Nemzeti Ujság, 1933. február (15. évfolyam, 26-48. szám)
1933-02-26 / 47. szám
Vasárnp, 1953 február 18. NEMZETI ÚJSÁG IRODALOM Az elefántcsonttorony bölcsessége Michel de Montaigne Most, február 28-ikán lesz négyszáz éve, hogy a bérces Perigordban megszületett a XVI. század egyik legnagyobb és legkivételesebb szelleme. Gascogned volt, a francia nép legszellemesebb fajtájából való. Spanyol származású anyjának, Antoinette de Louppesnak ereiben zsidó és toledói vér keveredett. Apja Pierre Eyquem de Montaigne, aki mindig a maga feje után járt, egészen különös nevelést adott fiának. Az volt a szándéka, hogy fia a művelt Európa világnyelvét, a latint s a nyelv csodálatos szelleméből kiáradó logikát egyszerre sajátítsa el az anyanyelvvel. De ez az anyanyelv sem lehetett romlott, elfinnyásodott, elurasodott idióma. A néplélek zamatosságának, egyszerűségének, kezdetleges, de mély bölcsességének kellett ízessé tenni. Ezért apja mingjárt a keresztelő után rábízta a német Horstanus doktorra, aki a latinon, görögön ás az orvostudományon kívül még húsz más szabad művészetben volt járatos és elküldte vele egyik közeli majorságába. Itt nőtt fel a paraszti élet közvetlenségében, keresetlen, rusztikus örömei közt a kis Montaigne és csakugyan egyszerre tanulta meg a két nyelvet. Később a guyennei kollégiumban nevelkedett. S mikor a kellő műveltséget megszerezte, majd apja kastélyában az urbánus módit és viselkedést elsajátította, hivatalt vállalt. A bordeauxi parlament bírája lett. Itt kötött barátságot bírótársával, de la Boetie-vel, akiben valósággal a hellén derű éledt újjá. Nagy hatással volt Montaignere, aki fiatalon bekövetkezett halálát keservesen meggyászolta. Később belevetette magát az udvari élet színes forgatagába. Kikóstolta a gyorsan gyarapodó Páris minden ízét. Megismerkedett kora minden érdekes személyiségével, a kapzsikezű Medicis Katalinnal, a komor méltóságú II. Fülöppel, az okos Margit hercegkisasszonynyal, Stuart Máriával, Franciaország és Skócia királynőjével, a híres poitiersi Dianával. Negyven éves korában úgy érezte, hogy már eleget látott a világból s eléggé megismerte az embereket is. Akkor visszavonult gascognei kastélyába. Legmagasabb toronyszobáját telezsúfolta könyvekkel és itt elvonult magányban, csak a holt bölcsek szellemével árválkodva, megkezdte kísérleteinek írását. Körülre tombolt a kalandos és véres XV. század, a vallásháborúk szenvedélye magas hullámokat vert, a megújhodást érző emberi szellem vad vonaglásban tépte magát. De hozzá semmi fel nem hatolt. Ült magasan a zajló habok fölött s megpróbált az élet minden jelenségének, minden elfogadott értékének, megcsontosodott ítéletének új értelmet, új értékelést adni. Trgy írta hosszabbrövidebb értekezéseit, mint szellemi naplót, terv nélkül, arról, ami éppen eszébe jutott. Az emberi lélek nagy fölszabadulásáért harcolt, de nem volt forradalmár. Azt tartotta, hogy a törvény nem jó, mert iga, mert kényszerűség, mert általánosít, hiszen nem lehet minden esetre külön törvényt hozni, de szükséges, mert nélküle nem maradhat fenn az emberi társadalom. Ezért mindenkinek el kell fogadni és meg kell tartania a maga környezetének szokásait és törvényeit. Magányát közben megszakította. Két kötet készült már el az Essaisből, amikor megválasztották Bordeaux polgármesterévé. Később nagy utakat tett Itáliában, Svájcban és Németországban. Majd új gondolatmézzel gazdagon rakodva, visszatért magas tornyába és még két kötetre való essai-t irt meg. • Valamikor nagy hatása volt műveinek. Descartes belőle indult ki. Ma kevesen olvassák. A maga idejében meglepő és merész fordulatok voltak gondolkodásában. Azóta már az ő átértékeléseit is sokszor átértékelték. (K.) ................................................................................... V.II. RENDELÉSI SZELVÉNY. A Központi Sajtóvállalat R. T. kiadóhivatalának Budapest, V., Honvéd utca 10. Megrendelem a fent hirdetett Mécs László: Legyen világosság, Mécs László: Üveglegenda, Mécs László: Hajnali harangszó című könyvet. (A nem kívánt törlendő.) A könyv árát és a csomag portáját 50 fillért postautalványon megküldtem. Dunántúl Kocsis Lászlónak Szeretem merengő tájaid, Dunántúl, Ha hajló jegenyéken hintálgat a hold, Ha pásztorkölyök fújja együgyü dudáját Kint a berek alján, juhai között. Szeretem, ha tiszta, kék eged vizéből Szerelmesek isznak bűvös kortyokat. Szeretem a bölcsőt, amit itt faragnak, Tulipános kincsét a vándorlegénynek — Szeretem a jószék vidám kotyogóit, Ahol tiszta búzát őröl a kerék. Szeretem a bölcsek tempós kocogását, Ha összetereli őket a biródob, Vagy a temetőbe futó gyalogút. Szeretem a földjét, Badacsonyt, Zalát, Barna földek hátán a szilaj ökröket, A földig hajló házak muskátlis sorát. De ami a szivem holtig idehuzza, Az a szent varázslat csábit engemet, Hogy itt a nyomoknak Isten-kutja van, Isten-kutak mélyin apám, anyám alszik, Apám, anyám lelkin szól az izenet, Hogy itt szapuláskor nóták eredeztek, Őseink szent vére-vágya csörrent-csobbant, Hogy a lélekcsobán itt lendült a mélybe, Itt lendül velem is a tündérmese-tóba — Itt bujdosott Csongor, itt álmodott Tünde, Itt szóltak a trillák, égi fuvolán — Itt szerzett az ősöm egy-két kapa földet. Ahol felütöm most lélek-kapufám. Várhat más táj, más lány, Itt maradok holtig, öreg szilfa szólít, Jó tejesfit gyógyít, Te vagy drága dombsor, te vagy a hazám! Bárdosi Németh János KÖNYVEK A menekültek, Beczássy Judit regénye. Új téma, korkép az utolsó tíz év magyar életéből. Egy erdélyi úricsalád menekül Romániából. A férjére hálát vár, de felesége ruhásszekrényben átcsempészi a határon. A menekülésnek drámai erejű leírása olyan fortisszimót üt meg mindjárt a regény elején, hogy utána kissé el is lankad a regény menete. De aztán újra az élet mozgalmassága zavarja meg a holt vizeket. Kezdődik a család küzdelme az egyre nehezebb körülményekkel. Az életük egyre zűllik, egyre szűkebb körülmények közé szorul. Az anyagi depressziókat lelkiek követik. A férfit felőrli a talajvesztettség. Az egyik fiú elzajlik. Az asszony csodálatos energiával, erőit túlfeszítve harcol. A regény aztán lassan kinnt áttolódik a család kollektív életéről a legidősebb lány, Magda életére. Már az ő sorsa a legfontosabb, a többieké csak az övében tükröződik. Beczássy Judit minden ambíciója, hogy ennek a léleknek lassú acélozódásét mennél mesteribben rajzolja meg. Ez bizonyos törés a regényben, sokszor az analízis aprólékosságára vezet. De egészben mégis eleven, drámai momentumokban gazdag korrajza ez egy megbolygatott, az új rétegződések konvulziós korát élő társadalomnak. A kötet a Magyar Regények sorozatában jelent meg Singer és Wolfnernél. Török Sándor: Bankett a Kék Szarvasban. Török Sándor új regénye talán nem olyan nagy lélekzetű, mint az Idegen város volt, de szintén igen érdekes, főképen pedig nagyon időszerű problémát vet fel. Tézis regény ez. A szerző agyában először született meg a tétel, a mai idők legizgalmasabb problémáinak egyike és képzelete, azután formálta hozzá a testet adó történetet. Nem szokatlan jelenség ma, hogy a forradalmi eszmék kikezdik a legkiegyensúlyozottabb lelkeket is. Ilyen kiegyensúlyozott lélek Bergen Antal egy kis állomás főnöke. Elérkezett élete nagy határkövéhez. Harmincéves főnöki jubileumát ünnepli. A kis város félszeg, Mcsing és polgári társadalma bankettet rendez tiszteletére. Megkapja az ilyenkor szokásos szolgálati elismerést. Egyik főnöke és megtiszteli bankettjét. Hazug, sőt nem egyszer bárgyú közhelyek hangoznak el üdvözlésére. Az állomásfőnök elérte, amit elérhetett. Talán képességei, becsületessége, szorgalma sokkal többet érdemeltek volna, de mások tán idáig sem vitték. Bergen Antal élete harmonikus csöndben telt el és most eljutott a nyugodt öregség szelid, napsütéses platójára. De a levegőben vihar lóg. Lassanként kiderül, hogy a harmóniába disszonanciák lépnek bele. Az állomásfőnök élete nem is volt olyan boldog és megelégedett. Titkolt Szerelem tövisét hordozta szívében. Becsvágya magasabbra sarkalta volna, de gyermekeiben remélte elérni azt, ami neki nem sikerült. Most élete határkövénél nyugtalanságok gyötrik. Bántja a nevetséges kis városi társaság is, amelynek az ő ünneplése csak ürügy, hogy a maga egyéni hiúságait legyezgesse. Megérkezik fia, aki elvesztette állását és most kivándorlásra készül. Lánya boldogtalan, otthagyja durva és kikapós férjét. Az egész élet, amelyet harminc éven át fölépített, most öszszeomlik. És ekkor jön a kísértő. A volt iskolatárs, a forradalmi párt vezére. Rá akarja bírni, hogy vigye szakadékba a vonatot, amelyen a nagyherceg utazik. Magas polcot, fényes pályafutást csillogtat előtte s a megrendült lelkű ember egy percre megtántorodik. A megszokott, egy életen át felrétegződött rend ütközik össze Bergenben a romboló felforgatással. Feszült izgalomban lessük ennek a küzdelemnek izzással tele perceit. Az utolsó pillanatban, mikor a különvonat lámpái már világítanak az éjtszakában, mégis fölülkerekedik a beidegzett kötelességtudás. Török Sándor regénye komoly, elmélyedő, értékes munka. Talán lassan indul kissé, bár igen gondos, sokszor mulatságos a kisvárosi miliőrajz, de ezért kárpótol a második rész drámai mozgalmassága és fellendülése. A könyvet a Franklin-társulat adta ki. — Wagner Lilla: „A császár leánya“. Wagner Lillát nem kell bemutatnunk az olvasónak. Első kötetében, amellyel a közönség elé lépett, kész író alkotásával ismertetett meg. „Julia“ önmagáért beszélt. Ennek a könyvnek, ha nem is szerves része, mert önmagában is megáll, de folytatása „A császár leánya“. Augustus uralkodásának fénykora a gigantikus háttér, amelynek valóban klasszikus méretei között a kor oly sokszor félreértett és félreművészkedett alakjai életre kelnek. Igen, ilyen lehetett a régi Róma, így beszéltek. Így gondolkoztak az emberek, ez volt Gallia és Judea, így folyt az élet a provinciákon. Pompásan megfogott alakok sorakoznak egymás mellé. És a történelemnek ebben az életre lehelt levegőjében igazi emberek, valódi emberi indulatok, nagyszerűségek és kicsinyességek mozgatják a regény alakjait. Azt, ami évezredek óta mindig ugyanaz volt, ami csak formájában, kifejezésében változott, de belül örökre változhatatlan, ami soha sem válhatik tudatossá, mert nem az agyvelő, hanem a szív dolga, az érzéseket mesteri kézzel, de mégis csupa meleg átéléssel, csupa ösztönösséggel hozza elénk Wagner Lilla. Hyen megkapóan szép mondatot például csak nő tud Leirni: „Julia úgy érezte magát, mint a gyermek, akit éjjel az erdőben elereszt az a kéz, amely vezette.“ Igen. Ilyesmiket kell inni. Agrippa és Julia sok gyöngédségük mellett pompás emberek. És az életük nem hiábavaló. Néha megtalálják egymást, máskor ismét ködbe vesznek, mégis szépen élnek. Ez a legtöbb, amit nő és férfi elérhetnek, akik arra szövetkeztek, hogy egymás mellett éljenek. Ez. Hogy néha megtalálják egymást. Bátor és néhol könyörtelenül őszinte ez a könyv. (s. m.) — Sáfrány István: Balassa-problémák. Balassa Bálint nagyjában azt a szerepet tölti be a magyar irodalomban, amelyet Villon a franciában betölt. Kalandos kor kalandos fia, az első igazi és nagy lírikus, akinek alakja, élete, költészete egyformán érdekes. Az irodalomtörténeti kutatás még ma sem tisztázta teljesen a rávonatkozó kérdések teljes komplexumát. Még ma is vannak Balassa problémák s éppen ezekkel foglalkozik Sáfrány István most megjelent tanulmánya. Helyesebben egész tanulmánysorozat az, amely sorra veszi a legfontosabb kérdések, elsősorban a költő nevének helyes használatát, gazdag versformáinak eredetét, tisztázni igyekszik a XVI. század nemzeti dalának, a Cantio alianak szerzőségét s egybeveti azt a mai hazafias költészetünkkel. A tanulmányok behatóak, kritikai szelleműek s nagy irodalmi felkészültség és széles világirodalmi távlat jellemzi őket. — Az emberi szív munkateljesítménye. A Vorsehungen und Wortschritte című német tudományos folyóiratban Franz M. Groedel professzor, a badnauheimi Kercshof-szívműködéskutató intézet igazgatója érdekes cikkben számol be az intézetben folyó tudományos munkáról. Az intézetet 1929-ben alapította egy Los Angelesben meggazdagodott német hölgy, Louise E. Kerckhoff, a férje emlékezetére. Az intézet különböző osztályokból áll. Van egy statisztikai osztály, amely a szívbetegségek előfordulását és okait kutatja, mint a matematikának egy speciális területe. Legfontosabb osztály a kísérleti patológia és therápia osztálya, amely fiziológiai módszerekkel dolgozik. Egyik legfőbb problémaköre a vérkeringés. A szív gépezetének ebbeli működését az automobil exploziós motorjához lehet hasonlítani. Miként a motor minden munkataktusánál, úgy minden szívverésnél mindig ugyanaz a felszabaduló energiamennyiség. Ha a szív csak kevéssé van megtöltve vérrel, a legtöbb energia, mint hőenergia megy veszendőbe, akárcsak a sík földön mozgó automobilnál. Az a szív azonban, amelynek nagy tömeg vért kell mozgatnia, a hegynek felfelé haladó gépkocsival állítható párhuzamba. A kocsi változatlan fordulatszámnál ugyanazt a benzinmennyiséget fogyasztja, de sokkal gazdaságosabban dolgozik, mert kevesebb hőenergia megy veszendőbe. A szívizom összehúzódását kiváltó inger, a motor „begyújtása“ magában a szívben képződik a szív bemeneteli nyílásának szorosan körülhatárolt helyén. A szívverés ütemét külön szívidegek szabályozzák. Ezek állítják be a szívmotor „fordulatszámait“, mindig a legpontosabban igazodva a pillanatnyi szükséglethez. A „fűtőanyagot“, azaz a szívizomzat által kívánt vért maga a szívmotor vezeti oda külön erre a célra szolgáló csatornákban. Ha a szívnek állandóan tartó tűlkövetelményeket kell ellátnia, akkor kamráinak kitágításával, valamint izomrostjainak megerősítésével alkalmazkodik az új helyzethez, önműködően történik tehát az, amit az ember a motornál végez, ha ez a kívánt munkát pusztán a fordulatszám növelésével nem bírja teljesíteni. Ilyenkor nagyobb átmérőjű hengereket és vastagabb hengerfalakat kell beépíteni. Azáltal, hogy a szív megszakítás nélkül, szinte másodpercenként ver, az ember egész élettartamára számítva olyan összteljesítmény áll elő, amely bámulatba ejthet bennünket. Hetven esztendő alatt az emberi szív egymillió hektoliter vért szállít. Az ezalatt végzett munka mennyisége körülbelül 200 millió kilogramméter. A Kerckhoff-intézet többi osztálya közül megemlítjük még a klinikai vizsgálatok osztályát, amely a legmodernebb berendezéssel dicsekedhetik. — Majtényi György: Az ősök földje. Az ifjúságnak készült ez a könyv, de gyönyörűség a felnőttnek is. A visszavágyódás nosztalgiájának fátyolos lírája sír benne. Kis elbeszélés keretében felidézi az elszakított Felvidék gyönyörű és feledhetetlen képeit. Minden szavában meleg szív dobogása lüktet, azé a szivé, amely igazán elszakadni sohasem tud. Régi tájak, régi idők, régi emberek tisztult emléke csendül meg minden sorban. A múlt könyve ez, amely a ma lelkét ihleti a jövő érdekében. — 59.090 kötet könyvet költözködés miatt igen olcsón kiárusítok. Minta-antiquarium, József körút 21. 33