Népnevelők Lapja, 1875 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-11 / 37. szám
43- ba menekült; később azonban ezek is meggyőződtek a szomorú hit valódiságáról, minek megtörténte után V. László, Albert király kiskorú fia választatott királyivá, nagykorúságáig pedig országkormányzót választottak. Ezen nagy méltóságra közakarattal a bizonytalan eredetű, de erényekben és érdemekben gazdag Hunyadi Jánost emelték az ország rendei. S azt hiszitek talán e nagy méltóság elhízottá tette Hunyadit? — Ne higyjétek, noha a hatalom, melyet gyakorolt, csak kevésben különbözött a királyi hatalomtól. Hunyadi azután is maradt, mi az előtt volt: hazája iránt lángoló szeretettel, embertársai iránt kegyes, elnéző, igazságos s a törvények iránt mindig tisztelettel viseltető férfiú Ő mint kormányzó is mindig a haza javát, boldogságát kívánta s noha többen voltak az ország főurai közt, kik — irigyelvén tőle a nagy hivatalt s az őszinte szereteted melyben érdemeiért az egész nemzet részesíté, — nem egyszer bántalmakkal illették őt, Hunyadi ezen megbántásokat soha sem boszulta meg s hazája iránti kötelességéről azután sem feledkezett meg soha. — Legnagyobb ellensége volt neki gr. Czilley Ulrik, a király rokona, ki már azt is el akarta hitetni a gyermek királyival, hogy Hunyadi királyságra vágyik, s hogy Ulászlót is ő ölette meg a várnai ütközetben ; elmondta a fiatal királynak, hogy az ő élete nincs biztosságban addig, míg Hunyadi él. Nem pirult Czilley azon tanácsot adni a tapasztalatlan királynak, hogy ölesse meg Hunyadit, mert ez nem nyugszik addig, míg a királyságot el nem nyeri. Az ifjú király azonban sokkal romlatlanabb szivü volt, hogysem képes lett volna ily gonoszságot elkövetni. Hunyadi előtt nem maradt titokban Czilleynek ármánykodása, azért elhatározta magában a kormányzói méltóságról, melyet 7 éven keresztül az ország javára és dicsőségére viselt, lemondani László király Czilleynek minden ellenzése és árulkodása dacára sem feledkezett meg a nagy hazafi érdemeinek elismeréséről, miért is grófi méltóságra emelte s nagy tertenelmü jószágokkal ajándékozta meg, végre fiát, Hunyadi Lászlót Horvát- és Tótország kormányzójává nevezte ki. Czilley miután a királynál célt nem érhetett, eltökélte alattomban megöletni Hunyadit, azért tanácskozás ürügye alatt a király nevében Bécsbe rendelte. Szándéka volt t. i. útközben megtámadtatni és megöletni. Hunyadi azonban most is értesítve lett Czilley gonosz tervéről s felment ugyan Bécsbe, de két ezer emberből álló egész kis sereget vitt magával s így a cselt ez alkalommal is szerencsésen kikerülte. Czilley ezen újabb ármánykodásának hire csakhamar elterjedt az országban s látván a nemzet, hogy a hon leghívebb fiának már élete sem biztos többé, csaknem lázadás ütött ki, azonban ezt maga Hunyadi gátolta meg, ki sehogy sem engedte, hogy ő végezte polgárháború pusztítsa a hazát. E helyett tehát ismét a törökre irányzá a nemzet figyelmét, ki újra Szerbiára ütött s Nándorfehérvár elfoglalására törekedett, mely pedig a déli részen az ország kulcsát képezé. Hunyadinak hazája iránti szeretetét eléggé mutatja már csak az is, hogy Czilleynek az imént említett, ármánykodása után is 10 ezernyi hadat ígért saját költségén az ország védelmére kiállítani. Ez volt Hunyadinak utolsó hadjárata, mely sokkal nagyszerűbb, sokkal fontosabb, semhogy erről bővebben ne beszélnék. Mohammed szultán 1456-ik évben 150 ezer emberrel és 300 ágyúval kezdte Nándorfehérvárat ostromolni s oly erővel lődözteté a vár erős falait, hogy az ágyúk iszonyú dörgése egész Szegedig elhaltatszott. Hunyadi a török hajóhadat a legelső összeütközésnél tönkre tette s azután az ellenséghez képest maroknyi seregével a várba vonult, ott várandó be a törökök újabb támadását, mely nem sokára bekövetkezett és pedig az előbbi kudarc által felbőszítve oly erővel támadták meg, hogy a vár meg