Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)
1866-11-26 / 9. szám
Pécs, decz. 3-án 1866. 9. szám. Harmadik Évfolyam. Szerkesztői lakás: Pécsett a püspöki joglyceumban. -----------------------e«© Slauter Antal, képeidői tanár, a pécli reálás elemi fötanodik tanitóképeidő igazgatója. ^ a*1-----------------------í6® KALAUZ. Szakközlöny az elemi tanügy és népnevelés barátai számára. ' * Tulajdonos kiadó és felelős '1 Szerkesztő: SoS----------------------------® ésf 3 S* Megjelenik e lap minden hétfőn. Előfizetési feltételek: Egész évre: 3 fr.; félévre: 1 fr. 60 kr. ot Sos»з----------------------- A szülői tekintély. i. Pest, nov. 22-én. Múltkor megkezdett cikkünket folytatandóka t. olvasóink türelmét kikérve, üdvözletünket küldjük a fővárosból. Távol van tőlünk oly önhittség, hogy nevelészeti nézeteinknek vagy érveinknek mindig eredetiséget tulajdonítanánk; nihil novi sub sole, mi sem új az ég alatt; Így múlt évi egyik czikkünkben, hol azt állítottuk, miként az ember nem születik határozottan jónak vagy rosznak, hanem bizonyos értelemben semlegesnek, és hogy az ember jóvá vagy roszszá egyedül a nevelés által lesz, csak általánosan elismert nevelészeti sarkigazságnak adtunk kinyomatot. Valamint az is mindennapi igazság, hogy a legelső nevelők a szülők. Minden munkánál úgy érezik el a czél, ha a közegek czél- s okszerűen használtatnak fel; a szülők is nevelői tisztkedések czélját, a gyermekek jó neveltségét úgy érik el, ha az arra szolgáló közegeket cél- s okszerű alkalmazásba veendik, mi csak úgy történik meg, ha a nevelés igényeinek értékesítésére fenakadás nélkül befolyhatnak, vagyis ha idevágó terveik, tapasztalás által igazolt nézeteik a nevelendők részéről illő tisztelet- s készséges elfogadással találkoznak, azaz más szóval: ha a szülői tekintély aegise alatt töltik be nevelői amily diszes, ép oly felelőségterhes tiszteket. Mire sincs annyira szükségök a szülőknek mint tekintélyre, de sajnosan kell constatálnunk, hogy napjainkban mit sem nélkülöznek annyira, mint épen azt. Vannak kivételek? Tisztelet azoknak.S miért nincs tekintélyük némely szülőknek ? E kérdésre akarunk felelni, valamint nem fogunk adósak maradni arra sem: mi biztosítja a szülők számára az annyira szükséges tekintélyt? A néhány év alatt, melyek az iskolának az életteli fölcserélése óta számunkra a vén idő rokkáján leperegtek, körülményeink változatos alakokat öltve csekély ember- s helyi ismeretkörünket annyi tapasztalattal tágították, hogy a szőnyegre felhoztuk két kérdésre azok igazoló helyeslése mellett válaszolhatunk. Sokszor megtörténik, hogy a különféle okok szülte mostoha körülmények közt a különben szorgalmas szülőknek roppant erőmegfeszítésbe kerül honpolgári kötelezettségeik lerovása; ilyenkor ők, gyakran gyermekeik jelenlétében, az alattvalói kötelességek pontos betöltésére a felügyeletre hivatott elöljáróság intézkedései ellen nem a legkiméletebb, sőt oly alakban adnak neheztelő nemtetszésüknek kifejezést, mely az elöljárói tekintélynek imponáló varázserejét a gyermeki viaszlágy kebelben elenyészted; s minthogy a szavak indítanak, a példák vonzanak, könnyen merülhet fel azon eset, hogy a gyermek is szüleinek olyatén akaratnyilvánulatát, mely néha az ő ínye szerénti, de a szülői belátás szerént neki káros szórakozást korlátozza, zokon vévén, habár tán mindig nem is kifakadva, de mindenesetre szivében oly keserű érzésnek ad helyet, mely későbben tettlegesítve a szülői tekintély csorbítását vonhatja maga után. Tiszteljék tehát a szülők maguk a felsőséget, ha másért nem, legalább azon tekintélyért, melylyel a közjó miatt fel vannak ruházva s igy remélhető lesz, hogy gyermekeik is az ő tekintélyük előtt mindig meghajolnak. Elismerjük ugyan, hogy könynyű ily tanácsot adni, de azt mindig elfogadni az emberi önérzet igen nagy áldozatába kerülhet azon viszonyok miatt, melyek az élet szinterén előadják magukat, mert megesik néha, hogy az emberi gyarlóságot le nem vetkőzhető elüljárók is a csalékony krilszin vagy pedig szánandó külbefolyások által nem teljes alapú hűséggel értesíttetnek e vagy ama dologról, hanem ilyenkor is ne törjenek ki gyermekeik előtt, sőt inkább fojtsák el magukban egyébként méltányos nemtetszésekből eredő feljajdulásukat, tudván azt, hogy erősb az, ki önmagát, mint ki a legerősb várat beveszi. Elvégre is van más ok és czélszerűbb módja és útja az elüljárói önkénykedés előidézte sérelem orvoslásának; ezt a belátó szülők tudni fogják s szükség esetében inkább igénybe veszik, mint a haszontalan s indokolhatlan jégverést, mert a szólárma és jajveszékelés csakis ilyenül tekinthető. A szülői tekintély-hiány másik oka a vallási kötelmekkeli nem törődés, azok elhanyagolása. A gyermek az iskolában azt tanulja, és lassankint azon meggyőződésre vezettetik, hogy val