Néphadsereg, 1982. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-03 / 14. szám

­A KISZ létrejöttének negyedszázados jubileuma alkalmából rendezett ünnepsé­gek egyik rangos szereplője a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes volt. Megalakulása idején — 32 évvel ez­előtt — elsősorban a tánckar, az énekkar és a szimfonikus zenekar alkotta az együttes magvát. A későbbiek során je­lentősen bővült az együttes műfaji vá­lasztéka és sorra alakultak az új mű­vészeti csoportok. A központi énekkar 1950-ben jött létre Lantos Rezső Liszt-díjas vezető karnagy irányításával. A kórus repertoárjában — fennállása óta — több száz kórusmű sze­repelt, a népdalfeldolgozásoktól a zene­­irodalom nagy mestereinek több kiemel­kedő alkotásáig. Számos rangos hazai és nemzetközi kórusversenyen szerepelt si­kerrel az énekkar. S mivel a kórusének­lés — a látszat ellenére — a zenekedve­lő ifjúság igényelt, kedvelt műfaja, ért­hető, hogy ezeket az igényeket a művész­­együttes is mind magasabb színvonalon, ugyanakkor differenciált művészi eszkö­zökkel igyekszik kielégíteni. 25 esztendővel ezelőtt, 1957 márciusában jött létre a művészegyüttes egyetemi ének­kara Tóth Béla Liszt-díjas karnagy veze­tésével. A kórus — melynek tagjai fel­sőfokú oktatási intézmények hallgatói s olyan fiatalok, akik már befejezték felső­fokú tanulmányaikat — fontos feladatá­nak tekinti mind a mai napig a kortárs zeneszerzők és fiatal alkotók műveinek népszerűsítését, bemutatását is. A ének­kar tette ismertté az ifjúsági mozgalom legnépszerűbb indulóit, a „Párttal, a nép­pel ...” s az „Egységbe forraszt a KISZ” címűeket. Az utóbbi években tovább bő­vült a kórusok száma az együttesben. Lét­rehozták az Ifjú Gárda, az úttörő és a kisdobos kórusokat, így ma már minden korosztály, a kisiskolásoktól a végzős dip­lomásokig, a zenekedvelő munkásfiatalo­kig megtalálja a kedvére, érdeklődésére, és nem utolsósorban tehetségére számot tartó énekkari formát. Nagy utat tett meg alakulása óta a tánckar is. Az első években főleg a népi tánc, a néphagyomány elemeinek színpad­ra állításával ért el nagy sikereket, míg az utóbbi években jelentős törekvése — ha­gyományos táncformáik megtartása mel­lett — olyan tematikus, cselekményes táncok színpadra állítása, amelyek az if­júság mai életével foglalkoznak. Hazánk­ban első között lépett színpadra olyan művekkel, mint például a „Plakátragasz­tók”, a „Megkötözöttek” és a „Barbárok” című tánckompozíciók. Következetes, igé­nyes művészi alkotómunka színtere a tánckar, melynek vezetője a megalakulás óta Szirmai Béla. Az utóbbi években a tánckar keretei is kiszélesedtek, létrehoz­ták az utánpótlás, az úttörő és az előké­szítő tánckarokat, s működik a Stúdió­­tánckar, melynek keretében hivatásos táncosok készülnek új műsoraikra. A Rajkó zenekar művészeti vezetője több mint negyedszázada Farkas Gyula, számos kiváló zenemű és zenei kísérlet megalkotója. A Rajkó zenekar — amely­nek jelenleg 80 tagja van — a legtehetsé­gesebb népzenész fiatalokból verbuváló­dik. Az együttes az országban egyedülálló művészeti-pedagógiai intézményként gon­doskodik a zenész fiatalok kollégiumi el­helyezéséről, közismereti, általános isko­lai, gimnáziumi és zenei oktatásáról, ne­veléséről. A Rajkó zenekar műsorain ma­gyar népzenei művek, a cigányfolklór és a magyar népi műdalkincs legértékesebb darabjai szerepelnek. Fennállásuk óta több mint 13 000 előadást tartottak, s népzené­szek tucatjai nőttek fel magas művészi kvalitású hivatásos zenészekké az együt­tesben. A KISZ Központi Művészegyüttesben még számos társulat működik. Évek óta sikerrel tölti be hivatását az irodalmi szín­pad, amelynek tagjai önálló irodalmi mű­sorokkal is a közönség elé lépnek. A szim­fonikus zenekar mellett jött létre a kez­dő hivatásos zenészek társulata, az Új Zenei Stúdió, amely a kortárs fiatal ze­neszerzők modern zenei törekvéseinek nyújt bemutatkozási lehetőséget. Szintén az együttes részeként tevékenykedik az Ifjú Gárda fúvószenekar, melynek tagjai a Zenész Tiszthelyettesképző Szakközép­­iskola valamint a Bartók Béla Zenemű­vészeti Szakközépiskola növendékeiből verbuválódtak. A KISZ Központi Művészegyüttesnek jelenleg több mint 1000 tagja van. A ti­zenéves úttörőktől a KISZ-korosztály fel­ső határáig megtalálható tagságot az ön­ként vállalt művészi munka szeretete vonzza. Nem túlzás, ha azt mondjuk, a KISZ Központi Művészegyüttes világhírű társulattá vált, bár elsősorban a hazai fellépések, az ifjúság művészeti nevelése jelenti számukra a legfontosabb felada­tot. K. I. Műsorára készül az úttörő irodalmi színpad A világhírű Rajkó zenekar kommunisták tevékeny részvételével jött létre Híven az igazsághoz Vannak emberek, akik nagy ügyre tették fel éle­tüket s ettől válnak örök fáradhatatlanokká. Közé­jük tartozik dr. Nagy Gá­bor nyugalmazott vezérőr­nagy, akit nemrég köszön­töttek harcostársai a 66. születésnapján. A munkás­mozgalomban 46 éve vesz részt, s a viharos évek nem törték meg, ma is fiatalos lendülettel tevékenykedik. Ifjúkori álmai valóra vál­tak, neves történész lett, és a hadtudományok kan­didátusa. Ő is a leg­újabb kori történelmünk egyik sokat tudó tanúja. — Már nagyon fiatalon elhatároztam, hogy törté­nész leszek, s amikor hu­szonnégy éves fejjel a deb­receni egyetemen átvettem a történelemtanári diplo­mát, apám életre szóló ta­nácsot adott: „Mindig légy hű az igazsághoz!” Apámat és bátyámat, akik tevékeny résztvevői voltak az antifasiszta ellenállási mozgalomnak, hamarosan elhurcolták a németek és nekem is veszélybe került az életem, ők életükkel fi­zettek az igazságukért, én pedig az Ideiglenes Nemze­ti Kormány által életre hí­vott új magyar hadsereg katonája, egyik nevelő­tisztje lettem — így vallott élete nagy sorsfordulójáról. • Órákig beszélgettem vele a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségé­nek egyik csendes irodájá­ban, s mint kiderült, éle­te gyakran­­bővelkedett iz­galmakban. Meglepett, hogy­ mennyi derűvel emlékszik sorsfordító napjaira. — Nos Szimonov szavai­val élve én sem születtem katonának. Bár megbízha­tatlan elem voltam, egy katonai nyilvántartó téve­désből. 1942-ben mégis be­hívtak katonának s mi több, mindjárt őrmesteri rendfokozatot kaptam. Éreztem, hogy nem vagyok biztonságban s ezért leg­szívesebben megszöktem volna. A véletlen úgy hoz­ta, hogy zászlóaljunknak a sokat próbált kommunista, dr. Zöld Sándor lett az or­vosa, aki a Márciusi Front­ban a harcostársam volt. Ő javasolta, hogy ne az illegalitásban várjam a szovjet csapatokat, hanem szökjek át hozzájuk. A tanácsot megfogadtam és 1944. december 18-án már orosz kenyeret ettem. Néhány nap múlva nagy örömmel értesültem az Ideiglenes Magyar Kor­mány nyilatkozatáról, amely hírül adta, hogy „a német elnyomók elleni harc és hazánk felszabadí­tásának meggyorsítása ér­dekében megszervezik az új magyar nemzeti had­erőt”. Amikor megkezdő­dött a toborozás az új had­seregbe, nyomban önként jelentkeztem. Én a tizenhe­tedik gyalogezred második zászlóaljába kerültem. Rö­vid ideig szakaszparancs­­nok voltam, majd március végén kineveztek a zászlóalj nevelőtisztjének. — És mikor lépett a párt soraiba ? — A párttagkönyvet 1945. március 15-én vettem át, de én húszéves korom óta kommunistának vallot­tam magam. Aktívan részt vettem Debrecenben a Márciusi Front politikai küzdelmeiben, amely a 1937-ben. Ma már kevesen tudják, hogy ez a demok­ratikus politikai tömörü­lés jelentős tényező volt hazánkban a növekvő fa­­sizálódás elleni harcban. S itt jegyezném meg, hogy az 1945 tavaszán életre hí­vott népi hadsereg tisztjei és katonái között még na­gyon kevesen voltunk párt­tagok.­­ Ezután az új hadsereg felszerelési gondjairól, a nevelőtisztek „lelki kar­bantartó munkájáról, és a frontra indulás örömteli iz­galmairól beszélgettünk. Szóba kerültek a középis­kolások mai tankönyvei is, amelyek meg sem említik a debreceni 6. és a jászbe­rényi 1. hadosztályt, amelynek soraiban a Szov­jet Hadsereg oldalán közel húszezren indultak harcba a fasiszta hordák ellen. — Még mindig kísért a hibás történelemszemlélet — mondta Nagy Gábor. — Mert igaz, hogy az új ma­gyar hadsereg egységei nem vettek részt Ausztria hegyeiben a megkapaszko­dó német hadseregmarad­ványok felszámolásában, de ennek kizárólag egyetlen oka volt: május 9-én véget értek a csaták, a háború befejeződött. Tizenkét év­vel ezelőtt „Új haza — új hadsereg” címmel kötetet szerkesztettem, amelynek az volt az alcíme: „Visz­­szaemlékezések az 1945— 1947-es évekre”. A Zrí­nyi Katonai Kiadónál megjelent visszaemlékezé­sek írói — köztük Csémi Károly, Oláh István, Öl­­vedi Ignác, Kis András és mások — emlékeik felidé­zésével egybehangzóan azt bizonyítják: a két hadosz­tály antifasiszta érzelmű katonái valóban készen álltak a harcra, ők már az új rend katonái voltak. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy 1945 tavaszától a fordulat évéig az új ma­gyar hadsereg egyre szilár­dabb támasza lett a népi hatalomnak, s a szocialista forradalom ügye mellé állt. S erről tudni kellene a mai fiataloknak is. • A 6. hadosztály egy­kori katonái visszaemléke­zéseikben mindig megem­lítik Nagy Gábort, aki a hadműveletek befejezése után a Balatonalmádiban települt hadosztálytörzs ne­velőosztályának munka­társa, s a bátor hangvéte­lű katonaújság, a Honvéd Híradó szerkesztője lett. Elvhűség, igazságszerettet, emberség — ezek jellemez­ték Nagy Gábort, s hozzá nemcsak a tisztek, hanem a sorkatonák is mindig se­gítségért, tanácsért fordul­hattak. Műveltsége, embe­ri közvetlensége sok ka­tona számára maradt ki­törölhetetlen emlék. — 1946 őszén új ember­próba várt rám: történe­lemtanár lettem Buda­pesten az első nevelőtiszt­képző tanfolyamon. A tör­ténelem a nevelőtiszti tan­folyamon fontos világnézeti tantárgy volt, gondot oko­zott azoban, hogy még nem álltak rendelkezésünkre marxista szellemben írt történelemkönyvek — em­lékezett Nagy Gábor. — Már ekkor meggyőződéssel vallottam, hogy a történel­mi tudat formálása rend­kívül fontos része a had­seregben folyó politikai ne­velőmunkának. A nevelő­tiszti tanfolyamon az egyik órámat Dinnyés Lajos hon­védelmi miniszter ellen­őrizte, és történelemtanári munkám elismeréséül so­ron kívül őrnaggyá lép­tetett elő. Hamarosan az a nagy megtiszteltetés ért, hogy a nevelőtiszti tanfo­lyam befejezése után kine­veztek az új tisztképző in­tézet, a Kossuth Akadémia nevelőtisztjének. Sok ezer munkás- és parasztfiatal jelentkezett ekkor a párt felhívására, s közülük a legrátermettebbek kerültek az első évfolyamra. A Kos­suth Akadémia rendbeho­zása, az oktatás megszer­vezése sok nehézségbe üt­között. Révai Kálmán azonban nagyszerű szerve­zőnek és jó parancsnoknak bizonyult.­­ Az utolsó három év­tized is sokszor próbára tette Nagy Gábort. 1949- ben a Lenin Katonai Aka­démiára került, két évig a Néphadsereg főszerkesztő­jeként­,­­majd 15 évig a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián a hadművé­szet-történeti tanszék veze­tőjeként tevékenykedett. 1972-ben a politikai főcso­portfőnök első helyettesé­nek nevezték ki. Számos tanulmányt, könyvet írt a páncéloscsatákról, a ha­zánkat felszabadító har­cokról, s egyik szerkesz­tője volt a „Fegyverrel a kézben” című tanulmány­kötetnek is, amely a ma­gyar antifasiszta és ellen­állási mozgalom legfonto­sabb fejezeteit idézi. Azt vallja, hogy csak az lesz történelem, amit megírnak. A történelmi és propa­gandabizottság vezetője­ként fáradhatatlanul mun­kálkodik a Magyar Ellen­állók, Antifasiszták Szövet­ségében. Meggyőződése, hogy mindinkább zöld utat kell adnunk a történelem­­szemléletet formáló kezde­ményezéseknek, hisz a kö­zelmúlt tanulságaiból erőt meríthetünk a jövő har­caihoz. Nem fél a vitáktól, az ellenvetésektől. A fel­tárt és bizonyított történel­mi igazságok híve. KACSÓ LAJOS „ ... a történelmi tudat for­málása rendkívül fontos része a hadseregben folyó politikai nevelőmunkának.” (Dr. Nagy Gábor ny. vezérőrnagy)

Next