Népművelés, 1974 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1974-05-01 / 5. szám
46 ZENEI Dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaság zenei életéből Szerkesztette: Ujfalusy József (Akadémiai Kiadó, 1974) Az olvasót mindenekelőtt a téma gazdag és sokoldalú feldolgozása ragadja meg: Berlász Melinda, Fejes György, Maróti Gyula, Maróthy János és Szatmári Antal, valamint a Zenetudományi Intézet munkatársai és külső segítőtársai kitűnő munkát végeztek, a bőséges dokumentumokból megismerhető az egész korszak zenei élete. Kunfi Zsigmond, Lukács György, Molnár Antal, dr. Molnár Géza, Papp Viktor és mások írásai, az egykorú rendeletek, a zeneművészek társadalmi szervezeteinek működésével kapcsolatos szemelvények a szocialista zenekultúra megalapozásáról vallanak; a hangversenyélet, az operaházi és zenés színházi események, a zeneoktatás, a népzenekutatás, a kórusmozgalom dokumentációja, valamint a munkásdalkutatás eredményeit feltáró terjedelmes fejezet bizonyítja, hogy a Tanácsköztársaság rövid időszaka világszínvonalú és korszerű zenei művelődést indított el. Az anyag természetesen nem teljes, a válogatás azonban jól érzékelteti az összefüggéseket. Mai zenekultúránk számos vonásában visszamutat az akkori nagyvonalú és előretekintő tervezésre. A kötet második része a Tanácsköztársaságot közvetlenül megelőző évek, majd az ellenforradalmi korszak eseményeit, intézkedéseit mutatja be. Ez a rész közli először a Kodály ellen 1920 elején folytatott fegyelmi eljárás jegyzőkönyvének teljes szövegét. A kiegészítő fejezet lehetővé teszi az összehasonlítást, azaz a forradalmi művelődéspolitika igazi zenei jelentőségének fölismerését. Varga Bálint András: Lutoslawski (Zeneműkiadó, 1974) Varga Bálint András korunk egyik legkiválóbb zeneszerzőjével, Witold Lutoslawskival folytatott beszélgetésében a kortársi zene népszerűsítésére vállalkozott. A nagyszerű lengyel komponista egyéniségének és munkásságának megismerése nemcsak egy zeneszerzőhöz visz közelebb, hanem az egész modern zeneszerzői műhelymunka megértését kínálja. A négy ív terjedelmű interjú az érdeklődő olvasó és a szakember számára egyaránt izgalmas: az előző vonzó formában, eredeti forrásból meríthet ismereteket azokról a gyakran bonyolult fogalmakról, amelyek az új zeneszerzői törekvések lényegét alkotják; a kiemelkedő alkotó gondolatvilága, munkamódszere ugyanakkor a szakembert is érdekli. Varga Bálint András stílusa vonzó, őszinte érdeklődése magával ragadja olvasóját, és elmélyült, elemző fejtegetésre készteti beszélgetőpartnerét. A könyv tagolása világos, áttekinthető. Stílusa változatos, arányosan szerepelnek benne a szakmai és a magánjellegű, az általános és személyes kérdések. Lutoslawski egyéni alkotómódszere, a harmóniáról, ritmusról, formáról, illetve az aleatoriáról vallott nézetei túlnőnek az interjú megszokott keretein, és valóban átfogó ismereteket nyújtanak. A beszélgetésből kirajzolódó portré további ismerkedésre csábít: kíváncsivá teszi az olvasót a művész alkotásai iránt is. Ennél jobban nem is teljesíthetné feladatát. Várjuk a folytatást, mindenekelőtt magyar komponisták bemutatását. Chopin: e-moll zongoraverseny Op. 11. a-moll mazurka Op. 17. Nr. 4. C-dúr mazurka Op. 27. Nr. 2. Előadja Falvai Sándor. A zongoraversenyt a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara kíséri, vezényel Kórodi András (Hungaroton, LPX 11454) Ránki Dezsőnek gyors egymásutánban megjelent felvételei felhívták a figyelmet a magyar hanglemezgyártás impresszáló tevékenységére. Falvai Sándor most megjelent Chopinlemeze az újabb eredmény. Falvai zongorázása széles skálájú; ez a felvétel egy szenvedélyes, indulatokban gazdag, mégis szemérmes és lírai megnyilvánulásokban bővelkedő előadást rögzít. Falvai elmélyülten komolyan tolmácsolja a művet, felfogása távol áll a szélsőséges romantika csapongásától, de hajlékonyan követi a chopini zongoramuzsika érzékeny hullámzását. Kár, hogy a mutatós, stilizált folklórmotívumokkal díszített lemezborító a dekorativitás kedvéért félreértelmezi Chopin sajátos költészetét. Feuer Mária A MAGYAR tanácsköztársaság ZENEI ÉLETÉBŐL CHOPIN