Néphadsereg, 1982. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-09 / 2. szám

Kiváló katonalány A gárdaalakulat harcá­szati gyakorlata már ha­todik napja tartott. Ez azt jelentette, hogy a híradó­központban tevékenykedő katonalányoknak a hat­órás szolgálat alatt gya­korlatilag ezen a napon sem lesz még percnyi pi­henőjük sem. Sztanyiszlava Antonovna Mazur gárdasorkatonára ezúttal különösen nagy fe­lelősség hárult — ő biz­tosította a parancsnok és az alárendelt alakulatok kö­zötti telefon-összeköttetést. Kiemelkedő munkájára, szorgalmára jellemző, hogy a magasabbegység parancs­noka már a gyakorlat be­fejezése előtt megdicsérte. Napi szolgálatának letel­tével a Komszomol-bizott­­ság ülésére sietett, így csak a késő délutáni órákban tudtam szót váltani vele. — Mi késztette arra, hogy egyenruhát öltsön és vállalja a kemény katonai szolgálatot? — kérdeztem a szerény külsejű, környe­zetében nagyon népszerű lánytól. Elmosolyodott. Kissé megilletődve kezdett bele életútjának rövid ismerte­tésébe. Családjával egy Ogyessza megyei faluban la­kott, s­ az iskola befejezé­se után a helyi cipőgyár­ban dolgozott. A szalagon ő végezte a cipőkön az utolsó simításokat, utána már csak a minőségi ellen­őrzés következett. Szorgal­mas, becsülettel dolgozó kollektíva tagja volt. Jól érezte magát a lányok és az asszonyok között. Em­lékezetes esemény volt, amikor elnyerték az élen­járó szocialista brigád cí­met. Még az újságokban is írtak róluk — Sztanyiszla­va fényképét a brigád leg­jobbjai között közölték. Munka­helyéről csak ak­kor kezdett elvágyódni, amikor a bátyját behívták sorkatonai szolgálatra, s hazatérve, nagy lelkesedés­sel mesélt a híradók éle­téről, az alakulatuknál szolgáló katonalányok helytállásáról. Így történt, hogy amikor a fivére ki­váló katonaként, őrmeste­ri rendfokozattal leszerelt — példamutató szolgálat­teljesítéséért parancsnokai levélben mondtak köszöne­tet munkahelyi vezetőknek —, Sztanyiszlavában is meg­érett az elhatározás: je­lentkezett katonai szolgá­latra. A szülőfalujához közeli alakulat parancsnokságán rokonszennél fogadták, kérelmének helyt adtak. Miután magára öltötte az egyenruhát, nagy igyeke­zettel fogott hozzá a szol­­gálat kötelmek és új mun­kaköre, a telefonközpont­kezelői beosztással járó teendők elsajátításához. Rö­videsen az egység kollek­tívájában is megtalálta a helyét. Fél évvel később megválasztották a­z alaku­lat Komszomol-bizottságá­­nak tagjává. A kiképzési időszak végén a szocialis­ta verseny mozgalomban el­ért kiemelkedő eredmé­nyeivel kiérdemelte a Szov­jet Hadsereg Kiváló Kato­nája címet. A sok komoly dolog mellett természete­sen azért arra is jutott ide­je, hogy szabad óráiban kedvenc könyveit forgassa, no még eljárjon barátnői­vel sétálni, táncolni. További terveiről szólva elmondta, hogy változatla­nul igyekszik becsülettel helytállni szolgálati he­lyén, a mozgalmi munká­ban és feltétlenül meg akarja védeni kiváló cí­mét. Annál is inkább, mert már otthonosan érzi ma­gát a szakmai és harcké­­szül­tségi feladatok végre­hajtásában. Jóleső érzéssel említette, hogy a környe­zetében tevékenykedő fér­fiak nagyon udvariasak, se­gítőkészek. A katonanők viszont jól tudják: a fe­gyelem, a szabályzatok elő­írásai a szoknyát viselő gádistákra is ugyanúgy vo­natkoznak. Ő és társnői büszkék arra, hogy nem­csak a katonakol­l­ektívá­­ban, a városban is elisme­réssel, rokonszenvvel néz­nek rájuk az emberek — és nem csak a férfiak! Már búcsúzni készültem, amikor még egy „aprósá­got” megemlített: hamaro­san férjhez megy... Pjotr, a vőlegény szintén az ala­kulatnál szolgál, ő is ki­váló katona. Amint lesze­rel, megtartják az eskü­vőt ... BÜKI PÉTER Fotó: a szerző Albatrosz — a Delfin „testvére” A csehszlovák légierő alakulatainál már hosszabb ideje teljesít szolgálatot az Avia Vodochody tröszt su­gárhajtású gyakorlógépe, az Li—­39 Albatrosz, amely a nálunk is jól ismert és bevált L—29 Delfin típusú repülőgép továbbfejlesztett változata. Az Albatrosz prototípusa 1971-ben szállt fel először, az első szériagépeket pedig 1974-ben rendszeresítették a csehszlovák légierőnél. A vadászrepülő-főiskolai hall­gatók ezen a géptípuson is­merkednek meg a sugár­­hajtású repüléssel. A meg­adott óraszám, illetve a kö­telező repülési gyakorlatok, vizsgák teljesítése után ke­rülhetnek a hangsebesség­nél gyorsabb gépekre. Az Albatrosz személyze­te­ két fő, a pilótaülések egymás mögött helyezked­nek el. Az oktatás köve­telményeinek megfelelően mindkét repülőgép-vezető kezelheti a szinkronban mű­ködő irányító és egyéb be­rendezéseket. A gép kiváló műrepülő tulajdonságai mellett figyelemre méltó korszerű műszerezettsége, amely sok tekintetben ki­elégíti a modern­­harci gé­pekkel szemben támasztott követelményeket. Az L–39-es 850 kilomé­teres hatósugara két da­rab, egyenként 350 literes, a szárnyvégekre illesztett póttartállyal 1600 kilomé­terre növelhető. A gép fel­szállótávolsága mindössze 620 méter, a leszállótávol­sága pedig 690­ méter. A gép hossza 12,32 méter, fesztávolsága 9,46 méter, magassága 4,72 méter, ma­ximális felszállósúlya 4600 kilogramm, maximális se­bessége 0,82 M, 910 km/ óra. Az Albatrosz négy fő változata közül a „ZO” tí­pusjelzésű fegyverekkel is felszerelhető: a gépbe egy darab GS—23 mintájú gép­ágyút építettek a szárnyak alatti felfüggesztési pon­tokra két irányított, levegő­levegő oszályú, vagy két nem irányított, levegő-föld osztályú rakéta erősíthető. A gép 500 kilogram külső felfüggesztésű bombaterhet vihet magával. Az L—39 Albatrosz egyes változatait a szovjet légi­erőnél is rendszeresítették. H. M. FEGYVERBARÁTAINK É LÉTÉRŐL 12 hónap —12 feladat A Bolgár Kommunista Párt legutóbbi, XII. kong­resszusán elfogadott doku­mentumok a társadalmi, a gazdasági és a politikai élet minden területét át­fogó hosszú távú cselekvé­si programot határoztak meg a bolgár nép s­zámára. A néphadseregben szol­gálatot teljesítő ka­tonafia­­talok már a kongresszus előtti hónapokban a fegy­veres szolgálat követelmé­nyeihez igazított akció­­programot készítettek. Fel­adatából adódóan ki-ki igyekezett valamilyen pluszt hozzátenni a harci kollek­tívák erősítéséhez, a ki­képzési program magas szintű végrehajtásához. Kü­lönösen hatékonynak bizo­nyult a „12 hónap — 12 feladat” mozgalom, amely egész éven át serkentette az egyéni és a kollektív vállalások teljesítését. Ezek között szerepelt — egyebek között — a párt és az egyes kongresszusok történetének feldolgozása. A BKP egyébként a XII. kongresszusra való felké­szülés jegyében emlékezett meg alapításának 90. év­fordulójáról. Ugyancsak 1981-ben ünnepelték meg a­­bolgár állam fennállásá­nak 1300-ik évfordulóját. A megemlékezés előadói min­denütt a képzettek ifjúsá­gi vezetők, fiatal tisztek, tiszthelyettesek voltak. Többnyire a kiképzés szü­neteiben, a délutáni szabad­időben, az esti órákban pe­dig az ifjúsági klubokban, a Dimitrov-szobában tar­tották meg e rendezvénye­ket. A szocialista építőmunka eredményeit ki-ki a maga falujának, városának pél­dáján mutatta be társai­nak. Ami pedig a harcki­képzést illeti, a felkészül­­tebbek az egy-egy terüle­ten járatlanabb katonatár­sak ipatronulását vállalták. Korszerű kiképzési se­gédeszközök szép számmal állnak a bolgár katonák rendelkezésére. Az elmúlt évben azonban — éppen a mozgalom keretében — az idősebb tisztek és tiszthe­lyettesek tapasztalatait fel­használva olyan, régebben már bevált, de azóta „el­felejtett” egyszerű, mégis nagyon hasznos szemléltető eszközöket készítettek el, amelyek segítették a főki­­képzés, a tereptan és i más kiképzési ágak ismeretei­nek gyorsabb elsajátítását. Minden harcászati gya­korlat, lövészet, illetve más alegység­, egységszintű fel­adat végrehajtása előtt versenyfelhívásokat fogal­maztak meg. A kollektívák faliújságokon, tablókon népszerűsítették a legjob­bakat, egyúttal bírálták a vállalásukról megfeledke­zett társaikat is. A mozgalmi munkáiban legfőképpen arra töreked­tek, hogy a rendezvények sablon­mentesek, politizáló és aktív légkörűek legye­nek. A legfontosabb cél­kitűzésnek a fiatalok cse­lekvőkészségének­­kiakná­zását, politikai-ideológiai tisztánlátásuk fejlesztését tekintették. Nem véletlen, hogy éppen az aktív po­litikai légkör hatására nőtt meg az alegységekben a párt tagjelöltjeinek száma. Az 1981-es esztendő ilyenformán minden hónap­ban valami pluszt jelen­tett a harci közösségek életében, munkájában. Ez a plusz az esztendő végez­tével azt eredményezte, hogy a Bolgár Néphadse­reg katonái minden szinten eleget tettek a hazájuk vé­delmi képességének szaka­datlan erősítésével kapcso­latos kötelezettségeiknek. S. B. A Bolgár Néphadseregben nagy figyelmet fordítanak a katonák fizikai állóképességé­nek fejlesztésére Az újoncok első útja a csapat­múzeumba vezet Új tengerészjelvény A szovjet balti flotta, a lengyel haditengerészeti flotta és az NDK Népi Tengerészete nyolc hadi- és kisegítő hajójának sze­mélyzetét tüntették ki el­sőként a­z NDK-bam ala­pított „Für grosse Fahrt — A nagy útért” elnevezésű elismerő jelvénnyel. A ha­ditengerészeket a hajóraj kötelékben végrehajtott közös gyakorlaton elért ki­magasló eredményeikért, politikai és harci felada­taik kiváló végrehajtá­sáért, a szocialista testvér­­hadseregek közötti fegy­verbarátság elmélyítésében kifejtett tevékenységükért tüntették ki. Az NDK nemzetvédelmi miniszterének parancsa alapján bevezetésre került jelvényt — nem állami ki­tüntetésként — oklevél kí­séretében az NDK Népi Tengerészetének parancs­noka adományozza. A jel­vényt azok nyerhetik el, akik kiemelkedő sikereket érnek el a kiképzési év so­rán egy-egy különleges fel­adat — mint például a Ke­leti-tengeren kívül, az Északi-tengeren vagy az Atlanti-óceánon lebonyo­lított gyakorlat — végre­hajtásában. A jelvényt megkaphatja a Népi Ten­gerészet valamennyi tagja, beleértve a polgári alkal­mazottakat is; ezenkívül adományozható a közös gyakorlaton részt vevő szö­vetséges flották tengeré­szeinek. A fekete, piros, arany és kék színezésű jelvény ma­gassága 45, szélessége 35 milliméter. K. B.

Next