Nemzeti Ujság, 1937. augusztus (19. évfolyam, 173-197. szám)
1937-08-01 / 173. szám
2 NEMZETI ÚJSÁG augusztus 1. különállást.“ Tehát az erdélyi szászság számára csak két út van: vagy feladja még a magánéletét is iszonyúan korlátozó szász voltát és beolvad, hogy magyarnak-e, vagy románnak, az nagyjából mindegy, vagy ugyancsak feladva szász különállását, németté lesz, a német szellemi egység égisze alatt, azon dolgozva, hogy politikai égisz alatt is egy lehessen velük. Ami századok alatt nem tudott megvalósulni a magyar impérium idején, most megvalósult évek alatt: az erdélyi szászság feladta a maga külön öntudatát az eddig utált délvidéki svábokkal szemben, a közös németség alapján, a nemzeti szocializmus alapján, a misztikus Reich-hel való azonosulás alapján. Csak mintegy harmadrésznyi kisebbség az — nagyjából az öregek —, amely emlékeiben, öntudatában, tapasztlataiban még őrzik az elmúlt életformának, a törzsi különállásnak, a konkrét erőviszonyok józan mérlegelésének és megítélésének képességeit, amely óvatosságra, a régi eredmények konzerválására int. A két párt — a fiatalok és öregek — dühödt összecsapásban vérzett el egymással szemben most, a községi s kerületi választásokon, ez azonban nem csökkentette a nagyobb csoportnak harci kedvét és előzetes diadalérzetét. Végre is az öregebbek pártja természetes halálra van ítélve, egyszerűen kihalnak pedig, a fiatalok, mennek előre a maguk útján: a varázsló Irlingsor kertje komoran zúg tovább, feléledtek mindazok a mesés és tarka varázslatok, amelyekkel a monda a „Klingsor, aus femem Ungerland“ udvarát ékesítette, színes ködök varázslatában fürdik a szász nép előtt a maga politikai jövője, eltorzítva a politika északsarki ívfényének lengő függönyeitől ... Ám ki tudja mi lesz, ha a varázslat megszűnik! Megérkezett a legújabb m o d e ll BMW 19 ier, 45 HP, B henger, hosszú alváz, kényelmes férőhelyek, központi olajozás, hydraulikus fékek megbízhatóság, kvalitás. Alacsony ár, kedvező fizetési feltételek. Vezérképviselet: MAJLÁTH VI., LEHEL UTCA 2. ÚJ ÜZEMHÁZBAN Kétszáz akadémikusnak adott hamis útlevelet a mexikói spanyol követség Mexikó, július 31. A mexikói katonai hatóságok letartóztattak 200 katonai akadémiai növendéket, akik Spanyolországba akartak szökni, hogy a köztársasági kormány oldalán harcoljon Francóék ellen. A katonai akadémikusokat a spanyol nagykövetség hamis útlevelekkel, hajójeggyel és fejenként ötszáz mexikói dollárral látta el. Valamennyiüknek tiszti rangot ígértek. füstölt szalonna, föladja azt is a csirke mellé, nem bánja, ha meg is szólják. Öregpapa kihívóan ácsorgott mellette, várta, mikor kap bele öregmama. És már meg is szólalt öregmama, a sziszegő villát kikapva a zsírból. — Igaz, Papa, te majd nem kérsz a csirkéből. — Mit egyek akkor? Én nem mondok le a vacsorámról. Öregpapa harciasan szúrta ezt öregmama felé, — egy pillanatra csönd is lett, — a gramofon elhallgatott, — a két fiatalember a padra ült a lányokkal, s nevetve hátra-hátra néztek. Csak a zsír zajongott a csöndes délutánban. — Mit egyell Itt a jó szalonna, mi inkább ehetjük a überbleibslit. — Én egyek szalonnát, amikor csirke is van! Ebből nem lesz semmi. — Bist ganz warrisch, Papa, a vendégnek adjam talán a szalonnát!! — Add a fiataluraknak. Én csukát, eszem. És öregmama felé fordulva meg is erősítette bosszúállóan: — A fehér húsát eszem meg. Mind a két fehér húsát, meg az egyik combját. — A szalonnát eszed meg, nekem beszélhetsz! — Megeszi a kutya. Az ilyen öregember, aki nyugalomban van, nem ehet vacsorára szalonnát. — Nem ehetsz! Geh, hör'auf, Papa. Otthon minden este szalonnát ettél. öregpapa maga elé nézett: a kert csupa orgonabokor lett egyszerre, az udvaron bakokon lócák álltak, tele-tele veknivel, a kosarakban beszámolt sütemény. Még a langyosodó kemencét is érezte, vederben a kikapart faszenet. — Az otthon volt, öregmama ránézett, nem tudta, sajnálja-e vagy bosszankodjon. Ő jól tudja, mit jelentett kettőjüknek a műhely, rossz gondokkal, meleggel, lisztporral ruhájukban, hajukban és szép estékkel a nyitott műhelyajtóban, a ferencvárosi villamoscsöngős, hangszórós édes csöndben. Legszívesebben maga adná öregpapa elébe az étket: „Edd meg papa, ezt a mellét, nézd, itt van még ez a szép ress májasszárnya is, egyél.“ Öregmama értette nagyon, hogy nem lehet szalonnát vacsorázni. A szalonna-vacsorához a műhely kell, a munka. A csirke-vacsorához ez a balatoni nyugdíjasság. Csupa rémülettel, elkívánva a vendégeket, a diófák alatt terített asztalt öregmama, maga szaladt pincébe a borért és rettegett: mi lesz, ha öregpapa megmakacsolja magát, kiveszi a két mellét meg az egyik combját! Mit ad akkor a vendégeknek! És rettegett, mert milyen igaza van öregapának! Aki negyven évig vacsorázott szalonnát, nem ehet egyszerre csak csirkét estére. De ha már a csirkéhez szoktatták a nyugdíjasság unalmában, nem térhet vissza az emlékeket, keserűséget fölidéző esteli szalonnához. Füstös volt az alkonyat már, vastagok az árnyékok a diófák alatt, a megtérített asztal fejére elsőnek telepedett öregpapa, kezében késsel és villával, támadva a csirkék és az egész világ ellen. Még a tengerészsapkát sem vette le percre sem. A konyha felől belibegett a két rántottcsirke, soványan, tele csontokkal, mint egy zsákbamacska, a panírozás alatt, akkorák, mintha galambok lennének, öregmama szúrósan nézett öregpapára, a lányoknak melegük volt a tánctól, öregmama szétbontotta a szalvétát, megadón mégegyszer öregpapára lesett, a kaján, kést villát fenő öregpapára és elsóhajtotta. — Maizeit! Kiki vegye a magáét. Nézze Palika, maga ezt a mellét. Kicsit sovány melle, de azért jó, ha nincs más. A két fiatalember összenézett, cinkosan. Mintha nevetés futkosna pillantásuk alatt, hirtelen árulkodó nevetés, ami azt mondaná, volt ám fülük nekik is a bokrok alatt, a piros kerti padokon, a lányok mellett. — Köszönöm, kedves néni — hárították el szépen. — Nem ennék a szárnyasból. — Nem szeretik a csirkét! Aber gehn’s, hogy lehet az öregbama hirtelen megkönnyebbedett; öregpapa még mindig tartotta a készvillát. A két fiatalember szeme összevillant és a barna megszólalt, szerényen: — Inkább szalonnát ennénk. Jó füstölt szalonnát, nincs annak párja. öregmama megsemmisülten nézett öregpapára, egyszerre visszaemlékezett a konyhai civódásra, az elhallgatott gramofonra, a visszamosolygó fiatalemberekre. öregpapa összébb húzta magát, átlátta hirtelen a lázadást, a két fiatalember lázadását, amely erősebbnek bizonyult, mint az övé, erősebbnek, mert a fiataloké hiába, és amit tesznek, akár lázadás az, akár megnyugodás, mindig erősebb, mindig időtállóbb. öregpapa óvatosan egyedül nyúlt a tálba, szégyennel, a csirkék közé, — a lányok is a fiukkal tartottak, a szalonna mellett. Öregpapa bajlódott a csontokkal, tele volt előtte lassan a tányér és még mindig evett, bosszúsan, és amikor üres lett a tál, mondta csak tüskésen, támadást várva, nehézkesen, mint mindig, amikor megszólal: — Nem volt jó ez a csirke. Holnap inkább ennék szalonnát én is. Fölszállt a hold, a fiatalok a tó mellett csatangoltak már és öregmama nőki vetve átkarolta kövér és formás, meleg és illatos, még mindig jó lisztszagu, forró péksüteményszagu karjával öregpapa vállát a fekete kertben. A MAGYAR CSERKÉSZEK az első rohammá! bevették a hollandusok szívét Vogelenzang, július 31. A hollandiai világjamboree táborában már állnak a magyarok sátrai. Reggel 7 óra 10 perckor érkeztek meg fricsen, vidáman, meg sem látszott rajtuk a hosszú utazás fáradalma. Általános feltűnést keltő rendben és fegyelmezetten vonultak fel a vogelenzangi pályaudvartól pár percnyire fekvő táborhelyükre, a hetedik al■táborba. Még meg se érkeztek a kijelölt helyre, amikor máris kedves meglepetés érte a magyar fiúkat. A lengyel cserkészek futólépésben közeledtek a felvonuló magyar csapat elé, előttük megálltak s egyszerre felhangzott a lengyel cserkészek ajkáról a Rákóczi-induló magyar nyelven. A magyar csapat a meghatottságtól némán tisztelgett a lengyel bajtársak előtt, akik még nem felejtették el a négy évvel ezelőtti gödöllői szép napokat. Hálájukat és ragaszkodásukat szebben nem is fejezhették volna ki. Ez a kis figyelmesség még jobban kimélyítette a magyar és a lengyel cserkészek között fennálló barátságot ésegyüttérzést. A magyar csapat azonnal hozzálátott a táborveréshez s bár egész nap megfeszített erővel dolgoztak, hogy munkájukkal a legrövidebb időn belül elkészüljenek, délutánra már rengeteg idegen cserkész gomblyukában vagy a kalapja mellett látható volt a magyar cserkészek külföldön ritkaságszámba menő szimbóluma, az árvalányhaj. Ugyanis — szinte felesleges megemlíteni — a vogelenzangi táborban is általános népszerűségnek örvend a jamboree specialitása: a „csen esetés.“ Az egyiptomi fiúk piros feze mellett ott lobog az árvalányhaj, de már magyar cserkészt is láttam fezzel a fején sétálni. A hollandusok pedig meg éppen csodájára járnak a leginkább télinak tartott árvalány hajnak, ugyanis a holland jamboreei indulóban is szerepel a magyar árvailányhajas cserkészek. Az épülő cserkészváros mozgalmas és izzó hangulattal teli órákat él át. Csak ezen az egy napon 15 ezer cserkész érkezett meg a világ minden zugából. Az ilyen nagy forgalomhoz nem szokott kis vidéki pályaudvar hemzseg a sok cserkésztől, hangos az énekszótól. A közönség, amely még nem látogathatja a tábort, a pályaudvaron és az útvonalakon elégíti ki kíváncsiságát. Egymásután érkeznek meg a csapatok porosan, kissé fáradtan az úttól, de énekelve és vígan. Mindegyiken látszik a nagy élmény öröme, az elkövetkező szép napok várakozása. A közönség minden csapatot megrohan és ami szintén minden jamboreen általános volt, azonnal autogramot kér. A fiúk persze büszkék, hogy ilyen híres emberek lettek, nevetve osztogatják autogramjaikat a különböző noteszekbe, levelezőlapokra és reklámcédulákra. Még meg sem érkeznek a táborba s máris mindegyiknek van barátja, mindegyik talált ismerőst. Annál nagyobb az öröm, hogyha barátok találkoznak, akik más jamboreekon vagy külföldi találkozásokon ismerkedtek meg s most feleleveníthetik a régi közös szép emlékeket. Az biztos, hogy a magyar cserkészek Hétfőn, augusztus 2-án kezdődik Fát-vásár IV., Ferenciek-tere 2. — Nagy meglepetést igér! rövid egynapos szereplésük után is már általános közkedveltségnek örvendenek s az ő bemutatóik, tábortüzeik iránt érdeklődnek legtöbben. Hiába a magyar név a cserkészetben „világmárkát“ jelent. Zboray Ilona Vilma királynő és Baden- Powel nyitotta meg a világjamboreet Vogelenzang, július 31. A jamboreek hagyományos esőjétől eltérőleg, ragyogó időben, délután két órakor megkezdődött a világ cserkészeinek díszfelvonulása, amelyen megjelentek a holland kormány tagjai, a hadseregfőparancsnok és az admirális, Hollandia főcserkésze. Két óra után néhány perccel autón érkezett Vilma királynő Julanna trónörökösnő és férje társaságában. Az egyes cserkészcsapatok az országok kezdőbetűi szerint, ábécé sorrendben vonultak fel. 500 amerikai cserkész nyitotta meg a menetet, majd utánuk végeláthatatlan sorban következtek a többi nemzetek cserkészei. Nagy sikere volt a francia csoportnak, amely három részben vonult fel. Az egyes szakaszok piros, fehér és kék színekkel feldíszített botokat vittek. Az angol világbirodalom színeiben a gyarmatokkal együtt 1000 cserkész vonult fel, óriási lelkesedés fogadta, a magyar cserkészeket, a holland közönség „Éljen“ kiáltásokkal adott kifejezést tetszésének. A magyar fiúk fegyelmezett katonás díszmenete és zenekara tomboló sikert aratott. A magyarok mellett még a lengyel cserkészeket fogadta nagy tetszéssel a közönség, Hollandia és összes gyarmatainak fiait percekig állva tapsolta a tömeg. Vilma királynő mellett a díszemelvényen foglalt helyet lord Baden-Powel, a világ főcserkésze is. A közel két óra hoszszat tartó felvonulás után a királynő mondott rövid beszédet, amelyben a vendégszerető holland nép nevében üdvözölte a világ cserkészeit. Beszéde végén arra kérte a megjelenteket, hogy ne feledkezzenek meg Hollandiáról és tartsák fenn a barátságot annak fiaival továbbra is. Utána Baden-Powel beszédében két cserkésztörvényre, a takarékosságra és a testvériségre hívta fel a fiuk figyelmét. Kedves jelenet következett ezután: a csillagfutás. A cserkészek hatalmas körben álltak fel Baden-Powel sátra körül, majd adott jelre a középen álló sátorhoz futottak és harsány kiáltásokkal üdvözölték a világ főcserkészét. Szombaton este a magyar fiúk nagy, sikerrel szerepeltek. Este nyolc órakor a színházban a siófoki cserkészek magyar táncokat mutattak be és nagy tapsot kapott dr. Vida Vilmos díszmagyaros szóló tánca. Mind a két táncbemutatót a keszthelyi premontrei cserkészek cigányzenekara kisérte. Már az első este 80.000 ember jött ki Amsterdamból a táborba s rövidesen mindenütt a keszthelyi cigányzenekarról beszéltek. Klempa Károly. ALBRECHT FŐHERCEG REPÜLŐBALESETE Buenos Aires, július 31. Albrecht főherceg aránylag szerencsés repülőbalesetnek esett áldozatul Paraguay határánál, a Parana-folyó mentén. A főherceg délamerikai repülőkörútja során a paraguayi kormány vendége volt és magánrepülőgépén az argentínai Posadas városa felé indult. Útközben kényszerleszállást akart végrehajtani s eközben megsebesült. Sérülései azonban nem súlyosak. Az Osservatore Romano a magyar alkotmányos élet megszilárdulásáról Róma, július 31. Az Osservatore Romano legutóbbi vezércikkét Magyarország alkotmányos fejlődésének szenteli. — Azok a fontos törvények — írja bevezetőül —, amelyeket a magyar képviselőház és felsőház legutóbb megszavazott, Magyarország alkotmányos életének jelentékeny megerősödésére irányulnak. A mostani alkotmányos fejlődés a megszilárdulás és az egyensúly jegyében áll, megszünteti Magyarország jelenlegi kormányzati rendszerének ideiglenes jellegét és pótolja a hiányokat. A cikk ezután részletesen ismerteti Magyarország háború utáni alkotmányos fejlődését, valamint a kormányzói jogkörről szóló törvényt. Ugyancsak ismerteti a cikk magyar illetékes körök és a magyar sajtó tájékoztatásai alapján a hátralevő két alkotmányjogi javaslatot. Ennek az egész alkotmányjogi folyamatnak az eredménye az lesz — írja végül a Vatikán lapja, — hogy Magyarországon megerősödik az államfői hatalom, de ugyanakkor, demokratizálódik az ország törvényhozó szerve.