Néphadsereg, 1982. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-03 / 14. szám
A KISZ létrejöttének negyedszázados jubileuma alkalmából rendezett ünnepségek egyik rangos szereplője a KISZ Központi Művészegyüttes volt. Megalakulása idején — 32 évvel ezelőtt — elsősorban a tánckar, az énekkar és a szimfonikus zenekar alkotta az együttes magvát. A későbbiek során jelentősen bővült az együttes műfaji választéka és sorra alakultak az új művészeti csoportok. A központi énekkar 1950-ben jött létre Lantos Rezső Liszt-díjas vezető karnagy irányításával. A kórus repertoárjában — fennállása óta — több száz kórusmű szerepelt, a népdalfeldolgozásoktól a zeneirodalom nagy mestereinek több kiemelkedő alkotásáig. Számos rangos hazai és nemzetközi kórusversenyen szerepelt sikerrel az énekkar. S mivel a kóruséneklés — a látszat ellenére — a zenekedvelő ifjúság igényelt, kedvelt műfaja, érthető, hogy ezeket az igényeket a művészegyüttes is mind magasabb színvonalon, ugyanakkor differenciált művészi eszközökkel igyekszik kielégíteni. 25 esztendővel ezelőtt, 1957 márciusában jött létre a művészegyüttes egyetemi énekkara Tóth Béla Liszt-díjas karnagy vezetésével. A kórus — melynek tagjai felsőfokú oktatási intézmények hallgatói s olyan fiatalok, akik már befejezték felsőfokú tanulmányaikat — fontos feladatának tekinti mind a mai napig a kortárs zeneszerzők és fiatal alkotók műveinek népszerűsítését, bemutatását is. A énekkar tette ismertté az ifjúsági mozgalom legnépszerűbb indulóit, a „Párttal, a néppel ...” s az „Egységbe forraszt a KISZ” címűeket. Az utóbbi években tovább bővült a kórusok száma az együttesben. Létrehozták az Ifjú Gárda, az úttörő és a kisdobos kórusokat, így ma már minden korosztály, a kisiskolásoktól a végzős diplomásokig, a zenekedvelő munkásfiatalokig megtalálja a kedvére, érdeklődésére, és nem utolsósorban tehetségére számot tartó énekkari formát. Nagy utat tett meg alakulása óta a tánckar is. Az első években főleg a népi tánc, a néphagyomány elemeinek színpadra állításával ért el nagy sikereket, míg az utóbbi években jelentős törekvése — hagyományos táncformáik megtartása mellett — olyan tematikus, cselekményes táncok színpadra állítása, amelyek az ifjúság mai életével foglalkoznak. Hazánkban első között lépett színpadra olyan művekkel, mint például a „Plakátragasztók”, a „Megkötözöttek” és a „Barbárok” című tánckompozíciók. Következetes, igényes művészi alkotómunka színtere a tánckar, melynek vezetője a megalakulás óta Szirmai Béla. Az utóbbi években a tánckar keretei is kiszélesedtek, létrehozták az utánpótlás, az úttörő és az előkészítő tánckarokat, s működik a Stúdiótánckar, melynek keretében hivatásos táncosok készülnek új műsoraikra. A Rajkó zenekar művészeti vezetője több mint negyedszázada Farkas Gyula, számos kiváló zenemű és zenei kísérlet megalkotója. A Rajkó zenekar — amelynek jelenleg 80 tagja van — a legtehetségesebb népzenész fiatalokból verbuválódik. Az együttes az országban egyedülálló művészeti-pedagógiai intézményként gondoskodik a zenész fiatalok kollégiumi elhelyezéséről, közismereti, általános iskolai, gimnáziumi és zenei oktatásáról, neveléséről. A Rajkó zenekar műsorain magyar népzenei művek, a cigányfolklór és a magyar népi műdalkincs legértékesebb darabjai szerepelnek. Fennállásuk óta több mint 13 000 előadást tartottak, s népzenészek tucatjai nőttek fel magas művészi kvalitású hivatásos zenészekké az együttesben. A KISZ Központi Művészegyüttesben még számos társulat működik. Évek óta sikerrel tölti be hivatását az irodalmi színpad, amelynek tagjai önálló irodalmi műsorokkal is a közönség elé lépnek. A szimfonikus zenekar mellett jött létre a kezdő hivatásos zenészek társulata, az Új Zenei Stúdió, amely a kortárs fiatal zeneszerzők modern zenei törekvéseinek nyújt bemutatkozási lehetőséget. Szintén az együttes részeként tevékenykedik az Ifjú Gárda fúvószenekar, melynek tagjai a Zenész Tiszthelyettesképző Szakközépiskola valamint a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékeiből verbuválódtak. A KISZ Központi Művészegyüttesnek jelenleg több mint 1000 tagja van. A tizenéves úttörőktől a KISZ-korosztály felső határáig megtalálható tagságot az önként vállalt művészi munka szeretete vonzza. Nem túlzás, ha azt mondjuk, a KISZ Központi Művészegyüttes világhírű társulattá vált, bár elsősorban a hazai fellépések, az ifjúság művészeti nevelése jelenti számukra a legfontosabb feladatot. K. I. Műsorára készül az úttörő irodalmi színpad A világhírű Rajkó zenekar kommunisták tevékeny részvételével jött létre Híven az igazsághoz Vannak emberek, akik nagy ügyre tették fel életüket s ettől válnak örök fáradhatatlanokká. Közéjük tartozik dr. Nagy Gábor nyugalmazott vezérőrnagy, akit nemrég köszöntöttek harcostársai a 66. születésnapján. A munkásmozgalomban 46 éve vesz részt, s a viharos évek nem törték meg, ma is fiatalos lendülettel tevékenykedik. Ifjúkori álmai valóra váltak, neves történész lett, és a hadtudományok kandidátusa. Ő is a legújabb kori történelmünk egyik sokat tudó tanúja. — Már nagyon fiatalon elhatároztam, hogy történész leszek, s amikor huszonnégy éves fejjel a debreceni egyetemen átvettem a történelemtanári diplomát, apám életre szóló tanácsot adott: „Mindig légy hű az igazsághoz!” Apámat és bátyámat, akik tevékeny résztvevői voltak az antifasiszta ellenállási mozgalomnak, hamarosan elhurcolták a németek és nekem is veszélybe került az életem, ők életükkel fizettek az igazságukért, én pedig az Ideiglenes Nemzeti Kormány által életre hívott új magyar hadsereg katonája, egyik nevelőtisztje lettem — így vallott élete nagy sorsfordulójáról. • Órákig beszélgettem vele a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének egyik csendes irodájában, s mint kiderült, élete gyakranbővelkedett izgalmakban. Meglepett, hogy mennyi derűvel emlékszik sorsfordító napjaira. — Nos Szimonov szavaival élve én sem születtem katonának. Bár megbízhatatlan elem voltam, egy katonai nyilvántartó tévedésből. 1942-ben mégis behívtak katonának s mi több, mindjárt őrmesteri rendfokozatot kaptam. Éreztem, hogy nem vagyok biztonságban s ezért legszívesebben megszöktem volna. A véletlen úgy hozta, hogy zászlóaljunknak a sokat próbált kommunista, dr. Zöld Sándor lett az orvosa, aki a Márciusi Frontban a harcostársam volt. Ő javasolta, hogy ne az illegalitásban várjam a szovjet csapatokat, hanem szökjek át hozzájuk. A tanácsot megfogadtam és 1944. december 18-án már orosz kenyeret ettem. Néhány nap múlva nagy örömmel értesültem az Ideiglenes Magyar Kormány nyilatkozatáról, amely hírül adta, hogy „a német elnyomók elleni harc és hazánk felszabadításának meggyorsítása érdekében megszervezik az új magyar nemzeti haderőt”. Amikor megkezdődött a toborozás az új hadseregbe, nyomban önként jelentkeztem. Én a tizenhetedik gyalogezred második zászlóaljába kerültem. Rövid ideig szakaszparancsnok voltam, majd március végén kineveztek a zászlóalj nevelőtisztjének. — És mikor lépett a párt soraiba ? — A párttagkönyvet 1945. március 15-én vettem át, de én húszéves korom óta kommunistának vallottam magam. Aktívan részt vettem Debrecenben a Márciusi Front politikai küzdelmeiben, amely a 1937-ben. Ma már kevesen tudják, hogy ez a demokratikus politikai tömörülés jelentős tényező volt hazánkban a növekvő fasizálódás elleni harcban. S itt jegyezném meg, hogy az 1945 tavaszán életre hívott népi hadsereg tisztjei és katonái között még nagyon kevesen voltunk párttagok. Ezután az új hadsereg felszerelési gondjairól, a nevelőtisztek „lelki karbantartó munkájáról, és a frontra indulás örömteli izgalmairól beszélgettünk. Szóba kerültek a középiskolások mai tankönyvei is, amelyek meg sem említik a debreceni 6. és a jászberényi 1. hadosztályt, amelynek soraiban a Szovjet Hadsereg oldalán közel húszezren indultak harcba a fasiszta hordák ellen. — Még mindig kísért a hibás történelemszemlélet — mondta Nagy Gábor. — Mert igaz, hogy az új magyar hadsereg egységei nem vettek részt Ausztria hegyeiben a megkapaszkodó német hadseregmaradványok felszámolásában, de ennek kizárólag egyetlen oka volt: május 9-én véget értek a csaták, a háború befejeződött. Tizenkét évvel ezelőtt „Új haza — új hadsereg” címmel kötetet szerkesztettem, amelynek az volt az alcíme: „Viszszaemlékezések az 1945— 1947-es évekre”. A Zrínyi Katonai Kiadónál megjelent visszaemlékezések írói — köztük Csémi Károly, Oláh István, Ölvedi Ignác, Kis András és mások — emlékeik felidézésével egybehangzóan azt bizonyítják: a két hadosztály antifasiszta érzelmű katonái valóban készen álltak a harcra, ők már az új rend katonái voltak. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy 1945 tavaszától a fordulat évéig az új magyar hadsereg egyre szilárdabb támasza lett a népi hatalomnak, s a szocialista forradalom ügye mellé állt. S erről tudni kellene a mai fiataloknak is. • A 6. hadosztály egykori katonái visszaemlékezéseikben mindig megemlítik Nagy Gábort, aki a hadműveletek befejezése után a Balatonalmádiban települt hadosztálytörzs nevelőosztályának munkatársa, s a bátor hangvételű katonaújság, a Honvéd Híradó szerkesztője lett. Elvhűség, igazságszerettet, emberség — ezek jellemezték Nagy Gábort, s hozzá nemcsak a tisztek, hanem a sorkatonák is mindig segítségért, tanácsért fordulhattak. Műveltsége, emberi közvetlensége sok katona számára maradt kitörölhetetlen emlék. — 1946 őszén új emberpróba várt rám: történelemtanár lettem Budapesten az első nevelőtisztképző tanfolyamon. A történelem a nevelőtiszti tanfolyamon fontos világnézeti tantárgy volt, gondot okozott azoban, hogy még nem álltak rendelkezésünkre marxista szellemben írt történelemkönyvek — emlékezett Nagy Gábor. — Már ekkor meggyőződéssel vallottam, hogy a történelmi tudat formálása rendkívül fontos része a hadseregben folyó politikai nevelőmunkának. A nevelőtiszti tanfolyamon az egyik órámat Dinnyés Lajos honvédelmi miniszter ellenőrizte, és történelemtanári munkám elismeréséül soron kívül őrnaggyá léptetett elő. Hamarosan az a nagy megtiszteltetés ért, hogy a nevelőtiszti tanfolyam befejezése után kineveztek az új tisztképző intézet, a Kossuth Akadémia nevelőtisztjének. Sok ezer munkás- és parasztfiatal jelentkezett ekkor a párt felhívására, s közülük a legrátermettebbek kerültek az első évfolyamra. A Kossuth Akadémia rendbehozása, az oktatás megszervezése sok nehézségbe ütközött. Révai Kálmán azonban nagyszerű szervezőnek és jó parancsnoknak bizonyult. Az utolsó három évtized is sokszor próbára tette Nagy Gábort. 1949- ben a Lenin Katonai Akadémiára került, két évig a Néphadsereg főszerkesztőjeként,majd 15 évig a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián a hadművészet-történeti tanszék vezetőjeként tevékenykedett. 1972-ben a politikai főcsoportfőnök első helyettesének nevezték ki. Számos tanulmányt, könyvet írt a páncéloscsatákról, a hazánkat felszabadító harcokról, s egyik szerkesztője volt a „Fegyverrel a kézben” című tanulmánykötetnek is, amely a magyar antifasiszta és ellenállási mozgalom legfontosabb fejezeteit idézi. Azt vallja, hogy csak az lesz történelem, amit megírnak. A történelmi és propagandabizottság vezetőjeként fáradhatatlanul munkálkodik a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségében. Meggyőződése, hogy mindinkább zöld utat kell adnunk a történelemszemléletet formáló kezdeményezéseknek, hisz a közelmúlt tanulságaiból erőt meríthetünk a jövő harcaihoz. Nem fél a vitáktól, az ellenvetésektől. A feltárt és bizonyított történelmi igazságok híve. KACSÓ LAJOS „ ... a történelmi tudat formálása rendkívül fontos része a hadseregben folyó politikai nevelőmunkának.” (Dr. Nagy Gábor ny. vezérőrnagy)