Néphadsereg, 1976. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1976-09-04 / 36. szám

Dallal, tánccal a Szov­jetunióban Baráti fogadtatás, emlé­kezetes tapsviharok, gaz­dag élmények — ezek a közhelynek tűnő alcímek jutnak hirtelen eszembe, amikor hozzákezdek Szov­­jeunióbeli útijegyzeteim­­hez. A Magyar Néphadse­reg Művészegyüttesét Ki­­jevtől Lvovig végigkísér­tem a tizenegy napos tur­néján és nem közhely, igaz valóság: művészegyütte­sünk vendégszereplése so­káig emlékezetes sikerso­rozat volt. Ez volt a művészegyüt­tes negyedik Szovjetunió­beli előadássorozata, és a siker sohasem maradt el, mégis még az elmúlt ne­gyedszázad alatt sokszor pódiumra lépett idősebb kórustagok is nagy izga­lomban találgatták a ha­talmas kijevi kultúrpalo­tában, amikor felgördült a függöny: vajon hogy fo­gadja a közel négyezer fős közönség a magyar kato­naművészek műsorát. Nos, ez a feszültség már az első húsz perc után feloldódott, amikor a kitűnő hangzású kórusunk Kodály Zoltán Toborzó dalával és Tyih­­manov szovjet zeneszerző lendületes, szép Győzelmi dalával kivívta az első vastapsot. A következő másfél órá­ban a tánckar kacagtató Falusi bálja és a magyar néptánc minden szépségét bemutató Tiszaháti csárdá­sa, a népi zenekar remek muzsikája és a hatvan fős kórus magas művészi szín­vonalon előadott a kapella számai arattak osztatlan sikert. A tapsokból termé­szetesen kijutott a szimfo­nikus zenekarnak is, amely Kühner György ve­zényletével mindvégig nagyszerűen harmonizált­ a kórussal és a tánckarral­­vető más felejthetetlen pillanatok is. Emlékszem, augusztus 22-én, egy Kijev környéki kiképző bázis szabadtéri színpadán lépett fel a mű­vészegyüttes, háromezer szovjet katonafiatal sereg­lett össze a nézőtéren. A kórus először magyarul, majd oroszul énekelte el Alekszandrov vezérőrnagy híres szép dalát a fegyver­barátságról, egy pillanat­nyi csend után a lelkesült arcú katonafiatalok feláll­va ünnepelték a művész­együttest. És ez a tapsvi­haros ünneplés — minden­ki érezte — nemcsak a művészien előadott ének­számnak, hanem a hadse­regeink közötti fegyverba­rátságnak is szólt. És ami­kor elcsitult a szűnni nem akaró taps, az éppen be­melegítő vidám táncos le­gények is elkomolyodva néztek egymásra: ebben a pillanatban döbbentek rá a távoli ukrajnai helyőr­ségben, hogy milyen je­lentős küldetése van a száznyolcvan fős művész­­együttesünknek a fegyver­barátság gondolatának erősítésében. S örvendetes volt az is, hogy a művészegyüttesünk orosz nyelvű szöveggel mi­lyen nagyszerűen adta elő Karavajcsuk elsodró len­dületű katonadalát és Pö­dör Béla vezényletével mi­lyen kivételes művészi ér­zékenységgel interpretálta Szvesnyikov világhírű orosz­­kórusszámát, az Ej­uhnye­­met. A katonaművészek küldetése Művészegyüttesünk Ki­jev környéki vendégsze­repléseiről beszámoló szov­jet katonalapok csaknem egybehangzóan így írtak művészegyüttesünk ven­dégszerepléséről : „A ma­gyar katonaművészek Dal­lal, tánccal műsorát át­szövi az internacionaliz­mus gondolata, és művészi értékét az is növeli, hogy szinte keresztmetszetet ad a magyar népi kultúra leg­szebb dalaiból és táncai­ból." S valóban, a közön­ség a lvovi csapatklub elő­adótermében éppen úgy, mint a Kijev környéki Va­­sziliko nevű városka új kul­­túrházában nagy érdeklő­déssel és tetszéssel fogad­ta a számára még ismeret­len magyar csárdásokat és Kodály Zoltán szépséges karádi nótáit. De nemcsak a zömmel katonaközönség és a sajtó, hanem a kijevi és Lvov­ban a Kárpátok környéki katonai körzetek parancs­nokai és vezető politikai munkásai is elismerően szóltak a művészegyüttes előadásairól és sikereiről. V. Ty. Gyementyev altábor­nagy, a kijevi katonai kör­zet katonai tanácsának tag­ja például az egyik talál­kozás alkalmával így fejez­te ki elismerését: „A ko­rábbi években már láttam a magyar művészegyüttes műsorát, de a Dallal, tánc­cal című műsor számomra is nagyobb élményt nyújtott, mint a korábbiak, őszintén örülök a sikersorozatuknak és annak is, hogy műsoruk­kal újabb híveket szerez­tek a magyar kultúrának és hozzájárultak barátsá­gunk elményítéséhez. A katonaművészek küldetése kettős: a művészet eszkö­zeivel erősítsék a hazasze­retet és az internacionaliz­mus érzését. Az Önök műsora nagyszerűen szol­gálja ezeket a célokat.” A tizenegy napos út so­rán a művészegyüttes tag­jai a szabad idő óráiban megannyi élményt nyújtó városnézésen, műemlék- és múzeumlátogatáson vettek részt. Ám a sok érdekes látnivaló mellett különö­sen emlékezetes maradt Lvovban a katonai körzet 90 fős művészegyüttesével való találkozás. A jórészt fiatal erőkből álló testvér­együttes baráti ajándék­ként csokrot állított össze legjobb műsorszámaiból és művészegyüttesünk köré­ben különösen nagy tet­szést aratott a lvoviak kitű­nő hangzású kórusa és a fiatal szólisták éneke. Az emlékezetes élmények közé tartozik az is, ami­kor Lvovban az együttes tagjai a tévé képernyőjén látták viszont műsorukat. A televízió műsorszerkesz­­tői ugyanis egy riportössze­állításban mutatták be művészegyüttesünket a té­vénézők tízmillióinak. Művészegyüttesünk tag­jai méltó módon teljesítet­ték tehát küldetésüket: sok élménnyel és főként azzal az érzéssel térhettek haza, hogy a Dallal, tánccal cí­mű előadásaikat megtekin­tő nézőknek maradandó él­ményt adtak népünk mű­vészetéről és tovább erő­sítették a hadseregeink kö­zötti barátság szálait. KACSÓ LAJOS A harmadik előadáson háromezer katonanéző tapsolt a művészegyüttes sza­badtéri előadásán A művészegyüttes első két fellépésére a korszerű, új Ukrajna Palotában került sor (képünkön a kultúrpalota bejárata) A Tiszaháti csárdásnak mindig nagy sikere volt Lvovban a művészegyüttes tagjai a Hősök temetőjébe is ellátogattak Az elismerésből a nagyszerűen szereplő népizenekarnak is kijutott A művészegyüttes igazgatója, Radovics Ferenc alezredes emlék­­sorokat írt a körzeti hadseregmúzeum könyvébe A szerző felvételei Dal a fegyver­barátságról S most, hogy gondolat­ban újra megteszem a művészegyüttes emlékeze­tes turnéját, feletlenek a sikeres bemutatkozást kö-

Next