Népnevelők Lapja, 1882 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1882-09-16 / 37. szám
T,rv:'■ ■^y'j-^- T'v' ~~T ~; 37. szám. Budapest, 1882. szeptember 16 XVII. évfolyam. NÉPNEVELŐK LAPJA. NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI HETILAP. A MAGYARORSZÁGI NÉPTANÍTÓK EGYETEMES GYŰLÉSÉNEK, A VÉGREHAJTÓBIZOTTSÁGNAK ÉS TÖBB HAZAI TANÍTÓ - EGYESÜLETNEK RENDES KÖZLÖNYE Lap tulajdonos és kiadó: Felelős szerkesztő: A „NÉPNEVELŐK BUDAPESTI EGYESÜLETE.“ SZŐKE (STEINER) ISTVÁN. Megjelenik e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Hirdetések 2 has. petit-soronként 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Budapest, IV. ker., gr. Károlyi-utca 8. sz.) ; előfizetési pénzek; tagsági dijak, (6 frt, melybe a 4 frt előfizetési díj is be van tudva, s mely 1 frtos részletekben minden okt., dec., jan., márcz., ápr. és júniusban fizetendő,) hirdetések és hirdetési díjak az egylet pénztárnokához, Senyei Ferenc úrhoz (IX. ker., soroksári utca 82. sz.) küldendők. Az egyleti helyiség a Kazincy-utcai iskolában van. Gondolatok az iskolai év kezdetén. Ami közönséges polgár-embernél az év első napja, az a tanítóra nézve az iskolai év kezdete. Fontos, megható pillanat. Átlépés a múltból a jövőbe. A reményeknek, aggodalmaknak, szent feltételeknek, nemes elhatározásoknak életre kelése ott, ahol van érzék a hivatás iránt, van törekvés a kötelességekkel szemben. Az aratásnak vége , kezdődik a jövő aratás előkészítése. Ha soha nem szántanánk, soha nem vetnénk, soha sem is fognánk arathatni. S ha a szántás és vetés munkáját rosszul végezzük, az aratás gyönyöreit nem élvezzük soha. Váljon szedhetni-e a bojtorjánról fügét ?... Komoly, ünnepies hangulat vesz lelkünkön erőt midőn a rövid időre félbe hagyott munkát újra meg akarjuk kezdeni. Lesz-e erőnk, tehetségünk a magvetésre, a világításra? A magvetésre akkor, midőn előre tudjuk, hogy az elhintett mag közül igen sok esik a sziklára, az útfélre, a tövis közés csak igen kevés a jó földbe ; a világításra akkor, midőn látjuk, hogy a gyertyaszál bevilágítja ugyan a szoba minden zegétzugát, de ugyanakkor önmagát emészti fel ?... Bizonyára, ha valljuk a költővel, hogy : nem én gondom, majd terem-é nem-é enyém a mag az áldás istené? s ha hitelt adunk a mennyei szónak, hogy a gyertya nem arra való, miszerint véka alá rejtsék, hanem hogy belőle fény áradjon szerte-szét. Minden teremtett dolog, akkor is ha használják, akkor is ha nem használják, avul, kopik. Szellemi képességeinkkel is úgy vagyunk, mint a jégdarabbal, melyet ha markunkba szorítunk elolvad. De szerencsére aként is lehetünk velők mint lábbelinkkel, mely ha kilyukad, foltot 38