Néphadsereg, 1976. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-04 / 36. szám
Dallal, tánccal a Szovjetunióban Baráti fogadtatás, emlékezetes tapsviharok, gazdag élmények — ezek a közhelynek tűnő alcímek jutnak hirtelen eszembe, amikor hozzákezdek Szovjeunióbeli útijegyzeteimhez. A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesét Kijevtől Lvovig végigkísértem a tizenegy napos turnéján és nem közhely, igaz valóság: művészegyüttesünk vendégszereplése sokáig emlékezetes sikersorozat volt. Ez volt a művészegyüttes negyedik Szovjetunióbeli előadássorozata, és a siker sohasem maradt el, mégis még az elmúlt negyedszázad alatt sokszor pódiumra lépett idősebb kórustagok is nagy izgalomban találgatták a hatalmas kijevi kultúrpalotában, amikor felgördült a függöny: vajon hogy fogadja a közel négyezer fős közönség a magyar katonaművészek műsorát. Nos, ez a feszültség már az első húsz perc után feloldódott, amikor a kitűnő hangzású kórusunk Kodály Zoltán Toborzó dalával és Tyihmanov szovjet zeneszerző lendületes, szép Győzelmi dalával kivívta az első vastapsot. A következő másfél órában a tánckar kacagtató Falusi bálja és a magyar néptánc minden szépségét bemutató Tiszaháti csárdása, a népi zenekar remek muzsikája és a hatvan fős kórus magas művészi színvonalon előadott a kapella számai arattak osztatlan sikert. A tapsokból természetesen kijutott a szimfonikus zenekarnak is, amely Kühner György vezényletével mindvégig nagyszerűen harmonizált a kórussal és a tánckarralvető más felejthetetlen pillanatok is. Emlékszem, augusztus 22-én, egy Kijev környéki kiképző bázis szabadtéri színpadán lépett fel a művészegyüttes, háromezer szovjet katonafiatal sereglett össze a nézőtéren. A kórus először magyarul, majd oroszul énekelte el Alekszandrov vezérőrnagy híres szép dalát a fegyverbarátságról, egy pillanatnyi csend után a lelkesült arcú katonafiatalok felállva ünnepelték a művészegyüttest. És ez a tapsviharos ünneplés — mindenki érezte — nemcsak a művészien előadott énekszámnak, hanem a hadseregeink közötti fegyverbarátságnak is szólt. És amikor elcsitult a szűnni nem akaró taps, az éppen bemelegítő vidám táncos legények is elkomolyodva néztek egymásra: ebben a pillanatban döbbentek rá a távoli ukrajnai helyőrségben, hogy milyen jelentős küldetése van a száznyolcvan fős művészegyüttesünknek a fegyverbarátság gondolatának erősítésében. S örvendetes volt az is, hogy a művészegyüttesünk orosz nyelvű szöveggel milyen nagyszerűen adta elő Karavajcsuk elsodró lendületű katonadalát és Pödör Béla vezényletével milyen kivételes művészi érzékenységgel interpretálta Szvesnyikov világhírű oroszkórusszámát, az Ejuhnyemet. A katonaművészek küldetése Művészegyüttesünk Kijev környéki vendégszerepléseiről beszámoló szovjet katonalapok csaknem egybehangzóan így írtak művészegyüttesünk vendégszerepléséről : „A magyar katonaművészek Dallal, tánccal műsorát átszövi az internacionalizmus gondolata, és művészi értékét az is növeli, hogy szinte keresztmetszetet ad a magyar népi kultúra legszebb dalaiból és táncaiból." S valóban, a közönség a lvovi csapatklub előadótermében éppen úgy, mint a Kijev környéki Vasziliko nevű városka új kultúrházában nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadta a számára még ismeretlen magyar csárdásokat és Kodály Zoltán szépséges karádi nótáit. De nemcsak a zömmel katonaközönség és a sajtó, hanem a kijevi és Lvovban a Kárpátok környéki katonai körzetek parancsnokai és vezető politikai munkásai is elismerően szóltak a művészegyüttes előadásairól és sikereiről. V. Ty. Gyementyev altábornagy, a kijevi katonai körzet katonai tanácsának tagja például az egyik találkozás alkalmával így fejezte ki elismerését: „A korábbi években már láttam a magyar művészegyüttes műsorát, de a Dallal, tánccal című műsor számomra is nagyobb élményt nyújtott, mint a korábbiak, őszintén örülök a sikersorozatuknak és annak is, hogy műsorukkal újabb híveket szereztek a magyar kultúrának és hozzájárultak barátságunk elményítéséhez. A katonaművészek küldetése kettős: a művészet eszközeivel erősítsék a hazaszeretet és az internacionalizmus érzését. Az Önök műsora nagyszerűen szolgálja ezeket a célokat.” A tizenegy napos út során a művészegyüttes tagjai a szabad idő óráiban megannyi élményt nyújtó városnézésen, műemlék- és múzeumlátogatáson vettek részt. Ám a sok érdekes látnivaló mellett különösen emlékezetes maradt Lvovban a katonai körzet 90 fős művészegyüttesével való találkozás. A jórészt fiatal erőkből álló testvéregyüttes baráti ajándékként csokrot állított össze legjobb műsorszámaiból és művészegyüttesünk körében különösen nagy tetszést aratott a lvoviak kitűnő hangzású kórusa és a fiatal szólisták éneke. Az emlékezetes élmények közé tartozik az is, amikor Lvovban az együttes tagjai a tévé képernyőjén látták viszont műsorukat. A televízió műsorszerkesztői ugyanis egy riportösszeállításban mutatták be művészegyüttesünket a tévénézők tízmillióinak. Művészegyüttesünk tagjai méltó módon teljesítették tehát küldetésüket: sok élménnyel és főként azzal az érzéssel térhettek haza, hogy a Dallal, tánccal című előadásaikat megtekintő nézőknek maradandó élményt adtak népünk művészetéről és tovább erősítették a hadseregeink közötti barátság szálait. KACSÓ LAJOS A harmadik előadáson háromezer katonanéző tapsolt a művészegyüttes szabadtéri előadásán A művészegyüttes első két fellépésére a korszerű, új Ukrajna Palotában került sor (képünkön a kultúrpalota bejárata) A Tiszaháti csárdásnak mindig nagy sikere volt Lvovban a művészegyüttes tagjai a Hősök temetőjébe is ellátogattak Az elismerésből a nagyszerűen szereplő népizenekarnak is kijutott A művészegyüttes igazgatója, Radovics Ferenc alezredes emléksorokat írt a körzeti hadseregmúzeum könyvébe A szerző felvételei Dal a fegyverbarátságról S most, hogy gondolatban újra megteszem a művészegyüttes emlékezetes turnéját, feletlenek a sikeres bemutatkozást kö-