Népnevelők Lapja, 1882 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1882-09-16 / 37. szám

T,rv:'■ ■^y'j-^- T'v' ~~T ~; 37. szám. Budapest, 1882. szeptember 16 XVII. évfolyam. NÉPNEVELŐK LAPJA. NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI HETILAP. A MAGYARORSZÁGI NÉPTANÍTÓK EGYETEMES GYŰLÉSÉNEK, A VÉGREHAJTÓ­­BIZOTTSÁGNAK ÉS TÖBB HAZAI TANÍTÓ - EG­Y­ES­Ü­LET­N­EK RENDES KÖZLÖNYE Lap tulajdonos és kiadó: Felelős szerkesztő: A „NÉPNEVELŐK BUDAPESTI EGYESÜLETE.“ SZŐKE (STEINER) ISTVÁN. Megjelenik e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Hirdetések 2 has. petit-soronként 10 krral számíttatnak. Kéz­iratok a szerkesztőhöz (Budapest, IV. ker., gr. Károlyi-utca 8. sz.) ; előfizetési pénzek; tagsági dijak, (6 frt, melybe a 4 frt előfizetési díj is be van tudva, s mely 1 frtos részletekben minden okt., dec., jan., márcz., ápr. és júniusban fizetendő,) hirdetések és hirdetési díjak az egylet pénztárnokához, Senyei Ferenc úrhoz (IX. ker., sorok­sári­ utca 82. sz.) küldendők. Az egyleti helyiség a Kazincy-utcai iskolában van. Gondolatok az iskolai év kezdetén. A­mi közönséges polgár-embernél az év első napja, az a tanítóra nézve az iskolai év kezdete. Fontos, megható pillanat. Átlépés a múlt­ból a jövőbe. A reményeknek, aggodalmaknak, szent feltételeknek, nemes elhatározásoknak életre kelése ott, a­hol van érzék a hivatás iránt, van törekvés a kötelességekkel szemben. Az aratásnak vége , kezdődik a jövő aratás előkészítése. Ha soha nem szántanánk, soha nem vetnénk, soha sem is fognánk arathatni. S ha a szántás és vetés munkáját rosszul végezzük, az aratás gyönyöreit nem élvezzük soha. Váljon szedhetni-e a bojtorjánról fügét ?... Komoly, ünnepies hangulat vesz lelkünkön erőt midőn a rövid időre félbe hagyott munkát újra meg akarjuk kezdeni. Le­sz-e erőnk, tehetségünk a magvetésre, a világításra? A magvetésre akkor, midőn előre tudjuk, hogy az elhintett mag közül igen sok esik a sziklára, az útfélre, a tövis közé­s csak igen kevés a jó földbe ; a világításra akkor, midőn látjuk, hogy a gyertyaszál bevilágítja ugyan a szoba minden zegét­­zugát, de ugy­anakkor önmagát emészti­­ fel ?... Bizonyára, ha valljuk a költővel, hogy : nem én gondom, majd terem-é nem-é enyém a mag az áldás istené? s ha hitelt adunk a mennyei szónak, hogy a gyertya nem arra való, miszerint véka alá rejtsék, hanem hogy belőle fény árad­jon szerte-szét. Minden teremtett dolog, akkor is ha használják, akkor­ is ha nem használják, avul, kopik. Szellemi képességeinkkel is úgy vagyunk, mint a jégdarabbal, melyet ha markunkba szorítunk elolvad. De szerencsére aként is lehetünk velők mint lábbelinkkel, mely ha kilyukad, foltot 38

Next