin­csen párt és nem kell párt". A szabadkai Hírlapot Streliczky Dénes dr. volt ma­gyarpárti képviselő alapította Havas Ká­rollyal, a jugoszláviai magyar újságírás egyik legkiválóbbjával egyetemben, aki az elmúlt keddig, a lap beszüntetéséig an­nak felelős szerkesztője is volt. Streliczky Dénes, a felelős kiadó és Havas Károly, a felelős szerkesztő nem kis üldöztetéseken és állandó vegzatúrákon mentek keresz­tül. Lapjuk elkobzása különösen a dikta­túra óta napirenden volt. Ez év folya­mán tizenhatszor kobozták el. Streliczky Dénes dr.-t és Havas Károlyt 1925-ben a szerb államügyészség fegyveres felkelés szításával vádolta meg és letartóztatták őket. Nem kevesebbel, mint azzal voltak megvádolva, hogy a magyar délvidéket el akarják szakítani Jugoszláviától és hozzácsatolni Magyarországhoz. Azalatt a nyolc nap alatt, amit a vádlottak letar­tóztatásban töltöttek, s amely idő alatt a vád nevetségessége teljesen bebizonyo­sodott, nagy bántalmazásokon ment ke­resztül a két férfiú. Nyolc nap múlva azonban belátták a vád tarthatatlansá­gát és szabadon bocsátották őket. Kiszabadulásuk után továbbra is a lap élén maradtak és mindent elkövettek az elnyomott magyarság helyzetének jobbra­­fordítására. Streliczky Dénes a szkupsli­­nában is mindent megkísérelt, de munká­ját megállította a diktatúra, amely mint ismeretes, fölösleges intézménynek dekla­rálta a parlamentet is. A Topolya és Vidéke című lappal a Fe­renc-csatorna környéke, néhány színma­­gyar község, mint Nagy­fény, Csantavér, Topolya, Ujverbász magyarsága veszí­tette el sajtóját. A zombori Az Újság be­szüntetése pedig a Duna szöge magyarsá­gának (Gombos, Újpalánka) fog ezentúl pótolhatatlanul hiányozni. Akik még élnek összegezve a jugoszláviai magyarság veszteségstatisztikáját a sajtó terén, meg­állapíthatjuk, hogy az egész volt magyar Bácska-Bánság és Baranya területének, ahol 500.000-nél több magyar él, ma mindössze három magyar nyelvű napi­lapja van. Jobban mondva ezt a hármat még máig nagy szenvedések és akadékos­kodások árán megkímélte a végenyészet­től a szerb rabulisztika. Ez a három magyar lap az újvidéki Délbácska, a­melynek felelős szerkesztője Andrée Dezső, a nagybecskereki Toron­tól, amelynek felelős szerkesztője Mara Jenő dr. és a szabadkai Bácsmegyei Napló, amelynek felelős szerkesztője Fenyves Ferenc dr. Ez a három magyar lap és ez a három magyar férfi megérdemli, hogy ideiktas­­suk nevüket. U. A. BÚTOR-HITEL készpénzárban. Évtizedek óta közremért bútoráru-­­ házunkban hálószobák, ebédlők, artszobák legked-[ vezőbb fizetési feltéte- ÍMISE •• Kereske- j lek mellett kaphatók A del­mi Rt. S ezelőtt Dalazs és Társa bútoráruháza, VI., Vilmos , császár-ut 43. — Tisztviselőknek kedvezmény! I LEVELEK A Balaton igenis — nemzetközi érték Jeszenszky Sándornak a Nemzeti Újság vasárnapi számában „Nemzetközi érték-e a magyar tenger" című érdekes fejtegetésére elkerülhetetlenül szükségesnek tartom, hogy e kérdéshez hozzászóljak. Hozzászólásomat indokolja egyrészt, hogy országos elnöke vagyok a Balatoni Társaság­nak, de másrészt az is, hogy a Balaton iránti bensőséges rajongásom nem engedné meg, hogy elhallgassam, ami a szívemen fekszik Azt hírnem, nem kell védőbeszédet monda­nom a Balaton mellett. Minden igaz magyar embernek el kell ismernie, hogy a magyar tenger igenis, nemzetközi érték, még­pedig — sajnos — eleddig jórészt kiaknázatlan, holt nemzetközi érték. Hiszen, ha csak arra muta­tunk reá, hogy Középeurópa legnagyobb tava, amelynek vidéke nem Alföld — ahogy Je­szenszky feltünteti — hanem hegyes-dombos­­lankás — amint az egész Dunántúl, berkekkel, erdőkkel, szőlőkkel körülvett, ahol vannak 400 méter körüli­­magaslatok is, amelynek jel­legzetes flórája és faunája rend­kívüli változa­tos, ez maga elég, hogy érdekességet kölcsönöz­zön a Balatonnak földrajzilag nemzetközi vi­szonylatban is. Csonkamagyarország — sajnos — nem dicse­kedhetik már sem a hatalmas Tátra hegy­óriásaival, sem a mármarosi havasok rengete­geivel, sem Erdély gyönyörűséges vidékeivel, elvesztette a felbecsülhetetlen értékű ásvány­vízforrásai és gyógyfürdői egész sorát, mi maradt tehát számunkra nemzetközi érték­képpen egyéb, mint a Balatoni A Balaton-vidék fejlesztése rendkívüli jelen­tőségű nemzeti feladat. Még­pedig igen sürgős, mielőbbi kötelessége kormánynak és társada­lomnak egyaránt. Ezért örömmel üdvözlök minden lépést, amely egy parányit is előbbre viszi a Balaton ügyét, örömmel üdvözlöm egyéb eszköz híjján, a játékbank tervét is, amely szintén jótékonyan hathat a Balaton fejlődése szempontjából. Lehetetlen gondolatnak tartom a játékbank­nak Budapesten való létesítését, amely — bár­mily kecsegtető lehetne is a magyar zenei élet fejlesztése tekintetében, ahogy azt Jeszenszky oly szépen elgondolja — veszedelmet jelentene az ország fővárosának szükségszerű méltóság­­teljes piedesztálja szempontjából. — Hál’ Istennek — úgy hiszem — a kor­mány vezetőinek a felfogása is fedi az én megállapításomat. Ami egyéb, kétségkívül érdekes megjegy­zés található Jeszenszky cikkében, erre nézve csak néhány rövid észrevételem volna. Hár­om balatoni képkiállítást rendeztem (az elsőt, amely hív­ásszerűen Balatont mutat be), így jogom van megállapítani, hogy a Balatont ma már, hála a Gondviselésnek, oly sok ki­ténő művészünk festi le, érti meg, hogy nem kell a svájci tavakhoz folyamodni különle­ges szépségekért, jellegzetes, igazi színeit, csodálatos varázsát és elbűvölő erejét elénk tárják, fényhatásait, rejtett, egyéni szépsé­geit megörökítik a legnagyszerűbb Istenál­dotta magyar tehetségek. A Balaton hagyo­mányai, műemlékei és kultúrértékei pedig valóban felbecsülhetetlenek. Csak tessék az igen kedves, jó barátomat, a sümegi museum örökké fiatal és tetterős megalkotóját, Darnay Kálmánt megkérdezni, majd ő megfelel arra a maga nemes módján, bámulatos tudása bő­séges tárházával. Olvassuk el az ő remek b­ár­sait, amelyekből szinte árad felénk a törté­nelmi tó lelkének évezredes meséje. A Balatonhoz nem szabad hozzányúlni ava­tatlan kézzel! Lelkes, nagy férfiak értékes életüket egészen odaáldozták a magyar ten­ger oltárára, Írók, költők, művészek, tudósok garmadája munkált és munkál a Balaton kul­túrájának előbbrevitelén. Ezt egyszer már tu­domásul kell venni. Jókai Mór, Eötvös Károly, Lóczy Lajos, Mészöly Géza, Szendy Árpád, Hubay Jenő, Sziklay János tették a Balatont egyként nemzetközi értékké. És a nagyszerű, a halhatatlan ősök? Csokonay Vitéz Mihály, Czuczor Gergely, Kisfaludy Sándor, Garay János, Endrődi Sándor, meg a többiek. A balatoni építkezések magyar stílusára nézve pedig tessék elolvasni Torockói Wigand Edének, ennek a fenomenális magyar építő­művésznek ragyogó írását „Hogyan építsünk a Balatonont" amely az általam szerkesztett Balatoni évkönyvben (1921.) látott először nap­napvilágot és külön könyvalakban is meg­jelent. A Balatoni Társaság tavalyi balatonfüredi mérnökgyűlésén Medgyaszay István és Dör­­ner Gyula tettek erre nézve igazán értékes és kimerítő előterjesztést, amelyet az illetékes szakkörök elé juttattunk. Wlassics Tibor báró a Balatoni Társaság orsz. elnöke.

Next