Nemzeti Ujság, 1933. február (15. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-26 / 47. szám

Vasárn­p, 1953 február 18. NEMZETI ÚJSÁG IRODALOM Az elefántcsonttorony bölcsessége Michel de Montaigne Most, február 28-ikán lesz négyszáz éve, hogy a bérces Perigordban megszületett a XVI. század egyik legnagyobb és leg­­kivételesebb szelleme. Gascogned volt, a francia nép legszellemesebb fajtájából való. Spanyol származású anyjának, Antoinette de Louppesnak ereiben zsidó és toledói vér keveredett. Apja Pierre Eyquem de Montaigne, aki mindig a maga feje után járt, egé­szen különös nevelést adott fiának. Az volt a szándéka, hogy fia a művelt Európa világnyelvét, a latint s a nyelv csodálatos szelleméből kiáradó logikát egyszerre sajátítsa el az anyanyelvvel. De ez az anyanyelv sem lehetett romlott, elfinnyásodott, elurasodott idióma. A néplélek zamatosságának, egyszerűségé­nek, kezdetleges, de mély bölcsességének kellett ízessé tenni. Ezért apja mingjárt a keresztelő után rábízta a német Hors­­tanus doktorra, aki a latinon, görögön ás az orvostudományon kívül még húsz más szabad művészetben volt járatos és elküldte vele egyik közeli majorságába. Itt nőtt fel a paraszti élet közvetlenségé­ben, keresetlen, rusztikus örömei közt­ a kis Montaigne és csakugyan egyszerre tanulta meg a két nyelvet. Később a guyennei kollégiumban nevelkedett. S mikor a kellő műveltséget megszerezte, majd apja kastélyában az urbánus módit és viselkedést elsajátította, hivatalt vál­lalt. A bordeauxi parlament bírája lett. Itt kötött barátságot bírótársával, de la Boetie-vel, akiben valósággal a hellén derű éledt újjá. Nagy hatással volt Montaignere, aki fiatalon bekövetkezett halálát keservesen meggyászolta. Később belevetette magát az udvari élet színes forgatagába. Kikóstolta a gyorsan gyarapodó Páris minden ízét. Megismerkedett kora minden érdekes személyiségével, a kapzsikezű Medicis Katalinnal, a komor méltóságú II. Fü­­löppel, az okos Margit hercegkisasszony­­nyal, Stuart Máriával, Franciaország és Skócia királynőjével, a híres poitiersi Dianával. Negyven éves korában úgy érezte, hogy már eleget látott a világ­ból s eléggé megismerte az embereket is. Akkor visszavonult gascognei kasté­lyába. Legmagasabb toronyszobáját tele­zsúfolta könyvekkel és itt elvonult ma­gányban, csak a holt bölcsek szellemével­­ árválkodva, megkezdte kísérleteinek írását. Körülre tombolt a kalandos és véres XV. század, a vallásháborúk szenvedé­lye magas hullámokat vert, a megújho­dást érző emberi szellem vad vonaglás­­ban tépte magát. De hozzá semmi fel nem hatolt. Ült magasan a zajló habok fölött s megpróbált az élet minden jelen­ségének, minden elfogadott értékének, megcsontosodott ítéletének új értelmet, új értékelést adni. Trgy írta hosszabb­­rövidebb értekezéseit, mint szellemi naplót, terv nélkül, arról, ami éppen eszébe jutott. Az emberi lélek nagy föl­szabadulásáért harcolt, de nem volt for­radalmár. Azt tartotta, hogy a törvény nem jó, mert iga, mert kényszerűség, mert általánosít, hiszen nem lehet min­den esetre külön törvényt hozni, de szük­séges, mert nélküle nem maradhat fenn az emberi társadalom. Ezért mindenki­nek el kell fogadni és meg kell tartania a maga környezetének szokásait és tör­vényeit. Magányát közben megszakította. Két kötet készült már el az Essaisből, ami­kor megválasztották Bordeaux polgár­­mesterévé. Később nagy utakat tett Itá­liában, Svájcban és Németországban. Majd új gondolatmézzel gazdagon ra­kodva, visszatért magas tornyába és még két kötetre való essai-t irt meg. • Valamikor nagy hatása volt művei­nek. Descartes belőle indult ki. Ma keve­sen olvassák. A maga idejében meglepő és merész fordulatok voltak gondolkodá­sában. Azóta már az ő átértékeléseit is sokszor átértékelték. (K.) ................................................................................... V.II. RENDELÉSI SZELVÉNY. A Központi Sajtóvállalat R. T. kiadóhivatalának Budapest, V., Honvéd­ utca 10. Megrendelem a fent hirdetett Mécs László: Legyen világosság, Mécs László: Üveglegenda, Mécs László: Hajnali harangszó című könyvet. (A nem kívánt törlendő.) A könyv árát és a csomag portáját 50 fillért posta­utalványon megkü­ldtem. Dunántúl Kocsis Lászlónak Szeretem merengő tájaid, Dunántúl, Ha hajló jegenyéken hintálgat a hold, Ha pásztorkölyök fújja együgyü dudáját Kint a berek alján, juhai között. Szeretem, ha tiszta, kék eged vizéből Szerelmesek isznak bűvös kortyokat. Szeretem a bölcsőt, amit itt faragnak, Tulipános kincsét a vándorlegénynek — Szeretem a jó­szék vidám kotyogóit, Ahol tiszta búzát őröl a kerék. Szeretem a bölcsek tempós kocogását, Ha összetereli őket a biródob, Vagy a temetőbe futó gyalogút. Szeretem a földjét, Badacsonyt, Zalát, Barna földek hátán a szilaj ökröket, A földig hajló házak muskátlis sorát. De ami a szivem holtig idehuzza, Az a szent varázslat csábit engemet, Hogy itt a nyomoknak Isten-kutja van, Isten-kutak mélyin apám, anyám alszik, Apám, anyám lelkin szól az izenet, Hogy itt szapuláskor nóták eredeztek, Őseink szent vére-vágya csörrent-csobbant, Hogy a lélekcsobán itt lendült a mélybe, Itt lendül velem is a tündérmese-tóba — Itt bujdosott Csongor, itt álmodott Tünde, Itt szóltak a trillák, égi fuvolán — Itt szerzett az ősöm egy-két kapa földet. Ahol felütöm most lélek-kapufám. Várhat más táj, más lány, Itt maradok holtig, öreg szilfa szólít, Jó tejesfit gyógyít, Te vagy drága dombsor, te vagy a hazám! Bárdosi Németh János KÖNYVEK A menekültek, Beczássy Judit regénye. Új téma, korkép az utolsó tíz év magyar életéből. Egy erdélyi úricsalád menekül Romániából. A férjére hálát vár, de felesége ruhásszek­rényben átcsempészi a határon. A menekü­­lésnek drámai erejű leírása olyan fortisszi­­mót üt meg mindjárt a regény elején, hogy utána kissé el is lankad a regény menete. De aztán újra az élet mozgalmassága zavarja meg a holt vizeket. Kezdődik a család küzdelme az egyre nehezebb körülményekkel. Az életük egyre zűllik, egyre szűkebb körülmények közé szorul. Az anyagi depressziókat lelkiek követik. A férfit felőrli a talajvesztettség. Az egyik fiú elzajlik. Az asszony csodálatos energiával, erőit túlfeszítve harcol. A regény aztán lassan kinnt áttolódik a család kollektív életéről a legidősebb lány, Magda életére. Már az ő sorsa a legfontosabb, a többieké csak az övében tükröződik. Beczássy Judit minden ambíciója, hogy ennek a léleknek lassú acé­lozódásét mennél mesteribben rajzolja meg. Ez bizonyos törés a regényben, sokszor az analízis aprólékosságára vezet. De egészben mégis eleven, drámai momentumokban gaz­dag korrajza ez egy megbolygatott, az új rétegződések konvulziós korát élő társadalom­nak. A kötet a Magyar Regények sorozatában jelent meg Singer és Wolfnernél. Török Sándor: Bankett a Kék Szarvasban. Török Sándor új regénye talán nem olyan nagy lélekzetű, mint az Idegen város volt, de szintén igen érdekes, főképen pedig nagyon időszerű problémát vet fel. Tézis regény ez. A szerző agyában először született meg a té­tel, a mai idők legizgalmasabb problémáinak egyike és képzelete, azután formálta hozzá a testet adó történetet. Nem szokatlan jelenség ma, hogy a forradalmi eszmék kikezdik a leg­kiegyensúlyozottabb lelkeket is. Ilyen kiegyen­súlyozott lélek Bergen Antal egy kis állomás főnöke. Elérkezett élete nagy határkövéhez. Harmincéves főnöki jubileumát ünnepli. A kis város félszeg, Mcsing és polgári társadalma bankettet rendez tiszteletére. Megkapja az ilyenkor szokásos szolgálati elismerést. Egyik főnöke és megtiszteli bankettjét. Hazug, sőt nem egyszer bárgyú közhelyek hangoznak el üdvözlésére. Az állomásfőnök elérte, amit el­érhetett. Talán képességei, becsületessége, szorgalma sokkal többet érdemeltek volna, de mások tán idáig sem vitték. Bergen Antal élete harmonikus csöndben telt el és most el­jutott a nyugodt öregség szelid, napsütéses platójára. De a levegőben vihar lóg. Lassan­ként kiderül, hogy a harmóniába disszonan­ciák lépnek bele. Az állomásfőnök élete nem is volt olyan boldog és megelégedett. Titkolt Szerelem tövisét hordozta szívében. Becsvágya magasabbra sarkalta volna, de gyermekeiben remélte elérni azt, ami neki nem sikerült. Most élete határkövénél nyugtalanságok gyöt­rik. Bántja a nevetséges kis városi társaság is, amelynek az ő ünneplése csak ürügy, hogy a maga egyéni hiúságait legyezgesse. Megér­kezik fia, aki elvesztette állását és most ki­vándorlásra készül. Lánya boldogtalan, ott­hagyja durva és kikapós férjét. Az egész élet, amelyet harminc éven át fölépített, most ösz­­szeomlik. És ekkor jön a kísértő. A volt is­kolatárs, a forradalmi párt vezére. Rá akarja bírni, hogy vigye szakadékba a vonatot, ame­lyen a nagyherceg utazik. Magas polcot, fé­nyes pályafutást csillogtat előtte s a megren­dült lelkű ember egy percre megtántorodik. A megszokott, egy életen át felrétegződött rend ütközik össze Bergenben a romboló felforga­tással. Feszült izgalomban lessük ennek a küzdelemnek izzással tele perceit. Az utolsó pillanatban, mikor a különvonat lámpái már világítanak az éjtszakában, mégis fölülkere­kedik a beidegzett kötel­ességtudás. Török Sándor regénye komoly, elmélyedő, értékes munka. Talán lassan indul kissé, bár igen gon­dos, sokszor mulatságos a kisvárosi miliőrajz, de ezért kárpótol a második rész drá­mai mozgalmassága és fellendülése. A köny­vet a Franklin-társulat adta ki. — Wagner Lilla: „A császár leánya“. Wagner Lillát nem kell bemutatnunk az olvasónak. Első kötetében, amellyel a közönség elé lé­pett, kész író alkotásával ismertetett meg. „Julia“ önmagáért beszélt. Ennek a könyv­nek, ha nem is szerves része, mert önmagában is megáll, de folytatása „A császár leánya“. Augustus uralkodásának fénykora a gigan­tikus háttér, amelynek valóban klasszikus méretei között a kor oly sokszor félreértett és félreművészkedett alakjai életre kelnek. Igen, ilyen lehetett a régi Róma, így beszéltek. Így gondolkoztak az emberek, ez volt Gallia és Judea, így folyt az élet a provinciákon. Pom­pásan megfogott alakok sorakoznak egymás mellé. És a történelemnek ebben az életre le­helt levegőjében igazi emberek, valódi emberi indulatok, nagyszerűségek és kicsinyességek mozgatják a regény alakjait. Azt, ami évezre­dek óta mindig ugyanaz volt, ami csak for­májában, kifejezésében változott, de belül örökre változhatatlan, ami soha sem válhatik tudatossá, mert nem az agyvelő, hanem a szív dolga,­­ az érzéseket mesteri kézzel, de mégis csupa meleg átéléssel, csupa ösztönösséggel hozza elénk Wagner Lilla. Hyen megkapóan szép mondatot például csak nő tud Leirni: „Julia úgy érezte magát, mint a gyermek, akit éjjel az erdőben elereszt az a kéz, amely vezette.“ Igen. Ilyesmiket kell inni. Agrippa és Julia sok gyöngédségük mellett pompás em­berek. És az életük nem hiábavaló. Néha meg­találják egymást, máskor ismét ködbe vesz­nek, mégis­­ szépen élnek. Ez a legtöbb, amit nő és férfi elérhetnek, akik arra szövetkeztek, hogy egymás mellett éljenek. Ez. Hogy néha megtalálják egymást. Bátor és néhol könyör­telenül őszinte ez a könyv. (s. m.) — Sáfrány István: Balassa-problémák. Ba­lassa Bálint nagyjában azt a szerepet tölti be a magyar irodalomban, amelyet Villon a fran­ciában betölt. Kalandos kor kalandos fia, az első igazi és nagy lírikus, akinek alakja, élete, költészete egyformán érdekes. Az irodalomtör­téneti kutatás még ma sem tisztázta teljesen a rávonatkozó kérdések teljes komplexumát. Még ma is vannak Balassa problémák s éppen ezekkel foglalkozik Sáfrány István most meg­jelent tanulmánya. Helyesebben egész tanul­mány­sorozat az, amely sorra veszi a legfon­tosabb kérdések, elsősorban a költő nevének helyes használatát, gazdag versformáinak ere­detét, tisztázni igyekszik a XVI. század nem­zeti dalának, a Cantio alianak szerzőségét s egybeveti azt a mai hazafias költészetünkkel. A tanulmányok behatóak, kritikai szelleműek s nagy irodalmi felkészültség és széles világ­­irodalmi távlat jellemzi őket. — Az emberi szív munkateljesítménye. A Vorsehungen und Wortschritte című német tu­dományos folyóiratban Franz M. Groedel pro­fesszor, a badnauheimi Kercsh­o­f-szívműkö­­déskutató intézet igazgatója érdekes cikkben számol be az intézetben folyó tudományos munkáról. Az intézetet 1929-ben alapította egy Los Angelesben meggazdagodott német hölgy, Louise E. Kerckhoff, a férje emlékezetére. Az intézet különböző osztályokból áll. Van egy statisztikai osztály, amely a szívbetegségek előfordulását és okait kutatja, mint a mate­matikának egy speciális területe. Legfonto­sabb osztály a kísérleti patológia és therápia osztálya, amely fiziológiai módszerekkel dolgo­zik. Egyik legfőbb problémaköre a vérkerin­gés. A szív gépezetének ebbeli működését az automobil exploziós motorjához lehet hason­lítani. Miként a motor minden munkataktusá­nál, úgy minden szívverésnél mindig ugyanaz a felszabaduló energiamennyiség. Ha a szív csak kevéssé van megtöltve vérrel, a legtöbb energia, mint hőenergia megy veszendőbe, akárcsak a sík földön mozgó automobilnál. Az a szív azonban, amelynek nagy tömeg vért kell mozgatnia, a hegynek felfelé haladó gép­kocsival állítható párhuzamba. A kocsi válto­zatlan fordulatszámnál ugyanazt a benzin­­mennyiséget fogyasztja, de sokkal gazdaságo­sabban dolgozik, mert kevesebb hőenergia megy veszendőbe. A szívizom összehúzódását kiváltó inger, a motor „begyújtása“ magában a szívben képződik a szív bemeneteli nyílásá­nak szorosan körülhatárolt helyén. A szív­verés ütemét külön szívidegek szabályozzák. Ezek állítják be a szívmotor „fordulatszá­mait“, mindig a legpontosabban igazodva a pillanatnyi szükséglethez. A „fűtőanyagot“, azaz a szívizomzat által kívánt vért maga a szívmotor vezeti oda külön erre a célra szol­gáló csatornákban. Ha a szívnek állandóan tartó tűlkövetelményeket kell ellátnia, akkor kamráinak kitágításával, valamint izomrost­jainak megerősítésével alkalmazkodik az új helyzethez, önműködően történik tehát az, amit az ember a motornál végez, ha ez a kívánt munkát pusztán a fordulatszám növelésével nem bírja teljesíteni. Ilyenkor nagyobb át­mérőjű hengereket és vastagabb hengerfalakat kell beépíteni. Azáltal, hogy a szív megszakí­tás nélkül, szinte másodpercenként ver, az ember egész élettartamára számítva olyan összteljesítmény áll elő, amely bámulatba ejt­het bennünket. Hetven esztendő alatt az em­beri szív egymillió hektoliter vért szállít. Az ezalatt végzett munka mennyisége körülbelül 200 millió kilogramméter. A Kerckhoff-intézet többi osztálya közül megemlítjük még a kli­nikai vizsgálatok osztályát, amely a legmo­dernebb berendezéssel dicsekedhetik. — Majtényi György: Az ősök földje. Az ifjúságnak készült ez a könyv, de gyönyörű­ség a felnőttnek is. A visszavágyódás nosztal­giájának fátyolos lírája sír benne. Kis elbe­szélés keretében felidézi az elszakított Felvidék gyönyörű és feledhetetlen képeit. Minden sza­vában meleg szív dobogása lüktet, azé a szivé, amely igazán elszakadni sohasem tud. Régi tájak, régi idők, régi emberek tisztult emléke csendül meg minden sorban. A múlt könyve ez, amely a ma lelkét ihleti a jövő érdekében. — 59.090 kötet könyvet költözködés miatt igen olcsón kiárusítok. Minta-an­tiquarium, József­ körút 21. 33

Next