Nemzeti Ujság, 1943. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-02 / 26. szám

8 NEWS ,HJIAG I A Donee? és Voronyezs között folynak a súlyos harcok A hősies harcok tovább tartanak még Sztálingrád északi részében . Dönitz tengernagy kinevezésétől a búvárhajó-harc fokozását várják Japán repülők elsüllyesztettek két csatahajót és három cirkálót Szombaton, a nemzetiszocialista hata­lomátvétel tízéves fordulóján elhangzot­tak azok a megnyilatkozások, amelyek bejelentették és megindokolták a német népnek a totális háborúra való áttérés szükségességét. Ismerjük Gőring beszé­dét és Hitler kiáltványának szövegét. Gőring azzal indokolta meg a jelenlegi háborút, hogy ha Németország nem állí­tott volna föl erős hadsereget és nem előzte volna meg a Szovjet támadását, úgy annak hordái elárasztották volna Európa minden zugát. „A Führer életé­nek legnehezebb elhatározása — mon­dotta Göring —, de történelmileg is a legjelentősebb elhatározás előtt állott: nem volt könnyű számára a német népet belevinni ebbe a harcba. A Führer nagy látókörével, politikai és hadászati láng­eszével jól tudta, hogy ez lesz min­den harcok legnehezebb küzdelme. A Führer döntése a nyugat fennmaradása vagy pusztulása feletti döntés volt. Ez volt az az elhatározás, hogy szembeszállunk a véres bolsevista hullámmal és végleg el­pusztítjuk azt, ami előbb vagy utóbb ná­lunk vált volna pusztulássá.“ Hitler kiált­ványában erőinek teljes összefogására szólította fel a német népet. „Annak fel­ismerésében — szól a kiáltvány egyik mondata —, hogy ebben a háborúban nem lehet győző és legyőzött, hanem csak életben maradt és megsemmisült, a nemzetiszocialista állam azzal a fanatiz­mussal fogja a küzdelmet folytatni, amely a mozgalmat az első pillanattól lelkesí­tette, amikor kezébe vette a hatalmat Németországban.“ Talán a legjellemzőbben Göbbels mu­tatott rá a jelenlegi sorsdöntő időszak sú­lyára és értelmére abban a beszédben, amelyet a berlini Sportpalotában mondott Hitler kiáltványának felolvasásával kap­csolatban. — Az életünkért folytatott küzdelem közeledik a csúcsponthoz — állapította meg Göbbels s beszédében ezeket mon­dotta: „Keleten, a pillanatnyilag legsú­lyosabb harcok órájában az ellenség me­gint azt hiszi, hogy diadalmaskodhatik felettünk. Az ellenséges újságok lehazud­­ják a csillagos eget, elmondják, hogy Né­metországban kivételes állapotot hirdet­tek, hogy a nemzet alkotóelemeire bomlik és így tovább. Ezzel szemben elvitathatat­lan tényként leszögezhetem: Németország­ban csak százszázalékos készenléti álla­potban áll népünk, hogy minden erejét összefogja a győzelem kivívásához. Ezen­túl minden lehetőt elkövetünk, hogy a győzelmet siettessük. Teljesen mindegy, hogy ellenségeink minket és elhatározá­sainkat komolyan veszik-e vagy nem. Mindig előnyt jelent, ha az ellenség alá­becsül minket. Fanatikus munkánk gyü­mölcseit ellenségeink sokkal hamarabb fogják érezni, mintsem képzelték, már a háború legközelebbi szakaszában is. Sen­kinek sem jut eszébe lekicsinyelni ennek a világraszóló küzdelemnek nehézségeit. A lehető legkeményebb ez a küzdelem és csapatainkra éppúgy, mint vezetőikre em­berfeletti követelményekkel jár. Ha az ellenség ezen a téren elért katonai sike­rekre hivatkozik, erre csak azt válaszol­hatjuk, hogy éppen ezek ráztak fel ben­nünket a még megmaradt kényelmeske­désünkből. A német nép ettől a perctől kezdve csak harcolni és dolgozni fog a győzelemért. Londonban kárörvendenek, hogy nincsenek már tartalékjaink. Sokkal előbb fognak tudomást szerezni ezekről a tartalékokról, mintsem hinnék, vagy sze­retnék. A csapások csak riadójel szá­munkra a totális háborúra. Németország­ban többé nem fognak beszélni arról — folytatta Göbbels —, hogy oda az a kevés kényelem is, amelyet utolsó maradványai­ban még megtartottunk magunknak a bé­kéből. Népünk szívesen áldozza fel ezt is és az erre fordított erő át fog alakulni páncélosokká, fegyverekké és nemzeti ellenállássá. A bolsevizmus és a plutokrá­­ciák fölényes győzelmi fenyegetéseire népfelkeléssel válaszolunk, amelyben ki­fejezésre jut az egész nemzet­i erő megfe­­szítése. Vajjon miért kellene még csak gondolnunk is az engedékenységre, ha fi­gyelembe vesszük azt a tényt, hogy kato­náink és a tengelyszövetségesek győzel­mei majdnem az egész európai földrészt a kezünkbe adták. A párt és az állam pél­dával fog elöljárói a totális háború előké­­szítéséhez. Intézkedéseket tettünk és más intézkedéseket teszünk még a legköze­lebbi napokban, amelyek lúvatva lesznek a totális hadvezetést tényleg végrehajtani. Vad elszántság tölti el szívünket, elhatá­roztuk, hogy kemények maradunk, össze­­szorított fogakkal dolgozunk, amíg a győ­zelem a mienk nem lesz. Egészen bizo­nyosan tudjuk, hogy ez a világraszóló küzdelem a nemzetiszocialista Németor­szág és a bolseviki Szovjetunió közötti harcban fog eldőlni“. Hitler, Göring és Göbbels megnyilat­kozásai viágszerte nagy figyelmet kel­tettek. A kisérő visszhangból és kommen­tárokból kiemeljük az NST newyorki táv­iratát, amely szóról-szóra ezeket mondja: „A vasárnapi newyorki sajtó kivonatok­ban közli Hitler kiáltványát és Göring, valamint Göbbels beszédeit. A lapok nagy figyelmet fordítanak azokra a kitételekre, amelyek hangsúlyozzák Németország védő szerepét Európában a bolsevizmus­­sal szemben. A lapok megállapítják, hogy ezek az utalások megkísérlik az angol­amerikai hatalmaknak a szovjet szövetsé­gestől való eltávolítását és általában fel­szólításnak tekintik azokat, hogy az an­golszász hatalmak az európai kultúra vé­delmének érdekében működjenek együtt N­émetországgal.“ Németországban és Olaszországban a totális háborúra való áttéréssel egyidő­­ben jelentős változások és előléptetések következtek be a legmagasabb katonai he­lyeken. Cavallero olasz vezérkari főnököt saját kérelmére felmentették állásától és helyére­­Ambrosio tábornok került. Dönitz tengernagy, az eddigi búvárhajó­­főparancsnok az egész német flotta főpa­rancsnoka lett. A német tábornoki kar­ban történt előléptetések inkább a keleti fronton folyó súlyos harcokat érzékelte­tik és az itt szerzett elévülhetetlen érde­meket jutalmazzák. Az előléptetettek ne­vei között szerepelnek: Paulus, Heitz, Heinrich, Salmuth, Kleist, báró Weichs és Busch, a német tábornoki kar kitűnő­ségei. Dönitz tengernagy flottafőparancs­nokká való kinevezésében berlini jól­­értesült körökben azt látják, hogy ezzel a tengeralattjáró háborút fokozzák. A Ny a Daglight Allehanda című svéd lap vasárnapi számában, állítólag brit tenge­részeti körökből nyert értesülésekre tá­maszkodva, azt jelentette, hogy Dönita kinevezése egyértelmű a tengeralattjáró háború fokozásával, mégpedig ama re­cept szerint, amely az elmúlt napokban jelent meg az egyik angol lapban (Eco­nomist), megállapítva, hogy a tenger­alattjáró az az egyetlen fegyver, amely még lehetőséget nyújt Hitlernek a nyu­gati szövetségesek legyőzésére. Dönitznek­ az a feladata, írja tovább a svéd lap, hogy a Roosevelt és Churchill Casablan­cai találkozóján elhatározott támadáso­kat a lehetőség szerint idejekorán elhá­rítsa és egyidejűleg a lehető legnagyobb veszteségeket okozza az ellenséges után­pótlásoknak. 4 H. D. katonák árvái voltak és az álom nehéz és sűrű képei között a fiatal költő ál­mában felkiáltott: ... Ne féljetek, mil­lió árva... Magyarország az apátok,­­aki gondot visel rátok... Ne féljetek, ne sírjatok, csak éljetek, viruljatok — millió árva!.» • A költő azóta nem ír verseket már. A nap krónikáját jegyzi, a rohanó élet rovását írja, az emberi lelkiisme­ret, a magyar öntudat jeleit és szavait keresi és próbálja a világba kiáltani... De m­a is ez a látomása és ma is ez­­a felkiáltása: — Magyar hősök árvái, bús, köny­­nyes, magyar gyerekek ezrei! Ne sír­jatok, ne féljetek, csak éljetek, virul­jatok: Magyarország az apátok, aki gondot visel rátok!... Igen, ez így van­­és nem lehet máskép, az árvák balla­­bdájának ez az örök visszatérő sora: Hadiárvák! Magyarország az apátok, pldi gondot visel rátok! .............................................................. Ambrosio pályafutása Róma, február 8. Az olasz vezérkar új főnöke, Vittorio Am­brosio 63 évével egy esztendővel idősebb, mint elődje, Cavallero tábornagy. Ambrosio az olasz-török háborúban kezdte katonai pá­lyáját, ahol századosi rangban szolgált, majd 1915-től 1918-ig a 3. olasz lovashadosztály Vezérkarában teljesített szolgálatot, ahol egyre nagyobb mértékben bontakoztak ki rendkívüli hadászati képességei. Ambrosio az utánpótlás mesteri megszervezésével tűnt ki. 1928-ban már tábornoki rangban a gyors­csapatok felügyelőségénél találjuk. Végül a jugoszláv hadjáratban bizonyította be az olasz vezérkar új főnöke kimagasló had­vezéri képességeit Rossi tábornok, a szárazföldi hadsereg ve­zérkarának új főnöke az utánpótlási hadá­szat ismert szakértője. Eddig az olasz had­ügyminisztériumban fejtett ki működést mint a szállítási, ellátási és felszerelési ügyek főelőadója. Rossi tábornok is Ambrosiohoz hasonlóan igen fontos szerepet játszott a gyorscsapatok megszervezésében. NST) Dőnitz pályafutása Berlin, február L ' Karl Dőnitz nagyadmirális, a német hadi­tengerészet új főparancsnoka, a német flotta legfiatalabb tengernagya. 1891 szeptember 16-án született Berlin-Grünauban és 1910-ben lépett a haditengerészet szolgálatába. A vi­lágháború alatt, 1916-ban buvárnaszádisko­­lába vezényelték és 1918-ban több búvár­­naszád parancsnokságával bízták meg. Bú­­várnaszádainak különösen nehéz támadásai­val tűnt ki. Az 1918 utáni kis német hadi­tengerészetben is különböző felelős helyeken teljesített szolgálatot. 1934-ben mint az Emden cirkáló parancsnoka az Indiai-óceánon tett utazást és 1935 nyarán Hitler kancellár tíz újonnan szolgálatba állított tengeralattjáró vezetőjévé nevezte ki. Ettől az időponttól kezdve Dönitz nagyadmirális elsősorban a tengeralattjáró fegyvernem erősítésének és kiépítésének szentelte idejét. 1939-ig sorhajó­­kapitárnyi rangja volt és 1939 január 28-án léptették elő a tengeralattjárók parancsno­kává, majd október elsején ellentenger­naggyá. Gyors emelkedése ezután is folytató­dott 1940 szeptember 1-én ellentengernaggyá, 1942 március 14-én pedig tengernaggyá lép­tették elő. (NST) Paulus pályafutása Berlin, február 1-Paulus tábornagy Sztálingrád hősi vé­dője pompás katonai pályát futott be. A marburgi egyetemen befejezett jogi és államtudományi tanulmányok után Pau­lus katonai szolgálatba állt és 1914 augusztustól frontszolgálatot teljesített. 1918 májusában Paulus vezérkari szolgá­latba lépett és egymásután működött a nyugati arcvonalon, a Balkánon és a déli fronton. A világháború után Paulus a Reichswehr kötelékében maradt és a bi­rodalmi­ véderő minisztériumban teljesí­tett szolgálatot A nemzetiszocializmus éveiben a páncélos kötelékek vezérkará­nak főnökévé nevezték ki és Paulus eb­ben a működésében mértékadó módon folyt be ennek az új fegyvernemnek a kiépítésébe. A lengyelországi hadjárat­ban és a nyugati háborúban Paulus irá­nyította V. Reichenau tábornagy hadsere­gének vezérkarát. 1940 szeptemberében a szárazföldi haderő vezérkarának főszál­­lásmesterévé nevezték ki, 1942 januárjá­ban pedig Paulus megkapta a páncélos­­tábornoki rangot. Nagy katonai érde­meinek elismeréséül 1943 január 15-én, Paulus mint a német hadsereg 178-ik katonája elnyerte a vaskereszt lovagke­resztjét a tölgyfalombbal. (NST.) Róma, február 1. (Stefáni) A hivatalos lap királyi­ rendeletet közöl, amelynek értelmében a belügyminisz­tériumban háborús főfelügyelőséget létesíte­nek., Ennek feladata lesz mindazokat, a szol­gálatokat összeegyeztetni és irányítani, ame­lyeknek célja a nemzet polgári élete ellen irányuló ellenséges támadások megelőzése és hatásuk semlegesítése. (MTI) Cavallerot felmentették* Ambrosio tábornok az új olasz vezérkari főnök Róma, február 1. (Német Távirati Iroda.) Hivatalosan közük: Ugo Cavallero gróf tábornagyot,­­ az olasz nagyvezérkar főnökét, saját kérel­mére állásától felmentették. Helyére Vittorio Ambrosio hadseregtábornokot az olasz szárazföldi haderő jelenlegi ve­zérkari főnökét nevezték ki. Ambrosio tábornok helyére Ezio Rossit, a 6. hadsereg tábornokát nevezték ki az olasz szárazföldi haderő vezérkari főnö­kévé. (MTI) Dönitz vezértengernagy a német haditengerészet főparancsnoka Berlin, február 1. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A Führer szombaton főhadiszállásán fogadta Raeder vezértengernagyot, ■ a haditengerészet főparancsnokát és az új haditengerészet felépítése körül, valamint a haditengerészetnek a nagy német sza­badságharcban való vezetése körül szer­zett történelmi érdemeinek elismeréséül a Nagy-Német Birodalom haditengerészeti tengernagy­ főfelügyelőjévé nevezte ki. A Führer a tengernagy kérésére elha­tározta, hogy a haditengerészet vezetésé­nek napi munkájától tehermentesíti, azonban megtartja, mint első tanácsadó­ját a tengerészetpolitikai kérdésekben. A Führer egyidejűleg Dönitz tengerna­gyot vezértengernaggyá­ léptette elő és ki­nevezte a haditengerészet főparancsno­kává. Az a nagy megtisztelés, amely Raeder vezértengernagyot érte, kifeje­zésre juttatja a vezértengernagy élete művének nagyságát, aki 1928 október 1. óta állt a haditengerészet élén. A hadi­tengerészet harcai és győzelmei minden, időkre a Nagy-Német Birodalom első vezértengernagyának nevéhez fognak fűződni. Dönitz vezértengernagy, a haditengeré­szet új főparancsnoka a haditengerézet­­hez a következő napiparancsot intézte: A Führer parancsára a mai napon át­veszem a haditengerészet főparancsnoksá­gát. A tengeralattjáró fegyvernemnek, amelyet eddig vezettem, köszönetet mon­dok a minden időben tanúsított halált­­megvető harckészségéért és hűségéért. A tengeralattjáró-háború vezetését to­vábbra is magamnak tartom fenn. Ugyan­ilyen kemény, katonás szellemben aka­rom vezetni a haditengerészetet is. Min­denkitől a feltétlen engedelmességet, a legnagyobb fokú bátorságot és az utolsó le­heletig szóló teljes odaadást követelem. Ebben jut kifejezésre a becsületünk, Führerünk köré felsorakozva mindaddig nem tesszük le kezünkből a fegyvert, amíg a győzelmet ki nem vívtuk. Élj ezt a mi Führerünk! (MTI) A Roosevelt Casablancából visszaérkezett Washingtonba Washington, február 1. Roosevelt elnök Casablancából­ vissza­érkezett Washingtonba. Az elnök repülő­gépen tette meg az utat Miami floridai fürdőhelyig, míg onnan különvonaton utazott Washingtonba. A washingtoni Fehér Házból nyert ér­tesülések alapján Roosevelt elnök Casa­blancából hazatérése alkalmával rövid ideig Trinidad szigetén szállt le. Roose­velt elnök Loahy tengernagy, tengerésze® vezérkari főnök társaságában meglátoz­gatta a brit nyugatindiai támaszpont ka­­tonai berendezéseit. A Fehér Házból nyert értesülések szerint Roosevelt elnök Vare­gas brazíliai elnökkel való megbeszélései után nyomatékosan hangsúlyozta ama ki*­vánságát, hogy meglátogassa Trinidad szi* getét a búvárhajóveszedelemmel kapcso­­latban. (NST) Lafal francia mnilieiát állított fel Vichy, február 1. (Német Távirati Iroda) A­­ francia m,Utcát megalapító törvényt a francia hivatalos köz­löny vasárnap hozta nyavánosságra. A tör­vény szövege ezt mondja: A francia miliőiét, amely minden franciát felölel, aki el van ha­tározva, hogy Franciaország politikai, szociá­lis, gazdasági, szellemi és erkölcsi újjáépíté­sében részt vesz, a francia érdekek szolgálatá­ban megalakultnak tekintik. A milicia keretén belül egy elit-hadtestet fognak felállítani, amelyet Damani „Frank Garde"-nak nevezett Ez lesz az előfeltétele annak, hogy immár minden akadályt tetté lehet tenni, amely útjában állott a nemzeti m­­egújulásnak. Feladata nemcsak az új állam­ alátámasztása lesz, hanem az állam belső rendjének biztosítása, az ellenséges propa­ganda elnyomása és az államellenes tevé­kenység vezetőinek felkutatása. Ezzel egyben az is feladata lesz, hogy megakadályozza minden kormányellenes tevékenységet (MTI)

Next