Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)

1866-11-26 / 9. szám

Pécs, decz. 3-án 1866. 9. szám. Harmadik Évfolyam. Szerkesztői lakás: Pécsett a püspöki joglyceumban. -----------------------e«© Slauter Antal, képeidői tanár, a pécli reál­­ás elemi fötanodik­­ tanitó­­képeidő igazgatója. ^ a*1-----------------------í6® KALAUZ. Szakközlöny az elemi tanügy és népnevelés barátai számára. ' * Tulajdonos kiadó és felelős '1 Szerkesztő: SoS----------------------------® ésf 3 S* Megjelenik e lap minden hétfőn. Előfizetési feltételek: Egész évre: 3 fr.; félévre: 1 fr. 60 kr. ot So­s»з-----------------------­ A szülői tekintély. i­. Pest, nov. 22-én. Múltkor megkezdett c­ikkünket folytatandóka t. ol­vasóink türelmét kikérve, üdvözletünket küldjük a fővárosból. Távol van tőlünk oly önhittség, hogy ne­­velészeti nézeteinknek vagy érveinknek mindig eredetiséget tulajdonítanánk; nihil novi sub sole, mi sem új az ég alatt; Így múlt évi egyik czik­­künkben, hol azt állítottuk, miként az ember nem születik határozottan jónak vagy rosznak, hanem bizonyos értelemben semlegesnek, és hogy az em­ber jóvá vagy roszszá egyedül a nevelés által lesz, csak általánosan elismert nevelészeti sarkigazság­nak adtunk kinyomatot. Valamint az is minden­napi igazság, hogy a legelső nevelők a szülők. Min­den munkánál úgy érezik el a czél, ha a közegek czél- s okszerűen használtatnak fel; a szülők is nevelői tisztkedések czélját, a gyermekek jó ne­­veltségét úgy érik el, ha az arra szolgáló közege­ket c­él- s okszerű alkalmazásba veendik, mi csak úgy történik meg, ha a nevelés igényeinek érté­kesítésére fenakadás nélkül befolyhatnak, vagyis ha idevágó terveik, tapasztalás által igazolt né­zeteik a nevelendők részéről illő tisztelet- s kész­séges elfogadással találkoznak, azaz más szóval: ha a szülői tekintély aegise alatt töltik be nevelői amily diszes, ép oly felelőségterhes tiszteket. Mire sincs annyira szü­kségök a szülőknek mint tekintélyre, de sajnosan kell constatálnunk, hogy napjainkban mit sem nélkülöznek annyira, mint épen azt. Vannak kivételek? Tisztelet azoknak.S miért nincs tekintélyük némely szülőknek ? E kérdésre akarunk felelni, valamint nem fogunk adósak ma­radni arra sem: mi biztosítja a szülők számára az annyira szükséges tekintélyt? A néhány év alatt, melyek az iskolának az életteli fölcserélése óta számunkra a vén idő rokkáján leperegtek, kö­rülményeink változatos alakokat öltve csekély ember- s helyi ismeretkörünket annyi tapaszta­lattal tágították, hogy a szőnyegre felhoztuk két kérdésre azok igazoló helyeslése mellett válaszol­hatunk. Sokszor megtörténik, hogy a különféle okok szülte mostoha körülmények közt a különben szorgalmas szülőknek roppant erőmegfeszítésbe kerül honpolgári kötelezettségeik lerovása; ilyen­kor ők, gyakran gyermekeik jelenlétében, az alatt­valói kötelességek pontos betöltésére a felügyeletre hivatott elöljáróság intézkedései ellen nem a leg­­kiméletebb, sőt oly alakban adnak neheztelő nem­tetszésüknek kifejezést, mely az elöljárói tekin­télynek imponáló varázserejét a gyermeki viasz­lágy kebelben elenyészted; s minthogy a szavak indítanak, a példák vonzanak, könnyen merülhet fel azon eset, hogy a gyermek is szüleinek olyatén akaratnyilvánulatát, mely néha az ő ínye szerénti, de a szülői belátás szerént neki káros szórakozást korlátozza, zokon vévén, habár tán mindig nem is kifakadva, de mindenesetre szivében oly keserű érzésnek ad helyet, mely későbben tettlegesítve a szülői tekintély csorbítását vonhatja maga után. Tiszteljék tehát a szülők maguk a felsőséget, ha másért nem, legalább azon tekintélyért, melylyel a közjó miatt fel vannak ruházva s igy remélhető lesz, hogy gyermekeik is az ő tekintélyük előtt mindig meghajolnak. Elismerjük ugyan, hogy köny­­nyű ily tanácsot adni, de azt mindig elfogadni az emberi önérzet igen nagy áldozatába kerülhet azon viszonyok miatt, melyek az élet szinterén előadják magukat, mert megesik néha, hogy az emberi gyarlóságot le nem vetkőzhető elüljárók is a csalékony krilszin vagy pedig szánandó kül­­befolyások által nem teljes alapú hűséggel ér­­tesíttetnek e vagy ama dologról,­­ hanem ilyen­kor is ne törjenek ki gyermekeik előtt, sőt in­kább fojtsák el magukban egyébként méltányos nemtetszésekből eredő feljajdulásukat, tudván azt, hogy erősb az, ki önmagát, mint ki a legerősb várat beveszi. Elvégre is van más ok­ és czélszerűbb módja és útja az elüljárói önkénykedés előidézte sére­lem orvoslásának; ezt a belátó szülők tudni fog­ják s szükség esetében inkább igénybe veszik, mint a haszontalan s indokolhatlan jégverést, mert a szólárma és jajveszékelés csakis ilyenül tekinthető. A szülői tekintély-hiány másik oka a val­lási kötelmekkeli nem törődés, azok elhanyago­lása. A gyermek az iskolában azt tanulja, és las­­sankint azon meggyőződésre vezettetik, hogy val­

Next