Nemzeti Ujság, 1940. május (22. évfolyam, 98-121. szám)
1940-05-01 / 98. szám
iádig! gyűjtésünk 140.032*99 peng# időjárás S *0*%*****^^^ ««-m— mmmm—n—mamm———MafSZkt Várható idője■ — tárgyal az an* rás a követ- nRamv ^bet min !■ ■niiiii ^ goi kormánnyal iBhBAiu. NFM7FTI lUSiiCi ras* helyen (fe-X ^ A4 ’ ■ M avM mát'AA JA %bA# WW# fi’fíl * * ® * ® “ Je$ a nyugati es át k a p nyersm mégT^ebbben is XXII. évfolyam, 98. siám. ♦ SZERDA ♦ Budapest, 1940 május 1 anpa 22 szagma' Figedy Sándor, a Mária Terézia 1. honvédgyaloti ezred karnagya, a kiváló zeneszerző nyugalomba vonult Dr. Hints Elek egyetemi m. tanár Érdekes előadást tartott a Közegészségtani Intézetben Sztrázsik Andor Dénes, a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara igazgatója gazdasági főtanácsos lett Varga Márton, a fővárosi Kertészeti Tanintézet igazgatója rendezte a most megnyílt kertészeti kiállítást Jasamm WKHitle Csáky külügyminiszter erélyesen figyelmeztette a szlovákokat, hogy a magyar türelemnek is van határa Szellő Géza beszéde a felsőházban a szlovákiai magyarok üldözéséről Komoly, nyomatékos és rendkívül nagyjelentőségű szavak hangzottak el kedden a magyar felsőházban. A húszéves megszállást hősiesen elszenvedett felvidéki magyarság egyik legtekintélyesebb vezéregyénisége, a kisebbségi problémák kiváló szakértője, Szüllő Géza emelt vétót a Magyarország ellen irányuló rendszeres szlovákiai izgatások és az ottani magyarság üldözése ellen. Erre a súlyos és megcáfolhatatlan adatokkal alátámasztott felszólalásra válaszolt gróf Csáky István külügyminiszter. Tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy az egész országnevében és szívéből beszélt, a felelősségérzetnek és a nemzeti öntudatnak azon a komoly hangján, amelyet ilyenkor magyar államférfiúnak használnia kell. A magyar külügyminiszter félre nem érthető intelmet intézett azokhoz a lelkiismeretlen szlovákiai elemekhez, akik szinte hivatásszerűn és folytonosan uszítanak a magyarság ellen. Ez az intelem messze hangzó s mindenütt fel kell, hogy figyeljenek rá. Elsősorban Szlovákia komolyabb elemeinek kell ezt az intelmet megszívlelniük. Meg kell érteniük azt, hogy minden türelemnek, tehát a magyar türelemnek is van határa és senki sem folytathatja tovább felelőtlenül és következmények nélkül azt a lelkiismeretlen tevékenységet, amely a Magyarország ellen irányuló uszításra és rágalomhadjáratra összpontosítja minden energiáját. Igen helyesen és klasszikus tömörséggel állapította meg a magyar külügyminiszter, hogy „a nemzeti becsület védelmében — és ehhez számítjuk véreink életének és jogainak megóvását — nem fogunk habozni cselekedni sem, ha szomszédaink a józanság utolsó szikráját is elvesztik.“ Magyarország kétségtelenül elérkezett türelmének végső határára. Ezt tudomásul kell venni Szlovákiában is mindenkinek. Bár a magyar kormány továbbra is a türelem és a béke politikáját kívánja folytatni, nem lehetséges, hogy ezt a türelmet és békességes szándékot állandóan kihívják és próbára tegyék. „Minden életrevaló és életre hivatott nemzet — mondotta Csáky külügyminiszter — elérhet ahhoz a határhoz, amikor az erkölcsi erők érdekében minden kockázatot vállal és meggondolást vagy pillanatnyi haszonfeóriákat félrevet.“ Megengedhetetlen, hogy a védnök Németország palástjába burkolózva akarjanak és merészeljenek bizonyos szlovák elemek állandóan Magyarország ellen agitálni és lázítani. Amikor mindenki tudja, hogy Magyarország milyen komoly lojalitással és becsületességgel ragaszkodik ahhoz a vonalhoz, amely külpolitikáját évek óta megszabja és irányítja. Csáky külügyminiszter világosan megmondotta, hogy Magyarország továbbra is arra a két nagyértékű barátságra kíván támaszkodni, amelyet a római és a berlini tengely jelent számára. Éppen annál a lejalitásnál és becsületességnél fogva, amellyel Magyarország ezt a külpolitikát csinálja és fogja is csinálni, teljességgel megengedhetetlen, hogy fél- vagy háromnegyed hivatalos, de a felelőtlenség homályából elő nem merészkedő szlovákiai elemek a baráti Németországot akarják ellenünk kijátszani. A felelőtlen bujkálásnak és a következmények alól kibúvó lázításnak, a más háta mögé rejtőzködő alattomos uszításnak az ideje visszavonhatatlanul lejárt. A magyar külügyminiszter felsőházi beszéde ebben a tekintetben fordulatot jelent, amelynek döntő jelentősége felől senki sem lehet egy pillanatig sem kétségben. A magyar külügyminiszter erélyes intelmét az egész magyar társadalom osztatlan helyesléssel és örömmel veszi tudomásul. A magyar kormány — mint a külügyminiszter hangsúlyozta — továbbra is a béke és a türelem politikáját akarja folytatni, viszont tudomásul kell vennie Szlovákiában mindenkinek, hogyha Hetekig, hónapokig, esetleg évekig tartó türelemmel vagyunk is, az ilyen uszító hadjáratot elfelejteni nem lehet és ez a magatartás igen súlyos következményekkel járhat. A magyar kormány nem tér le a béke és a türelem útjáról, hiszen a külügyminiszter beszéde is a békéért aggódó komoly és türelmes államférfi megnyilatkozása volt, de éppen ebből kell Szlovákiában megérlelődnie annak a belátásnak, hogy a magyarság ellen irányuló lázításnak és uszításnak most már végre meg kell szűnnie, ha nem akarják, hogy magatartásuknak veszélyes következményei legyenek. Szüllő Géza felszólalása A felsőház keddi ülésén napirend előtt Szüllő Géza szólalt fel és általános érdeklődés mellett így kezdte meg beszédét: " Soha sem volt Magyarország nehezebb helyzetben külpolitikai viszonylatban, mint most. Meg kell őriznie korrekt semlegességét, meg kell tartania erős nemzeti államkereteit. Ezt a feladatát a kormány kitűnően látja el. Napirend előtti felszólalásra kértem engedélyt, de nem azért, hogy hullámokat kavarjak fel, hanem azért, mert bizonyos esetekben a türelem gyávaságnak, a hallgatás pedig beleegyezésnek tűnhetik fel. Negyven évespolitikai múltam alatt mindig a nemzetiségek közötti jóviszony ápolását tűztem ki célomul és Szlovenszkóban is igyekeztem úgy vezetni a magyar ügyeket, hogy harmóniában legyenek a csehszlovák állam keretében a szlovák nép érdekeivel is. — 1938-ban, amikor a régi Magyarország egy területe visszakerült, új szomszédunk lett, Szlovákia. A legkorrektebben és legnobilisabban ápoltuk ezt a szomszédi viszonyt, de — egyoldalúan. Ám a tapintatnak nem szabad egyoldalúnak lenni. A helyes kormányzáshoz kultúra, a kultúrához pedig idő kell. Akik ma vezetik Szlovenszkó politikáját, sokkal fiatalabbak, semhogy elegendő idejük lett volna arra, hogy ezt a kultúrát ilyen rövid idő alatt elsajátítsák. Szlovákia védnökség alatt álló állam. Védnöke a Német Birodalom, amelynek mi hű barátai vagyunk. Éppen ezért feltűnő, hogy a protegáltak egészen másképpen viselik magukat, mint a Protektor szelleme megköveteli. Szlovenszkóban a hamu alatt parázs ég s ezt a parazsat tűzzé akarják lobbantani azok, akik fel akarják égetni a mi államunkat. Most a kereskedelmi tárgyalások megkezdése és újrafelvételei előtt szükségesnek látom a közvélemény tájékoztatását és azt, hogy a felsőházban megkérdezzük, napi politikától mentessen, a kormánytól, milyen álláspontot foglal el ezekben az ügyekben. Pozitív tüneteket hozok fel, amelyek már pattanásig feszítik a húrt. — Április 25-én Nyitrán a hivatalos jellegű Hlinka-párt gyűlést tartott, amelyen Kosec Imre elmozdított bánikeszi plébános előadást tartott a magyarországi szlovákok helyzetéről. Szörnyű, hamis, valótlan híreket mondott el. Utána az egész népgyűlés hatósági vezetés mellett az odairányított tanítók, tanárok, ifjúság teljes asszisztenciájával a nyitrai város*háza elé vonult, amelynek erkélyén megjelent dr. Turcsek Rudolf, a Hlinka-gárda vezére és óriási taps között jelentette ki, hogy aki Nyitrán, vagy Szlovenszkóban magyarul beszél, annak ki kell tépni ft nyelvét (Nagy felháborodás.) és aki ma.* gyárul beszél a köztársaságban, abból bele leéll fojtani a szót. (Óriási tiltakozási és felháborodás.) Ugyanakkor Pozsonyban a magyar követség elé vonultak egyetemi hallgatók és iparossegédek, be* verték az ablakokat, miközben magyar* gyalázó kifejezéseket kiáltoztak. Szlo* venszkóban mindenütt röpcédulákat osz* tottak, hogy a szlovák nép jogos tulaj* dona a mostani Magyarországnak Mis* kólótól a Tiszáig és egészen Szolnokig terjedő területe s azt fegyverrel veszik el. (Nagy lárma, felháborodott tiltakozás.) Ezeket a röpcédulákat hivatalosan fosztogatják. Elbocsátják mindenünnen a magyarokat . Protektoruk hatalmában bízva, veszélyes kártyajátszmába kezdtek a szlovákok. Egyik részük, hogy álhírekkel lehetőleg megrontsa Magyarország és a Német Birodalom közötti jóviszonyt, hogy ez hasznot jelentsen nekik, másik részük pedig abban mesterkedik, hogy a német protektorral szöges ellentétben álló államcsoporttal keressen megegyezést és ezáltal hasznot teremtsen. A Spanyolországban lévő szlovák ügyvivő tárgyalástól bocsátkozott a madridi és a Benes-féle irányzatot, vagyis a német érdekekkel ellentétes politikát képviselő csehszlovák követtel. Ez a hír megjelent az olasz Tribunában is. A szlovákok mindenütt azt hangoztatják, hogy a szlovákiai német iparvállalatoknak a magyar nemzetiségű szlovák állampolgárokat el kell bocsátaniuk, mert a német ipari vállalatok kívánják így. Enek szomorú következménye, hogy* ezeket a magyar nemzetiségű szlovák állampolgárokat, akiket kiutasítani nemi lehet, igyekeznek mindenünnen elbocsát* tatni, hogy éhenhalásnak legyenek ki* téve. Odáig mennek a német protektor* ban bízva ezek a közéleti tényezők, hogy a német hadvezetőség megmozdulásait félremagyarázzák és ha bizonyos német csapatokat ide vagy oda tesznek, ezt úgy tüntetik fel, mintha ennek árnyékában volna az a fizikai erő, amelynek segítségével Magyarországtól elvihetik Lapunk mai száma 10 fillér