Népművelés, 1966 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1966-04-01 / 4. szám
IFJÚSÁGI HilllGYERSEIIVEH ! Az Országos Filharmónia 13 éves tapasztalata bebizonyította, hogy az iskolai ének- és zenetanárok bekapcsolása a hangversenyszervezés munkájába nagyban elősegítette az ifjúsági hangversenyhálózat kialakulását. Ezért, ha erről a témáról beszélünk, elsősorban az ő lelkes odaadó munkájukért kell köszönetet mondani. Az ifjúsági bérletsorozatok tematikailag többféle szempontot elégítenek ki Elsősorban az iskolai énekoktatáshoz nyújtanak segítséget, s az elméletben, esetleg gépzenén keresztül elsajátított zenei, anyagot megelevenítik az élő zene eszközeivel. Ezenkívül kiegészítést nyújtanak a zenetörténet terén az iskolai tananyagban nem szereplő zeneszerzők megismertetéséhez. Végül egy-egy sorozaton belül módunkban van különböző hangszer- és formaismertetésre, valamint egyes zenei körök áttekinthető összefoglalására. E hangversenyek olcsó belépti díja , amely szinte világviszonylatban egyes Belterületi általános iskolák felsőtagozós növendékei számára 2 sorozat Peremkerületi általános iskolák felsőtagozatos növendékei számára 5 sorozat A Fővárosi Zeneiskola Szervezet növendékei számára 1 sorozat Ének-zene tagozatú általános iskolák 2 sorozat Középiskolai és technikumi tanulók részére 1 sorozat Ipari tanulók, üzemi és hivatali ifjúmunkások részére 1 sorozat Egyetemi és főiskolai hallgatók részére 6 sorozat Összesen: 18 sorozat annyit jelent, hogy az 56 peremkerületi előadásnak kb. ötezer állandó bérlője volt, viszont az idei 28 zeneakadémiai hangversenyünket közel hétezer peremkerületi gyerek hallgatta végig. Ezek a számok beszédesen tanúsítják a kezdeményezés helyességét. Csaknem minden bérlet elfogyott. Az ifjú hallgatók egész évben szorgalmasan látogatták előadásainkat, amelyek közül 5 hangversenyt a Televízió is sugárzott. Az elmúlt évad kiemelkedő újításaként kell megemlékeznünk a peremkerületi hangversenyeknek a Zeneakadémiára történő összevonásáról. Hat évvel ezelőtt fogott hozzá az Országos Filharmónia — a Budapesti Nőtanáccsal karöltve — a peremkerületi hangversenyek rendezéséhez. Ez a kezdeményezés abban az időben komoly előrelépést jelentett, hiszen a peremkerületi ifjúság érdeklődését csakis oly módon lehetett felébreszteni, ha „házhoz visszük” a hangversenyeket azok számára, akik otthonról nem hozzák magukkal a komolyzene igényét. Művelődéspolitikai törekvéseink szerint is indokolt, hogy a peremkerületekben lakó gyermekeket a központban lakókéval azonos értékű hangversenyekhez juttassuk! Hozzájárult mindehhez, hogy a zenei élmény elmélyülését a Zeneakadémia környezetként is jó irányban befolyásolhatja, ui. a peremkerületi hangversenyek nívóját a művelődési házak nagy részének előnytelen akusztikai viszonyai — főleg használhatatlanul rossz zongorái miatt — mind kevésbé lehetett biztosítani. Idei szervezési eredményeink bebizonyították, hogy a kísérletnek szánt kezdeményezés váratlanul jól bevált. A kerületenkénti összesen évi 56 koncert közönsége most csak 28 előadást hallgatott meg, s mégis a bérlők száma több mint ezer fővel gyarapodott. Ez dülállón lehetővé teszi látogatásaikat minden gyerek számára. (Egy előadás a bérlő 6 forintjába kerül!) Az elmúlt évek alatt tartalmilag, szervezésileg és formailag egyaránt komoly fejlődésről számolhatunk be. Egyetlen összehasonlító adatként említjük meg, hogy míg 1953-ban egyetlen ifjúsági hangversenysorozat létezett a Zeneakadémián, s az is csak 50%-os telítettséget vonzott, addig az elmúlt évadban az Országos Filharmónia csak Budapesten 74 hangversenyt rendezett kizárólag a fiatalok részére összeállított tematikával. Ezenkívül lehetővé tette a felnőtt hangversenyek látogatását is azzal, hogy 34 zeneakadémiai és 12 kamaratermi hangversenyt ,,beépített” az egyetemisták, a középiskolások, valamint a zenét tanuló fiatalok sorozataiba. 1905 86-ban Budapesten hétféle ifjúsági hangver- senytípus, s ezen belül 18 fajta ifjúsági hangversenybérlet került forgalomba, a következő megoszlásban az ifjúsági hangversenyek szerves kiegészítői az ifjú zenebarátok klubjai, amelyek az idei évadban már Budapest 15 kerületében működtek. Ezenkívül az Országos Filharmónia Központjában lett otthonra a Salzburgi Mozarteum tagjaként működő Mozart Klub, valamint a középiskolások és egyetemisták klubjai. A klubfoglalkozások — az eddigiekhez hasonlóan — ,szorosan kapcsolódtak a hangversenyekhez, élménybeszámolókkal, közös énekléssel és zenés fejtörő játékokkal. Előadóművészeink és zeneszerzőink továbbra is szívesen látott vendégei a kluboknak, amelyek — bár szerény lehetőséggel — mégis fórumot teremtenek a jövő hangversenylátogatói és az alkotók számára. Segít ebben Ifjú Zenebarát című lapunk is. Immár köztudomású, hogy többek között az Országos Filharmónia eddigi ifjúsági munkája alapján Magyarországot felvették a Jeunesse Musicales világszervezetbe. A nemrég megalakult Magyarországi Ifjú Zenebarát. Szervezet működésének alapjait továbbra is az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenysorozatai, az Ifjú Zenebarátok mindjobban bővülő klubhálózata, valamint az Ifjú Zenebarát című lap biztosítja. Havas Marianne 40 A felszabadulás után szórványos és jórészt sikertelen kísérletek történtek az amatőrfilmezés feltámasztására. A kibontakozást gátolták, később lehetetlenné tették ebben az időben, hogy a főleg import jellegű eszközök beszerezhetetlenek voltak. Budapest ostroma után csodálatos módon épen maradt a Magyar Amatőrfilm Szövetségnek a mai Bem rakpart 44. alatti székháza. Ezt később a Szociáldemokrata Párt számára utalták ki, de a gondatlan kezelés következtében elkallódott a szövetség 1500 kötetes pótolhatatlan szakkönyvtára, több száz darabos, filmzenéhez felhasználásul szolgáló zene- és zörejlemez gyűjteménye, teljes technikai felszerelése (háromtányéros keverő-, erősítő asztal, felvevő és vetítőgépek stb.). A 132 személyt befogadó, beépített széksorokkal ellátott vetítőteremmel rendelkező, tölgyfalépcsős, többszobás gyönyörű helyiség később TIT klub lett, majd átépítették lakásnak és ma már nyomát sem találjuk. 1945-ben a Rökk Szilárd utcában, jelentős részben az Actio Catholica égisze alatt igyekeztek Magyar Keskenyfilm Szövetséget szervezni Keglevich Antal és Lafranco István, a régi amatőrök bevonása nélkül. Ez a törekvés azonban rövidesen csődöt mondott. Később a Magyar Filmalkalmazottak Szakszervezete próbált amatőrfilmes csoportot szervezni, a nagy tervek azonban nem valósultak meg. 1950-től kezdve egyre kevésbé lehetett amatőrfilmezésről beszélni. Kémgyanússá vált minden felvevőgép tulajdonos. Rövidesen megjelent a rendelet a 8, 9,5, 18, 32 mm-es A „Pergő Képek" rímlapja PERGŐ KÉPEK