Nemzetközi Szemle, 1960 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

I­­V. Sztálin egészen fiatal korában csatlakozott a forradalmi moz­galomhoz, abban az időben, amikor Lenin, pártunk megalapítója és nagy vezére zászlói alá gyűjtötte az oroszországi forradalmi mozgalom legjobb képviselőit. Sztálin azok közé tartozott, akik a marxizmus útjára léptek, s Lenin vezetésével a munkásosztály, a szocializmus ügyének szentelték életüket. 1898-tól sok-sok éven át a hivatásos for­radalmár életét élte, amely az illegalitás viszonyai között tele volt nél­külözésekkel és kemény harccal, szüntelen rendőri üldöztetéssel, be­börtönzéssel és száműzetéssel. Amikor 1903-ban az OSZDMP II. kongresszusán a párt kettésza­kadt, amikor Lenin vezetésével lerakták a bolsevik párt alapját, Sztálin Lenin oldalára állt, s engesztelhetetlen harcot folytatott a mensevikek ellen, az új típusú pártért, amely a forradalom győzelemre juttatását és a szocializmus kivívását tűzte ki céljául. ✓ Az első orosz forradalom, s az ezt követő reakció éveiben Sztálin Grúziában és Azerbajdzsánban működött, s a lenini irányvonal alapján igyekezett egybeforrasztani a kaukázusontúli bolsevik szervezeteket. 1912-ben a párt VI. összoroszországi (prágai) konferenciáján meg­választott Központi Bizottság Sztálint távollétében bevette tagjai sorába, és a Központi Bizottság Oroszországi Irodájába. Sztálin attól fogva országos arányban működött, s részt vett a Pravda című bolsevik lap kiadásában. A cári rendőrség állandóan üldözte őt. 1913-ban letartóztatták és a turuhani határvidékre száműzték. A februári polgári demokratikus forradalom győzelme tette lehetővé, hogy visszatérjen Petrográdba. Ott bekerült a Pravda szerkesztőségébe, és a KB irodájának elnök­ségébe. A forradalom első időszakában Sztálin helytelen álláspontra helyezkedett a béke kérdésében, azt a politikai vonalat támogatta, amely szerint a szovjeteknek „nyomást” kellett volna gyakorolniuk az ideiglenes kormányra, s ezzel azt az illúziót táplálta, hogy az orosz burzsoá kormány alkalmas egy tényleges béke megkötésére, s ezt meg is kötheti. Lenin „Áprilisi téziseinek” megjelenése után azonban Sztálin feladta helytelen álláspontját és csatlakozott Leninhez. A VII. (áprilisi) összoroszországi konferencián Sztálin tartott beszámolót a párt nemzeti­ségi politikájáról. A VI. pártkongresszuson, mivel Lenin az ideiglenes kormány üldö­zései elől kénytelen volt illegalitásba vonulni, Sztálin tartotta meg a Központi Bizottság beszámolóját, s ő tartott előadói beszédet a politikai helyzetről. Beszámolóiban, amelyeket a helyzet lenini elemzésére épí­tett fel, a szocialista forradalom előkészítésének és végrehajtásának lenini irányvonalát fejtette ki. A Központi Bizottság október 10-i (23-i) ülésén, amelyen a fegy­veres felkelés kérdéséről döntöttek. Sztálin határozottan támogatta Leninnek a felkelésre vonatkozó határozati javaslatát, s a Forradalmi Katonai Központ tagjaként tevékenyen részt vett az Októberi Forra­dalomban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után megvá­

Next